Ugyan a tisztelt nyilvánosság előtt is folyamatosan lebegtetik a lehetőséget, az igazán érdekes fejlemények egy következő pandémia bevezetésének tervére leginkább a háttérben zajlanak.
A COVID-riogatás fatális buktája után a három nagy globális hatalmi tömb – USA, Kína, Európa – egymással homlokegyenest ellentétes ún. pandémia-preparációs protokoll és törvényhálózatot vezetett be. Amerikában az új Trump kormányzat alaposan visszanyeste a halálos riogatást végző CDC hatalmát, továbbá kiléptette az országot a WHO-ból. Az újabban globális délnek hívott harmadik világban – érdekes módon az EU vezetésével – egy nemzetközi koordinációs megállapodás született, amelynek hála egy új járvány hivatalos bejelentését azonnali hatállyal követi egy – Amerikát és Kínát kivéve – bolygóméretű koordinációs akció, amikor egyszerre zárnák le a világ összes fertőzési gócpontként megrágalmazott országát, terítenék a kísérleti vakcinákat egy egyenlősítő és „hozzáférést segítő” nemzetközi elosztóhálózaton keresztül, továbbá a szükséges pénzügyi és technológiai feltételekkel nem bíró országokkal együtt univerzális tesztelő, megfigyelő és minden bizonnyal elzáró hálózatot élesítenének, amilyen gyorsan csak lehet.
Kína hangyányit külön utat jár e kérdésben, de köszönhetően egy tényfeltáró blogbejegyzésnek igazán részletes és terjedelmes ismertetését olvashatjuk a poszt-COVID korszak kínai modell szerinti pandémia-preparációs protokolljainak.
2023-ban a Kínai Kommunista Párt teljes egészében revideálta a maga járványkezelési forgatókönyvét, ami a Vuhanban született pandémia alkalmával egyszerre bizonyult elégtelennek és brutálisan inhumánusnak.
Természetesen nem a lakosság rég nem látott szenvedést és sírást-rívást kiváltó meggyötrésének tervezetéből nyesett vissza a pártállam, inkább ama döntésre jutottak, hogy innentől fogva a pandémiákra való készülődést vészhelyzeti protokollból mindennapi úgymond szokványos rendszerfunkcióvá léptetik elő, felhasználván az ország technológiai és megfigyelő kapitalizmus nyújtotta előnyeit egy új globális járvány központilag koordinált bevezetésére és a szükségesnek ítélt intézkedések lehető legszélsebesebb körű megtételére.
A folyamatos, soha véget nem érő pandémia-készültség alapvető pillérei a korai detektálás és bejelentés kényszere, globális koordináció és kommunikáció helyett a járványkezelés belföldi intézése, illetve a négy állami egészségügyi minisztérium hierarchikus szervezetbe rendezése.
Az állami tanács hirdetheti ki a járványokat és szervezheti meg azok kezelésének országos koordinációját, a Nemzeti Egészségügyi Bizottság közvetlen az állami tanács ukázai nyomán hajtja végre a protokollokat, rendeleteket és törvényeket, a Nemzeti Járványkezelési Adminisztráció a megfigyelő-rendszerek és korai detektálást segítő technológiák üzemeltetéséért felel, végül a kínai CDC végzi az adatgyűjtéseket, járatja a tesztlaborokat és lokális szinten végrehajtja a felsőbb szinteken meghozott döntéseket.
Mindezek mellett az összes minisztérium (egészségügyi, ipari, technológiai, hadi stb.) köteles meghirdetett vészhelyzet esetén a kompetenciájába tartozó logisztikai, gyártási, kutatási-fejlesztési és humánerőforrás-koordinációs feladatok szervezésében segédkezni, akár a gazdaság szokványos működésének felfüggesztése árán.
A helyi, tartományi kormányzatok vezetői immár nem hozhatnak majd a központi állami direktívával ellenkező intézkedéseket, mert a COVID idején személyes reputációjukat féltvén vagy elhallgattak információkat a pártközpont és egészségügyi szervezetek elől, vagy egyenesen drákói szigorral, a szükséges létfeltételek biztosítása nélkül zárták be az embereket házaikba.
Mai napig emlékezetes fiaskó ama 2022 nyarán zajlott eset, amikor Sanghajban úgy vertek kijárási tilalmat az emberekre, hogy élelemhez jutás lehetősége nélkül bezárták őket lakásaikba, majd bejárati ajtajaikat kívülről elreteszelték vagy rájuk hegesztették. Az utcán tökéletes tisztasággal lehetett hallani az emberek üvöltését és jajveszékelését.
2025 szeptemberében Az Országos Népi Kongresszus Állandó Bizottsága (a Kínai Kommunista Párt törvényalkotó szerve) elfogadta az új veszélyhelyzeti járványkezelési törvényét, amely a 2003-as SARS pandémia óta a legátfogóbb reformját jelképezi a kínai egészségügyi rendszernek.
Tartalma szerint egy újonnan kipattanó járvánnyal szembeni reakció akár már tartományi szinten megkezdhető, miközben a kezdeti intézkedésekkel párhuzamban mintegy 30 minisztérium és egészségügyi szervezet vetné bele magát a pandémia azonosításába, menedzselésébe, kezelésébe, majd remény szerint elfojtásába. A járvánnyal kapcsolatos adatok és fejlemények minden érintett intézmény részéről egy üzenőfal-szerű központi digitális hirdetmény-hálózatban lennének percre készen olvashatók, miközben a papír alapú ügyintézés végleg nyugdíjba vonul. A digitalizáció előre lendítésére egyébként már az első SARS alkalmával tettek intézkedéseket, ám „kiaknázható” pandémia híján az ez irányú törekvések 2004-19 között elhaltak.
Járványazonosítást és reakciót immár a hierarchia alsóbb szintjein lakozó szervek is kérhetnek, sőt, magánvállalatok is becsatlakozhatnak a képbe, amennyiben azokon belül érzékelnek a menedzserek heveny aggodalomra indokot nyújtó betegség-felfutásokat. A gyors reakcióért cserébe az államhatalom folyamatos felfelé jelentési és együttműködési kötelezettséget ír elő. Ez ama vállalatokra is vonatkozik, melyek mondjuk beszállítókként egészségügyi eszközöket vagy vakcinákat terítenek. Minden, a járványkezelés sikerének szavatolására alkalmas állami és magánintézmény tökéletes haptákban kell álljon egy új pandémia kihirdetésekor.
A kínai egészségvédelmi minisztérium 3 kategória szerint határozza meg egy járvány súlyosságát. Az A csoportba tartoznak a közvetlen életveszélyt előidéző betegségek, mint kolera, pestis vagy marburg; a B csoportot képezik a veszélyes akut betegségek, élen a COVID-dal. A C kategória a szezonális, kevésbé veszélyes járványoké, mint amilyen a nátha vagy influenza.
Korábban az azonosítatlan betegségek elhárítására addig nem határoztak meg követendő protokollt, amíg az behelyezésre nem került a részére legmegfelelőbb kategóriába. A poszt-COVID korban minden új, korábban nem azonosított betegség automatikusan a legmagasabb (A) kategóriát nyeri, s csak egyértelmű azonosítást követően fokozhatók le az alsóbb szintekre.
A törvénycsomag legkényesebb része természetesen a központi kontroll minden korábbinál alaposabb felfuttatására irányul. A WHO által 2018 óta propagált ún. X betegség elmélete szerint egyenesen az új járványok megelőzésére kellene törekedni még azok kipattanása és elterjedése előtt. E kívánalom magával vonja a totális megfigyelés és egészségi monitorozás megkövetelését, ami a nyugati világban mindenféle testi funkciónkat másodperc alapon monitorozgató digitális, gyakran AI alapú alkalmatosságok képében ölt testet.
Kínában persze más a módi. Ahol orvosi titoktartás nem létezik, ott nem szükséges a csipogó vackok engedélykérése az alapvető testi működésünk szorongató kontroll alatt tartásához, hanem a kórházak szabadon cserélgethetik egymást közt a kóradatokat és vizslathatják a napi statisztikákat mindenféle „aggodalomra indokot nyújtó” betegség-felfutások jelei után kutakodva.
Az embereknek itt nem szükséges mindenféle kütyüket hordozniuk maguknál, mert egyszerűen bárminemű engedély nélkül abszolválható a központi megfigyelésük mesterséges intelligenciával, arcfelismerő algoritmusokkal és szociális kreditrendszerrel.
Sanghajban már tesztelik ama mesterséges intelligencia vezérelte szisztémát, melyben a népesség egészségi állapotát élethosszig tartó monitorozás alá vonják, a betegség kibontakozásának tüneteit pedig már az utcán békésen sétálgatván is felfedezhetik rajtunk, hála a minden korábbinál szofisztikáltabb távdiagnosztikai szolgáltatásnak.
Bár az új pandémia-szabályozások végletekig fokozzák a szorongató kontrollt, a Kínai Kommunista Párt semmilyen reformot nem vezet be a patogén és biofegyver-kísérletek korlátozására, és még a Sanghaj társasház-negyedeiben százezreket erőszakkal elzáró és ételhez jutásukat megakadályozó zéró COVID politika sem került revideálás alá. Arról, hogy bocsánatot kérjen a pártállam a néppusztító tevékenységéért, ne is álmodozzunk.
