Összehangolt támadásokat indít a bankszektor ama országok lakossága ellen, akik így a XXI. század derekán is makacsul ragaszkodnak a kényelmes és biztonságos készpénz használatához. Nem szükséges fekete-Afrikáig utaznunk ilyesféle territóriumok felleléséért, a csaknem szomszédos Németországban például egész Európa egyik leghatalmasabb készpénz-alapú gazdaságával találkozhatunk, de ugyanígy tartja magát a készpénzes fizetés szentsége a globális high-tech óriás Japánban is. Magyarországon a bolti tranzakciók több mint kétharmada továbbra is készpénzben zajlik.
Nyilvánvalóan tenni kell valamit az áldatlan állapotokkal szemben. Így hát a Bundesbank vezényletével megkezdi a Commerzbank, Deutsche Bank, Volks- and Raiffeisenbanken, Mastercard, Visa, Flatpay, Unzer és SumUp pénzügyi intézetek összefogásával verbuvált kartell a lakosság lebeszélését a készpénzhez való makacs ragaszkodásáról. A roppant sejtelmes „Germany pays digitally” iniciatíva keretében dömpingárazással szorítanák ki a készpénzt az országból.
Mindehhez a specifikusan német piacra szabott speciális kedvezmények bevezetésével kezdenének hozzá. A mesés készpénzmentes jövő megteremtéséért verbuvált mézeshetek alatt elsősorban a kereskedők és árusok lekenyerezésével indítanák a folyamatot, kik teljesen ingyenesen telepíthetnének bankkártya-terminálokat az üzleteikbe, és még a szokásos havi szolgáltatási díjak kipengetésének szükségét is mellőzhetnék. Éves szinten 50 ezer euró forgalomig még a szokásos 2-3 százaléknyi jutalékot sem fizettetnék meg a boltok tulajdonosaival.
Érdekes látszat-ellentét húzódik a bankkartell és a bankkártya-cégek filantróp tevékenysége közt, ugyanis míg a Deutsche Bank és a Kommerzbank a német lakosság készpénzes fizetésének védelmét célzó „National Cash Forum” tagságát képezik, addig a Visa és Mastercard szövetsége a globális Better Than Cash Alliance (BTCA) tagjaként a készpénzes tranzakciók felszámolását irányozzák elő, kiváltképp a harmadik világ országaiban. Ironikus, hogy a BTCA-t szponzoráló szervezetek közt szerepel maga a német szövetségi kormány is.
Habár minden közvélemény-kutatás szerint a német lakosság 70%-a mereven ragaszkodik a készpénz használatához, roppant józan és racionális indokokat hozván fel mellette (anonimitás, biztonság és techvállalatokba vetett bizalom hiánya), nem azért léteznek drágalátos demokratikus intézményeink, hogy agendáikban szerepet kapjon holmi kis mitugrász népek véleménye.
A készpénz démonizálását igencsak kreatív módszerek mentén viszik véghez korunk agitátorai, akik a pénz nyomtatásának, tárolásának és szállításának költségét elviselhetetlenül magasnak tartják, ugyanakkor az alsó hangon havi 3-6 ezer forintot felemésztő számlavezetési díjakat és tranzakciónként akár sokezer forintnyi elvonást mesés spórolásként állítják be.
Tevékenységüket rendre a készpénzes tranzakciók kényelmetlenségének felhánytorgatásával kezdik, mely hadművelet gyakori szerves része a bankszámla-csomagok menőségének hangsúlyozása és azok szép színes brosúrákkal való propagálása. A legtöbb középiskola végzős osztályait megkörnyékezik ezekkel a díszes kiadványokkal. Annyira kényelmetlen a készpénz használata, hogy amíg nem kezdik az azzal fizetőkbe a bizonytalanság mérgét csepegtetni, addig az emberek észre sem veszik ennek „keserű tényét”.
A készpénzellenes propaganda a digitális utalásokat rendre összekapcsolja azok feltételezett magas presztízsével, míg a készpénzes fizetést a bűnözéssel, betegséggel és szegénységgel. A készpénz ellen indított legerőszakosabb hadjárat a COVID-karantén idején zajlott, amikor a bankok sorozatos ATM és fiókbezárások mellett a készpénz hordozta koronavírus-fertőzés burjánzásának meséjével házaltak.
Eztán következik a készpénzes fizetések lejáratása, olykor kriminalizálása. Egyes sarlatán közgazdászok szerint a készpénz „a fekete gazdaság melegágya„, miközben digitális pénzzel akár igazgatói bársonyszékből is játszi könnyedséggel finanszírozható a terrorizmus, vagy állítható egy komplett ország gazdasága a totális összeomlás pályájára, ahogy az megesett a kísérletező kedvű Nigéria és Jamaica lakosságával.
Az érvényes fizetőeszközök ellen vívott háborús erőfeszítéseket sajnos temérdek országban siker koronázza, így az Egyesült Királyságban a tranzakciók 11, Hollandiában 17 százaléka zajlik készpénzzel. A digitális transzformációban élen járó Svédországban és Finnországban már 10 százalék alatti a készpénzes fizetések aránya, habár az ukrán háborúra való tekintettel ösztönzik a népességet némi készpénz tartogatására, nehogy egy hirtelen jött kibertámadás kiüsse a komplett gazdaságot.
Az elmúlt évek leglátványosabb változását India prezentálta, hol a nacionalista Modi-kormányzat intézkedései által serényen támogatottan vonják ki a készpénzt a komplett országból, és irányítanak mindennemű pénzügyi tranzakciót az ország hivatalos digitális állampolgárság appja felé. Amelyen át nem is olyan rég 850 millió polgár szenzitív adatai szivárogtak ki.
A német lakosság POS-terminálok felé terelése csak az első lépcsőfokát jelképezi a digitális új világrend szisztémájának, hiszen a kártyatársaságok máris jelentős erőfeszítéseket tesznek a bankkártyák kivonására, ezzel egyidejűleg az érintésmentes és biometrikus adatokkal jóváhagyott tranzakciók irányába. Ezek igazi aranybányák a Visa és Mastercard számára, hiszen a filléres plasztiklap előállítási költségének megtakarítása mellett a felhasználók részéről roppant nehézkesen nyomon követhető digitális tranzakciókból adódó felfokozott impulzus-költésekből is nagyot profitálhatnak. Arról nem is beszélve, hogy a hatalom a maga kezdeményezésére annyi pénzt emel le személyes számlánkról, amennyit akar és akkor, amikor kívánja.
A készpénzellenes háború aspiránsai tehát megnyitják a maguk frontvonalait az eleddig bevehetetlen erődökként aposztrofált országokban is. A németek készpénzhez való ragaszkodása már csak azért is megsüvegelendő, mert a hatalom temérdek alkalommal intézett már alantas támadásokat a készpénz visszaszorítására. Példának okáért Németországban és Ausztriában folyamatosan zárták be a bankok fiókjaikat és vonták ki készpénzkiadó ATM-eiket, egyre több tömegközlekedési eszközre lehetett csak kártyás fizetéssel jegyet váltani és az egyes állami szolgáltatások, mint jogosítvány igénylésének befizetéseit is kizárólag digitális utalással lehetett rendezni. Mindezen diszkomfort ellenére a népesség 70%-a 2025-ben is mereven ragaszkodik a jól bevált, kényelmes és biztonságos készpénzhez.
