Állítanak-e hithű keresztények Trianon-emlékműveket, turulszobrokat, avatnak-e díszes köveket, neveznek-e el utcákat emberekről?
A tízparancsolat tökéletesen egyértelműen fogalmaz:
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
A turulszobor tehát egy bálvány, azt szentként tisztelni nem ildomos, kivéve ha a hörgő tömeg csillapítására aranyborjút kétségbeesetten kifaragó Áron főpap követőinek sorsára szeretnénk jutni:
Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezéből a táblákat és szétzúzta a hegy lábán. Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe és megitatta vele Izrael fiait…
Áron ezt válaszolta: „Ne haragudj, uram! Te magad is tudod, hogy ez a nép mennyire hajlik a rosszra. Így követelőztek: készíts nekünk egy istent, hogy előttünk járjon, mivel az a Mózes, aki kihozott bennünket Egyiptomból – nem tudjuk mi lett vele. Én erre megkérdeztem őket: kinek van közületek aranya? Ők idehozták nekem, én a tűzbe vetettem, s ez a borjú lett belőle.”
Mikor Mózes látta a magáról megfeledkezett népet – mivel Áron engedte, hogy ellenségei közepette átadja magát a bálványimádásnak -, Mózes a tábor kapujához lépett és ezt kiáltotta: „Aki az Úrral tart, jöjjön hozzám!” A leviták mind odagyűltek hozzá. Mózes ezt mondta nekik: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: mindenki kösse a kardját oldalára. Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig és öljétek meg testvéreiteket, barátaitokat, rokonaitokat is.” A leviták végrehajtották Mózes parancsát, és azon a napon közel háromezer férfi esett el a népből.
Semmilyen turulmadár, zászló, himnusz, Nélküled, nyálas-szirupos nemzeti szólam nem szent egy igaz istentisztelő ember előtt! S ha már itt tartunk: ha élni akarunk, a koronát sem kezelhetjük szent tárgyként, tökmindegy, ki avatta ama csicsás aranyhalmot szentté.
Mózes az isteni parancsolathoz fűzött rendelkezésében megtiltja, hogy az emberek nagy és híres személyek szobrait, „hősi” halottak emlékoszlopait, Trianon-emlékműveket avassanak és imádjanak:
Ne csináljatok magatoknak bálványokat, ne állítsatok se szobrokat, se emlékoszlopokat, ne emeljetek országotokban jelképes köveket, hogy hódoljatok előttük, mivel én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Tartsátok meg szombatjaimat, tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az Úr.
A bálványimádó népeket a Moloch és Baál kultuszának kezelésénél ismert módon isteni rendelés szerint ki kell irtani:
Mondd meg Izrael fiainak: Aki Izrael fiai közül, vagy az Izraelben tartózkodó idegenek közül fiait Molochnak áldozza, az haljon meg. Az ország népe kövezze meg… Kiirtom őket a népből, és azokat is mind, akik egyetértettek velük abban, hogy Molochnak hódoljanak.
Az Istent elhagyó bálványimádó népek méltó jutalma mohácsi vész, idegen hatalmak uralma fejük felett, népkifosztás, Trianon és nemzetveszejtés. Súlyosbodik a bűn és büntetés mértéke, ha az emberek bűneik gyakorlásáról való lemondásuk helyett sírdogálva követelik eltagadott Istenüktől az áldást jó kedvvel és bőséggel:
Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és a Baaloknak szolgáltak. Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, és más isteneket követtek, a körülöttük lakó népek isteneit.
Az Úr haragra lobbant Izrael ellen. Rablók kezére adta, akik aztán kifosztották őket. Kiszolgáltatta őket körülöttük élő ellenségeiknek – nem voltak képesek ellenállni nekik. Bárhova mentek is, az Úr keze ellenük fordult, amint megmondta nekik az Úr, s amint megesküdött nekik az Úr. Így aztán végső nyomorúságra jutottak.
A bűnöző nemzetek tekintélyelvű zsarnoki autokráciákká fajulnak, ahol a fiatalságot is erélyesen, kőkemény pofonokkal, tiszteletet erőszakkal kikövetelvén vezetik a nemzeti konzervatív értékrendek elsajátítására, amely követelés hatására az utódok még nagyobb nyomorúságba süllyednek elődeiknél:
Amikor az Úr bírákat támasztott nekik, az Úr a bíróval volt, és kiszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg csak élt a bíró. Az Úr ugyanis megkönyörült rajtuk, amikor siránkoztak elnyomóik igája alatt. Amikor azonban meghalt a bíró, visszaestek, és még nagyobb gonoszságokat követtek el, mint atyáik: idegen istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak, előttük borultak le, és nem hagytak föl atyáik tetteivel s megrögzött viselkedésével. Az Úr haragja fellángolt Izrael ellen.
Az Isten megtagadása, mellette bálványimádat űzése tehát a nemzeteket idegen hatalmak kezére juttatja, szolgasorba taszítja, fiatalságukat nihilizmusba és depresszióba űzi, országuk területét ebek harmincadjára juttatja, népüket nemzeti sorstragédiák és demográfiai katasztrófák sora által megtizedeli.
Remélem, a mag népe magára ismert e frázisokban.
Hogyan bánjunk a gyüttment migránusokkal és nemzetünk szegényeivel?
Izrael egy vérségi fogalom, nem földrajzi terület (olyannyira így van ez, hogy Izrael népe együtt élt a pogányokkal). Mivel a bibliai nemzetfogalom nem egyenlő a modern, francia forradalom nyomán meghatározott etnikai és nyelvi csoportosulások országhatár körítette kollektívumával, ezért az Isten népei nem elkülönülnek más nemzetektől, hanem úgy olvadnak bele azokba, hogy közben az ő szokásaikat, törvényeiket, életmódjukat nem veszik át, és esetleges megtérésük napjáig nem is házasodnak azok tagjaival. Ennek ellenére tökéletes és békét és biztonságot élvezhetnek ama helyeken, ahol laknak.
Mindenki, aki egy adott földrajzi területen újonnan letelepszik, jövevénynek számít, ám Isten rendjében egy őshonos, adott területen évszázadok vagy akár évezredek óta élő nép semmiféle kivételezett bánásmódot nem nyer. Ha egy nemzet megszegi az Isten parancsolatjait, ugyanolyan eséllyel veszhet és néptelenedhet el, mint akár a hazátlan vándornépek.
Egy letelepedett nép aszerint lel Isten áldására vagy épp annak hiányára, hogy miképp bánik a hozzája segítségért, támogatásért, menedékért forduló idegenekkel:
Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén.
Mivel az emberiség előbb jött létre a nemzeteknél, nyilvánvaló, hogy egy modern nemzetállam csakis és kizárólag úgy maradhat méltó a megmaradásra, amennyiben annak népe, uralkodó osztálya, törvényhozó kara segíti és befogadja a bevándorlókat, s azok alapvető szükségletek terén hiányt szenvedő részét megsegíti:
Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad. Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot. Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén.
Reichert János valóban keresztény-konzervatív úriember, egykori KDNP tag említette egy előadásában, hogy a magyarság elsorvadásának és egyes tájékai, mint a Balaton környéke elnéptelenedésének hála idegen országokból áramló bevándorlók csak úgy maguktól bejönnek és letelepednek a megüresedett környékekre, mert nincs az a pártállami ukáz, kiváltképp egy folyamatosan hanyatló és sorvadó létszámú nemzetben, amely által a határok védelme hermetikus lezárás mentén szavatolható.
Mi biztos nem fogunk második röszkei csatát játszani a határaink előtt, miután egyidejűleg százezerszám jelennek meg itt életerős, viszont deprivált helyzetű bevándorlók, hogy a népnyúzó és fiatalságpusztító kormányt negyedik alkalommal is totalitárius teljhatalommal megszavazó, az M1 híradó okkultista varázsigéi nyomán halálrettegésben vergődő 91 éves Mariska néni megerőszakolására vonatkozó rémálmait (vagy tán inkább rejtett vágyait?) elkergessük.
Volt is egy álmom erről néhány évvel korábban, hogy Magyarországot hamarosan teljesen elárasztják a bevándorlók, akiknek a magyar dolgozók és asszonyok szolgálni fognak. Ugyanakkor én valamilyen oknál fogva amerikai latinó bevándorlókat láthattam, nem muszlimokat, akik nem tudom, hogy kerülnének ide.
Ilyen mindenféle folyamatosan leépülő szodomai települések szintén ne számítsanak üdvösségre, akik kiemésztik a maguk köréből a szegélyeket.
Csernus említette a bokorban született Károly bácsi szőlejének példázatát, aki szerint jó nagyot kell csapni az ember kezére, amennyiben az véletlen elpottyant egy-egy szemet, mert a magától is megtermő gyümölcs fáradságos munka következménye. Igen, az istentelen népeknek eleve keservesen fáradozniuk kell a betevő falatért, de lássuk csak, Mózes miféle törvényt hozott az ilyen Károly bácsik szőlejének rendezgetésére:
Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd. Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Károly bácsi tehát megtagadja az Istent, és helyébe a saját rendelkezéseit ülteti, amelyet aztán tovább kíván örökíteni utódaiknak, így hárítván át rájuk is a bűn terhét.
Mi tehát a törvény valódi értelme? Aki önkényesen törvénykezni akar, arra is szálljon rá annak átka (pl. böjt arra is vonatkozik, aki elrendeli). Ellentétben a szokásjoggal, hogy a hatalmasok korlátlanul gyötörhetik az alattvalóikat, de azoknak semmi joguk, sem lehetőségük visszavágni.
Ellentétben a hatalom képzelgéseivel az újabban kibontakozó egyoldalú és egyirányú megfelelési viszonyrendszerek nemhogy betarthatatlanok, de egyenesen kötelességük az embereknek ezek ellen lázadni, vagy akár erőszakkal fellépni! Követendő példaként szolgáljanak számunkra a Z-generáció hős tiktokkerei, akik abszolúte minimális emberveszteség mentén felszabadították népüket a zsarnoki Viktorkák önkényuralma alól.
Az idegen népek befogadásának isteni rendelése szerint egy valamit nem tehetünk: nem vehetjük át szokásaik űzését, isteneik imádatát, illetve a tagjaik megtérése nélkül nem házasodhatunk velük. Ha egy pogány közösségbe vendégségbe mész, ehetsz bármiből, kivéve ha azt mondják a kajára, hogy az áldozati ajándék, mert akkor annak elfogadását vissza kell utasítani!
Büntetés, bántalmazás helyett példamutatással érdemes elöl járni a pogány népek megtérésre invitálásában. Pál apostol kifejti, hogy mivel a mózesi törvények esetleg túlontúl kegyetleneknek, Krisztus tanításai pedig érthetetlennek hatnak az egyszeri pogány ember számára, első körben mindössze annyit csikarjunk ki belőlük, hogy ne öljenek embert és ne imádjanak bálványokat, azaz ne menjenek vissza a saját vallásukba. Ha ez megvan, szép lassan, fokozatosan rászoktathatók az Isten további rendeléseinek megtartására.
Akár saját népbeli, akár bevándorló személyek megsegítése akkor is kötelező, ha azok akármilyen oknál fogva – akár ténylegesen saját balga döntéseik következményeként – elszegényednek, munkaképtelenné válnak vagy pénzügyi segítségre szorulnak:
Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. Ne végy ő tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen melletted a te atyádfia.
Nem úgy, ahogy ma csinálják a kamukeresztények, hogy elhordozhatatlan és busás uzsorakamatokkal tűzdelt, vagy a fedél árát elérhetetlenségig srófoló hitvány hitelkonstrukciókkal szúrják ki az ember szemét, a pszichopatái meg a hülyékkel elhitetik, hogy mindez valós segítség, amiért cserébe a megfelelő helyre rakott X mellett ez a hálátlan, semmisemjó, lusta, munkakerülő fiatalság életen át végzett hajbókolással és munkaszolgálattal tartozik. Hát be is b***na.
Ha nem segítesz embertársaidon, pedig megtehetnéd:
Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.
Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”
Szentek-e a hatalom törvényei egy igaz keresztényi ember előtt?
E pont egy rövidke, félreértéseket tisztázó bevezetést igényel.
Ellentétben a karhatalom ábrándos képpel előadott kioktató agymosásaival, a komplett globális emberiség létét kétféle törvény rendezgeti. Az egyik Mózes törvénykönyve, melyet napjainkban csak a zsidók követhetnek; illetve Jézus tanításai, melyek a keresztények útját egyengetik. A második törvényháló a hatalomé, azaz alkotmányok, hivatalos törvénykönyvek, paragrafusok, jogszabályok, rendeletek sokasága, amiket uralkodóink hoznak a megregulázásunkra.
Itt az eltagadott igazság: az ember kizárólagos érvénnyel vagy az egyiket, vagy a másikat követheti, de a kettőt együtt nem!
Ha például Mózes rendelése szerint a szombatnapon dolgozókat halálra kövezéssel kell büntetni, a hatalom szerint pedig extra túlórapénzzel jutalmazni, akkor az istenteleneknek a hatalom utasításait kell követniük, Isten gyermekeinek pedig az övéit. Ugyanakkor az ítélet végrehajtása mózesi törvényeknél a papság feladata volna.
Megfogalmazhat a hatalom olyan törvényeket, melyek harmóniát mutatnak az isteni renddel, de azzal ellentéteseket is. Egy igaz istenhívőnek ezen rendelkezések követését, betartását szükséges megtagadnia akár a várható büntetés terhének elhordozása árán is! Íme Mózes utasítása a földi törvények tartása kapcsán:
Ne cselekedjetek úgy, a mint Égyiptom földén cselekesznek, a hol laktatok; úgy se cselekedjetek, a mint Kanaán földén cselekesznek, a hová beviszlek titeket; se azoknak rendtartásai szerint ne járjatok. Az én végzéseim szerint cselekedjetek, és az én rendeleteimet tartsátok meg, azok szerint járván. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Isten törvényének követői az ő gyermekei, a földi törvények hozói és tartói pedig a pogányok, akiknek rendtartása szerint egy igaz keresztényi ember nem jár. Ha ezért büntetgetnek, lehetetlenítgetnek, vérük visszahull rájuk. Ha megbírságolnak, nem fizetünk. Ha végrehajtanak, visszavesszük. Ha börtönre ítélnek, leüljük, addig is jár ingyen a fedél és az étel. A rendszer fenntartásáért nem dolgozunk, pláne nem az uralkodó babiloni bábeltornyainak építgetéséért. Csakis és kizárólag Isten munkáját végezzük, amelyért cserébe méltóak vagyunk bérünkre, miközben a nagy pofájú dolgozó és hajoldozó társadalom folyamatosan zselléresedik és sorvad el.
Életünk Isten kezében van, nem pedig a hataloméban, és Isten tudta nélkül egy hajunk szála sem görbülhet meg. A hatalom az igazakat szinte bizton keresztre feszítteti, de legyen ez az ő veszteségük. Amennyiben minden Isten útján járó igaz embert kivégez a hatalom, s nem marad egyetlen Istennek kedves személy sem a rendszerben, a rendszer totálisan megsemmisül, és az annak rozoga sárpalotáit istápolgató zsellérhad éhen hal, kiváltképp amennyiben önfeledt neisegyékezések hadával erősítgetik a rájuk vetett átkot. Mert minden átok visszakanyarodik annak kifundálójára.
Természetesen a rendszer kivetni igyekezik magából az általa élősködőkként, munkakerülőkként, jólét-szabotőrökként bélyegzett elemeket, hogy helyükbe élősködő, munkakerülő, jólét-szabotőr politikusokat és munkáltatókat ültessenek, akik dolgozás helyett dolgoztatnak, a népet totalitárius rabszolgaságba taszítják.
Mindezen leépülést és nemzethalált olyan életellenes mantrák hadával igazolják vissza, hogy „hát élni csak kell”, meg „a Viktor mondta, akkor biztos így van”. Természetesen mindent csakis és kizárólag felsőbb utasításra, parancsra, törvényesen tesznek:
Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket… Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, és semmibe veszik a törvényt és az igazságosságot, ne csodálkozz rajta. Azt fogják neked mondani: az egyik fölöttes fölött egy másik van, és mind a kettő fölött egy még följebb való. A közjóra fognak hivatkozni és a király szolgálatára.
Ez által teszik magukat méltóvá a halálra, hiszen a szegényeket kiemésztő és elüldöző szodomai társadalmak méltó jussa az égboltról aláhulló kénköves pokol.
Ahogy azt egy korábbi forradalmi evangéliumban részletesen levezettem, az adófizetés a rendszer alázatos joviális rabszolgái részére kötelező, Isten gyermekeinek legfeljebb opció. Mivel a legtöbb hülye adófizető azt se tudja, mi az a pénz, ezért elhiszik, hogy az állam a beszedett adókból fedezi a maga költéseit, az emberek és közalkalmazottak ellátását meg az alkotmányos rend biztosítását. Ám az adóztatás tényleges célja az ember totalitárius függőségbe taszítása a rendszer kénye-kedvétől. Aki adót fizet, rabszolgája a rendszernek, miközben e sorsútja tényét nem hangoztathatja.
Ha már elvárná ez a mocskos hatalom az adóztatást meg az aberrált törvényei betartását, legalább ne fogalmazna meg teljesíthetetlen elvárásokat, de természetesen ezen elhordozhatatlan terhek alattvalókra vetésének célja is a totális egyoldalú elnyomatás mentén az ember csúszómászó féreg létben tartása:
Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.
A hatalom törvénykezése tökéletesen önkényes, ráadásul a mocsadék hazudozásaikkal ellentétben abszolúte személyválogató. Saját magukat és egymást bármikor felmenthetik a törvényeik megszegése nyomán kirovandó büntetéstől. Minél szegényebb vagy, annál súlyosabb csapást ver rád a törvény. Halálos adók és adósságok a köznépnek, ingyen milliárdok az oligarchiának. B**i -és pedofilellenes törvényeket irkálgató b**ik és pedofilok. Ez a rendszer eltagadott gyilkos valósága.
A hiábavaló rítusokat, mint korsók, poharak mosását, őseink tiszteletét, anyánk-apánk követelőzéseit a példás tanulmányi eredmények és joviális, szorgos munkavégzés iránt nyugodt szívvel vethetjük kukába, hiszen ezek szemernyivel sem visznek minket közelebb az üdvösséghez, inkább eltávolítanak Istentől:
Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.” Majd így folytatta: „Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére.”
Tehát: mi csakis és kizárólagos érvénnyel Istennek tartozunk számadással, ezért a hatalom törvényeit nem tartjuk be, átkaikat nem vesszük magunkra, büntetéseiket legfeljebb elszenvedjük, de semmiképp nem asszisztálunk hozzájuk.
Ha ez nem tetszik a hörgő-mocskolódó tömegeknek meg pártállami apparatcsikoknak, hát ott rohadjanak meg. Előbb emészti el a gyehenna tüze az ilyeneket, semmint egy hajunk szálát Isten tudta nélkül meggörbíthetnék.
