Az időeltolódás törvénye – Miért nehéz a felnőtt férfiaknak bepótolni fiatalkori mulasztásaikat?

0

Amit a mainstream média a párkeresésről eltitkol

Ahhoz, hogy megértsük egy mai, akár 20-as, akár 30-as, akár 40-es férfi problémáját, nem a mostban kell kutakodni, hanem vissza kell pörgetnünk jópár évet. Egészen pontosan a tinédzser korig kell visszautaznunk, hogy a felvetett nem éppen egyszerű gordiuszi csomó titkát megfejtsük.

A férfiszférában elterjedt nézet, hogy a nők differenciáló árképzést használnak a szexpartnerek kiválasztására. Aki genetikailag számukra tökély, azokkal minden további elvárás nélkül, gyakorlatilag ingyen szexelnek. A kevésbé szerencsés férfiaktól elvárják a súlyos anyagi ellenszolgáltatást, a reprezentációt, és rengeteg más, ki nem mondott igényt. Ez azt a faramuci helyzetet hozza magával, hogy aki (szexuális potenciál tekintetében) a legszegényebb, ő fizeti a legtöbbet az intimitás élményéért.

Azt is megtudhatjuk a férfiszféra blogjaiból, hogy a hipergámia jelenségének köszönhetően a nők saját igényeinek lejjebb adása meglehetősen nehézkes, miközben ők a közgazdaságtan szerint folyamatos értékcsökkenést szenvednek el koruk előrehaladtával. Gyakorlatilag amelyik nő összefeküdt egy alfahímmel, legtöbbször ez az alfahím lesz utána az abszolút mérce, azaz az adott nő igényei folyamatosan növekednek.

Ezzel a jelenséggel a probléma csupán az, hogy akár egy átlagos nő is megkaphat egy alfahímet egy éjszakára. Hiszen az alfahím hülye volna kihagyni a lehetőséget, lyuk-lyuk, miért ne, pláne ha ingyen van. Viszont ez a férfi nem fogja elkötelezni magát egyetlen nő mellett, amikor kaphat többet is, jobbat is. Megjegyzem, hogy a férfiszféra szerint az alfahím kategóriába való sorolás feltétele nem pusztán a „minden nő őt akarja” szituáció, hanem az a tényező is, hogy az alfahím szívesen fekszik össze az elköteleződés bármiféle szándéka nélkül az általa kiválasztott nőkkel. A sármos férfi, aki egyúttal elkötelezett a monogám párkapcsolat iránt, az ún. „erélyes béta” kalapba kerül, ami egyébként egy szintén elit és viszonylag kis létszámú kategória.

Mindezen tények jó nagy szemétségnek tűnnek így leírva, de egyrészt a törvényeket nem én alkotom, másrészt alább elmesélem, hogy miért igazságos mégiscsak ez a szisztéma.

A tartós frusztráció csapdája

Ott tartottunk, hogy a vakvágányban rekedt férfiaknak vissza kell menni a tinédzser éveikbe, és megnézni, mit látunk. A legtöbben ilyenkor még keresik identitásukat. Státuszuk nincs, hiszen koruknál fogva nem képesek egzisztenciateremtésre. Így az egyetlen, hipergámia szempontjából érdekes értékmérő faktoruk a kinézetük, valamint a kommunikációs képességük („nagydumásság”, „menőség”). Ami érdekes még ebben a 13-16 éves korosztályban, hogy a lányoknak ilyenkor még nincs igazán aktiválva a hipergám ösztönük.

A nők hipergámiáját mindig a korábban már kipróbált partnerek szexpiaci értéke mozgatja (az kell a nőknek, ami a többi nőnek is). Ha a lány szűz, akkor nyilvánvalóan nem lehetett neki korábbi tapasztalata. Tehát miután összejött első partnerével, nem akadt előtte senki más, aki az ő hipergám igényeit nála jobban kielégítené.

Sajnos a globalizmus erőteljesen fellazította már ezt a rendszert. Már az átlaglány is hozzáférhet mindenféle Brad Pitt poszterekhez, meg olyan társkereső oldalakhoz, mely látszólag végtelen forráshoz juttatja őket a jobbnál jobb férfiakból. Ez nyilvánvalóan csupán illúzió, mégis hagyományosan ez a módi működik. E tényállítás az előző fejezetben említett statisztika magyarázata, azaz hogy miért lesz nagy eséllyel normálisabb párkapcsolata annak a nőnek, akinek csak kevés partnere volt az eltelt évek során.

Azonban itt ne álljunk meg, most jönnek csak az igazán zaftos dolgok. Mivel a fiatal és szűz lányok hipergámiája még nincs “feltöltve”, ezért a leglogikusabb lépés egy tizenéves fiú számára, ha ezeknek a még könnyű prédáknak valamelyikével veszti el a szüzességét. Ezt az alfák és béták meg is teszik, a probléma a maradék 70%-kal van. Az, hogy ezek a lányok viszonylag könnyű prédák, nem jelenti azt, hogy az adott srác képes is élni a lehetőséggel. Ennek többféle oka lehet:

Genetikai hátrány. Itt nem csupán testi elváltozásokra vagy tartós betegségekre gondolok, hanem olyan, meglehetősen mellőzött dolgokra, hogy a fiúk nagy átlagban testileg később érnek (sokakat a kisfiús kinézet réme még a húszas éveikben is kísért), illetve olyan tényezőkre, melyek nem járnak életminőség-romlással, mégis a női szelekciót már a kezdetektől fogva meghatározzák (ilyen pl. a magasság). Ezen genetikai hátrányok többsége a későbbi évek során eltűnik vagy tompul. Addigra viszont már teljesen más nehézségek kerülnek előtérbe, melyek megakadályozhatják a fiatal korban kialakult hátrányok leküzdését.

Szocializációs hátrány. Ide sorolható a rossz kommunikációs képesség, a lelki elhanyagoltság, a mérgező szülők jelenléte. Aki a szocializációban lemaradást szenved kortársaihoz képest, elveszti a korai becsajozás lehetőségét. A nők kommunikációs szisztémája teljesen más jellegű, mint a férfiaké, és aki ezt nem érti, az egyszerűen nem fogja tudni magát „eladni” a lány számára. Ez a fajta alap kommunikáció megkülönböztetendő a PUA tudástól, ami a nőben érdeklődést keltő mozzanatokat mímeli a mielőbbi ágyba jutás érdekében. Itt a mindennapi életben használható nemek közötti harmonikus kommunikációra gondolok, nem csupán a szexuális felizgatás eszközeire.

Információs hátrány. Valljuk be, a PUA tudást és a red pill technikákat nem sok esélyük van a tizenéves fiúknak felfedezni. Ezekhez már csak később férnek hozzá, amikor már nem csak tudat alatt, hanem kimondva is felmerül annak problémája, hogy az illető srác csajozási szempontból bizony nagy bajban van.

Sztereotípiák és a fiatalság

Annak alátámasztására nyilván nem születtek kutatások, hogy a tizenéves szűz lányok mennyire könnyebben kaphatóak egy átlagos srác számára, mint a későbbi évek során. Csupán empirikus módon tudom ezt igazolni. A kedves olvasók remélhetőleg megerősítik majd az állításomat, hogy a fiatal lányok még sokkal kevésbé válogatósak, mint mondjuk a huszonévesek.

Egy véletlenszerűen kiválasztott fiúnak akkor lesz a későbbiekben is kiegyensúlyozott szexuális élete, ha legkésőbb késő tizenéves korban (ideális kor: 16-17 év) elveszti a szüzességét egy nála kicsivel fiatalabb vagy vele egykorú, szintén szűz lánnyal. Akad azonban egy bökkenő. A széles körben elfogadott sztereotípiával ellentétben messze nem minden férfi vágyálma az, hogy minden (vagy ha túlontúl finnyás, minden második) útjába kerülő nőt ágyba csábítson. Nem értem, hogy vált ez a nevetséges kijelentés általánosan elfogadott tényállássá és női pletykák, meg magazinok kereszttüzévé. Az igazság, hogy a férfiak ebből a szempontból is (mint sok más szempontból) diverzifikáltak. Amellett, hogy akad egy nem elhanyagolható kisebbség, akik a minél több nő megfektetésében látják a perspektívát, ennél szerintem sokkal népesebb csoportot alkotnak azok a fiúk, akik jövőjüket igenis egy szerető monogám kapcsolatban képzelik el.

Ezekkel a serdülő fiúkkal a fentebb felsorolt hátrányok mellett a legnagyobb probléma, hogy nem tartják túlzottan esztétikus cselekedetnek azt a módszert, hogy pusztán a szüzességük elvesztése céljából összeálljanak egy véletlenszerűen kiválasztott lánnyal. Persze lehet már ebben a korban is családalapítási szándékkal környékezni a szendébb lányokat, de azért lássuk be, a mai korszellemnek köszönhetően ritkán lesz belőle hosszan tartó sikerélmény. Így az a csúnya eset történhet meg velük, hogy nem sikerül elveszteniük a szüzességüket egy könnyedén elérhető lánnyal. A fiatalok pedig belépnek a következő életszakaszba, hiszen az idő közben telik, és a fentebb említett pattanásos serdülő fiúkák és lánykák életkora immáron 2-essel kezdődik.

Miután előtérbe kerül a státusz, a frusztrált fiatal férfiak lemaradása katasztrofálissá válik

Nézzük a következő életszakaszt, azaz az egyetemi éveket, illetve a munkakeresés nyomorúságos időszakát. Kb. a 20 éves kor az utolsó lehetőség arra, hogy a fenti tényezők miatt mulasztott fiúk felülbírálják a szebb korokban egyébként dicséretre méltónak számított erkölcsi alapelveiket, és mégiscsak hajlandók legyenek elmerülni az egyéjszakás kalandok és alkalmi kapcsolatok bűzös mocsarában. Ami ezután kezdődik, az az önkéntelen cölibátus keserű időszaka, azaz nagy valószínűséggel szűzen maradnak, hacsak nem kezdenek magukkal valamit sürgősen.

Statisztikák alapján már jóval több nő jár egyetemre, mint férfi, illetve mindkét nemből sokan több évet töltenek el a felsőoktatásban (akár másoddiploma szerzésével is), mint az indokolt lenne. Ennek a legfőbb oka a perspektíva hiánya a fiatalokban, bizonyos esetekben nihilizmussal tetézve, Ez egy külön topik lehetne, most csak a témához kapcsolódó fontos állításokat sorolom fel.

A férfiak sokkal nagyobb eséllyel kezdenek el később egy főiskolai vagy egyetemi szakot, és nem rögtön érettségi után. Sok esetben azért, mert családi támogatás híján a szükséges anyagi fedezetet is saját maguknak kell előteremteniük, vagy pedig később nő be a fejük lágya és tudnak arról dönteni, egyáltalán mit is szeretnének tanulni. Ezzel a tényezővel sok mindent nem lehet tenni. Amit viszont még a fentieknél is jóval kevesebben tudnak, hogy az egyetemi évek, amennyiben nem rögtön a fősodorral egy időben, érettségi után folytatja tanulmányait, jelentős mértékben csökkentik a férfi státuszát. Hiszen az egyetemi tanulmányok a pénzt sok ideig csak viszik, nem hozzák. Ez hátráltatja a kezdeti egzisztencia kialakítását, melyre a nőknek alapvető igényük van.

Az előző fejezet alapján kikövetkeztethetjük, hogy a nők hipergámiája erre az életkorra már aktiválja magát. Körülbelül 18 éves koruktól elkezdenek addig nem létező elvárásokkal előrukkolni, és egyre erőteljesebben szűrni a szóba jöhető érdeklődők körét. A bajt tovább tetézi, hogy a nők szexpiaci értéke 20-25 éves koruk között van az abszolút csúcson. Hogy az eddig összegyűjtött problémákat még nagyobbal toldjuk meg, immáron az idősebb (30+-os) férfiak is versenybe szállnak a huszonéves husiért, tehát a konkurencia még jóval sűrűbb lesz, mint pár évvel korábban.

Az életkor előrehaladtával szembetűnik a férfiak radikális lemaradása a szüzesség elvesztése tekintetében.

Ezek után elképzelhetjük, mekkora esélye lehet szegény egzisztencia nélküli, szexhiány miatt frusztrált srácnak ezen a placcon egyáltalán labdába rúgni. Nem könnyű kikövetkeztetni, hogy ennél a pontnál már a puszta, kapcsolt érzelmek nélküli szexre sincs esélye a fiatal férfinek, amennyiben nem tett szert kellő tapasztalatra jóval hamarább.

A sikerélmény hiánya aztán az élete minden pontján emészti őket. Sok férfi identitását annyira meghatározza a nőkkel való viszony, hogy akár a tanulmányaik, akár a munkateljesítményük kárára megy a magánéletbeli sikertelenség. Bekövetkezik az addig nagy nehezen összekapart minimális státusz elvesztése, a depresszió, majd a társadalom megvető ítélkezése, hogy mekkora életképtelen lusta disznó, pedig kiskorában még olyan ígéretesnek tűnt.