Annyira alsórendű, hitvány és még a puszta létezés igényének kielégítésére sem alkalmas intézménnyé vált a munkavégzés, hogy a most tinédzser éveikbe lépő fiatalok immár tökéletesen átlátnak a szitán, s mindennemű elméikbe plántált butítási-züllesztési indoktrináció ellenére sem kérnek a munka alapú társadalom gyilkos mételyéből.
Megdöbbentő felfedezést tett közzé a Sexuality & Culture című tudományos szaklap. Az egyik kutatásban összesen 160 fő, 12-16 év közti spanyol általános és középiskolás diákot kérdeztek meg egy újszerű szexuális felvilágosítás kurzus keretében, mely foglalatosság(ok) űzésében találnák meg számításaikat a jövőbeli anyagi gyarapodás és mentális elégedettség biztosítására.
Ezen diákok már nem a Z, hanem az alfa generáció kötelékét erősítik, kik tablettel a kezükben felnővén és semminemű valós társadalmi interakciót nem is látván kizárólag a virtuális világból gyűjtik a maguk inspirációit.
Az ő alapos kikérdezésük nem mindennapi eredményekkel kecsegtetett, ugyanis a képzett szexológusokkal és pszichológusokkal folytatott fókuszcsoportos beszélgetések nyomán kiderült, hogy gyakorlatilag nemtől függetlenül a fiatalok abszolút többsége nemhogy elfogadható, de egyenesen vonzó, racionális és a személyi önrendelkezés jogát erősítő karrierutat lát OnlyFans tartalmak közlésében vagy az ahhoz hasonló adomány-platformok kiaknázásában.
A mélyinterjúba bevont ifjú kuncsaftok egészen elképesztő módon józan és racionális érveléssel győzködték interjúztatóikat, miközben az is kiderült, hogy az OnlyFans-szerű szájtok korhatár-ellenőrzését játszi könnyedséggel ugorják át az általuk igényelt tartalmak megkukkantásához.
A lányok elmondták, hogy a privát szexuális szolgáltatások kínálása önálló vállalkozóként és távmunkában a hagyományos prostitúcióval ellentétben megerősíti a nők önrendelkezési jogát, szexuálisan felszabadítja őket, gazdaságilag pedig függetleníti a külső körülmények nagyjától, mint a munkaerőpiac napjainkban borderline-személyiségzavarba illő szeszélye, az élethosszig tartó tanulás és kemény munka által nyerhető örök mélyszegénység és testi-mentális leépülés automatikus bekövetkezte, a családalapítás, gyerekvállalás, CSOK és babahitel keletkeztette örök feudális függőség egy olyan rendszertől, mely napi szinten csapkodja a maga jobbágysorban tartott hűséges híveit újabb meg újabb elmebeteg törvényekkel, munkaerő-leépítésekkel, gazdasági válságokkal és egzisztenciális fenyegetésekkel.
A szakemberek egészen elhűltek, mennyire érett és jóformán kikezdhetetlen érvek mentén védelmezték ezek az éppen hogy pubertásba lépett fiatalok az online tartalomgyártás becsületét.
Szerintük a konkrét munkáltatóktól független influencerkedés önbecsüléssel ruházza fel őket, minimalizálja az egyre csak gyarapodó munkáltatói és pártállami átverések, mint fiktív álláshelyek hirdetése, negatív reáljövedelemért dolgoztatás, örök adósságszolgálat és húsz év tanulásért cserébe ételkihordásra kényszerítés következményeit, ellátja őket a szellemi függetlenség kibontakoztatásának eszközeivel.
Ama kérdésre, hogyan értesülnek a fiatalok ily korán az OnlyFans meglétéről és akár tartalomgyártó, akár online szexuális szolgáltatásokat kínáló tevékenységek lehetőségéről, a fiatalok elmondták, hogy a szigorúan 18+-os OnlyFans weboldalának hirdetményeivel gyakorlatilag menthetetlenül összefutnak csaknem minden létező szociálismédia-platformon, kiemelt tekintettel a Twitterre és az Instagramra, hol az OnlyFans reklámjai igencsak kiemelkedő intenzitással futnak.
A fiatalok egy OnlyFans-karriert messze vonzóbbnak találnak a hagyományos sosemvolt karrierutaknál, ahol teljes körű kiszolgáltatottjai mindenféle létüket pokollá tevő tekintélyszemélyek kénye-kedvének. Ezzel szemben a digitális médián fizikailag elválasztódik egymástól a megrendelő és szolgáltató személye, a nem kívánt elemek egyéni kezdeményezésre eltávolíthatók, a fenyegetések meg legalább nem vonnak magukkal azonnali fizikai következményeket. Marad lehetőség az agresszív emberek elkerülésére vagy azok elfogására, mielőtt tettlegességbe torkollnának a feszültségek.
Mindezen lehetőségeknek hála a digitális tartalomgyártás kifejezetten vonzó életpályát jelképez a kamasz fiatalság abszolút többsége előtt.
Az ellenvetésekkel fellépő pszichológusok, kiknek körét gender-kutatók is képezték, első körben úgy érveltek, hogy az online influencerkedés, de még inkább a virtuális szexuális szolgáltatások nyújtása pénzre váltható áruvá alakítja az ember testét, intimitását és magánéletét.
Ezen a fiatalok csak röhögtek. Ugyan elismerték, hogy kiváltképp lányok esetében a szépség és fiatalság jelentős fegyvertényezőt képez a jövőbeli sikerük mércéjét tekintve, kései tinédzserekként eleve a nulláról indulnak és pályakezdő vagy gyakornoki pozíciók feltöltésére irányuló próbálkozásaikkal csak veszthetnek, de garantáltan nem nyernek semmit.
Ha mégsem viszik semmire a tartalomgyártásukkal, nem sikerül befutniuk, nem bizonyulnak eléggé tehetségesnek, még mindig ott marad a mínusz bérekért űzendő munkavégzés „lehetősége”. De fordított sorrend nem lehetséges, mert elköltözvén a szülői háztól „oda, ahol munka van”, automatikusan vonja magával a totális egzisztenciális kiszolgáltatottságot a munkáltató kiutalta havi kegyajándéktól való függőség által.
Elképesztő, mennyire eszesek ezek a tinédzserek. Alig pár hónapja írtam arról, hogy online tartalomgyártóként az ember nulláról indul, és nagyon kevés, statisztikailag 1:20-hoz az esélye a megélhetést szavatoló befutáshoz. Csakhogy a munka világában a fiatalok nem nulláról indulnak, hanem súlyos, sokmilliós mínuszokról a rájuk erőszakolt tanulás, diákhitel, jelentkezgetés, interjúzgatás, bizonygatás, fizetetlen gyakornokság, bizonyítványok és OKJ szakmák abszolválása végtelen követelményének hála, s mindezen egyenként is sok százezer forintot felemésztő tételek makulátlan kipipálását követően is szemrebbenés nélkül dönthet a munkáltató a „sajnáljuk, de nem önt választottuk” opció mellett. És ez még a jobbik eset, hiszen egyenesen főúri kegyet jelképező ritkaság, ha szüleik, tanáraik és feljebbvalóik szigorú büntetések belengetésével alátámasztott ukázai nyomán kétségbeesve kiszórt jelentkezgetéseikre egyáltalán bárminemű választ kapnak.
Szorgos, joviális munkaerőként befutni ugyanúgy 1:20-hoz az esély, mint online influencerként, csak éppen dolgozó emberként semmilyen mértékben nem maradunk urai saját testünknek, elménknek, időbeosztásunknak. Sőt, abszolválható jövedelem tekintetében buksinkat igencsak kemény üvegbúrákba ütköztető akadályok tornyosulnak felettünk. Egy befutó youtuber vagy tiktokker jövedelmét viszont nem gátolják szigorúan megszabott felső korlátok.
Következő harmatgyenge érvük volt a pszichomókusoknak, hogy a biztos siker hajszolása egyre több önmarketinget, egyre sűrűbb frissítéseket és egyre pikánsabb tartalmak feltöltését követeli majd a fiataloktól, kiknek előfizetők szerzéséért vívott versenye ráadásul erodálja a kezdeti siker fenntartásának lehetőségét.
Ezek szerint a genderfétisiszta ürgék nem hallottak még a munkaerőpiac nevű jelenségről, ahol a biztos siker hajszolása egyre több önmarketinget (LinkedIn profil, százával kiküldött önéletrajzok motivációs levéllel, meddő és lélekgyilkos interjúk tucatjainak vállalása), egyre sűrűbb tartalomfrissítést (szorgalom heveny bizonygatása, lenyűgöző referenciák prezentálása, önéletrajzban felbukkanó lyukak tömködése, próbamunkák küldözgetése, munkahelyen egyre több túlóra és egyre magasabb teljesítmény-elvárások abszolválása) és egyre pikánsabb tartalmak mutogatását (csapatépítő tréningek, céges bulik, légyott a főnökkel a biztos előléptetés érdekében, végtelen pletykák a kollégák közt, klikkesedés, kasztosodás, „nem odavalók” kizáratása, új barátnővel vagy feleséggel és gyerekekkel való flexelés követelménye, privát nyaralási fotók és videók megosztása a munkatársakkal stb.) követeli meg.
A prostitúció, amikor az ember áruba bocsájtja a saját testét. A munka, amikor az ember áruba bocsájtja a saját testét. A munka világában ugyanúgy nincs intimitás, mint a szexpiacon. Minden érintett, főnöktől a HR-eseken és fejvadászokon át a pártállami adminisztrátorokig bezárólag pontosabban tudja, mikor mit csinálunk, mint mi magunk. Jól tudják a mi kapcsolati státuszunkat, családi állapotunkat, s hogy készülünk-e éppen gyermeket szülni, mert ez esetben vagy fájó szívvel megválnak tőlünk, vagy elpostázott életrajzainkat kámforrá válással jutalmazza a HR-részleg. Privát hálószobai titkainkról pletykálkodásaik által automatikusan tudakozódnak, ha meg nem, akkor antiszociálisakként vagy autistákként elkönyvelvén minket kizárnak a csapatból, hogy előkelő pozíciót élvezhessünk a soron következő leépítés jelöltlistáján.
A média és celebritás világába való belépés egyetlen lehetősége az analóg világban az ún. „casting couch-ba” csücsülés volt, ahol a Harvey Weinstein kaliberű producerek fiatal lányok, vagy akár fiúk „alapos belső átvilágítását” eszközölték azok szerződtetése előtt. Ugyanez még durvább formában jelentkezett a szexmunkáknál és a pornóiparban, hol a jelentkezők betörésére igazán megalázó és lélekveszejtő rituálék sorát alkalmazták az ipari mágnások.
A modern OnlyFans-menedzsmentből mindez hiányzik. Az OnlyFans-lányok semmi olyant nem csinálnak, amihez maguk a személyes áldásukat nem adják. És ne higgyük, hogy a szexmunka vagy a Katy Perry mondása nyomán lelkünket a Sátánnak való eladás nyomán elérhető sztárság mellőzésével automatikus felmentést nyerhetünk a megaláztató és életünket akár örökre tönkre tevő szituációk alól.
A titokban, gyakran a lány tudta nélkül rögzített bosszúpornók sértett expasik általi nyilvánosságra hozatalával a mai napig temérdek fiatal nő élete törik derékba végleg. Teljesen hétköznapi, gyanútlan, akár még csak nem is szexelő lányok titokban készített pucér felvételei keringtek a globális pornóoldalak örvényében egészen azok belső szabályzatainak radikális módosításáig és a csatornákra feltölthető tartalomtípusok szigorú korlátozásáig. Ezek a felvételek jobbára tulajdonosaik által láthatatlanul bekamerázott nyilvános vagy panzióbeli zuhanyzókból kerültek ki, természetesen zéró lehetőséget kínálván a megszégyenülő „szereplők” anonimitásának megőrzésére és arcuk eltakarására. Még balatoni vendéglátósok is buktak le ilyesféle bekamerázott zuhanyzók működtetésével.
A Streisand-hatás kibontakozása óta pontosan tudjuk, hogy intim kis titkaink nem állnak meg személyes ismerősi közegünk határainál, potenciálisan minden ma élő ember globális nyilvánosságot kaphat akár a neve és személye mémmé válásával (lásd hide the pain Harold), akár szűk körben előadott konfesszióinak kiszivárgásával, akár az egyházi, pszichológusi vagy doktori titoktartást megszegő aktorok általi kotyogásokkal, akár szociálismédia-fiókjaink, üzeneteink, posztjaink és tartalmaink azok tömeges feltöretését követő nyitott könyvvé válásával.
Mindezekhez képest, hol a nyilvános megszégyenülésnek nemhogy akaratlanul, de tudatlanul és teljesen ártatlanul is áldozatává válhatunk, abszolúte kívánatos folyamatot képez a kényszerített prostitúció és inkognitóban rögzített szexvideók visszaszorítása mellett egy biztonságos, kizárólag annak tulajdonosa vagy személyes megbízottja menedzselte OnlyFans-fiók regisztrációja.
Ezen érvük is dugába dőlt hát a pszichomókusoknak. Mi maradt?
Nyilvánvaló, hogy napjaink munkaerőpiaca semmilyen mértékben nem kínál biztos megélhetést a hűséges rendszerszolgák számára, így az anyagi biztonság hiányának vagy a „karrier-öngyilkosság” potenciáljának veszélyét is nyugodt szívvel húzhatjuk lefelé a listáról.
Nevetséges is karrier-öngyilkossággal dobálózni egy olyan világban, ahol a HR-esek az önéletrajzainkban megbúvó féléves lyuk esetén azonnal kukázzák azokat, vagy a jövőbeli interjúztatónk a Facebook-fiókunk alapos átnyálazásával indítja a személyünkkel való ismerkedést. Hol nem szükséges OnlyFans-modellekként pózolnunk az automatikus elutasításunkhoz, elegendő egy részünkről hosszú évekkel ezelőtt elejtett kormánykritikus megjegyzés.
Az interjúztatók szinte vérbe fagytak a fiatalok válaszától, hogy ily körülmények közepette hót nem érdekli őket akármilyen „hosszú távú következmények”, vagy az interjúztatók fixa ideáljai a munkaerőpiac nevű szélhámosság kívánalmairól.
A kikérdezett lányok egytől egyig tökéletesen értették a globális nyilvánosság, áruba bocsájtott intimitás és „neoliberális self-branding” kérdéskörét, mégsem gondolták meg magukat a fókuszcsoport-interjú köntösébe bújtatott manipulációs hadművelet alkalmával. Köztük és a fiúk közt annyi különbség mutatkozott meg tanúsított attitűd kérdésében, hogy a fiúk tisztában voltak vele: pusztán a kinézetükkel nem hódíthatják meg nagy sikerrel a felhasználók pénztárcáit, ezért nekik mindenképp a tartalomgyártás felé szükséges orientálódniuk. Ez teljesség igénye nélkül lehet bodybuilding, sport, életmód-influencerkedés, prank-ek és challenge-ek végrehajtása vagy akár az OnlyFans-nél nyitottabb platformokon való livestreamelés.
A lányok a feminista interjúztatók ama érvét is kikacagták, hogy kizárólag pénzügyi vagy fizikai kényszer vezethet valakit a szexuális szolgáltatások ajánlása felé, feltételezvén, hogy nekik is szükségük lesz majd bordélyba költözniük vagy egy minden bevételüket kisajátító stricihez szegődniük a sikeres önmarketinghez. Pontosan ennek kényszerét számolja fel az OnlyFans, ezen lányoknak nincs szükségük „menedzserre”, utcai strihelésre vagy akár valódi kuncsaftokkal szexuális aktusok végrehajtására. Mindent a távolból, konkrét fizikai kontaktus szüksége nélkül, biztonságban vezérelhetnek. Egyedül a potenciális stalkerek jelenthetnek privát életvitelükre némi veszélyt.
Meg aztán: a megalázó, lélekgyilkos álláskeresésbe nem a pénzügyi vagy fizikai kényszer vezeti az embert? Hát dehogynem!
Végeredményben a „szakemberek” kétségbeesett kapálózása ellenére sem sikeredett hatni a leányzókra, hogy ne minimum az influencerség vagy tartalomgyártás irányába orientálódjanak a tradicionális munkák ellenében. Próbálkoztak még a „csak vonzó és szimpatikus emberek érvényesülhetnek” mantrával is, mintha a munkaerőpiacon nem az interjúztatóknak szimpatikus és vonzónak ítéltetett emberek érvényesülnének legnagyobb eséllyel. Rögtön a legelső perctől fogva kizárólag azon vizsgálódik a HR-es fruska, hogyan illeszkedik a befizetendő csekkek árjában fuldokló jelölt a csapatba.
Természetesen a lányok aggodalmukat fejezték ki testképük, a nyilvános ítélet és saját biztonságuk iránt, ám mindezen hátrányok és kételyek egyike sem oldódik fel a „normális” társadalomba való beilleszkedési vágyunk kezdeményezésében. Ugyanúgy munkahelyünkön vagy akár családunk kötelékéből kaphatjuk a megszégyenítő megjegyzéseket, testünk vagy viselkedésünk kifigurázását, eshetünk munkába menet, a munkahelyen, vagy onnan hazatérvén baleset vagy inzultus áldozatává.
A hagyományos munka az online tartalomgyártás és nyilvánosság egyetlen rá olvasott hátrányát sem oldja, ehelyett még több béklyót csatol a lábunkra és ellentétben a virtuális celebséggel a bennünket valóság világában érő sérelmek és bántalmak még minimális pénzügyi kompenzálásra sem jutnak.
Meglepően eszesek és értelmesek tehát korunk fiataljai, kiket tucatnyi megtévesztő sarlatánt hadrendbe állítva sem lehetséges rávenni a korrupcióra. Mivel a fókuszcsoportos interjúkat szexuális felvilágosítás keretébe ágyazván végezték, nyilván az OnlyFans-tartalomgyártás került központba a kutatás szempontjából, de tökéletesen nyilvánvaló, hogy az éppenhogy tinédzser éveibe lépett fiatalság 95%-a nem válik ténylegesen soha OnlyFans-modellé. Ebben a korban bontakozik ki legerőteljesebben a fiatalság szexuális érdeklődése, s mire valamelyest érett korba lépnek, a többségük már nem fogja annyira vonzónak találni a puszta testével való pénzkeresést.
Ugyanakkor érveik ettől még nem válnak kámforrá, mert független szemszögből előadott erkölcsi-morális-racionális indoklásaik abszolúte helytállóknak bizonyulnak, továbbá bár a kutatás témája végett eléggé a privát szexmunkára hegyeződött ki a kérdéssor, nyilván az abszolúte semmi ilyesmit meg nem követelő tartalomgyártás, influencerkedés, livestreamelés vagy akár bloggerkedés világában egyaránt érvényesek maradnak a felvetett megállapításaik.
Konklúzióként vonták le a feminista szexuális „felvilágosítók”, hogy sem az iskolai oktatás, sem az állami szabályzórendszerek nem tartanak lépést a fiatalság szex iránt tanúsított attitűdjével. Véleményük szerint az iskolai szexoktatás nem korlátozódhat többé magukról a konkrét aktusokról meg azok biztonságáról pironkodva előadott beszélgetésekre, muszáj holisztikus módon a szexualitás digitális kultúrába, társadalomba, gazdaságba ágyazott aspektusairól is szót ejteni, különben még a fiatal lányok mind egytől egyig ott találják magukat az OnlyFans-en.
Természetesen az életkor-ellenőrzések szigorításáért is bőszen kardoskodnak. Alig néhány hónapja került élesítésre Angliában egy online igazolvány-ellenőrzést megkövetelő törvény, amelynek hála máris kezdenek tömegével szivárogni kifele a platformok korhatáros szekcióinak megtekintéséhez nélkülözhetetlen igazolvány-adatok, jogosítványszámok és egészen aktuális lakcím-nyilvántartások az internet sötét sarkaiba.
Messze nem az univerzális erkölcs nonpluszultrája az OnlyFans, de minden eddig megismert alternatívához képest ez a legjobb és legbiztonságosabb.
Ezek a karót nyelt erkölcs-csőszök meg döntsék el már végre, most az a baj, hogy a fiatalok szexelnek, vagy hogy nem? Mert jelenleg mindkét agenda egyszerre fut. A feministák most szexuális szabadságot akarnak, vagy a konzervatív erkölcs visszatértét? Hol van a magánélet és diszkréció szentsége az analóg világban, amikor több helyütt, mint a munkahelyünkön vagy a digitális állampolgári nyilvántartásban nem élhetünk ilyesféle lehetőséggel? Hol a megénekelt magasságos szerelem és intimitás a mai álságos monogám viszonyok világában, hol az egyik fél egy kis etyempetyem kedvéért simán behazudhatja a holtomiglan-holtodiglamot, aztán másnap reggel nyomtalanul lelép? És a sértett felet még pénzügyi kompenzáció sem illeti ezért.
Jelen világ ismeretében a magam részéről már erkölcsösebb intézménynek látom a nyílt pornográfiát. Ott aztán nincs zsákbamacska, társadalmi hazugságok tömkelege, undorító képmutatás, nemlétező karrier meg reputáció obszesszív-kompulzív demonstrálása, csakis és kizárólag a pucér hús-vér valóság.
És a fiatalok eme igazságra reflektálnak, nyilván a maguk naiv és kissé tudatlan módján.
