Amennyiben a propagandamédiában megnyilvánuló tech-fanatista beszélő fejek dumálmányait hallgatjuk, gyakorlatilag nem akad senki olyan köztük, aki ne a mesterséges intelligencia világot megváltó hatásáról költené rózsaszín ködfátyolba burkolt trillázásait.
Az MI a komplett világgazdaságot áttranszformálja mesés és soha nem látott produktivitás-növelő hatásával. A gépi algoritmusok bármely feladatot el tudják végezni, amelyre az ember is képes. E folyamatnak hála a prosperitás egy új korszaka köszönt be a nagyvilágban. Hirtelen megszűnnek a mindennemű hiányok (munkaerőből is, hiszen az MI általi leváltásuk veszélyének damoklészi kardja folyamatosan ott lebeg a fejük fölött), járványok, háborúk, és a bárány együtt legel a farkassal.
Amennyiben betekintést nyerünk szentimentális varázsmantráik tartalma mögé, amelyet ők racionális gondolkodásnak hívnak, a konkrét számok és statisztikák világában egyáltalán nem nyernek visszaigazolást eme hagymázas szólamaik.
Példának okáért a Goldman Sachs elemzőinek jóslata szerint a generatív mesterséges intelligencia évtizedes távlatban összesen 7%-kal növelheti a globális GDP-t. A McKinsey Global intézet szerint a GDP-emelkedés üteme meghaladhatja ugyan az éves 3-4 százalékot, ám mindezen eredmény abszolválása csak 2040-re lehet esedékes. A The Economist inkább a súlyos munkaerőhiány megoldását reméli az MI-től: annak segítségével végre leselejtezhetők az örömteli alkotás-teremtés tevékenységét választó munkások, akik mehetnek nyugodt szívvel vezetéket szerelni meg krumplit kapálni, így vévén elejét az inflációs válságnak és az emberek kétkezi munka elől való tömeges menekülésének.
Ténylegesen azonban lehetetlen megjósolni a mesterséges intelligencia világgazdaságra gyakorolt hatását, pláne 20-30 év időtávlatokra. Középtávon, mondjuk öt éven belül reális elképzelés néhány monoton szellemi feladat automatizálása, mint amilyen terhet a vállalatok adminisztratív teendőinek ellátása és a belső nyilvántartások vezetése jelent.
Nem számolnak viszont sem a pártállami, sem a magánaktorok annak eshetőségével, hogy az MI a produktivitás sztratoszférába lövellése helyett akár földbe is állítja azt, amire szintén találhatunk aggodalmat keltő jeleket. Annak csúfsága is megeshet, amire persze a kapitalizmus működési elvét nem ismerő kapitalista közgazdászok elfelejtenek gondolni, hogy az MI produktivitást növelő ténykedése a GDP számok hanyatlását keletkezteti.
Hogyan lehetséges ez? Vegyük példának a képgenerátorokat. Egy valamit is érő céglogó megtervezésének költsége alsó hangon is ezer euró nagyságrendű költést ver a vállalatokra, egy igazán vérprofi dizájner meg már sok tízezer eurókért rajzol a potenciális vásárlók fejében is megragadni képes céglogókat. Amennyiben a mesterséges intelligencia ugyanezeket néhány tíz dollár költség fejében legenerálja, az eredmény darabonként sokezer eurónyi GDP megsemmisülését keletkezteti, melynek hiányát nem biztos hogy pótolni képes, ha a földönfutóvá tett dizájner a munkáltatói ukáznak megfelelően szépen elmegy kapálni.
A total factor production (TFP), vagy ahogy idehaza hívják, a teljes tényezőtermelékenység doktrínája szerint a mesterséges intelligencia gazdaságnövelő ereje igencsak ingatag lábakon áll.
A hagyományos termelékenység-számítások kizárólag a tőke és munka bizonyos arányú inputját veszik figyelembe a lakossági munkateljesítmény analizálására. Fittyet sem vetnek azonban ama tényezőre, hogy az egyes termékek és szolgáltatások előállítása e két faktoron felül miféle plusz kiadást, ide értve különféle fix költségeket, nyersanyag és energiaárakat követel meg a GDP egységnyi növeléséhez.
A TFP kivonja a munka és tőke értékét a képletből, így megbecsülhető vele, mennyiben járul hozzá a termelékenység bővüléséhez az alkalmazott technológia. A közgazdászok utálnak a TFP-vel házalni, mivel annak eredménye nem illeszthető szigorúan számszerűsíthető statisztikákba, pusztán becslésre alkalmasak a TFP-számítások eredményei.
TFP szempontjából pedig a mesterséges intelligencia nagyon rosszul szerepel. Jelenleg az MI-vállalatok mindegyike masszívan veszteséges még azután is, hogy különféle előfizetési konstrukciókat vezetnek be. A legrosszabb viszont az MI komplett országok áramellátását kitevő energiafelhasználása, amelynek kiszolgálására, pláne a mostani súlyos energiaválság fényében nem létezik hathatós megoldás.
A mesterséges intelligencia TFP-számítása úgy zajlik, hogy az automatizált feladatok számát megszorozzuk a keletkezett költség-megtakarítások arányával.
Különféle MI-re specializált közgazdász-elemzők szerint az MI bizonyos taszkok terén, mint dukumentumok tartalmának rövid összegzése, marketing-brossúrák készítése, MI-asszisztensek alkalmazása az ügyfélszolgálatokon vagy egyes grafikai objektumok legenerálása akár 27%-os megtakarítást keletkeztethet a béreken, 14%-ot az egyéb költségeken. De az összes többi, MI-forradalom érintette szektorra kiterjesztvén az eredményeket nem nyerhetünk többet 4,6%-os GDP-növekménynél egy 10 éves távlatban.
Körülbelül a munkahelyek és szektorok 15%-ának jövőjét befolyásolja a mesterséges intelligencia, ezért a komplett gazdaságra tett TFP-növelő hatása mindössze 0,66 százalékra tehető a nevezett egy évtizedes távlatban. Ez azt jelenti, hogy a mesterséges intelligencia éves szinten 0,06%-kal növelheti a GDP-t. Ennek kéne kompenzálnia a mostanában stagnáló, olykor egyenesen negatívba váltó növekedési számokat.
Amennyiben az MI-regnum kiterjesztéséhez szükséges infrastruktúra-beruházások mértékét is a GDP-számokba kalkuláljuk, máris 1,5%-os növekményt nyerünk, azaz 0,15 százalékot évente. E növekmény azonban kizárólag ama országokban jelenik meg, amelyekben egy ismert és népszerű MI-szoftver kiszolgáló szerverparkját elhelyezik, tehát például Magyarország garantáltan nem nyer semmit a fene nagy „MI-forradalmon”.
E számok még az eleve nem túl fényes Goldman Sachs és McKinsey predikcióktól is messze elmaradoznak. Összevetésképp, a robotizált gyártósorok 80-as évekbeli megjelenése 30 százalékkal csökkentette a munkaköltségeket a beruházást választó gyárakban, miközben akkoriban az ipar az összgazdaság 15%-a ellenében országtól függően 20-35 százalékot hasított ki a gazdaság tortájából. A harmadik ipari forradalom tehát a mostani világmegváltónak hirdetett MI-revolúcióhoz képest három-négyszeres arányban járult hozzá a gazdaság termelékenysége és a GDP növeléséhez.
Persze nem kizárólag a reálgazdaság aknázhatja ki az MI lehetőségeit, hanem új tudományos felfedezéseket nyerhetünk általa, új anyagformákat és gyártástechnológiákat fedezhetünk fel vele.
Mindeme mesés vágyálomból egyelőre semmi nem realizálódott, de ha ki is sülne valami pozitív az újfajta molekulákat nagyüzemileg hallucináló MI ténykedéséből, annak eredményeit minimum 10 évbe kerülne feldolgozni és a gyakorlatban is bevezetni, hiszen minden új találmányt előbb alaposan le kell tesztelni. Márpedig a gazdaság most áll összeomlás alatt, ki tudja, mi lesz velünk tízen évek múlva.
Az MI aktuális állapotában még hátráltatja is a termelékenység-növelést, mivel új produktív taszkok kitalálása és delegálása helyett annak istápolói egyelőre a nagyüzemi adatgyűjtéssel, algoritmusaik felhasználók általi treníroztatásával, a felhasználók monetizációjával meg a saját alkalmazásaik (pl. szociális média, appok) működtetésének automatizációjával vannak elfoglalva. Amelyek saját nézőpontjukból nemes aktusok ugyan, de mindezek nem keletkeztetnek konkrét termelékenységi mutatókban és GDP-számokban megnyilvánuló növekményt, annál inkább lövelik felfelé az égbe a vállalatok profitját.
Amennyiben figyelembe vesszük annak tényét, hogy az egyre komplexebb MI-modellek a tréninganyag és számítási kapacitás megsokszorozását kívánják azok hathatós optimalizálása helyett, voltaképp a számított miniatűrisztikus (0,15%) éves GDP-növekménynek is pápát inthetünk, mert a mesterséges intelligencia TFP-je az egyre csak eszkalálódó áramigénynek köszönhetően fokozatosan csökken.
Másik tényező, ami az MI TFP-jét földbe állítja ama Cory Doctorow techblogger által kifejtett tény, hogy az MI bár bizonyos szektorokban nagyban növelheti az elvégzett feladatok pontosságát, mindezt a hatékonyság, azaz az időmegtakarítás rovására teszi.
Doctorow az orvosi szűrések példáján át megmutatja, hogy az MI-algoritmusokon áteresztett röntgenfelvételek akár rendkívül korán képesek detektálni olyan elváltozásokat, melyeket a doktorok maguktól nem vennének észre, ugyanakkor az MI rendkívüli érzékenysége végett temérdek fals pozitív leletet is generál. Ennek köszönhetően az orvosoknak újból át kell nézniük a megjelölt képeket, nehogy véletlen a hamis pozitív lelet hatására szívrohamban halálozzon el a delikvens, vagy feleslegesen hajtsanak rajta végre igazán költséges műtétet.
A mesterséges intelligencia tehát nagyban fejleszthetné az egészségügyet a szokásosnál jóval pontosabb látleletek készítésével, csak hogyhogynem semmi időt (így jövedelmet) nem takarít meg a szektor számára. Éppenséggel pont ellenkezőleg: néhány plusz emberélet megmentéséért cserébe növeli a kiadásokat. Ez pedig nyilván nem felel meg az MI-forradalom szószólói által az éterbe hintett propagandának, amely a munkaerő megnevelését ígéri az ábrándos szemű pszichopaták számára.
Így eshet meg ama csúfság, hogy az MI a tulajdonosai elvárása ellenében nemhogy leselejtezi vagy megneveli a tudásmunkás réteget, épp ellenkezőleg: egy kiváló diagnoszta vagy az algoritmusokból megfelelő outputot kicsalogatni képes kreatív munkaerő akár további jövedelem-gyarapodásnak is örvendhet, miközben az MI programozását hathatósan elsajátítani nem képes egyedek jelentős létszínvonal-zuhanást szenvedhetnek el. E folyamatnak hála még az igencsak szerényen becsült GDP-növekmény sem realizálódik. Az MI-t vizsgáló elemzők semmi bizonyítékot nem leltek arra, hogy a mesterséges intelligenciával végzett munka akár növelné a béreket, akár csillapítaná a jövedelemkülönbségeket.
Mindennek köszönhetően az MI-ből eredő esetleges növekmény teljes egészét a tőke szüretelhetné le – e szempontból tökéletesen érthető, miért szükséges most azonnal áttranszformálni a komplett világgazdaságot, hiszen minden egyes hónap halasztás újabb dollármilliárdok magánzsebekbe vándorlását akadályoztatja.
A mesterséges intelligencia reális célja tehát a munkaerő közvetlenebb és szorongatóbb kontrolljának abszolválása marad, ahogy azt láthattuk a karantén idején az otthonról bedolgozók laptopjára telepített kémprogramokkal.
Az elmúlt hónapok során tömegével láttak napvilágot a különböző portálokon a lakosság munkavégzése és életvitele feletti kontrollt egyre szorongatóbb körülmények közé préselő MI-algoritmusokról szóló híradások. A távirányítással lekapcsolható autók pusztán az első lépcsőfokait jelképezték az elménk és cselekedeteink feletti uralom átvételének.
Íme néhány példa, melyeknek hogyhogynem egyike sem a munkaerő mesés létszínvonal-növekményének elősegítéséről szól.
Egy arcfelismerő szoftvert alkalmazó áruházban automatikusan tolvajként bélyegzett meg egy ártatlan asszonyt az MI-algoritmus. Miután a szoftver igazságtalanul elítélte az ő személyét, az áruházat felügyelő smasszerek táskái átvizsgálását követően azonnal kivezették őt a boltból. Egyben az összes, Facewatch technológiát alkalmazó áruházból kitiltásra került. A nő nem védekezhetett az igaztalan vádakkal szemben az üzlet alkalmazottainál, ehelyett a keletkezett sajtóbotrány nyomán maga a Facewatch vállalat kényszerült bocsánatkérő levél közlésére a hölgy felé. Központi feloldás nélkül a nő arca talán örökre a bolti tolvajok feketelistáján maradt volna.
Londonban egy startup 800 millió font kezdőtőkét nyert el, mely vállalat által gyártott szoftver feladata a vásárlók és ügyfelek hitelképességének vizsgálata – algoritmikus alapon, a mesterséges intelligencia bevetésével, az áldozatok komplett pénzügyi élettörténetének feltérképezésével. Az MI-algoritmus a banki tranzakciók hosszú évekre való visszakövetésére is jogosultságot nyer.
A japán Softbank az ügyfélszolgálati alkalmazottai részére vezetett be olyan MI-technológiát, amely a beérkezett paprikás hangulatú, óbégató, csapkodó panaszok tónusát alaposan visszanyesi. A vonal végén hallgatózó Manci kis túlzással bársonyos hangvételű monológokat hallgathat végig, mialatt az ügyfél a banki ügyintézés terén felmerült problémáit ecseteli. Ugyanígy a hisztérikus hangú nők tónusát hangyányit lejjebb, a dörgedelmes hangú férfiakét feljebb emeli.
Mindez arra jó példa, hogy a kapitalizmus egyáltalán nem elégszik meg többé a szolgasorba vetésünkkel és produktivitásra kényszerítésünkkel. Életünk irányítására kérdezés nélkül bejelentkezett uraink és parancsolóink megjelenésünket, viselkedésünket, gondolatainkat, gesztusainkat, szavainkat, beszélt nyelvünket egyaránt a maguk képére kívánják formálni.
Végezetül íme egy példa az MI-generálta mesés produktivitás doktrínájának alapos fejreállására.
A BNN Breaking hírportál és aggregátor ama célból került 2022-ben megalapításra, hogy kizárólagosan mesterséges intelligencia generálta cikkeivel és más portálok gépileg átfogalmazott írásaival örök életre feleslegessé teszi a magukat értelmiségi kreatívoknak képzelő újságírókat.
2024 elejére a weboldalnak híre-hamva sem maradt, miután az automatizált MI-szerkesztőség a rajta megjelent hírek egyik felét fejből kitalálta, másik felüket pedig egy az egyben plagizálta valamely fősodratú hírportálról. Az automatizált szemét monetizációjával sem keletkezett a vállalatnak elegendő bevétele a fenntartáshoz, végül 2024 márciusára a Google is törölte találati listáiról a weboldal szánalmasan primitív firkálmányaihoz vezető linkeket.
A generált álhíreket még a mainstream propagandaportálok némelyike is gondolkodás nélkül átvette. Például a Microsoft kötelékébe tartozó MSN egy ír rádiós műsorvezető kitalált szexuális zaklatási perének hírét közvetítette, amely cikkhez ráadásul hibás kép került a műsorvezető személyéről, amelyen nem ő szerepelt. Mr. Fanning viszont, a nevezett műsorvezető, azonnali hatállyal a cancel culture áldozata lett, s beperelni volt kénytelen az MSN és a BNN (nemlétező) szerkesztőségét hitelrontás miatt. A BNN azonban száz százalékban MI-generálta weboldal volt, virtuális szerzőkkel, nem állt mögötte élő ember, akit a fertelmes álhír közléséért felelősségre lehetett volna vonni.
