Miközben drága politikusaink továbbra is hangoztatják füleinkbe a mesés gazdasági visszarendeződésről harsogó mese-mese-mesketéiket, a valóság birodalmában soha nem látott összeomlás felé zakatol a magyar gazdaság kehes gépezete.
Az alábbi bekezdések az EconomX tudósításából kerültek beemelésre, de gyakorlatilag mindegyik rémhírportál lehozta ugyanezen hírt:
A legpesszimistább várakozásokat alulmúló adatokat közölt a KSH: Magyarország bruttó hazai termékének volumene 2024 III. negyedévében a nyers adatok szerint 0,8, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 0,7 százalékkal alulmúlta az előző év azonos időszaki értéket.
Varga Zoltán, az Equilor senior elemzője az Economxnak elmondta, a friss adat alapján a teljes 2024-es év gazdasági teljesítménye kifejezetten rosszul fest, hiszen az első három negyedév adatai átlagban már mínuszt mutatnak.
… Gyakorlatilag borítékolható volt az újabb negatív adat a GDP-ben, ám ekkora visszaesésre a legpesszimistább elemzők sem számítottak.
Ezzel W alakú recesszióba került a magyar gazdaság.
Mindenek előtt az volna a kérdésem, hogy ezeket a „többször tévedek, mint ahányszor igazam van” kategóriájú sarlatán elemzőket mikor juttatjuk már végre koldusbotra? Hogy lehet az ilyeneknek busás megélhetésük, miközben az általuk halálra taposott jobbágyhadat élősködőzik, munkakerülőzik, teszik pokollá létüket az aberráltnál aberráltabb intézkedéseikkel?
Amint ezen kérdéskörön túltettük magukat (alig várom, hogy lencsevégre kaphassam a kukázgató közgazdászokat és alamizsnáért kolduló gazdaságirányítókat), tökéletes rezignáltságunkban nyugtázhatjuk a tényt, hogy drága nemzetvezetőink zseniális ténykedéseinek köszönhetően 2009-12 után ismét W alakú recesszióba süllyedt a magyar gazdaság – ugyanis már tavaly, a világrekord infláció közepette is sikeredett negatívan növekvő GDP-t produkálni.
Különbség a másfél évtizeddel korábbi állapothoz képest, hogy akkor a komplett eurózóna ugyanilyen jellegű pusztulást szenvedett el, most viszont talán az egész világon egyedülálló módon a magyarság részesedhet ily jellegű joviális kegyben.
A hazai gazdaság totális összeomlása a munka alapú társadalomnak köszönhető, ami szerte a világon soha nem látott káoszt, szegénységet, de ami igazán fontos, a totalitárius diktátorok uradalmának kirobbanthatatlan megszilárdulását idézte elő, mert a munkaközpontú jobbágyi hierarchia a vágóállatokéhoz hasonlatos tökéletes függőségbe taszítja az alázatos ökörsereget.
Hozzájárul a válság súlyosbodásához önjelölt spirituális sarlatánjaink hamis felsőbbrendűségtudatot hirdető attitűdje, amely szerint mi egy kiválasztott nép vagyunk, kiknek feladata elhozni az aranykort a komplett világ számára – természetesen kizárólag a mi vezényletünkkel, és a magyar nyelv globális egyeduralmával.
Amikor legutóbb egy nép Isten kiválasztottjának nevezte magát, a végeredmény egy holokauszt lett, úgyhogy a magyarság eleddig egész olcsón megúszta aberrált viselkedése következményeit – amennyiben azonban nem hajlandó megtérni, a nemzetet sújtó csapások rendre egyre erőteljesebbek lesznek.
A kiválasztott nép mesés munkaparadicsomának pompáját megünnepelendő a forint is rögvest heveny örömtáncba fogott:
A hetek óta kritikus szinttel küzdő forint a szerdai ünnepnapon a külső piacokon zuhanásnak indult, majd a hét fennmaradó két munkanapján tovább zuhant. Jóval 400 fölé került az euró, ami a forint stabilitásába vetett hitet végképp megrengetheti.
Érdemes volna feszegetni ama kérdéskört, hogy hogyan dolgozik ez az istenadta nép, amikor kemény és alázatos munkájával rendre gazdasági katasztrófát és demográfiai összeomlást idéz elő? De nyilván az agresszív ökölrázogatáson és nyuggerhordák bömbölésén felül nem lelhetünk épkézláb magyarázatra.
Igazi gyurcsányi elqrásnak lehetünk tehát szemtanúi, s a COVID-karantén elrendelése óta gyakorlatilag folyamatossá lett gazdasági lejtmenet immár a komplett 2010-es évtized mindennemű létszínvonal-jobbulását felemésztette, már ha létezett egyáltalán ilyen. A magam részéről erősen kétlem.
Nem kell sokat gondolkodniuk apológiájuk megfogalmazásán a tekintélyes miniszter uraknak. Jelen szitu kapcsán tökéletesen átemelhető és szinte bárminemű módosítás szüksége nélkül leközölhető egy 18 évvel ezelőtt kelt „hazafias” védőbeszéd. Az alábbi szövegben összesen 7 darab szót kellett átírnom, hogy száz százalékban megfelelhessen a modern idők kívánalmainak, s ma is oly önfeledten lehessen bemondogatni minden létező médiacsatornán, ahogy történt az 2006 szeptemberében. Szeretném mindezt a doktor miniszterelnök úr szájából elhangozva látni:
Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Fiatal Demokraták Szövetsége és a kereszténydemokraták közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit tizennégy évig. Semmit!
Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk az EP-választást a végére. Semmit! Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.
Természetesen Magyar Péteréknek is üzenhet derék nemzetvezetőnk:
Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.
Mialatt a hazai nemzetgazdaság agonizál, igazán váratlan plot twist-ként az eurózóna kiverekedte magát a recesszióból. Ez a fránya Soros Gyuri már megint borsot tört az orrunk alá:
A vártnál nagyobb mértékben nőtt az eurózóna GDP-je az idei harmadik negyedévben negyedéves és éves összevetésben is – közölte az EU statisztikai hivatala, az Eurostat szerdán.
Nem végleges adatok szerint az euróövezetben 0,4 százalékkal nőtt a hazai össztermék (GDP) a harmadik negyedévben a második negyedévvel összevetve, amikor 0,2 százalékos bővülést mértek. Éves szinten a GDP-növekedés 0,6 százalékról 0,9 százalékra gyorsult.
Meglátszik hát az egymillióval több foglalkoztatott, a munka alapú társadalom varázsereje a magyarság létszínvonalán. Csak nehogy elkezdjék még hevesebben hajtani az emberek a mókuskereket, mert még a végén a kemény munkájukkal egészen Észak-Korea szintjéig lendítik a magyar gazdaság roskadozó kordéját.
