2022 végétől fogva a hagyományos digitális startupok megtérülésének hiányát látván a kockázati tőke szinte minden pénzt a mesterséges intelligenciába öntött, mondván ez lesz az emberiség létét megváltó nagy Jézus krisztusi technológia (az igaz Krisztus helyett ugye). Valójában a kockatőke mindent egy lapra feltevő viselkedése egyenes következménye a tőkés társadalom elkeseredettségének, amikor a tőke nem képes többé a saját újratermelését (profit által) foganatosítani.
Beszédes adat, s említettem is egyszer a végstádiumú kapitalizmus tényezőit fejtegető cikkemben, hogy napjainkban minden egyes kinyomtatott dollár 0,6 dollárnyi GDP növekményt okoz, azaz a gazdasági teljesítmény immár messze alá megy a rendelkezésre álló pénzmagnak. Historikusan a gazdaságba öntött minden egyes dollár legalább hatszoros megtérülést idézett elő (1 kinyomtatott dollár 6 dollár GDP növekedést okozott), és még a millennium évében is négyszeres volt ez a mutató. Tehát 2000-2024 között meghetelődött a tőke önsokszorozó képessége, immár tartósan alámenvén teljesítményében a pénz névértékének.
Mit jelent ez? Azt, hogy ennek a rendszernek a mozgatórugója, ami éppenséggel a munkát jelenti, tartósan negatív megtérülést keletkeztető tevékenység, azaz a gazdasági növekedés előidézésébe fektetett munkához képest kevesebb a haszon. Emiatt keresnek negatív bért napjaink munkásai, ahol a kizárólag foglalkoztathatóságuk fenntartása és a munkáltató követelményeinek kielégítése érdekében többet kénytelenek költeni, mint a fizetésük. Jövedelmük így nem bizonyul elegendőnek a legaljább állati fiziológiai szükségleteik, mint étel, fedél, ruházat, tisztálkodás és közlekedés biztosítására, és már e szükségleteiket is legtöbb esetben hitellel szükséges finanszírozniuk, ami még inkább erodálja keresletüket. Na de ennek következményeiről majd a következő fejezet szól.
A folyamat végső logikus következményeként a totális bér -és adósrabszolgasorban tartott emberiség a puszta létfenntartásán felül semmit nem képes megfizetni, s annak nagyját is folyamatosan arrébb tologatott haladékok mentén teszi. Így a szokásos életbeli mérföldköveket egyébként heveny mód erőszakoló (s ez által még több kárt tevő) hatalom részére nem biztosítja a kizsákmányolás további fenntartását és felfokozását garantáló utódok nemzését és gondozását, az öngondoskodás diktatórikus követelményét a saját szükségleteinek minimálisra redukálásával oldja meg. Nem fizet elő pl. olyan szolgáltatásokra, melyeket a kockatőkével felfuttatott startupok ajánlanak.
Miután az ember létszínvonala lecsúszik a szigorú önprezerváció szintjére, a profitszerzés mindennemű forrása megsemmisül, mivel a lakossági szükségletek és iparcikkek termelésében hosszú évtizedek óta nincsen profit. A tőke nem foglalkozik az élelembiztonság, a fojtóvá váló lakhatási problémák, a munka alapú társadalom mocskos állattá züllesztő követelményeinek elviselhetetlenségével, amennyiben ezek – leginkább ideiglenes, s nem állandó – orvoslásából nem tudnak busás profitot kisajtolni. Márpedig a régebben kizárólag gulágok és koncentrációs táborok világából ismert módon negatív létszínvonalon tartott dolgozó csürhéből nem is lehet.
Az ezredforduló óta kizárólagos érvénnyel jelentős profitpotenciállal felvértezett új vállalatok a technológiai szektor unikornisai maradnak, s a dotkomlufi kipukkanását túlélő, majd megerősödő és a globális digitális gazdaságot leuraló szereplők mind a mai napig 15-40 százalék közti profitrátákat tudhatnak magukénak, miközben egy szabvány élelmiszerlánc, autógyártó vagy könnyűipari vállalat – hacsak nem Bangladesben, Vietnámban vagy Kínában gyártatja termékeit – fluktuál a siralmas 3-8 százalék közti profitok és a tartós veszteség között.
A tőkés társadalom aranykorában, mikor az első monopolmágnások leuralták a komplett rendszert, az ipari szektorok profitabilitása 40%-ot tett ki, a második világháború lezárultát követő nagy fellendülés harminc esztendejében pedig átlag 30-32%-ot.
Tehát a tőke mára csapdába került, mert a Marx által ragyogó zsenialitással feltérképezett belső kontradikciói (egyszerre fokozni a bevételeket és megvágni a jövedelmeket a kizsákmányolás már sorolt eszközeivel) megakadályozzák annak önmagától való sokasodását. Még inkább negatív sávba lökni a béreket nem lehet, mert akkor az ember már a konkrét fizikai megsemmisülés peremére sodródik (ahogy egy tisztes munka alapú társadalomban, mint Kína vagy Magyarország már ott is vergődnek).
Marad tehát az emberiség parazitikus kifosztása olyan szellemi eszközök és pénzügyi műveletek által, melyeket aztán kikerülhetetlenül elterjesztünk és érvényesítünk is a globális lakosságon, mint automatikusan indított tranzakciók, digitális pénzek, uzsura-végrehajtó hálózatok ténykedése, globális online platformok, fizetésnapi hitelek, vedd meg most és fizess később konstrukciók, vagy soha le nem járó bérlete folyamatosan hanyatló pénzügyi értékű eszközöknek, mint mobiltelefonok, járművek, a munkába járás és munkavégzés rendszer részéről kötelező érvénnyel megkövetelt feltételei, melyek listáját gazdagon soroltam az egyéni felelősségvállalás lehetetlenségét igazoló, munkaerő csirkésítését boncolgató zseniális esszémben.
Így kapcsolódik be a mesterséges intelligencia a képbe. A modern kapitalizmus szinte kizárólagosan megmaradt viszonylag magas hozzáadott értékűként értékelhető tevékenységei a parazitikus pénz -és életleszíváson felül a rendkívüli specializációt megkövetelő tevékenységek maradnak, mint mérnökség, információs technológia, illetve a művészeti és kreatív szektorok hathatós marketing-brosúrákat (copywriting), bestseller alkotásokat (könyv, zene, film, videójáték sikerek), maradandó műveket előállítani képes rétege.
Az alávaló munka lehúzható a retyón. Aki dolgozni vagy dolgoztatni akar, továbbá a mocskos pofájával neisegyékezik, az meg is érdemli a tartós nyomorúságot, utóbbi viselkedés tanúsítása esetén az éhhalált.
Tehát a technológiai és kreatív iparok felső néhány százalékot képező krémje, akiket még mindig szükséges a szabvány népességnél akár tízszer-hússzor magasabb jövedelmekkel honorálni, s kiknek a cégek felajánlani kényszerülnek mindenféle részvényopciókat meg plusz szabadságjogokat szabad időbeosztás és home office formájában, ami nagyon nem tetszik a kapitalistáknak. Őket is le kell süllyeszteni a legutolsó csúszómászó ganajtúró dolgozó szintre, ahol mogyoróért teljesítik az uralkodó oligarchia mindennemű kívánságait.
A mesterséges intelligencia pedig hogyhogynem mesébe illő módon pont ezt ígéri: földönfutóvá teszi a kreatív írókat, művészeket, tudásmunkásokat és tudományos felfedezőket, hogy saját magától fillérekért találjon fel százezernyi új hasznos molekulát, futószalagon diagnosztizálja és gyógyítsa kezdő stádiumú rákbetegek hadát, párhuzamosan sok ezer ügyfélpanaszt fogadjon be és orvosoljon, készséggel generáljon másodpercek leforgása alatt művészi igényességű illusztrációkat és fogalmazzon meg milliónyi igényes újságcikket, gyönyörű verset, írjon és fordítson száz nyelven elérhető és emberek milliói szívét meghódító romantikus regényeket.
Mint aztán végül kiderült, a mesterséges intelligencia önmaga farkába harapó kígyója mindezen kívánalmakat körülbelül olyan színvonalon képes teljesíteni, mint a saját magukat kivétel nélkül szorgos, nélkülözhetetlen és két kezükkel a semmiből aranyat formálóként beállítgató jómunkásemberek: összehány valami szart, erre elmondja, hogy ő becsülettel elvégezte a dolgát, jár neki a busás jutalom. Mindenki más pedig, aki a munkavégzésével nem hajlandó ily súlyos károkat tenni a környezetben, embertársai tulajdonában, megrendelői idegállapotában, az ne is egyék.
Szóval jól befürödtek az AI-jal a kedves kapitalisták, amely immár hivatalosan is igazoltan nemhogy segítené a munkás osztály kevéske talpon maradt jómódú példányainak leselejtezését, de egyenesen megnehezíti azok munkáját, meghosszabbítja a taszkok végzésének idejét. Ráadásul számtalan hibát vét, melyek következménye olykor akár komplett globális digitális szolgáltatórendszerek tartós leállása vagy programozók, rendszergazdák életművének felszámolódása. És ezeket akarnák most összekötni nukleáris reaktorokkal meg országos áramellátó rendszerekkel, hadd döngjön az apokalipszis.
Nyilván a tisztelt milliárdos befektetők megtehetnék, hogy kiszállnak a nyilvánvalóan balga befektetéseik alól. Pusztán egyetlen aprócska problémával kénytelenek szembesülni: ezt nem tehetik meg a globális gazdaság totális romba dőlése nélkül, ugyanis az elmúlt három évben a kockatőke cégek minden létező mozgósítható pénzforrásukat az AI-ba öltek, létrehozván minden idők legsúlyosabb pénzapasztó befektetését, amelyben minden egyes milliárdnyi GPU-kba, adatcenterekbe és további mesterségesintelligencia-kutatásokba öntött dollár nyomán hárommilliárd dollárt vesztenek. És tudható, elmondtam néhány bekezdéssel feljebb, mit lép a szerencsejáték-függő, amikor kezdi minden pénzét elveszteni: egyre hevesebben kezdi pörgetni a vállalhatatlan kockázatok kerekét.
Miután 2025 őszéig bezárólag sem sikeredett egyetlen AI unikornis szekerét sem a profitabilitás irányába lendíteni, holott minden létező pénzforrást beleöntöttek az „AI” mágikus jelszavával átitatott haszontalan technológiákba, a komplett szektor egy 2000-es dotkomlufit, 2008-as financiális krízist és 2020-as COVID-válságot messze felülmúló méretű üres buborékot fújt fel, melynek szörnyű fojtogatásából a tőkések önerőből képtelenek szabadulni. Ugyanis amíg a kockatőke cégek az AI-transzformáció immár bármely pillanatban bekövetkező csodájának meséjével fogva tartják a befektetők billió dollárokban mérhető felemésztett pénzét, addig vagy a kapitalizmus történelmében szinte soha nem látott pénzügyi veszteségeket keletkeztető AI-lufi táplálása marad végső állapotuk egész ama pillanatig, amíg pucér seggel kihajításra nem kerülnek a kaszinóból, vagy pedig azonnali összeomlást generálván mindent másodpercek leforgásán belül elvesztenek.
A súlyos szerencsejáték-addikciójuk végett ezért a tőkések egyelőre nem vonják ki magukat a mókából, habár látunk arra utaló jeleket, hogy a folyamatosan egyre több pénzt elveszejtő befektetők ún. bank run által előbb-utóbb minden pénzt visszakövetelnek majd – csakhogy nem marad nekik mit visszaadni.
Az AI lufija egy tökéletes körbetartozások hálózatát felmutató ouroboros-szisztémává fejlődte magát, amelybe immár nem kizárólag külső invesztorok öntöttek bele minden feláldozható tőkeeszközt, de maguk a technológiai vállalatok is a Google-től a Microsoft-on és Metán át az Nvidiáig bezárólag.
Csak az elmúlt hónapok során, az AI-lufi kipukkanását firtató esszém születését követően a TikTokot felvásárló Oracle 300 milliárd dolláros befektetési szerződést szignózott az OpenAI-jal, ami már csak azért is groteszk fejlemény, mert egyik vállalatnak sincs annyi pénze, hogy mindezen kiadást fedezhesse. A hír hatására 40%-kal lőttek felfelé az Oracle részvényárfolyamai, majd miután a sok hülye vasárnapi részvénybróker rájött, hogy a műveletnek nincs gazdasági realitása, szépen visszazuhantak a vállalat részvényei az eredeti árszintjük alá.
Az Nvidia stratégiai partnerséget kötött az OpenAI-jal 100 milliárd dollár összértékű GPU vásárlására és egy 10 gigawatt (8 időutazás a DeLorean-nal!) összteljesítményű adatcenter-hálózat felhúzására. Mivel az OpenAI jelenleg valahol mínusz 10 milliárd dollár környékén teljesít bevétel szempontjából, természetesen ezen egyezség is napokon belül dugába dőlt.
Az Anthropic úgy nyert 15 milliárd dollár befektetést, 350 milliárdos valuációt, továbbá vehetett fel extra 2,5 milliárd dollár hitelt, hogy fizetős szolgáltatásaiból eredő 2025-ös bevételei várhatóan nem érik el az 5 milliárd dollárt. A Cursor, az Anthropic legnagyobb ügyfele 2,3 milliárd dollár tőkét gyűjtött össze 83 milliós bevétel mellett.
Ezen vállalatok egyike sem lesz soha az életben nyereséges, mégis ömlik beléjük a pénz. Miért?
Miután a kockázati tőkének minden, a jövőbeli profit reményében felemészthető vagyonforrása kimerült, elkezdték a mesterséges intelligencia nyakló nélküli pumpolása mellett kiéheztetni az összes többi szektor startupjait. 2025-ben globálisan a kockatőke rendelkezésére álló pénzmag több mint 50 százaléka veszett oda a mesterséges intelligencia táplálására.
Ezek pénzelése és fenntartása tartósan veszteséges művelet. Eleddig egyetlen AI-vállalkozásnak sem sikerült rálelnie a profitabilitás receptjére, és a korábbi feltételezésekkel ellentétben a fejlettebb, több tudással tömött modellek energiaigénye nemhogy csökkenne, de folyamatosan emelkedik!
A ChatGPT betanítási díjai exponenciálisan nőttek minden egyes új modell bevezetésével (minden egyes iterációval megtízszerezvén a költségeket). A tokenekben mért millió lekérés ára ugyan bezuhant, ám az új modellek nagyságrendekkel több tokent emésztenek meg egy lekérésért, így végül a vágyott minőséget elérő szöveg, kép, hang vagy videóanyagot magukból kiköpködni képes lekérések költsége villanyáramban és a GPU-k egységnyi output számításának arányában mért árához képest stagnált, bizonyos modellek esetében még nőtt is egy kicsit.
Magyarán minél jobban fejlődnek a modellek, a tőkések annál több pénzt vesztenek, s ami a legszörnyűbb, hogy a lakossági és kisvállalati szereplőktől nem lehet magasabb előfizetési díjakat kicsikarni, mert így is legtöbbek csak az ingyenes vagy legolcsóbb csomagokat keresik, mivel az AI pénzügyi hasznot nemigen hajt az ügyfeleknek. Ennek ellenére az ő villanyszámláik is égbe lőnek az AI-adatcenterek kielégíthetetlen étvágya végett.
A pozitív pénzügyi eredmények fájó hiánya és az AI-startupok hadának kvázi inszolvenciája végett a Ponzi-séma fenntartása teljes mértékben a százmilliárd dollár nagyságrendű forgalmat bonyolító vállalatokra (Microsoft, Google, Meta, Amazon és kisebb kakukktojásként a Twitter) és a kockatőke által összekalapozható befektetői vagyonokra hárul. A ChatGPT folyamatos tőkeinjekció híján azonnali hatállyal becsődöl, majd viszi magával a sírba a komplett rá épülő startup-ökoszisztémát. Ama vállalatokat, melyek saját adatcenterek építése helyett az Amazontól (AWS), Microsoft-tól (Azure), vagy magától az OpenAI-tól bérelnek számítási kapacitást és tárhelyet saját modelljeik finomhangolásához.
Ezek egybefésülésével sztoikus nyugalomban állapíthatjuk meg, hogy a megsemmisülésre ítélt tőkeeszközök összértéke a billió dollárt is meghaladja. Összehasonlításképp: a 2008-as válság végett Amerikában megsemmisült tőke alig több mint 100 milliárd dollárt tett ki. Piaci kapitalizációban mérvén a veszteségeket biztosan több veszik 10 billió dollárnál, miközben a dotkomlufi kipukkanását követően a csődbe jutott több száz startup és technológiai behemót összvesztesége 5 billió dollár volt a tőzsdén.
Ez tehát egy folyamatosan lefelé kunkorodó spirál, melyet a tőkések fenntartanak egész addig, míg el nem fogy alóluk a fölösben elégethető pénz. Ennek pillanata pedig egészen hamar bekövetkezhet, mert a nagyvilág jegybankjai egy újabb inflációs sokktól való félelmükben továbbra is magasan tartják az alapkamatokat.
A sorolt összeomlás-jeleknél érdekesebb magának a kockatőkének a reakciója a szitu kapcsán.
Mint azt többedjére említem, a kapitalizmus voltaképp minden létező profitforrását kimerítette a kizsákmányolás végletekig fokozásával, a lakosság vagyoni kifosztatásával. Utóbbiak is öntik ám tengerszám a pénzt a fekete lyukba, például a rendre minden időkben legostobább befektetési döntéseket hozó nyugdíjalapok gondoskodására bízott pénzükkel, vagy a tőzsdei részvényárfolyamok érdemtelenül magas szintre pumpolásával.
Ismertettem az egyik korábbi fejezetben a kockatőke működését. Csak akkor léphetnek ki egy befektetésből, ha az milliárd dollár bevétel és lehetőleg némi profit mellett önállóan meg tud állni a lábán, hasonló szintű valuáció mellett bevezetésre kerül a tőzsdén, vagy szintén ilyesmi áron felvásárolja azt egy már érett nagyvállalat.
Az AI-startupok ezen kívánalmak egyikét sem képesek elérni. Olyannyira áldatlan a helyzet, hogy IPO (tőzsdére vezetés) ígérvénye még mesebeszéd szintjén sem merül fel ezek kapcsán. Felvásárolni sem fogja őket senki fia, mert az extrémen túlértékelt valuációikkal a kockatőkések kiárazták az összes potenciális érdeklődőt, miközben nem létezik továbbra sem olyan AI-vállalkozás, amely ne vesztene minimum másfélszer annyi pénzt, mint a bevételei.
Egy bárminemű értelemmel felvértezett nagyvállalati fejes azért látja, hogy leginkább valami kőleves-féleséget kívánnának rájuk sózni, hol a nélkülözhetetlen hozzávalók kivétel nélkül mindegyikét azok hordják össze, akik a végén egy fia kanállal nem esznek az ételből, csakhogy a balga befektetéseiktől szabadulni kívánó kockatőkések kifarolhassanak súlyos rendszerkockázattá formálódott béklyóik alól.
A privát tőke kizárólag a szerencsének meg az online piac viszonylagos telítetlenségének köszönhetően bizonyult képtelennek veszíteni, akármibe is helyezte összekalapozott pénzét. Most a mesterséges intelligenciával véget ért a szerencsehullám, s elképedve szemlélik a folyamatot, ahogy minden egyes pörgetést követően a ház szép lassan legutolsó fillérnyi kis vagyonkájuktól is megfosztja őket.
A háttérben még a bevallottnál is tragikusabb a helyzet: az AI startupok és nagyvállalati AI-részlegek folyamatosan ostromolgatják a kockatőke szereplőit immár némely esetben százmilliárd dollárt meghaladó követeléseikkel Nvidia GPU szekrények vásárlására, adatcenterek és mini erőművek építésére. Mivel a befektetők félnek az AI-lufi kipukkanásának következményétől, gyakorlatilag mindenbe belemennek zokszó nélkül! Ilyen a kapitalizmus történelmében még nem igazán fordult elő, hogy kis mitugrász üzleti Powerpoint-huszárok diktálják a magasságos atyaúristen nagytőkének, hogy az mit csináljon, különben az egész rendszerük odaveszik!
2024-ben 215 milliárd dollárt sikeredett kihúzni a tőke zsebéből mindenféle kizárólag papíron létező (még kijelölt földterületeket sem magukban foglaló) tervekhez AI infrastruktúra felhúzására. 2025-re még nincsen összegző adat, mindenesetre csak augusztus 31-ig bezárólag máris kiszórtak a befektetők az ablakon 200 milliárd dollárt.
A tőkések immár joviálisan tűrik a vállalati abúzust, mert annyi pénzt vesztettek az AI-jal, hogy egyre közelebb avászkodik személyükhöz a kaszinóból kihajítás veszélye. Gyorsan, mielőtt rámegy a gatyájuk is, még egy utolsó téttel meg kell játszaniuk ruletten a szerencseszámaikat, feltétlen hinniük kell a dugába dőlt AI-transzformáció szekerének sárból visszalendítésében, és akkor végre nem Elon Musk lesz az egyetlen dollárbilliomos ember ezen a planétán.
Miképp alakul ily áldatlan körülmények közepette a tőkés társadalom jövője? Annyi bizonyos, hogy a kockatőke alapok egy ideig pénzt nem fognak kapni. Folyamatosan ütköznek egyre kényesebb nehézségekbe a mindent felfaló kis gömböc táplálékának megteremtésére. 2025-ben már csak mintegy 100 milliárd dollár kezelését bízták vagyonos személyek a privát tőkére, ami minimum évtizedes negatív rekord.
Ezzel párhuzamban az aktív befektetők pénze túszul ejtődött a vágyott exitet elérni nem képes, s ezért kockatőke nyakán ragadó startupokban. Ha azok követelnék vissza pénzüket, jó ha befektetéseik felét visszakapják az AI-vállalatok kényszerűen nyomott árú értékesítéséből. S még így sem biztos, hogy sorban állnának az érdeklődők ezen átkozott intézmények átvételére.
Az elmúlt négy év során a privát tőke úgymond korlátlan pénzköpő gépezetének varázsa tökéletesen szertefoszlott. 2021-ben már csak a befektetések 10%-a hozott megtérülést az invesztorok részére. A 2023-ban befektetést nyert startupok mindössze 15%-a jutott el két évvel később az exitig, siralmas 0,1%-os medián megtérülés mellett, azaz a befektetők örülhetnek, ha egyáltalán a lekötött pénzösszeget visszakapják.
A folyamatos tőkeakkumuláció rendszerének olajozása nélkül a kapitalizmus nem marad sokáig működőképes.
