A kapitalista megalománia minden egyes évben újabb meg újabb rekordokat döntögető mintapéldáját szállítja az értelmetlen ostobaságoknak. Persze nem feltétlen számítanak ablakon kihajított pénznek törekvéseik eredményei, hiszen temérdek munkás kéz nyerheti el a megaprojektek építgetése általi privilégiumot, hogy örök életen át tartó derékfájáshoz, fizikai leépüléshez, nyomoréksághoz, egzisztenciális kiszolgáltatottsághoz juthasson hozzá. Csak akadjon vevő a rituális emberáldozat minden pénzt megérő eredményére.
A „Domus Trimaran” becses névre hallgató megajacht igazán rendkívüli paraméterekkel büszkélkedhet: 40 méteres hosszúsága mellé mintegy 750 tonnás súllyal bír. A tucatnyi tank tömegét kitevő monstrum mozgatásáért viszont nem szükséges mini nukleáris reaktort kötnünk a ladik után: a szerkezet hidrogénnel működik, teljes mértékben eliminálván a szennyező karbonkibocsátást a mormogásra indokot adó hátrányok listájáról.
Ennyire ökobarát formatervezés mellé igazán megjár egy komplett Waterworld-szigetvilágot kitevő mérettel büszkélkedő alkalmatosság a burzsujnak.
A trimarán képes teljesen zajtalanul szelni a habokat, igazán tágas, 780 négyzetméter nagyságot kitevő belső terekkel büszkélkedik, valamint az összes helyisége egyetlen szinten foglal helyet. Nincsenek lépcsők, liftek a helyiségek között.
A két tervező, Van Geest és Rob Doyle fejében egyetlen kérdés fogalmazódott meg, mielőtt bele vágtak volna a nem mindennapi projektjükbe:
Miért Ne?
Aki rendelkezik megfelelő erőforrásokkal, az bármit megtehet, a komplett társadalom rovására.
Minden értelmetlen projekt kötelező tartozéka egy létjogosultságának ideológiai visszaigazolást nyújtó misszió megfogalmazása, így az agytrösztök a milliárdosok jachtozási szokásainak újradefiniálását vélik felfedezni a maguk kis projektjében.
Biztos ökobarát úszó erődökről álmodoznak, akik komplett történelmi jelentőségű hidakat bontatnak le a lebegő monstrumaik úsztatgatásához.
