Nem vásárol több videójátékot az amerikai fiatalság
Immár egyedül a Switch 2 generálja az amerikai gamer társadalom kicsinyke mocorgását, merthogy a 80 meg 100 dolláros játékaival házaló AAA-piac kezdi totálisan kilehelni a lelkét.
Az amerikai gamerek 63%-a immár kettő vagy kevesebb játékot vásárol egy évben, s ezen lehangoló eladási mennyiségek javát is klasszikus címek újrakiadásai, illetve remake-jei képezik.
Ennél is meglepőbbnek találják a szakértők, hogy a videójátékos amerikai fiatalok egyharmada az elmúlt 12 hónap során egyetlen címet sem vásárolt.
A statisztikusok egyöntetű magyarázata szerint – mivel egyéb indoklás nem reális – a komplett PC-s és konzolos piac mozgását immár a free to play modell és mikrotranzakciók hada generálja, kiegészítve a game pass-ekkel. Ezen pénzügyi műveletek egyike sem számít eladásnak. Mindezek mellett a kiadások legjelentősebb részét is egy felső néhány százaléknyi keménymag foganatosítja.
A videójátékok piacának hanyatlásáról ebben az esszében értekeztem részletesebben.
Érkezik a face control a munkahelyekre: visszautasíthat az AI-interjúztató, ha nem tetszik neki a pofád
Anno a 2000-es években a cigányok és egyéb nem kívánatos elemek kiszűrésére vezették be a hazai (meg minden bizonnyal külföldi) szórakozóhelyeken a face control intézményét. Szó szerint arról volt szó, hogy nem léphetsz be a diszkóba, amennyiben a beléptető személyzetnek nem tetszik a pofád, vagy nem az elvárt dresszkódnak megfelelően öltöztél fel.
Azt hihetnénk, hogy (kiváltképp a nightclubok kihalása végett) végleg megszabadultunk e régvolt korok barbár relikviájától, ám mint kiderült, az emberjogi és méltósági szempontokból egyaránt elfogadhatatlan intézményekért nagy készséggel és boldogan lehajol a vadkapitalizmus, természetesen turbó fokozatra hajtván részükről az immár genetikai alapon is kinyilvánított diszkrimináció feltétlen igényét.
A Digital Trends híradása szerint a University of Pennsylvania kutatói sikerrel fejlesztettek ki egy embereket és potenciális karrierútjaikat arcaik alapján osztályozó MI-algoritmust. A legijesztőbb nem az új generációs eugenikai program létének ténye, hanem hogy állítólag ijesztő hatékonysággal működik!
96 ezer mesterképzésre járó diák arcképének feltöltésével a mesterséges intelligencia szinte tökéletes precizitással volt képes meghatározni, ki mit dolgozik, mekkora jövedelmet visz haza, illetve mennyire lehet sikeres a magánéletében. Semmi önéletrajz, élettörténet, személyes adat nem került betáplálásra, csakis és kizárólag a fényképek!
Az MI alapú szűrő algoritmusok bevetésével nincs szükség többé hosszas interjúkra, személyiség-tesztekre, fárasztó próbamunkák sokaságára, hiszen a gépistenség egyetlen spontán lőtt szelfi alapján eldönti helyetted. alkalmasnak bizonyulsz-e a meghirdetett állás betöltésére, vagy pedig a „Sajnálattal értesítjük…” kezdetű lózungot postázza el részedre. Már ha egyáltalán küld bármi választ.
Ilyen környezetben tökéletesen felesleges mindenféle diszkrimináció-ellenes törvények hozatala, hiszen az algoritmikus ítélőszék önhatalmúlag és bármi emberi beavatkozás szükségétől mentesen elintézi az éhen döglesztésed.
A kutatók további fejlesztéseket terveznek: a már elterjedt és aktívan alkalmazott prediktív bűnüldözési rendszerek (amikor az algoritmus megjósolja, hajlamosnak bizonyulsz-e bűnelkövetésre) mellett annak eldöntését is az AI-istenség ítéletére bíznák, hogy hitelképesnek bizonyulsz-e a felhőbe lőtt fotóid alapján.
Kamuállások hadával toldozgatják a munkáltatók és pártállamok a hanyatló foglalkoztatásban keletkezett fatális réseket
Szellemmunkának (ghost job) hívja a HR-es szleng ama meghirdetett munkaköröket, amelyeket eszük ágában nincs élő emberrel betöltetni. Vagy megvan már a jelölt, s pusztán különféle törvényi kötelezettségek végett kénytelenek hirdetgetni, vagy adatgyűjtés és marketing céljára használják a nyakló nélkül beküldözgetett, kényes privát adatok sokaságát feltáró önéletrajzokat. Amerikában a H1-B vízummal beömlesztendő migránsokért hirdetgetnek fölösen pozíciókat: kihirdetik az állást, a jelentkezők sorát figyelmen kívül hagyják, majd siránkozva jelentik a munkaügyi minisztériumnak, hogy hát sajnos nem találtak országon belül a szükséges képességekhez passzoló jelöltet. Mit van mit tenni, muszáj a gazdasági stabilitás és GDP-növekmény abszolválása érdekében éhbérért robotoló indiai, pakisztáni meg dél-amerikai migránsok hordáit beömleszteni.
A hülye állam meg benyeli a cumit, sőt olykor a kamuállások százainak hirdetőit további busás állami milliárdokkal honorálja, vagy ahogy idehaza szokás, a belföldi rabszolgáktól elrabolt uzsoraadókat odaadják a koreai, kínai meg indiai üzemeknek, fogy dolgoztassanak a temérdek ingyen pénzen odahazulról ide szállított munkaerőt, meg személyi kölcsönökkel rabságba taszított filippínó, vietnámi vagy indonéz zsellérhadakat a magyaron vérén-verejtékén megtermelt pénzből.
Megjegyzem, ezért a folyamatért nem a szerencsétlen, lóvá tett, busás gazdagság hazug ígérvényével ide csábított, majd kisemmizett, odahaza mindenüket eladó naiv ázsiai emberek a felelősek, akiket tisztességes erkölcsre és munkára szoktatván ily aljas néppusztító intézkedésekkel ver át itt Európa kellős közepén és a Föld szívcsakrájának színhelyén az egymás tenyerébe csapó pártállami és magánhatalmi elit. A folyamat mindazok hibája, akik ezt az emberiség-ellenes szisztémát tűrik, támogatják, esetleg maguk is cinkosok a fenntartásában.
A Forbes vonatkozó cikke szerint az online hirdetett munkahelyek immár jó 30%-a nemlétező kamuállás, amelyek száma a meghirdetett. majd ténylegesen betöltött álláshelyek aránybeli különbségéből adódik. A COVID-karantén előtt ezek szorosan együtt jártak: csaknem ugyanannyi pozíció került feltöltésre, mint ahányat meghirdettek. 2021-ben a két mutató elszakadt egymástól, s immár a meghirdetett állások 30%-ához nem keresnek élő embert a kapitalisták.
A szabad piaci propaganda kénytelen minden egyes hónapban fiktív munkahelyek millióit teremteni, különben nem volna lehetséges a heveny munkaerőhiány öklével ütögetni a hikikomori sorba taszított szolgák tömegeit, ám mint annyi minden esetben, a hatalom kívánsága a szorgos és depressziót, illetve személyes pénzügyi gátakat nem ismerő munkahely keresésére tökéletesen egyoldalú, amely szigorú büntetések terhe és totális egzisztenciális kiszolgáltatottság mentén kirótt követelményt nem áll szándékában teljesíthetővé tenni.
A rendszer szempontjából te nem számítasz semmit
Évek óta szajkózom tökéletesen hiábavalóan, hogy a rendszernek az ellenkező előjelű vérmes propagandája ellenére abszolút semmi szüksége az előírt követelményeket példásan és joviálisan teljesítő munkaerőre, mert mindennemű humán keresletet (szükségleteket + fogyasztást) maradéktalanul képes előállítani egy szűk elitből plusz néhány százmillió fő szolganépből álló zárt magángazdaság. A maradék 7 milliárd fő, főúri berkekben felesleges zabálóknak hívott emberállomány pedig maradéktalanul leselejtezhető, miután a mesterséges intelligenciának hála nemhogy termelőkként, de lassan fogyasztókként sem számítanak megtűrt személyeknek a rendszerben.
Tökéletesen elvan a kapitalizmus magában, ha a vállalatok exkluzívan más magánvállalatok megrendeléseit teljesítik, s az életben maradás jogát kizárólag a központi digitális cyberpunk-disztópiát fenntartó szolgaszemélyzetre vonatkoztatva ismerik el.
Amit évekkel ezelőtt tilos volt nyíltan kimondani, arról ma már milliós nézettségű YouTube-videók szólnak.
A How Money Works csatorna edukációs célzatú videója szerint pontosan a marxi tanítások ordibáló-toporzékoló vadkapitalisták által erőszakkal elhallgatott igazságát láthatjuk eszkalálódni.
A kapitalisták immár nem akarják többé az emberiség szükségleteit megtermeltetni a kizsákmányolt munkástömegekkel, mert a tőzsdei spekulációban és járadékvadászatban (összefoglaló néven: fiktív tőkében) nagyságrenddel magasabb profit rejtezik a lakossági termékek és szolgáltatások értékesítésénél. Köszönhető mindezen folyamat a kizsákmányolásból eredő jövedelemhiánynak és a fiktív tőke totális kontrollja alatt tartott adósrabszolgaságnak.
Az embereknek nincsen pénzük, hogy szükségleteiket rendezzék, ezért állandó jelleggel spórolásra kényszerülnek, miközben egyre többet teljesítenek a részükre juttatott egyre kisebb reálbérekért cserébe. Közben a magánvállalatok más cégek és az államok megrendeléseinek teljesítéséből milliárdokat kereshetnek. Miért lenne hát bármely kapitalista vállalkozó olyan hülye, hogy AI-alkalmazások, mini reaktorok, vagy vállalati szoftvercsomagok helyett mondjuk élelmet, háztartási eszközöket termeltessen vagy megfizethető lakhatást biztosíttasson az alattvalóinak, mikor a tőzsderuletten játszva vagy EU-támogatásokat lenyúlva bárminemű erőfeszítés szükségét mellőzvén vagyonokat nyerhet? Közben a lakossági szükségletek előállításán folyamatosan szivárog elfelé a profit, a kevéske fogyasztói cikket meg készséggel legyártják a kínai munkások, kiknek roppant visszafogott bérigényével és hetvenórás munkarendjével egy szabvány munkaerőnek versenyezni a maga végtelen fizetendő csekkjeivel, törlesztőrészleteivel és negatív reáljövedelmével tökéletesen lehetetlen.
A gazdaság teljes körű virtualizálódásának hála, mely folyamat előbb megindult, mint a társadalomé, a fiktív tőke gyarapodásának követelménye minden emberi szükségletet leghátsó helyre sorol.
A reálgazdaság, mely javarészt a lakossági szükségletek előállítását végzi, 2023 közepe óta súlyos depresszióban agonizál Amerikában. A GDP-növekmény minden egyes centjét a digitális számjegyek folyamatos jobbra-balra pakolgatását művelő fiktív tőke generálja, ami nem állít elő értéket, pláne nem termel semmit. A komplett tőkés szisztéma a parazitikus élősködés oly fokát emelte be a köztudatba, mely saját magával együtt elpusztítja ama gazdatestet (emberiség) is, amelyen élősködik.
Immár kizárólag a fiktív gazdaság számít az uralkodó elit szemszögéből, a valódi gazdaság semmit. A soron következő techno-feudalizmus megteremtése érdekében szükséges az emberiség készpénzhez ragaszkodó hányadát beerőszakolni a szabadon hackelhető, fosztogatható, illegálisan leinkasszózható és bármely rosszindulatú aktor számára átjáróházakként szolgáló bankszámlák és digitális ügyintézés világába. Ez az emberiség vége.
Jelen ismereteink szerint még csak ama halovány remény szikráját sem táplálhatjuk magunkban, hogy ez a rendszer megdönthető. Régen az uralkodó osztály tagjai hatalmas kastélyokban szigetelték el magukat, gigantikus földterületeket birtokoltak, ezek művelésének megszervezésére nem szeparálhatták el magukat tökéletesen a társadalomtól. Folyamatosan Damoklész kardjaként lebegett fejeik fölött a nyaktiló veszélye, amely eshetőség azért őket is alaposan megnevelte.
Most viszont a vagyont nem földben mérik, hanem utolérhetetlen és gyakorlatilag mérhetetlen digitális tokenekben. Az uralkodó osztály tagjai többé nem kényszerülnek szerénység és legalább néminemű erkölcsi tartás felmutatására, hanem Isten háta mögötti szigeteken és atombunkerekben tarthatják kokainos, Gucci táskás és pedofilorgiás tivornyáikat. Elegendő, ha csak a társadalom felső 10%-a kereskedik a fiktív tokenek hadával, és a gazdaság pörög. Ezzel szemben ha a lakosság lakhatna vagy ehetne kedvező áron, az megsemmisítené az összeharácsolt vagyonuk értékét.
A járványok hagyományosan megsokszorozzák az emberi munkaerő árát, az 1700-as évek végéig bezárólag a pestis minden hullámánál ez történt. Nem úgy a COVID alkalmával, amikor a milliárdosok megsokszorozták vagyonukat, a szegények pedig kevéske kis kuporgatott pénzüket is elvesztették a karanténterrornak hála.
Az emberiség értéktelenné válása és leselejtezésük lehetőségének elérhető közelségbe jutása a munka alapú társadalomnak hála köszönhetett a Föld bolygó serényen munkálkodó népességére. Mialatt az osztályáruló dolgozó csürhe önfeledten neisegyékezvén az általuk taposott rendszeráldozatok felé forgatta tovább egyre nagyobb vehemenciával a mókuskereket, negatív jövedelmüknek és örök kényszerű adósságszolgálatuknak hála a gazdagok mindenüket elvehették tőlük. S most legutolsó épen maradt kis vagyonkájuktól, a selejtes életüktől és egomán módon hizlalt pók hasuktól is megfosztatásra kerülnek.
