Ugyan nem tökéletesen új keletű eme hír, mindenesetre az elmúlt évtized kapitalizmusának egyik leghatalmasabb zakóját biza érdemes alaposan górcső alá vonni.
2012-22 között rendíthetetlen hévvel és lelkesedéssel hirdették a Szilícium-völgy techmágusai az önvezető forradalom evangéliumát. Soha Jézus Krisztus nem örvendett ily magasztos népszerűségnek, mint a hús-vér sofőrök leváltásának ígérvénye algoritmikusan kontrollált robotaxikkal.
A vállalatok sorozatban jelentették be a nagyvilág előtt a maguk autonómjármű-szolgáltatásaikat. Az egyre csak halmozódó tetemes veszteségeket összehozó Uber komplett gazdaságpolitikája ama ígérvényre épült, hogy az általuk kifejlesztett autonóm taxik a részmunkaidős „vállalkozókat” leváltván meghozzák ama hiábavalóan hajszolt profitabilitást, amely által busás aratásban vehetnek részt a mesés üzletbe százmilliárd dollárjaikkal idejekorán beszálló arab olajsejkek.
Elon Musk Teslái már bő egy évtizede felhőtárhelyhez vannak kötve, mely akciónak hála a járművek feljelenthetik saját tulajdonosaikat, kizárhatják azokat az autóikból, fizetetlen lízing esetén visszagörgethetik magukat a legközelebbi autószalonba. Innen már csak egy lépés a sofőrjétől totálisan független autó megvalósulása.
A taxi -és járműgyártó vállalatok mellett az informatika nagykutyái is létrehozták a maguk autonóm jármű-kutató részlegeit, így születhetett meg a Google berkeiben a Waymo.
2022 végére a vakbuzgó invesztorok részére is tökéletesen nyilvánvalóvá lett, hogy a technológiába ölt mintegy százmilliárd dollárnyi tőke nemhogy soha nem térül meg, de egyenesen kipukkanásra ítélt légvárat fújtak rendíthetetlenül ily hatalmasra a naiv és ábrándos tőkések.
Az értelmesebb egyedek részére már 2018-ra nyilvánvalóvá lett a vezető nélküli autók bukásának ténye, amikor a Musk, Uber és Google által eddigre ígért határidők egyik vállalat részéről sem teljesültek. A csúfos felsülésüket követően az invesztorok megnyugtatására nyilván nem közölhették nyíltan a gyászhírt, hogy befektetési dollárjaik eredmény nélkül mind tova illantak, ehelyett elkezdték hitegetni őket, hogy na most már tényleg csak pár hónap választ el minket céljaink abszolválásától.
Eddigre a bennfentesek mind tudták, hogy maga a technológia nem tart sehova, s a 2010-es évek legelején abszolvált kisebb sikerélményeik nem konvertálódtak át technológiai áttöréssé.
2018-ban egy Uber robotaxi még mindig nem volt képes egy huzamban fél mérföldnél messzebb elgurulni néhány kósza tébláboló anyóka felszántása nélkül. A kocsikra aggatott fényérzékelő szenzorok heveny rasszizmusról tettek tanúbizonyságot, amikor azok nem voltak képesek meglátni és kikerülni a fekete bőrű személyeket. Mindezek mellett az autók önfeledten rohangásztak be forgalomban előttük álló vagy parkoló járművekbe is, minden további nélkül.
Vessük össze mindezt egy szabvány buszsofőrrel, ki nyugdíjazása napjáig nagy átlagban 5 millió kilométert levezet – 90 százalék eséllyel balesetmentesen. A szabálytalankodó, gyorshajtó, embertársaikat veszélyeztető vezetők túltengése ellenére Amerikában százezer kilométerenként következik be egy baleset az utakon. Nyilvánvaló, hogy ezen eredményt az autonóm járművek soha még csak meg sem fogják közelíteni.
Musk mérnökei minderre azt válaszolták, hogy az autonóm autók és kamionok elterjesztése érdekében muszáj lenne olyan sztrádákat kiépíteni, melyeken kizárólag e járművek közlekedhetnek. Centiméter precizitással szabályozná útvonalukat és sebességüket egy központi mesterséges intelligencia, a közlekedési jeleket pedig computer által is tökéletesen olvasható információkká alakítaná. Sűrű, kaotikus, össze-vissza kanyargó, járdákkal táblákkal, óvatlan járókelőkkel és nem kívánt objektumokkal (pl. szemetes kukák, fák, parkoló autók) tűzdelt városokban tehát lehetetlen volna ellavírozni ezen alkalmatosságokat.
Mindezen felvetésre nevezett rigmusok kritikusai hangosan felnevetvén akképp reagáltak, hogy gratulálunk, sikerült feltalálnotok egy méregdrága és tökéletesen gazdaságtalan vasúthálózatot! Mert az újabban igencsak népszerűtlen vonatok legalább annyi előnnyel bírnak, hogy tekintélyes mennyiségű áru és ember szállítható velük gazdaságosan A pontból B-be. De Musk irtózik a tömegközlekedéstől, mert véleménye szerint minden nap egy új esély, hogy összefusson rajtuk egy sorozatgyilkossal, így hát csakis az egyéni fuvarozás lehetőségének silabizálgatásába fekteti a maga személyes hitét.
Persze hasonlóan Musk autóihoz a vonatok sem nagyon szeretnek időben megállni az eléjük tolakodó obstruktív objektumok előtt. 🙂
Az eleddig sorolt problémák mellett az önvezető autók tökéletesen képteleneknek bizonyultak szabvány időjárási körülmények kezelésére, mint enyhe ködfátyol, vetett árnyékok, de még egy szimpla felhős égbolt is rendkívül negatívan befolyásolta a szenzoraik hatékonyságát.
Összességében egy csatak részeg sofőr is biztonságosabban képes vezetni bármely önvezető autónál.
2019-ig bezárólag az automata Teslákat ki sem lehetett engedni a közutakra, annyira gyászosak voltak a tesztpályákon produkált eredményeik. Az alkalmazott deep learning algoritmusok szinte semmit nem tettek a járművek közlekedésének biztonságosabbá tételére, mivel minden balesetveszélyes körülmény egyedi mintázatot mutat. A deep learning által több milliónyi korábban bekövetkezett tragédia számszerűsített paramétereit táplálták bele eme alkalmatosságokba, mely baleseti körülmények hajszál pontosan ugyanúgy soha nem következnek be.
Ezzel a ténnyel az önvezetők autók fundamentuma tipródott szépen a sárba, mivel a digitális varázslók soha nem látott összegű támogatásaikat kifejezetten a tökéletesen balesetmentes jövő elősegítésére kapták. Ez volt ugyanis az alapvető ígérvény, a varázsmantra, amelynek hatására a dúsgazdag olajsejkek pénztárcái szélesre tárták kapuikat.
Az önvezető autók felsülése kiváló tanúbizonyságát nyújtja ama kimondhatatlan ténynek, hogy a dollármilliárdok felett regnáló dúsgazdag tőkések egyáltalán nem rendelkeznek több ésszel egy minimálbéren tartott alkoholista jobbágynál, pusztán az ostoba döntéseik következményei alól nyernek alanyi jogú mentességet.
Az arab sejkeket egy komplett évtizeden át lehetett hülyíteni a mesés önvezető paradicsom utópiájával, ahol soha többé egy baleset sem ragadja magával ártatlan emberek életét, és ahol a bárány együtt legel a farkassal, mint azt tudjuk.
A gazdagok funkciója a kapitalizmusban nem a morális és intellektuális felsőbbrendűségük bizonyítása, hanem a bármit megtehetek bárkivel hozzáállás demonstrálása. Az arab tőkések mellett temérdek hedge fund és NGO helyezte a lakosság szorgosan kuporgató millióinak megtakarítási alapjait ezekbe a mindent jövedelmet felemésztő szélhámos termékekbe, pucér seggel hajítván ki őket a kaszinóból, melyben mindent elvesztettek.
Kétféle eredményük mégis csak lett a bukott önvezető autóknak. Az egyik, hogy az Uber 15 éven át halmozgatott veszteségek után 2023-ba végre profitábilissá vált. Ezt úgy érték el, hogy egyrészt a messiás technológia kukába hajítását leírták veszteségként (tetemes adóvisszatérítés!), másrészt a korábbiaknál is szofisztikáltabb kontroll alá vonták a hús-vér sofőröket, amelynek hála az Uber algoritmusa immár személyre szabottan is dinamikus árazást alkalmazhat a fuvardíjak tekintetében.
Ez úgy működik, hogy az Uber-nek egzisztenciálisan kiszolgáltatott, teljes munkaidőben furikázó sofőrök fuvardíjait letöri, míg a részmunkaidős, tehát kizárólag kereslet-kiegészítésért dolgozókét pedig kicsit megemeli. Mindez a kapitalizmus működésének általam már többed alkalommal hangoztatott igazságát leplezi le, miszerint minél többet dolgozol, minél jobban teljesítesz, annál szegényebbé és nyomorékabbá tesz téged a rendszer.
Az algoritmikus jövedelem-diszkriminációnak és az önvezetőjármű-alág leselejtezésének hála abszolválhatott profitot az Uber 2023-ban. Ugyanakkor maga az alap biznisz, tehát az Uber üzletpolitikája eredendően totál csőd, mivel a sofőrök kizsákmányolásának monopolizálását a hagyományos taxiszolgáltatások kinyírásával tudja csak eszközölni, tehát a fuvardíjaikkal alá kell menniük az elpusztítandó tisztességes vállalkozók díjszabásainak.
Másik pozitív eredménye az autonóm járművek bukásának, hogy önfeledten lehet mindezért a nagyvilág lakosságát, az összemberiséget hibáztatni!
Komolyan megejtették magyarázkodásaikban ezek a szélhámos vállalati szóvivők, hogy a népesség végett nem lehetséges automatizálni a komplett közlekedést, mert kiszámíthatatlan viselkedésükkel szabotálják a Föld bolygó droidifikációjának mesés folyamatát. Tessék mindenkinek hajszál pontosan úgy viselkedni, ahogy algoritmus istenség megkívánja.
Bizony hitványukat az ún. pogo stick problémával magyarázgatták. Eszerint nem lehet tökéletesen megakadályozni, hogy egyes személyek közlekedési szabályokat szegő módon közlekedjenek, például ugrálóbottal vágtassanak keresztül egy zebrán vagy autópályán. Azonban az érzékelő algoritmusokat mindezen váratlan szituációkra nem lehetséges felkészíteni.
Mi legyen hát a célszerű megoldás? A beszélő fejek szerint kényszerítsük a lakosságot minden körülmények között szabálykövető magatartásra. A hiba tehát nem a technológiában, hanem az emberben van. A népet le kell váltani, ahogy anno Moldova Gyuri bácsi könyvében megénekelte.
A megoldás tehát, hogy tiltsuk be az emberi viselkedést az önvezető autók jelenlétében. Micsoda zseniális húzás!
Innen már csak a hülye nem látja, mire megy ki a játék a kontroll-algoritmusokkal. Alkossuk az emberiséget lélektelen, agyhalott zombikká, az élő léleknek legyen kötelessége feltétel nélkül alkalmazkodni az élettelen tárgyak és objektumok akaratához. Ez a matéria-Isten életünk minden egyes mozzanatát, ide értve alapvető testi funkcióinkat is másodperc alapon kontrollálná.
Ugyan az algoritmusok, mint kiderült, messze nem váltották meg életünket, arra mindenesetre már perfektül alkalmazhatók, hogy a burzsoázia az idomításunkat elvégeztesse általa, hogy letörje a béreinket, hogy utasításokat adjon nekünk, merre járjunk, mit csináljunk. De szolgálni nem fog minket, segíteni pláne nem fog nekünk, inkább keresztül hajt rajtunk még vagy háromszor. Mi szolgáljuk hajlongva az élettelen tárgyat, a fenevadat, az eszközt. A használati tárgy ura és parancsolója felhasználójának.
