Rendre visszatér a köztudatba, s újabb meg újabb mutáns formákban terjed annak tana, hogy a kereszténységet meg kell reformálni, vagy a Bibliát át kell írni, mert Isten parancsolatai nem képesek tartani az iramot a kor kívánalmaival.
A reformáció korában kibontakozott protestantizmus, vele a puritanizmus, kemény munka és harácsolás kultusza még leginkább a Biblia egyes bekezdéseinek különféle értelmezéseire épült, de néhány korabeli őrülttől eltekintve senkinek nem volt indíttatása meghamisítani Isten szavát. Kivéve azokat persze, akik rendre össze-vissza tettek be, illetve vettek ki fejezeteket belőle, vagy épp egy-egy szó átirkálásával radikálisan más jelentéssel ruházták fel egy-egy tanítás tartalmát annak eredeti céljához képest.
A protestantizmus aztán odáig fajult, hogy kapitalizmus lett belőle, aminek ideája szerte a világon megvetette a lábát. Újabb száz évekkel később megérkezett köreinkbe a protestáns etika logikus végkifejlete, mely hol máshol, mint Amerikában toborozza maga köré a lelkes hívőket.
A prosperitás evangélium (prosperity gospel) a hajdanvolt 700-as klub és a magyar hitgyüli nyomdokain lépkedve a busás földi gazdagság megteremtésére invitál bennünket. Apostolai szerint a gazdagok Isten kiválasztottjai, s az előkelő vagyon felhalmozása jelzi, hogy igazán szeret minket a mennyei Úr.
Ilyesféle prófétákból a történelem során volt éppen elég, ám újdonsága a prosperitás evangéliumnak a puritanizmust és visszafogott költekezést erényként aposztrofáló hagyományos protestánsokhoz képest, hogy az új egyház tanai szerint a szegények elnyomást, kiközösítést és bántalmazást érdemelnek, mert Isten is megmutatja az ő anyagi állapotukon keresztül, hogy méltatlannak bizonyulnak a mennyek országára.
A prosperitás evangélium mindent felperzselő futótűzként terjedt a COVID karantén idején, mikor a templomok bezárását követően a hívők online misék után igyekeztek kutakodni. Így leltek rá az eredetileg marginális népszerűségnek örvendő prosperitás evangélium papjainak weboldalaira.
Az új világrend evangéliumának hívei a maguk nézőpontja szerint nem tartoznak együttérzéssel és empátiával a szegények felé. Nem segíteni kell azokat, hanem leköpni és megrugdosni, mert restek jót cselekedni, nem képesek a pénzt mint isteni eszközt helyén kezelni. Trógerekként tehert raknak a társadalomra, és nem akarják kihúzni magukat a mélyszegénységből a hajuknál fogva.
E tanokhoz kiváltképp azok vonzódnak igazán, kik a Biblia szavait nem magából a szent könyvből merítik, hogy meggyőződjenek az igazságról, hanem gazdag és karizmatikus „lelkipásztorok” igéiből vagy Facebook-idézetekből kalapálják maguknak össze az Istennek tetsző létmód fragmentumait.
Jason Mattera, a prosperitás evangélium egyik főpapja a következőképp jellemzi a maga filozófiáját:
A keresztények a dárda hegyei a szegénység visszaszorításában, kiváltképp amikor más hívőkről van szó. Mindez azonban nem jelenti, hogy bármi kötelességgel tartozunk az idétlen trógerek felé. Ezek az emberek nem érdemelnek szánalmat, mert maguk választják a szegénység útját.
A prosperitás evangélium hívei háborújukat nem a szegénység, hanem a szegények ellen vívják.
Azt hihetnénk, roppant marginális szektáról van szó, pedig dehogyis. Épp az ellenkezője.
A Lifeway Research nemrég napvilágot látott kutatása szerint az amerikai keresztények 76 százaléka hiszi úgy, Isten gazdagságot vár el tőlük. Az elmélet a legtöbb hívőt a 18-49 közti korosztályból gründolja, hol 81-85 százalék közt mozog azok aránya, kik szerint a kereszténység a rozsda és moly általi emésztésre ítélt földi kincsek gyűjtögetését jelenti.
52 százalék biztos benne, hogy templomi adakozásáért cserébe pénzügyi gazdagságot ád néki az Úr, további 45 százalék szerint pedig a mammonért végzett tevékenységeket busás anyagi jóléttel jutalmazza az Isten.
Elemzők és keresztény prédikátorok szerint a globális válság és totális pénzügyi összeomlás egyre többeket terel a prosperitás evangélium éltetésére. Ennek pszichológiája ugyanaz pepitában, mint mikor pestisjárvány idején az emberek a szélsőséges önsanyargatásba és önostorozásba menekülvén még nagyobb számban hulltak el az ezek nyomán keletkezett fertőződéstől. Azt képzelik, embertársaiktól való elfordulás és a szegények taposása majd megvédi őket a menetrendszerűen bekövetkező gazdasági apokalipszistől.
Mi másképp is zárhatnánk e szeánszot, mint néhány Biblia-idézettel a prosperitás evangéliumot ajnározók kiigazítására?
Tegyük most félre kicsit az elcsépelt dumát, hogy könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint gazdagnak bejutni a mennyek országába. Akadnak ennél testre szabottabb megmondások is a tarsolyban, ráadásul egyenesen Jézus szájából.
Lukács evangéliumának 12. fejezetében a következőt olvashatjuk:
Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete… Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: „Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól!” – Ám az Isten így szól hozzá: „Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad?” – Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.”
Máté evangéliumának 25. fejezetében igazán nagyvonalú ígérvényeket tesz Jézus a prosperitás evangélium követőinek és a szegények eltipróinak:
Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni… Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.
