Nem tetszik a nőknek a férfibarátság

0

Évtizedeken át adós maradt a társadalom azon kérdés megválaszolásával, hová fordulhatnak segítségért, jó tanácsért, esetleg pusztán néhány bátorító szóért azok a férfiak, akik a hagyományos családmodell felbomlása után tanácstalanul, esetleg kudarcot kudarcra halmozva indultak el a párválasztás csapdáktól sem mentes ösvényén.

A hagyományos családmodell keretében gyakorlatilag a nő legjobb barátja a férje, a férfi legjobb szeretője pedig a felesége volt. Aki eme kimondatlan etikettet betartotta, az nem is várt lelki kényeztetést más férfiaktól, vagy szexuális kiszolgálást más nőktől. Maximum fű alatt. A régi korok barátság-eszményei pont ezen elveknek megfelelően működtek. A férfiak házon kívül nem lelkiztek egymással, hanem közös tevékenységeket indukáló klubokba, kávéházakba jártak, magasabb szinten pedig valamilyen közös vállalkozás vagy politikai aktivizmus tartotta össze a barátságokat. Nőknél ugyanez az intézményrendszer szülte az összejöveteleket és a csacsogós-pletykálkodós esteket, felsőbb fokon pedig a humanitárius tevékenységeket és a divatok diktálását végezték teljes bedobással.

Szemlátomást a nőket nem sok változás érte a szabad párválasztás és a válás lehetőségének bevezetése óta: továbbra is adott számukra a lehetőség pletykák terjesztésére, divatok követésére. Nyomtatott és online magazinok százai állnak rendelkezésükre, és többé-kevésbé a megszokott közösségi tevékenységeiket űzhetik a régi összejöveteleket felváltó csajos esték révén. Lelki problémáik kezelésében a megszokott módon számíthatnak barátnőikre, de emellé mesterséges intézmények is bejelentkeztek a szociológia és pszichológia képében.

Nem így a férfiaknál.

Történtek kísérletek ugyan a női magazinok ellenpárjául szolgáló férfias életmód-magazinok terjesztésére, mostanra azonban szinte minden ilyetén jellegű próbálkozás hamvába holt. Lelki szempontból viszont egyenesen katasztrófa a helyzet: mai napig tartja magát a mantra a férfiakkal szemben, hogy nekik nem lehetnek problémáik, és ne számítsanak soha semmiben segítségre. Ha sorsuk rossz fordulatot vesz, vagy anyagilag megszorulnak, joggal hagyja ott őket az asszony a gyerekkel és hullnak az aluljáró térkövére.

Pótintézkedéseket is végrehajtottak a férfiak lelki-szexuális biztonságának megteremtése céljából, ám ezek sem vezettek hosszú távon eredményre. A szabad szexualitás nem vonatkozik magára a szexre: a magasabb libidó terhét cipelő férfiak bizony megbélyegzésre kerülnek, ha „fizetett segítséget” kívánnak ez ügyben igénybe venni. A prostitúció több országban egyenesen illegális (de kizárólag a férfi kuncsaftok számára!), máshol szabályozatlansága révén, szexuális úton terjedő betegségek miatt vagy gazdasági szempontból rejteget jelentős kockázatokat.

Érzelmi színtéren rövid ideig úgy tűnt, hogy a fiú-lány barátság fogja átvenni a feleség szerepét, ám a biológia közbeszólt. A szex tabusítása ebben az esetben is megakadályozza egy harmonikus viszony kialakulását.

A fiú-lány barátság keretében két dolog történhet. Amennyiben a leányzó dominanciája érvényesül, az feltétlen igényt tart hímnemű partnere megértésére és diszkréciójára minden pasiügyben. Ez esetben a férfi lelki szemetesládává degradálódik. Fordítva ugyanezen viszony nem érvényesülhet. Mindannyian ismerjük történeteinket naiv tinédzser korunkból, hogyan próbáltak nyugtatni minket lány barátaink csajozási sikertelenségeink esetén. Vagy a standard „jaj, biztosan megtalálod egyszer életed szerelmét, csak ne add fel” (halkan hozzátéve: és ne én vagy egyik barátnőm legyen az) mantrát kapjuk ajándékba érdemi tartalom nélkül, vagy pedig az intim viszony teljes felbomlását. Hiszen a gondokkal küszködő „hisztis” férfi, problémái feltárása esetén megszűnik embernek lenni.

A férfidominancia e szituációban kizárólag az alfahím kategória számára reális szituáció: ők azok, akik szexhez jutnak az elköteleződés kényszere nélkül. Az ilyesféle „barátság extrákkal” viszonyokban a férfi az ágyba vezető útig foglalkozik a nővel, majd aktus után magára is hagyja. Ezután a női fél a fentebbi „nem domináns” kategóriájú szárazbarát vállához járul kisírni magát.

Ilyen körülmények közepette mindig várható a társadalmi szerepek alapos átrendeződése, hiszen valamiféle harmóniának és egyensúlynak mindig léteznie kell az univerzumban, enélkül a káosz zabálna fel mindent és mindenkit. Sajnos sem a fiú-lány barátság intézménye, sem a férfiak elköteleződésének kikövetelése női és állami (lásd: gyerekelhelyezési perek) intézmények által nem bizonyult hosszú távon életképesnek. Az elfojtott férfienergiák végül teljesen más úton-módon nyitottak maguknak utat.

Eme átrendeződés legfőbb eredménye a hagyományos családmodellben az Isten színe előtt szentesített holtomiglan-holtodiglan kötelék praktikus rétegének végleges kettéválása, azaz a már említett kölcsönös érzelmi-szexuális exkluzivitás megszűnése. Immáron létezhet intim-érzelmi viszony szexuális elköteleződés nélkül, és létezhet feltétel nélküli szex is azt az kiharcolni képes egyedek számára.

A következményekkel nagyjából mindannyian tisztában vagyunk. Míg a nők a fehér lovon vágtató nagy Ő hajkurászásával vannak elfoglalva, teljesen ésszerűtlen előfeltételeket szabva nekik, addig a férfiak magukra hagyatottan, hierarchia szerint kerültek a megfelelő szintet jelképező polcokra. Szexuális, humanitárius és érzelmi szempontból a férfiaknak nincs hová fordulniuk, anyagi, szellemi és biztonsági téren pedig a nők alól lett kirántva a talaj.

Tudjuk, hogy a feminizmus felkarolta a női ügyeket, de mi a helyzet a férfiakkal? Úgy tűnik, számunkra nem maradtak valódi segítséget, útmutatást nyújtó intézmények, csak a keserű nosztalgia a hajdanvolt szép korok után sóvárogva.

Időszerű volt, hogy ebből a nihilista mételyből kinőjön egy olyan jelenség, mely ha nem is a hagyományos módokon, de reménysugarat hozhat az elveszett férfitársadalom számára. Az is természetesnek tűnik, hogy a férfiakra jellemző individualista, de azért bajtársiasságot is letétbe helyező módon képződjék az új intézményrendszer.

A férfiak elkezdtek egymással intimebb módon kommunikálni; lelki bajaikkal, esetleg örömeikkel a megértést többé nem biztosító nőktől elfordulni, és az évszázadok óta kizárólagosan női privilégiumként tartott csajos partik, fagyizós-lelkizős délutánok mintájára saját territóriumaikon szervezkedni. Kölcsönös támogatást immáron azoktól szereznek, akik leginkább megértik őket: saját nemük jeles képviselőitől, baráti közegükből.

A „bromance” névre keresztelt jelenség keretében olyan férfiakról beszélünk, akik:

– megosztják egymással titkaikat
– kibeszélik lelki problémáikat és nőügyeiket
– őszintén megnyílnak egymásnak, akár érzelmi sérülékenységüket is bevállalva
– bizonyos esetekben akár az érzelmi törődés fizikai megnyilvánulásait is átadják egymásnak, mint az ölelés, babusgatás, simogatás.

A különbség köztük és a homoszexuális párok között, hogy végül nem kötnek ki az ágyban, kizárt dolog, hogy egymással szexeljenek. Olyan funkciókat töltenek tehát be egymás társaságában, mely egy házasság érzelmi biztonságot nyújtó – női – oldalához tartozik, és melyek teljesítésére a fiú-lány barátság alkalmatlannak bizonyult. Szex céljából alkalmi viszonyokat tartanak fenn nőkkel, fizikai feszültségeik levezetésére pedig konditermekbe járnak, vagy valamilyen nagy adrenalin-löketet biztosító szenvedélynek adják át magukat. Hosszútávú kapcsolatot is működtethetnek, ahol az érzelmi exkluzivitás intézményét kihelyezik párjukról a barátaikra.

A University of Winchester egy nem reprezentatív kutatást végzett férfiakkal erről a jelenségről. A tanulmányban megkérdezett 30 fiatal egyetemistával mérlegre rakatták, mit nyújt számukra az intim férfibarátság, és mit a párkapcsolatuk. Az interjúalanyok az alábbi tényezőket szinte kivétel nélkül a férfibarátság serpenyőjébe helyezték, mint pozitívumot:

Bizalmasság: Kettő kivételével mindegyik alany inkább preferálja lelki gondjai megbeszélését barátaival, mint élettársával. Akár komoly egészségügyi problémáikról is nyíltan beszélnek egymással, míg ugyanezeket barátnőik elől eltitkolják.

Ítéletmentesség: A legtöbb megkérdezett szerint barátnőjük ítélkezős, és ráadásul gyakran játszmázik. A természetes megnyilvánulások elrejtése élettársuk részéről hatalmas stresszforrás számukra, hiszen soha nem sejteni előre, mikor bújik elő barlangjából a tűzokádó sárkány. Ezzel szemben a férfi barátok nem ítélkeznek, inkább figyelnek és kérdeznek, probléma esetén pedig a megoldáshoz vezető utat igyekeznek megtalálni.

Érzelmi stabilitás: Egybehangzó vélemények szerint a női élettársak triviális dolgok miatt kezdeményeznek komoly veszekedéseket. Évekkel korábbi piszlicsáré bakikat emlegetnek fel akár az esemény pontos idejének megnevezésével, ráadásul a viták is sokkal könnyebben fajulnak kontrollálhatatlan gyűlölködésbe. A férfitársak nyugodtabban kezelik a stresszt, viták csak a legsúlyosabb nézeteltérések során robbannak ki, akkor sem felkorbácsolt hangulatban.

Őszinteség: Bizonyos nőkkel együtt élni olyan, mint tojáshéjakon lépkedni: minden egyes szót, amit kimondunk, jól meg kell gondolni, ugyanis a legapróbb félreértésre okot adó kifejezéstől is felkapják a vizet. Az interjúalanyok szinte mindegyike találta már magát olyan szituációban barátnőjével, hogy megfelelő módon kellett a szavakat csűrni-csavarni, nehogy véletlen összeveszés, majd szexmegvonás legyen a dolog vége.

A mérleg másik serpenyőjébe, azaz a párkapcsolat oldalára egyetlen tényező jutott: a szex.

Ezt az érzelmi leválást azonban a nők nem nézik jó szemmel. Először is a homoszexualitás egyre nagyobb mértékű elfogadottságát vizionálják az intim férfikapcsolatokban. Jól tudjuk pedig, hogy maga a feminizmus küzd immáron évtizedek óta mindenféle létező, esetleg nem létező (gender) kisebbségek elfogadtatásáért és teljes egyenjogúsításáért. Az intim férfibarátságok kialakulását tehát a feminizmusnak is köszönhetjük. Ami viszont ennél jobban böki a csőrüket, hogy a férfiak mostanra már nagyobbra értékelik barátságaikat, mint párkapcsolatukat.

Több publikáció szerint a bromance jelensége akár végső csapást mérhet a heteroszexuális kapcsolatokra. Szerintük a lelkizős férfitársadalom képében a mindennapos nőgyűlölet manifesztálódását, a nők alanyi jogú lenézését fedezhetjük fel.