A mostani Trump-kormányzat minden korábbinál vehemensebben hivatkozik az általa kézzel válogatott „keresztényi értékekre”, amelyek nyomán hathatós visszaigazolást gyárt a maga részére a nyilvánvalóan antikrisztusi cselekedetei végrehajtásához. Amerikában a mesterséges istengyártás egyáltalán nem új keletű, mondhatni évszázados hagyománnyal bíró jelenség.
A modern amerikai protestáns szemlélet kimondatlan ideológiai vezérfonala, hogy Isten a mi dróton rángatható kapcarongyunk, ki automatikusan helyesli, visszaigazolja, sőt mi több, támogatja a mi mindennemű emberiségellenes akcióinkat. Isten tehát nem a parancsolónk, aki megteremtvén bennünket kívánja az utasításai betartását a mi üdvösségünk eléréséhez, éppen fordítva: mi parancsolgatunk az Istennek, s amit követelünk tőle, arra automatikusan áldását nyújtja.
A protestantizmusnak ez a fajta mutációja a reformáció idején szökkent szárba, amikor vérre menő viták zajlottak arról, az uralkodói székbe pakolt királyok, császárok, később miniszterelnökök és diktátorok vajon Isten felkent földi képviselőinek számítanak-e, s amennyiben igen, kötelező-e a világ minden emberének az ő utasításaikat feltétel nélkül követni, akkor is, ha ezen utasítások szemlátomást homlokegyenest ellentmondanak a Bibliában megfogalmazott erkölcsi tételeknek, ezzel együtt Isten akaratának?
Az Istenre való hivatkozással alkalmazott sátánizmusnak köszönhető az őslakos amerikai indiánok tömeges lemészárlása, az Afrikából behurcolt rabszolgák Istentől elrendelt társadalmi szerepének önkényes visszaigazolása, napjainkban pedig az amerikai imperialista modell globális hegemóniájának megkérdőjelezhetetlen tényállása. Tanulhatnának a magyarok az amerikaiak kiválasztottság-tudatából, mi a mag népeként, hunok utódaiként, XXI. századi szkítákként, Boldogasszony és Babbamária védelmezett nemzeteként kutyafüle nem vagyunk az amerikai hatalmi struktúra Istent is a maga rabszolgájává degradáló felsőrendűség-tudatának.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az amerikai morál nem a kínaihoz hasonló, nyíltan vallott ateista-materialista attitűdöt képviseli, hiszen ez esetben a kapcarongyként rángatott Isten neve fel sem merülhetne az amerikai imperializmus gazságait önhatalmúlag igazoló tényezők közt. Amerika nem istentelen náció, hanem egy hamis istenkép bálványozásának módszerét műveli, ami egyébként a valódi Isten szemében sokkalta fertelmesebb bűn az ateizmusnál.
Amerika istenre hivatkozással űzött mammonimádatának legkiválóbb iskolapéldái a prosperitás-evangéliumot hirdető gyülekezetek meg karizmatikus egyházak. Bár a Biblia százszám cáfolja ennek hamis tényét, az amerikai protestantizmus tanai szerint Isten kiválasztott népe arról ismerszik meg, hogy játszi könnyedséggel hajtja igája alá az idegen népeket, miközben azokat és saját lakosságát is bőszen fosztogatván annak uralkodó elitjeit busás gazdagsággal jutalmazza.
Olyannyira komolyan veszik e földöntúli kiválasztottság-tudatot, hogy nem bízzák annak teljesülését holmi isteni útmutatásra, ehelyett saját önkényüknek megfelelően ferdítgetik ide-oda a Biblia szólamait és fordítják azokat az elesettek, szegények, kitaszítottak, üldözöttek sanyargatására. Azok bántalmazására, akik a Biblia szerint védelmezendőnek és gyámolítandónak számítanak.
Az amerikai rabszolgaság korában a négereket olyan Bibliákkal ütötték kupán a rabszolgatartók, amelyekből kézzel tépkedték ki a rabszolgatartást elítélő mózesi és jézusi szólamokat, illetve az egyiptomi kivonulás történetét. Igencsak elképesztő vehemenciával csűrték-csavarták a maradék frázisokat, hogy visszaigazolhassák azokkal a rabszolgatartás létjogosultságának tényét a fehér rabszolgatartók felsőrendűségének hirdetésével.
A konföderáció porba hullása után a Bábel tornyának példázatával indokolták a faji szegregációt és a rasszok közti házasság tilalmát. A XIX-XX. század fordulóján a milliárdos monopolista olaj -és vasútmágnások üdvének garantálására születtek meg az első, vagyonfelhalmozást és harácsolást éltető prosperitás-evangéliumok. A „maszkulin kereszténység” egyházai szervezték a férfiakat a világháborúkba és a proxy-hadműveletekben való részvételre.
A kapitalizmus 1929-es nagy összeomlását követően a tőkések az egyházhoz fordulván igyekeztek földbe döngölni Franklin D. Roosevelt állami beavatkozásokon alapuló intézkedéseit. Az 1930-as / 40-es évek tőkés milliárdjain felhizlalt „keresztény libertarizmus” egyházai igyekeztek minden szegényt meggyőzni, hogy a nyakló nélküli kizsákmányolásukra igyekvő kapitalisták a felettük való korlátok nélküli hatalmaskodásra termettek.
Ronald Reagan báránybőrbe bújtatott neokonzervativizmusa elhozta Amerika népére a kötelező iskolai imát és az evangélikus egyházak busás állami támogatásának korát, amelyekben igencsak koncentráltan jelentek meg a dollármilliárdos donorok.
Az elmúlt negyven évben a nagytőke milliárdosai reakciós szövetségekbe tömörülvén követelik ki, egyre gyakrabban sikerrel az abortusz és fogamzásgátlás tilalmát, a szegregáció visszavezetését, a válás betiltását, a privát elitiskolák választása és otthontanulás jogát.
Mindezek valószínűleg józan intézkedéseknek hatnának, amennyiben a burzsoá kaszt ugyanezen szegényeket gyepáló korlátozásait saját magára nézvést is érvényesnek tekintené. Csakhogy éppenséggel szó nincs erről. Mialatt a szegényeket örök szenvedésre és hajléktalanságra kárhoztatja a rendszer egyetlen rossz „döntésük” következtében, addig a gazdagok sorozatházasságokkal és privát jachtos orgiákkal gyakorolhatják napi szinten következmények nélkül a paráznaságot. Az abortuszt tiltó államokból a milliárdos burzsoázia lányai nemes egyszerűséggel átrepkednek egy másik tagállamba, amelyben elvégzik részükre a műtétet. Az elitekkel számításból vagy ostobaságból összejátszó vaksötét prolik kitörő örömmel fogadják a kötelező iskolai imát előíró törvényeket, miközben ugyanezek elválaszthatatlan részeként becsempészik a dollármilliárdos oligarchia adócsökkentéseit meg magántulajdon improduktív halmozása elleni szabályok lazítását.
Az uralkodó burzsoázia tehát a törvények és jogszabályok szövevényes hálózatát csakis és kizárólag az ostoba, megvezetett, valós bibliai törvényeket és isteni útmutatásokat nem ismerő proli rétegek földönfutóként tartása érdekében alkalmazza, legkisebb mértékben sem univerzális erkölcsi-etikai szabályok bebetonzására, melyeknek kénytelenek volnának saját maguk is alávetni magukat.
A gyakorlatilag perfekt antikrisztusi vonásokat magán hordozó Trump személyének és kormányának vizsgálatán át megláthatjuk, kinek is oly kedves valójában ez az Isten felett is uralkodni kívánó szedett-vedett társulás, egyszersmind némi vájkálást követően megismerkedhetünk az amerikai felsőrendűség-tudat mostanra elviselhetetlenségig fokozódó aberrációinak gyökérokaival.
A földi istenemberek trónolásának Kálvin János és az ő eleve elrendeltségi tana szolgáltatja a rendre soha ki nem apadó üzemanyagot. Kálvin és annak vérgőzös örökségére épülő modern protestáns kereszténység tanai szerint minden ember előre elrendelt szereppel születik erre a Földre, s voltaképp az üdvösség vagy kárhozat kérdése is jobbára eldől a születés pillanatában. Hogy melyik csapat tagjait gyarapítjuk, abból láthatjuk, hogy milyen pozíciót nyerünk magunknak az úgymond társadalmi rendben.
A modern uralkodó osztály ennek nyomán úgy látja magát, mint akik Isten felkent gyermekeiként alanyi jogon engedélyt nyernek a mindenki más fölött való hatalmaskodásra, hiszen ha nem ők csattogtatnák fejünk fölött az ostort, akkor az egyetlen alternatíva, hogy az ő helyükön valaki más művelje ugyanezen akciót.
Igen ám, de egy uralkodó mit sem ér kiszolgáltatott alattvalók sűrű hálózata nélkül, akik fölött szabadon önkényeskedhetnek. Ezért ott, ahol a hierarchia kőbe vésett alapelve a társadalomszervezésnek, ott minden uralkodó ténykedését kell kísérje egy olyan, lehetőleg minél számosabb szolgahad haptákba állása, kiknek egyetlen és kizárólagos funkciójuk komplett életük során az uralkodó kaszt fogalmazta parancsok makulátlan végrehajtása.
Eme utasítások tekintetében mit sem számít, azok ápolnak-e bárminemű viszonyt az univerzális erkölccsel, hiszen az uralkodó osztály és annak udvartartása egy az egyben Isten földi reinkarnációjának feleltethető meg, amely osztály képviselőinek kinyilatkoztatásai automatikusan leképezik az isteni akaratot.
A modern konzervativizmus hívei szerint – amely szektának semmiféle viszonya nincs az isteni erkölccsel, mivel modern eszményként az ateizmusra, tekintélyelvűségre, ősök tiszteletére és értelmetlen szokások 100-150 évvel ezelőtt meghatározott obszesszív űzésére épül – emberek egy szűk csoportja uralkodásra születik, mindenki más arra, hogy uralkodjanak rajta. Az uralkodó osztály utasításai nem az isteni akaratot vagy akár a bibliai parancsolatok tartalmát képezik le, hanem épp fordítva: Isten automatikus visszaigazolója az ő mindennemű törvénykezésüknek.
Innentől válik érdekessé a sztori. A meglehetősen gazdag történelmi kitekintést követően vizsgáljuk most meg a folyamatok aktuális Trump-kormányzat alatt kibontakozó végtermékét.
Maga Donald Trump, aki ráadásul igencsak borsos árú Biblia-változatot adatott ki, rögvest uralkodása első napjaiban elrendelte egy ún. keresztényellenes elfogultság elleni munkacsoport felállítását, melyet a Musk vezette DOGE-val karöltve bevetett szegényeket, gyermekeket, bevándorlókat és transzneműeket védelmező szervezetek és állami hivatalok ellen. Elon Musk, aki jelenleg ugye a világ leggazdagabb embere, egyenesen parazitákként kiáltotta ki a kitaszítottakat.
A Trump-féle Biblia hátoldalain az „Isten áldja Amerikát!” mondat olvasható szép díszes betűkkel, ezután pedig az amerikai függetlenségi nyilatkozat, amerikai alkotmány teljes szövege, az amerikai jogi nyilatkozat, valamint a hűségeskü egyaránt helyet foglal a kötelező érvénnyel hallelujázandó passzusok gyűjteményében.
Pusztán ebben a két bekezdésben megszámlálni is sok rigmus hangzott el, melyek homlokegyenest ellentétben állnak a Biblia tanításaival. A Jelenéseket szerző János (kinek személye a közhiedelemmel ellentétben nem egyenlő János apostollal), úgy zárja le a komplett Bibliát, hogy átkozott legyen mindenki, aki bármit is elvesz belőle, vagy épp hozzáad. Most abba ne menjünk bele, hogy e követelmény ellenére miért létezik a világon legalább négyféle Biblia-változat, mindegyikben különféle kiemelt könyvekkel, és hogyan írták át a könyv szövegét már eddig is több száz alkalommal különféle zsinatokon meg uralkodói ukázokra, az majd egy igencsak terjedelmes esszé témája lesz.
A valódi Bibliában mintegy kétezer bekezdés és példázat emlékezik meg a szegények, a nyomorultak, a kitaszítottak, sőt, a bevándorlók megsegítésének és oltalmazásának kívánalmáról. Mózes Isten parancsára elrendelte, hogy az Izrael földjére tévedő jövevényeket a zsidóság kezelje magával egyenlőként (akkor is, ha azok a népek pogányok), mert ők maguk is jövevények voltak Egyiptom földjén. Jézus megparancsolta, hogy a nagyok legyenek szolgái a kisebbeknek, azaz onnan ismerszenek meg az Istennek valóban kedves kiválasztottak, hogy akár korlátlan erejük és hatalmuk van a szegények, elesettek és kitaszítottak megsegítésére. Ezzel szemben a gazdagok a szegényeket nem segítik, hanem sanyargatják.
Az „Isten áldja Amerikát” szöveg hátterét a szabadság-szobor tarkítja, mint Amerika legnépszerűbb és legmagasztosabb bálványa. Erről Mózes elmondja, hogy
Ne csináljatok magatoknak bálványokat, ne állítsatok se szobrokat, se emlékoszlopokat, ne emeljetek országotokban jelképes köveket, hogy hódoljatok előttük, mivel én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Igen, a turulszobrok meg a háborús „hősök” emlékművei sem felelnek meg Isten tetszésének, kár ilyesféle kamukeresztényi aktusokkal megkísérelni krediteket gyűjteni nála.
Az amerikai alkotmány és a többi papíros homlokegyenest ellentétben állnak Isten szavával, és a két választási lehetőség, hogy Isten parancsolatjait, vagy a földi törvényeket követjük, egymást kizárja.
Ez olyannyira így van, hogyha egy állam a krisztusi erkölccsel ellentétes tartalmú törvényeket, jogszabályokat bocsájt ki, a valódi istenfélő ember akár a belengetett szigorú büntetés terhe mellett is köteles azokat megszegni!
A királynak és udvartartásának kizárólag a pogányok felett van tényleges végrehajtó hatalma, tökmindegy, hogy miféle jogkövetkezményeket böfögnek felénk a pártállami apparatcsikok, Isten valódi gyermekeinek földi ember nem parancsol! Mindebből következik, hogy akik az amerikai függetlenségi nyilatkozatra építve kívánják tengetni létüket, ők definíciószerűen NEM LEHETNEK Isten követői!!! Kizárt dolog!!
Tehát: ha az ember a földi törvényekhez és az uralkodó személyekhez hűséges, akkor ő maga vallásilag pogány, életvitelében meg sátánista. A földi hatalom nyugodt szívvel hozhat isteni tanításokkal ellentétes törvényeket és jogszabályokat (pl. elrendelheti, hogy kedvéért loccsantassuk ki az agyvelőnket a lövészárokban, holott a gyilkolás mindig és minden körülmények között halálos bűn, nincs kivétel), amennyiben azonban az emberek ezeket tartják be a bibliai parancsolatok és tanítások helyett, azok határozott és ütemes léptekkel trappolnak bele az örök kárhozatba.
Nem véletlen, hogy a valódi keresztény egyházak sorban jelentik fel Trumpot és az ő kormányát, habár őnekik a fölös pereskedés helyett Krisztus követésével kellene elfoglalniuk magukat, azaz magasan szarván a törvényekre oltalmat nyújtani az arra rászorulóknak.
Amilyen az uralkodó, olyan a népe is. Marian Budde püspök nyíltan kihívta Trump-ot, amiért blaszfémikus rendelkezéseivel háborút vív Isten ellen, mondván a Biblia a szeretet, igazság és kegyelem hármasának kívánalmaira alapozza tanításait. Azonnal halálos fenyegetések tucatjait kapta a nyakába.
Trump tömeges elzárásaira és deportációira reagálván 27 vallási csoport jelentette fel Donald Trump-ot a vallásszabadság megsértése és az istentisztelet jogának felrúgása végett. Egyes vallási vezetők a transzneműek és LMBTQ személyek létjogosultságának és elfogadásának bibliai passzusaival is házalnak, habár ezen rigmusok igencsak gyenge lábakon állnak. Azt mindenesetre jól tudjuk, hazudozó vallásos képmutatás ide vagy oda, hogy igenis léteznek veleszületetten nonbináris nemű személyek, pl. hermafroditák (akiknek mindkét létező nemiszervük megnő), eunuch-ok (herék vagy megtermékenyítő szerv nélkül születettek), illetve szintén eredendően nőies férfiak – férfias nők képében, akik bizony nem szoríthatók be a kettősség dobozába, hiába igyekezik a hatalom rendre mindig minden körülmények között a maga aberrált dualitás-mániáját erőszakolni.
A kettősség-diktátum igencsak betonstabil tartópillére a hatalmi sátánizmus regnumának. Szó szerint az egész világot be akarják szorítani két tényezőbe, amelyekből az egyik az inklúziót és a hatalom biztosította előnyök élvezetének jogát jelenti, a másik a társadalomból való kizáratást, üldöztetést és ellenségként megbélyegzést. Sosincs három vagy több kategória, vagy amennyiben igen, azok is mind elhelyezésre kerülnek az első vagy második kalapba. Aki nem automatikusan a hatalom ukázait követi, az kivégzendő ellenség.
Ha tehát nem helyesled a trumpista vagy épp orbánista szekta sátáni tombolását, az nem lehet, hogy te mondjuk Jézus Krisztus szemüvegén át kívánod megítélni az ő ténykedéseiket, netán más meglátásaid volnának egy valóban keresztényi kormányzat megkívánt működésmódjáról. Az egyetlen kategória, amelybe ellenkezésed nyomán bekerülhetsz, a jogfosztott hazaárulók / migránssimogatók / nemzetellenesek / sorosisták csoportja, kik alanyi jogon kiírásra kerülnek a létezés jogából.
Hála az égnek, a hatalom efféle viselkedése hozza majd el az ő uradalmuk vesztét nemsokára. Hadd magyarázzam el az egybites pártállami szekták működési lényegét, hátha így érthetőbbé válik a megállapításom.
Jelenleg a földgolyóbison 200-nál valamivel több nemzetállam osztozkodik. Ezekben az országokban 7 ezer élő nyelven beszél mintegy 10-12 ezer etnikai csoport 8 milliárd képviselője.
A nacionalista konzervativizmus vezérelve, ahogy azt már érintettük, hogy emberek egy kis csoportja fel van hatalmazva az össznépesség fölött való szabad uralkodásra. Ahogy látjuk, még az ideológia vezéralapja is egy dichomómia formájában ölt képet (uralkodók vs. uraltak, nincs harmadik kategória).
Ennek a hierarchikus struktúrának (szűk csoport korlátlan uralkodása) az elburjánzását jelenleg a nemzetállami konstrukció éppenséggel gátolja. Azaz minden uralkodó, így Donald Trump is kizárólag ama territóriumok fölött nyerhet korlátlan uralkodási jogot, melyek az ő országának határain belül helyezkednek el.
Csakhogy – itt a paradoxon – a nemzetállami reakciós konzervativizmus ama premisszára épül, hogy nekik a Föld minden szegletének népessége fölött uralkodni kell! Már csak azért is, mert különben a külső veszélyek (háborúk, terrorizmus, ritka erőforrások közvetlen kontrolljának hiánya) korlátozzák a hatalmakat globális hegemóniájuk kiépítésében. Ez napjainkban minden „nemzeti szuvenerista”, imperialista, nagyhatalmi státuszra törekvő nemzetállam uralkodójának elsődleges célja. Tehát az összes, mondjuk kétszázhúszból a 20-30 legnagyobb ország vezetői egytől egyig, USA-tól Kínáig, Németországtól Iránig, Izraeltől Szíriáig szentül meg vannak győződve, hogy ezt az Istentől felkent szerepet egyedül, csakis és kizárólag ők képviselhetik!
S ez még hagyján: a nyelvi, etnikai és nemzetiségi különbözőségek nem tartják rendre minden földrészen tiszteletben a nemzethatárokat, mert temérdek etnikumnak (mint pl. kurdok) nincs saját országa, mások több ország területén élnek szétszórtan (magyarok-székelyek-csángók), megint másokat nemzetiségi és kisebbségi jogaiktól való megfosztatásuk mentén üldöznek (rohingyák Mianmarban). Olyan is van, hogy egy etnikai csoport létjogosultsága ugyan elismerésre kerül, de ezért cserébe vallásuktól és tradícióiktól megfosztják őket (ujgurok Kínában).
Namármost az egybites gondolkodás kicsinálja a nemzetállamok közt fellépő akár lokális, akár globális konfliktusok megoldásának lehetőségét. Ugyanis ahány nemzetállam, annyiféleképpen értelmezik azok uralkodói a nemzet, a hatalom, a nemzet alá tartozó (s ezért inklúziónak örvendő), illetve a létezés jogából kitaszítandó csoportok listáját, s mily irónia, a maguk nemzete kiválasztottság-tudatának fokát!
S itt sem ér véget a bonyodalmak hada: adott országok határain belül is teljesen eltérő fogalmak születhetnek a nemzetről, a vezetésre alkalmas személyek névsoráról, a vezetői szerepre termett emberek válogatásának kritériumairól és még temérdek egyéb tényezőről!
Vegyük példának Trump támogatóit: Trump 2016-ban a legnagyobb részt Floridába és Michiganbe bevándorolt migránsok szavazatainak köszönhette többségét, akikhez 2024-re becsatlakoztak a Z-generáció Andrew Tate-en nevelkedett inceljei. Ezeket a trumpista bevándorlókat deportálja most milliószám a hatalom. A Z-generáció már a Fehér Házba való visszacsücsülésének első hónapjában faképnél hagyta Trumpot, aki igencsak kacérkodik a fiatalság hosszú évtizedek óta nem látott besorozásának gondolatával a maga háborús ambíciói kiszolgálására. A migránsok úgy sáfárkodtak, hogy ők ugyan még beférnek az amerikai létmód keretei közé, de hozzájuk hasonló embertársaik már ne jöjjenek, mert azokkal túl sokan leszünk. Tehát egyáltalán nem nacionalista felhangok mentén hatalmazták fel a kubai bevándorlók Trumpot az illegális migráció elleni fellépésre, hanem csakis is kizárólag az ő kicsinyes személyes érdekeik. Meg is kapják ezért a jutalmukat.
A baloldal által faképnél hagyott munkásosztály és elveszett fiatalság mellett tankönyvi fasiszták, neoliberálisok, monarchisták, libertáriusok, keresztény-nacionalisták hada szavazta meg Trump uradalmát, holott ezen ideológiák képviselőinek is rendkívül különböző, olykor egymással összeegyeztethetetlen nézeteik vannak a világról, s abban sem tudnak megegyezni egymással, a hierarchia különböző fokait mely típusú embereknek kelljen betölteniük.
Ezek összeeresztése más országok nacionalista elnökeivel és képviselőivel igazán veszélyes, olykor persze komikus pillanatokat szül. A hindu nacionalisták a kasztrendszer érvényesítésében érdekeltek, ugyanakkor a kapitalisták ezt nem tarthatják elfogadhatónak, hiszen ők maguk nem emelkedhetnének akkor az uradalmi hierarchia tetejére, mert a hindu kasztrendszer meglehetősen merev és rigid.
Olykor a látszólag azonos akarat is meglehetősen különálló érdekek és törekvések mentén áll össze. Az izraeli és keresztény cionisták például anno tökéletesen egyetértettek egymással egy zsidó állam létrehozatalának szükségében, ám ennek indoklása távolabb nem is állhatna egymástól. A zsidók ugye nemzetállamot szerettek volna alapítani, a keresztény cionisták meg azt, hogy takarodjanak ki a zsidók az országukból. A zsidók saját földet akartak, amit hazájuknak hívhatnak, a németek meg már Hitler uralkodásának kezdete előtt is deportálást. Látszólag tökéletesen egyezett a zsidóság és németség érdeke, mégis mennyire jelentős különbségek mutatkoznak meg az indoklásban!
A kettősség szorításába préselt nemzeteszmény tehát önmaga vesztét idézi elő, amennyiben továbbra is a dichotómiák világában kívánja érvényesíteni magát. Rendre minden, kiváltképp jobboldali és konzervatív nemzeti kormányzat ebben az egybites látásmódban fogalmazza meg a maga igazát, csakhogy ezek az áligazságok rendre mindig összeütköznek más országok hasonszőrű nacionalizmusával, amelyekben ugyanezen egybites megosztás teljesen más tényezők mentén kerül bevezetésre.
Ha tehát keresztény-konzervativista nacionalizmusról beszélünk, amelyben minden ország uralkodó elitje az Isten által felkent teljhatalom gúnyájában parádézik, akkor hogyan lehetséges, hogy ezt az állítólag oly egységes, nyilvánvaló és megcáfolhatatlan isteni akaratot rendre százféleképpen értelmezik és érvényesítik, továbbá kizárólag egymás rovására űzhetik? Azért, mert a földi hatalom nem képez le semmiféle isteni akaratot. A földi uralkodók az istentelenek felett hatalmaskodnak, kiknek kategóriája homlokegyenesen elválik az Isten útját követőkétől. Ez ama ténylegesen is igaz dichotómia, amelynek hangoztatása a sátáni hatalom szemszögéből egyenlő a blaszfémiával.
Donald Trump korában mindenki választásra kényszerül: melyik utat követed? A pártállami határozatét, az elnöki rendeletét, az önkényes megosztásét, vagy pedig a magasabb rendű isteni útmutatásét?
