Újabb hét, újabb hírdömping a rendszer fatális hanyatlásának témaköre mentén. A megelőző két forradalmi hírösszeállítás itt alább kattintható. Több itten szereplő híradás e két összefoglaló eseményeinek kiegészítője, vagy épp egyenes ági folytatása.
Felejtsd el a nyarat, ez az ősz lesz minden idők legforróbbika!
Éhínség küszöbén vergődik Amerika, miközben folyamatosan épül le az ország nemzetközi kereskedelme
Október elsejével leállt az amerikai kormány, ami azt jelenti, hogy a létfontosságú dolgozók kivételével a szövetségi állam teljes alkalmazotti állományát szélnek eresztette, a kényszerű állami ügyintézéshez köthető szolgáltatásait pedig felfüggesztette.
Így járt az állami kajajegy-program, melyet a kizsákmányoló vadkapitalizmus gerjesztette megélhetési válság végett a dolgozó népesség tekintélyes része kénytelen igénybe venni, amennyiben nem szeretne éhen halni.
Az USA-ban 41 millió felnőtt, notóriusan és külön kiemelten a Walmart, Amazon és egyéb rabszolgaültetvények teljes munkaidős dolgozói kénytelenek igénybe venni az állami jegyrendszer szolgáltatásait, mert ócska munkával nem tudják előteremteni az életben maradásukhoz elégséges jövedelmet. A teljes munkaidőben dolgozó rabszolgák mellett természetesen munkanélküli és munkaképtelen személyek tömkelege is kénytelen kikuncsorogni az élelmiszer-biztonság eme szokatlan instrumentumát, mert a dollármilliárdos munkáltatók nem hajlandók biztosítani az emberi szükségletek abszolút minimumát.
Érdekes története van az amerikai kajajegy-rendszernek, merthogy a nagy gazdasági világválság vége felé, 1939-ben vezette be azt a Roosevelt-kormány. Az állam észrevette, hogy a temérdek élelembőség ellenére az emberek egy jelentős hányada igencsak heveny minőségi vagy akár mennyiségi éhezésben szenved, köszönhetően a kapitalizmus eredendően emberellenes működésének. Így hát kitalálták, hogy a piaci hatékonyság áldozatává lett élelem-disztribúciót (mely képtelen a létszükségleteket az embereknek eljuttatni) állami kézbe kell venni.
Azóta senki nem merte piszkálni ezt a programot, sőt a 86 éves amerikai jegyrendszer az ország egyik nagy büszkesége, mely rendre minden érában és minden kapitalista válság alkalmával kimentette a népességet a nélkülözésből. Mily ironikus ez annak fényében, hogy az ostoba libertáriusok a jegyrendszer szó hallatán mindig valamiféle kommunista diktatúrára asszociálnak. Érdekes módon Észak-Koreában nem létezik jegyrendszer a helyi élelembiztonság 1994-es összeomlása óta.
Tehát a komcsi országok libertárius szabad piaci elven működnek (legeld le magadnak a füvet, te büdös paraszt!), ám a kapitalista Amerikában a kajajegy-rendszer megbecsült instrumentuma a lakossági szükségletek megszervezésének.
Legalábbis volt, mert a dilinyós Trump ovális irodába költözésével és az amerikai szövetségi állam leállásával november elsejétől nem lesz ki elbírálja, illetve terítse a jogosultak kajajegyeit.
Jelenleg 42 millió háztartás, az amerikai lakosság 12%-a kap kajajegyeket, s a kedvezményezettek mintegy 40%-a gyermekkorú.
Mialatt Trump folyamatosan ütögeti ki az amerikai népesség szája elől a falatot, addig az ország mezőgazdasága a nagy gazdasági depresszióhoz hasonlatos mintázatot kezdi mutatni.
Trump vámháborújának hála az amerikai gazdák nem képesek többé eladni az általuk egyébként igencsak tekintélyes mennyiségben megtermelt szójababot. Ennek felvásárlója rendre minden évben szinte 100%-ban Kína volt, akik az exportálandó termékeikre Trump által kivetett 100%-os vám végett úgy döntöttek, mindennemű szójaszükségletüket Brazíliából szerzik be. 2024-ben az USA még 52 millió tonna szójababot adott el Kínának, idén semennyit nem sikerült értékesíteniük. Ne feledjük, hogy az amerikai farmerek elsöprő többsége Trump-fanatikus.
A bajba jutott szójafarmerek a vállalkozásaik kimentését követelik az amerikai államtól. Képmutatás ez a javából, hiszen az állami beavatkozás-ellenes gazdák pénzügyi megsegítése SZOCIALIZMUS!
Trump a high tech GPU-k és processzorok kínai exporttilalma mellett immár a szoftvertermékeket is embargó alá vonja, reakcióképp a kínaiak merényletére a redneck babtermesztőkkel szemben. Kínának meg KELL vennie a szójababot az amerikai gazdáktól, hasonlóan, ahogy anno az ópiumot is örömmel elfogadták a britektől az eladandó termékeikért cserébe, egyéb lehetőségük nem lévén.
Ahogy szójabab, úgy amerikai beef steak sem kell többé a kínaiaknak, kik ez irányú szükségleteiket immár teljes egészében Ausztráliából szerzik be. Az Amazon webshop tulajainak feje is fájhat Trump kontrollálatlan rombolásától, mert mint kiderült, a platform kereskedőinek majdhogynem fele kínai, s mindössze 19%-uk amerikai.
Mark Cohen, a Sears egykori igazgatója szerint az amerikai vállalatok egyenesen rettegnek Trump vámháborújának további eszkalálódásától, ám vezetőik egyszerűen túl gyávák felszólalni vagy ellenállást foganatosítani. Pusztán akkor nagy a pofájuk, amikor rabszolgáik számára kell visszautasítaniuk az emberséges fizetést, hogy azok teljes munkaidős alkalmazottakként is kajajegyekre szoruljanak.
S az igazi gazdasági hurrikán csak eztán éri majd el az USA partjait. A vállalatok eleddig igencsak mérsékelten növelték termékeik árait, mivel készletgazdálkodással képesek voltak a legtöbb árucikk tartalékolására és raktározására. Ezek a bufferkészletek épp a napokban fogynak ki végleg, így pont karácsony előtt érheti a lakosságot egy minden korábbinál erőszakosabb inflációs hullám, amikor az importált termékekre immár beszerzési országtól függően 30-150 százalékos extra sáp rakódik.
Boldog karácsonyt minden kedves MAGA szavazónak!
Radikális árnövelés helyett néhány vállalat a termékei minőségének leépítésével próbálkozik, így minden korábbinál hitványabb árucikkek juthatnak az amerikai üzletek polcaira.
Még a hagyományosan olcsó és termékeik árnövekedését szűk pórázon fogó vállalatok, mint az IKEA is nyűglődnek Trump vámpolitikájának elviselhetetlen terhei alatt. Több termék, mint összerakható ágyak és garzonszekrények esetén az Ikea akár 100 dollárt is elérő árnövekedéssel készülődik az ünnepi szezonra.
A heveny vámháború igencsak kaotikus több frontos harccá eszkalálódott. Ahogy Kína nem vesz több szóját az amerikai parasztoktól, úgy Kanada viszont-tarifákkal illeti az amerikai exportárukat, s az EU bürokraták boszorkánykonyhájában is ott fortyog már egy hathatós megtorló akció terve. Ám az igazi atomot e tekintetben is Kína dobta le: bejelentették az amerikai tech-ipar, kiváltképp a mesterséges intelligencia központok és az exporttilalom alá pakolt high tech chipek előállításához nélkülözhetetlen ritkaföldfémek radikális export-korlátok alá vonását, amely nyersanyagok nélkül az USA technológiai nagyhatalmi ambíciói csakhamar porba hullhatnak.
A helyi cégek megőrülnek Trump őrjöngő-tomboló pusztításától, mivel a totálisan kiszámíthatatlan gazdasági környezet végett a vállalatok többé nem tudnak előre tervezni.
Cégvezetők szerint egy tökéletes vihar formálódik, ahol egy időben csap le a gazdaságra súlyos nyersanyaghiány, keletkeznek fatális szakadások az értékláncban, illetve sodródik politikai krízisbe az ország. Az sem szolgálja a gazdaság újbóli talpra állítását, hogy a farmerek által előszeretettel foglalkoztatott illegális fekete munkások hadát éppen százezerszám deportáltatja Trump kifele az országból. A gazdasági Hirosima hatására ráadásul az egyre fokozódó munkaerőhiány ellenére heveny létszámleépítések zajlanak: épp a napokban jelentette be az Amazon 30 ezer mesterséges intelligencián dolgozó techmunkás kirúgását, ahogy a Facebook–ot üzemeltető Meta is sok száz MI-huszárjától vált meg.
Szakértői meglátások szerint Amerika reálgazdasága immár 2023 ősze óta nagy depresszióban vergődik, ám az oktalan MI-optimizmus és a digitális transzformáció világmegváltó hatásának meséjébe helyezett vakbuzgó hit megakadályozza a tőzsde összeomlását. Sőt mi több, mostanra a világ egyetlen mesésen teljesítő tőzsdepiaca az amerikai maradt, ahol a globális tőzsdei kereskedelem immár 60%-a (!) zajlik.
Viszont az amerikai tőzsde lendületét is kizárólag a 7 nagy techvállalat mozgatja, melyeket magnificent seven-ként emlegetnek a tőzsdei szlengben. Az ő teljesítményük adja az amerikai S&P 500 értéknövekményének kétharmadát!
Október közepén ez az S&P 500 1,2 billió dollárt vesztett értékéből, ezzel párhuzamban a kriptopiacok 400 milliárd dollár veszteséget szenvedtek el. Mindezen folyamatok arra utalnak, hogy a tőzsdekaszinózásnak hamarosan vége szakad.
Közben az állami és kormányzati beavatkozások egyre méretesebb szeleteket hasítanak ki a befuccsolt és csőd felé zakatoló kapitalizmus tortájából. Az Intel és Boeing állami kisegítését követően egyre több helyütt avatkozik be nyíltan a „szocialista állam” a lassan alapvető létszükségletek előállítására is alkalmatlan szabad piac folyamataiba.
New York állam betiltotta az ármaximalizáló algoritmusokat a lakáspiacon, mint amilyen a Revolife hasábjain is kielemzett Realpage szoftver. Ennek köszönhetően váltak világszerte megfizethetetlenné az albérletek.
Atlanta városa pedig önkormányzati üzemeltetésű élelmiszerbolt nyitásával kísérletezett, mely akció hatalmas siker lett. A boltban elsősorban friss, termelőktől beszerzett élelmiszer forgalmazásával foglalkoznak a magánszereplőkhöz képest kedvezőbb árakon. A vadkapitalista huhogók attól félnek, a megfizethető árú portékákat kínáló élelmiszerüzletek aláássák a lakossági megélhetést ellehetetlenítő piaci szereplők profitját. Közben Atlanta városa már hasonló koncepción alapuló étterem nyitásán mesterkedik.
Meghirdette Orbán Viktor a magyar lakosság elleni polgárháborúját
Megint kiszabadult ez a futóbolond a grazi diliházból, s ahogy azt kell, ismét előadta skizofrén szóömlenyét a hozzá hasonlóan bebolondgombázott hipnotizált birka rajongótábora előtt:
Orbán Viktor szerint az, hogy kíméletlen és időnként durva a politikai kampány Magyarországon, az nem azért van, mert a magyarok kíméletlenek és durvák, hanem mert ilyen lett a politika az egész világon.
Azért ő szívesen rásegít a folyamatok eszkalálására.
Szerinte Magyarország azért nem szenved azoktól a bajoktól, amelyektől a nyugatiak, mert olyan adórendszert hoztak létre, ami munkára sarkallja a cégeket és az állampolgárokat is. „Magyarországon, ha életben akarsz maradni, akkor dolgoznod kell” – mondta. Szerinte tudna érvelni a családi pótlék emelése mellett is, de nem véletlenül nem emelik, hanem helyette gyerekek után járó adókedvezményt adnak, amit azok tudnak igénybe venni, akik dolgoznak.
Magyarországon ha életben akarsz maradni, akkor lopnod kell, mert munkából nem lehetséges nevezett kívánalom szavatolása. Pluszban még a dolgozó rabszolgákat halálra fosztja és láncra veri ez a mocsadék rendszer, úgyhogy a dolgozás és életben maradás kívánalma közt semmi összefüggés nincs. Inkább fordított korreláció figyelhető meg: aki szeretne idő előtt kimúlni, testileg-lelkileg-szellemileg fatálisan leépülni, annak valóban legjobb, ha mielőbb elmegy dolgozni. Aki meg szeretne élni, az nem lehet a rendszer bármikor dögrovásra ítélhető nyalázatos rabszolgája, kit nyomorúságos léte minden egyes pillanatában egyetlen befizetetlen csekk választ el a hajléktalanságtól, és egyetlen kimaradt munkanap az éhhaláltól.
Ráadásul az ilyen „Arbeit macht frei” típusú megjegyzések olyan jó 80 éve elvesztették legitimitásukat, a mai világban az alávaló mocskos állati munka végzése önmagában édeskevés az életben maradás magasztos jogának elnyeréséhez. Majd megtanulják ezt a keményen dolgozó kisemberek is, amikor már munkáshitel törlesztése is megugorhatatlan akadályokba ütközik, hogy a munka nem adja, hanem elveszi az életet.
Orbán szerint ha nem a Fidesz győzött volna az előző választásokon, pont olyan gondjaink lennének, mint a nyugati országoknak, amik lefelé mutató trendben vannak. Szerinte Magyarország hiába szegényebb, felfelé tartó trendben van.
Magyarország szegény, és még lefelé tartó trendben is van. A két állítás nem exkluzív. 🙂 Létezik ám még lejjebb, mondjuk Észak-Korea, ahol a lakosság fűlevest főz magának ebédre, ha nem kíván éhen dögleni. Nocsak, még É-Koreának sem a mocskos féreg munka a fő társadalomszervező vezérelve, hiszen a fű megterem munka nélkül is! Egyedül Magyarországon nincs mit enni, ha nem tesszük magunkat totálisan függővé egy ilyen ingyen élősködő munkafasiszta hallucinátor kénye-kedvétől. Ez ám a fejlődés!
„Nem azért jöttem, hogy lelkesítő beszédeket mondjak nektek, mert hát minek” – tért rá Orbán az edzésre, miután megindokolta, hogy miért kell újra kétharmaddal nyernie a Fidesznek. A harcosokat játékosoknak nevezte, magát pedig játékosedzőnek, akinek az a feladata, hogy készítsen egy meccstervet arra, hogyan kell legyőzni az ellenfelet. Azt mondta, ezt nem egyedül csinálja, hanem szakemberekkel együtt.
És így hirdette meg a háborút a magyarok ellen:
Észrevették, hogy a következő háború nem olyan lesz, mint az eddigiek voltak. Lesznek olyan elemei is, amiket már jól ismernek. „Például kell adatbázis. Név szerint ismerni kell minden szavazót. Ahhoz el kell jutni. Lesz mozgósítás.” De szerinte a politikai napi viták tere már nem a kocsma és a piac, hanem a digitális tér.
Jól ismerjük ezt a névösszeírós játékot, a múltkor is annyira fényesen jöttünk ki belőle. Ugye Orbán elvtárs?
Van egy mozgósítási igazgató is, „kommandante Kubatov”, akiknek az a dolga, hogy a Fidesz mozgósítási rendszerét működőképes állapotban tartsa. „Segítsétek őt. Nem állunk jól. Nem állunk jól” – mondta Orbán nyomatékosan.
Jön a Volkssturm a netre, hurrá! A trottyos kommentosztag majd jól megzabolázza ezeket a siheder tiktokkereket, ahogy tette azt Adolf bácsi a maga sorsfordító nyugdíjas seregével.
Szerinte nem lehet úgy választást nyerni, ha nem ismerik névről az összes szavazót. „Ebben a kiélezett csatában, ami most jön, meg végképp nem” – mondta, majd levezette, hogy egy választókerületben egy aktivistának hány szavazót kell ismernie név és lakóhely szerint. Az aktivistáknak a szavazásokig legalább kétszer-háromszor fel kell keresniük a szavazókat, majd a választási kampányban „többször megtámadva őket mindenféle hívásokkal és kontakttal, elviszik őket választani. Ha ez nincs, akkor nem tudunk nyerni” – mondta, és azt is hangsúlyozta, hogy most nehezebb dolguk lesz, mint eddig bármikor.
Névösszeírás, utcai támadás, emberek elvitele… honnan ismerős ez?
Minden napot meg kell nyerni a digitális térben is. „Ehhez az kell, hogy ti minden nap legalább fél órát a digitális küzdelemből szánjatok oda” – mondta a harcosoknak. „Nem kell közben élvezni, de a melót el kell végezni” – tette hozzá, amit a harcosok óriási tapssal és nevetéssel nyugtáztak.
Ja hát dolgozzanak meg keményen a semmiért, ha életben akarnak maradni… tiszta náci Németország. Van itt minden: „önkéntes” munkaszolgálat, elhurcolás, vakbuzgó fanatizmus. S amikor majd győz a Tisza, remélem ez a komplett ávós Gestapo-sereg sorban kapkodja majd be a ciántablettát ama felrikkantás mentén, hogy még a halál is jobb, mint Harmadik Birodalom Viktorka nélkül élni. Aki élni akar ugye… annak tán nem egy öngyilkos szektában kéne az agysejtjeit lobotomizáltatnia, hogy aztán nagy boldogan hörpintgesse pályafutása végén a Kool Aid-et.
Orbán fél mondattal megemlítette a békecsúcsot, majd elmondott „egy ótvaros komcsi dumát”, miszerint amikor a magyarok végre kihúzhatnák magukat, rögtön azt kérdezik, olcsóbb lesz-e ettől a kenyér. Aztán rögtön rátért arra, hogy „mind a mai napig a legerősebb politikai motiváció, amiért csinálom a melót, az egy gyerekkori látomás vagy élmény”.
Az összes futóbolond ilyen látomás által kergeti a hatalmat, már Mohamed próféta is ezt tette, meg Nagy Sándor. Meg Konstantin császár, akinek állítólag egy kereszt jelent meg az égen. Minden ilyen hatalomittas elmeháborodott vadállat egy kaptafa…
Hosszan mesélte, hogy „egészen kis purdé” korában Alcsúton hosszan figyelte a baromfiudvart, ahol azt látta, hogy vannak tehetségesebb csirkék, akik ügyesen helyezkednek, és tudatosan elkerülik a vágást, majd sokat, tudatosan edzenek – edzőtábort tartanak –, és aztán egy nap már fel tudnak szállni a kerítésre. De mindig, mielőtt meglóghatnának, és elérhetnék a szabadságot, jön a nagyanyja, és ollóval levágja a szárnyuk végét. „Ez életem meghatározó politikai élménye” – mondta. „Jönnek a komcsik, és hopp, levágják a szárnyadat. Esélyt se kapunk!” – magyarázta
A hasonlat tökéletesen helytálló, csupán azt nem sikeredett eltalálnia, hogy kik ebben a „játékban” a csirkék, és ki vagdossa a szárnyaikat. Segítek: mi, a hatalom által kisemmizett magyar nép vagyunk a vergődő csirkék, s Viktorka nyesegeti folyton a szárnyainkat, hogy ne tudjunk repülni, mire eljön a vágás órája.
Áprilisban az a duma járta országszerte, hogy tőlünk már nem lehet várni semmit. Öregek, kövérek, lusták, működtetni se tudják az országot, ötletük sincs, ezekre már nemcsak azért nem érdemes szavazni, mert utálatos alakok, hanem azért, mert nem is várhatunk tőlük semmit.” Orbán szerint ez volt az áprilisi helyzet, de ha ma körülnézünk az országban, ezt már senki sem mondja.
Ezt ti találjátok ki, hogy ilyeneket mondanak rólatok. Bárcsak ez volna a legrosszabb tulajdonságotok, hogy öregek, kövérek, lusták és ötlettelenek vagytok… Magyarországon beköszönthetne a mennyek országa, ha csupán ennyi volna a baj veletek!
„Jó gondolkodású embert nagyon keveset, talán egyet sem találunk az ellenfél mag-területén.” Orbán szerint a rossz gondolkodású ember állandóan arról beszél, hogy a másiknak mit kellene jobban csinálni.
Pedig csinálhatnátok magatoktól is jól, de ez neked derogál.
Orbán arról beszélt, hogy ő már 1984 óta harcol ezek ellen az emberek ellen…
Tudjuk, nem a diktatúra ellen harcoltál, hanem akik csinálták a diktatúrát… aztán berendeztél egy másikat magadnak.
Azt mondta, hogy rendezetlen, összegubancolódott személyi viszonyokkal rendelkező és zavaros ügyekkel terhelt ember nem tudja ezt a feladatot elvégezni. Ezért azt javasolta mindenkinek, hogy tartson önvizsgálatot, és a munka előtt tegye rendbe magát.
Ezt elmondta Zsolti bácsinak is? Meg Szájernak, Kaletának, Völnernek, Schadl-nek, Matolcsynak?
Viktorka személyes háborúja a magyar népesség ellen egyelőre megmarad a virtualitás terében, de ki tudja, mentális állapotának további súlyosbodása nem vezet-e előbb-utóbb tettlegességbe. Ez az idióta „jók vs. rosszak” felosztása talán még megállhat a lábán, habár nem igazán sikeredik neki eltalálnia, mely csoportok tartoznak az egyes, és melyek a kettes kategóriába.
A kis lumpen Viktorka pesztrálgatta magyar GDP növekedése ismét negatívba fordult, miközben például Lengyelországban 3,4 százalékos növekedés történt. Ez egyértelmű bizonyítéka a munka alapú társadalom fatális bukásának.
Miközben Orbán szerint meg kell akadályozni, hogy fogyasztói társadalommá váljunk, úgy szórogatja a fogyasztást ösztönző hiteleket kifele, mint a cukorkát, ráadásul a roppant dicsőséges -0,1%-nyi GDP-változás még szégyenteljesebb süllyedését a lakossági fogyasztások 4.5%-os növekménye mellett jött össze.
A gyötrelmes GDP adatokat csak a beruházás szintje múlja alul, melynek radikális bezuhanása hűen megmutatja a hitvány munka alapú társadalom életképtelenségét. Amelynek kifejezett jellegzetessége, hogy az embereknek a rég meghaladottnak hitt éhen halás kiküszöbölése érdekében szükséges örök rabláncra veretniük magukat. Ilyen Pol Pot színvonalú diktatúrában minek beruházás?
A beruházások földbe állásával párhuzamban és a nemzeti Pol Pot diktatúra jegyében megkezdte a hatalom az internet cenzúrázását is. Gulyás Gergely bejelentése szerint 12 ukrán hírportál vált elérhetetlenné, mely akciót állítólag az ukránok hasonszőrű intézkedéseire reakcióképp vetették be. Persze indokolni bármit lehet bármivel, a történelem nagy népirtásainak is ideológiailag igencsak kifinomult indoklásai voltak.
Slusszpoén, hogy a lassan teszkós reklámszatyor színvonalú lakhatást a kormány intézkedéseinek hála megfizethetetlen áron kínáló ingatlanpiac ellenére újabb mélységekbe süllyedt a lakásépítések száma és – ennél kevésbé meglepő módon – a születések mennyisége. 2025 első 6 hónapjában a megelőző ,év azonos időszakához képest 7.8%-kal kevesebb csecsemő látott napvilágot, 35 ezer főre redukálván a születések számát, miközben a halálozások ehhez képest 30 ezerrel magasabbak voltak. Azaz 1-2 évnyi stagnálás után ismét felfutó lendületet vett a népességfogyás üteme!
Mindezen tényadat megerősíti a 2025-ös évre tett zseniális jóslataim érvényét, melyek rendre kivétel nélkül mind tűpontos precizitással teljesülnek be.
