Egyszercsak felbukkant egy luftballon Alaszka légtere felett, az amerikai légierő meg passzívan bámulta, ahogy a meglehetősen impozáns látványt nyújtó lufi komótosan beutazza az USA szinte teljes területét.
A komplett szenzorhadat magára aggató medúzát február elsején detektálta a Pentagon, ám ekkor még elszabadult meteorológiai léggömbnek hitték azt. Két nappal később, mikor elkezdte belebegni Montana államot, majd rajta át egészen Dél-Karolináig vándorolt kezdett rájönni a hadsereg vezetősége, hogy itt valami másról lehet szó.
Alaposabb vizsgálat után felfedték, hogy egy kínai kémlelő ballon ékeskedik oly kecsesen az égen.
Hogy mire fel ez a hirtelen technológiai regresszió? Az amerikai légierő kedélyesen elmagyarázza nekünk a ballonok által való kémkedés lényegét, és hogy miért áll még mindig használatban eme ódivatú technológia.
Az elmúlt évtizedek során a szatellit volt a sztár. Műholdak jelentették a megoldást komplett országok területe felett való kémkedésre. Csakhogy mindennemű fejlettségük ellenére ezek egy rakás hátránnyal bírnak.
Egyrészt túlságosan sebes a keringési tempójuk, így könnyen elsiklik a figyelmük a kiemelten vizsgálandó, rejtettebb objektumok mellett. Másrészt, kameráik nem rendelkeznek akkora felbontással, hogy detektáljanak rendkívül jól álcázott támaszpontokat. Egyéb szolgáltatásokról, mint hődetektor vagy hullámszenzor pedig ne is álmodozzanak kinn a sztratoszférában.
Mint kiderült, a klasszikus ballonok technológiája, melyet 1794-ben alkalmaztak először a francia forradalom idején, temérdek előnnyel bír a modern szatellitekkel szemben.
A ballonok lassan mozognak, így a műholdak részéről detektálhatatlan vagy legalábbis részleteiben vizsgálhatatlan objektumok is alaposan feltérképezhetők velük. Akár 40 kilométer magasra is fel bírnak szállni, így biztonságban lehetnek az őket kilőni kívánó földi hadállásoktól, de még a vadászgépektől is, melyek nem képesek ennyire magasan repülni. A gigantikus lufikra temérdek olyan műszert – hőérzékelők, hangérzékelők, rezgésdetektorok – fel lehet szerelni, melyek egy szabvány műholdon teljesen hasztalanok volnának.
Nehogy azt higgyük, valami piszlicsáré GoPro kamerákat, meg okostelefonokba szerelt alkalmatosságok nívóját reprezentáló primitív szenzorokat hordozott magával a megalufi: összesen 90 láb (27 méter) hosszú, a klasszikus műholdakra emlékeztető küllemmel bíró szállítmányt lebegtetett az amerikai égbolton.
Ami a soroltaknál is nagyobb előnye a ballonoknak, az a rendkívül olcsó előállításuk. Egy műhold fellövése testvérek között is százmillió dollár nagyságrendnyi tőkét igényel. A klasszikus lufik a rájuk aggatott felszereléssel együtt néhány tízezer dollárból részletesebb felvételeket tudnak készíteni a kiemelten vizsgálandó objektumokról. A műholdakra leselkedő újfajta veszélyek – interkontinentális ballisztikus rakéták vagy lézerágyú technológia – végett az államok presszionálva vannak arra is, hogy a kockázatoknak kitett védtelen műholdak helyett alternatív megoldásokkal kísérletezzenek.
A ballonok egyetlen hátránya, ami miatt az első kémműholdak fellövését követően hanyagolták őket, hogy lehetetlen tökéletesen szabályozni a mozgási pályájukat. Gyakorlatilag minden esetben a levegő örvénylése határozza meg, merre mennek, így nagy eséllyel nem sikerül betalálni a vizsgálat alá helyezendő objektumokat, miután a szél iránya kiszámíthatatlan módon változhat.
Csakhogy a kínai ballont lekövető amerikai hadsereg jelentése szerint az ő lufijuk képes volt az irányváltásra.
Úgy tűnik, olykor a régi idők bejáratott technikai megoldásainak finomhangolása jelentheti a fejlődés következő állomását a zsákutcába szorult technokrata megoldások ellenében.
Mint kiderült, azért nem került rögvest kilövésre az ország területére betolakodó idegen elem, merthogy ezek a kémballonok akár 120 ezer láb (40 km) magasságba is fel tudnak szállni, míg a légierő elérhető repülési magasság szempontjából legfejlettebb madárkája, az F-22 vadászgép legfeljebb 65 ezer lábig (21 km) bírja szuflával.
Földről szintén lehetetlen volt leszedni az objektumot, ugyanakkor pletykák szerint páran megpróbálkoztak kalasnyikovval vagy sörétes puskával nekimenni a kémballonnak. Közben az háborítatlanul bejárta a komplett középföldét, hogy kikössön végül Észak-Karolina partjainál. Itt sikerült végre a tengerpart felett kiiktatni azt a lakosság fejére való esés veszélye nélkül. A sikeres akció végrehajtását 4 teljes napon át készítette elő az amerikai légierő.
Nem mindennapi komikum, ahogy a világ legfejlettebb, legmagasabb büdzséjéből fenntartott hadseregén kifog egy 230 éves technológia.
A tévétársaságokhoz érkezett beszámolók szerint további legalább 4 ballon van úton Kínából. Egyikük Dél-Amerika partjai felé tart, a második Európába, a többiek úti céljáról egyelőre nem érkezett információ.
