Nemrég érkeztek az igencsak lesújtó német ipari termelési statisztikák, melyek szerint idén augusztusban a megelőző év hasonló időszakához képest 3,9%-kal csökkent a termékgyártás volumene. A munka alapú társadalom mesébe illő vágyképe végérvényesen szertefoszlott.
Az elrendelt 13 órás görög munkanap igazolja a negatív reáljövedelemért cserébe előírt kemény munka valóságát. Miközben a komplett európai kontinensen immár a görögök dolgoznak legtöbbet, többek közt a néhány évvel korábban előírt hatnapos munkahétnek hála, addig náluk az egyik legalacsonyabb minimálbér az egész EU-ban, melynek 880 eurós (nyilván bruttó) mértékét csak a magyar zsellérek hanyag mód odavetett alamizsnája múlja alul.
Ez még hagyján. A helyi munka alapú társadalom rabszolgaként tartott haszonállatai beszámolnak arról, hogy kiváltképp a fűtési költségeik rendezéséhez segélyre szorulnak! Heti 60 óra munka mellett, egy olyan országban, ahol a fűtési szezon jobbára 3 hónapon át tart, és a hőmérő higanyszála szinte sosem ereszkedik nulla fok alá.
Niki Kerameus munkaügyi miniszter indoklása a 13 órás munkanap bevezetésére szintén roppant mód bicskanyitogató: mivel a fiatalok egyre magasabb hányada eleve dupla állásban kénytelen dolgozni, hogy éhen ne haljon, az új törvénnyel lehetővé teszik, hogy sokak egyetlen állásban is ledolgozzanak ugyanennyi időt. Tehát ez a mocskos állati rabszolgasors egyfajta kegy, sőt individuális preferencia, aminek lehetőségéért legyenek ezek a finnyás tiktokkerek hálásak! Hogy nem szúrta még át valaki ennek a nőnek a tüdejét vasvellával, én nem értem.
Amerikában is visszaigazolást nyert a semminél kevesebbért dolgozás ténye: statisztikák szerint 3 hónapja, azaz június óta a munkaerő létfenntartási költségei nagy átlagban meghaladják a jövedelmüket! Ez az átlag, nem a legalja, nem a minimálbér vagy a közmunka: az átlag fizetés immár kevesebb, mint amennyiből az emberek meg képesek élni.
Azt már taglaltam korábban meglehetősen részletesen, tehát remélem nem szükséges ismételni, hogy az ember gyakorlatilag immár mindennemű, munkavégzése nyomán beszerezhető használati tárgya kizárólag az ő még hathatósabb kizsákmányolhatósága érdekében kerülhet a birtokába, s az ember tulajdonolt használati tárgyait, járműveit, ingatlanjait csakis és kizárólag a rabszolgatartó kaszt megkövetelte időben, módon és célból használhatja. Azaz az ember maradéktalanul kifizeti az ő rabszolgásításának díját, és még jóval többet is. E tény szolgál a negatív jövedelem valóságának bázisaként.
A munka társadalmának hála a fiatalság szerte a világon kárhozatba menően súlyos szellemi-morális erkölcsi leépülésnek örvend, kiváltképp ama nemzetekben, amelyek az ilyen bodóattilai perverz pedofilok ferde értékítélete szerint „tartják a törvényt”.
Az orosz hadseregben az ukrán invázió kezdete óta 2000%-kal ugrott meg a HIV-fertőzéssel diagnosztizált bakák száma, miközben Oroszország a globális HIV-rangsor ötödik helyét foglalja el, számtalan afrikai nemzetet beelőzvén a toplistán. Mindezzel párhuzamban a születésszámok 200 éve nem látott mélységekbe zuhantak.
Kína hivatalosan (államilag is) ateista-materialista társadalma annyira kiválóan teljesít a parancsolatok tartásában, hogy a tökéletes semmiért magát halálra dolgozgató fiatalság csatornalakó patkányok hadává transzformálódván immár az afrikai létszínvonalnál is kisebb reálbérért rabszolgáskodik, a nemrégiben bevezetett kötelező TB pedig éhen dögleszti őket. És ez az ország szolgál a mi drága jóságos, életében egyetlen napot sem dolgozott miniszterelnök uraságunk számára tűzön-vízen át üldözendő példaképként. Ahol lassan senki nem szül gyereket. 🙂
Németország és Kína példája hűen megmutatja, hogy a kapitalizmus többé nem képes megoldani a saját aberrált bábeltorony-rendszere fenntartását. Miért? Mert a kizsákmányolás elért arra a szintre, amikor az emberek többé semmit nem tudnak vásárolni, ami nem kizárólagos érvénnyel a még felfokozottabb elzombiasításuk érdekét szolgálja.
Mi épül az emberek verejtékén és pénzén? Nepo-birodalom, totális megfigyelőrendszer, bedőlő ingatlanpanama – végül aztán a dolgozó emberek mindent elvesztenek, s pucér seggel kerülnek kirugdosásra az aberrált, mocskos állati munka birodalmából.
Egyre több állam vonja totális központi kontroll alá az internetet, melyen át a jövő politikai csatái is eldőlhetnek
Egyre több állam érzékeli, amit az amerikai milliárdos burzsujok bő egy évtized óta, hogy a jövő osztályharca jó eséllyel az egyelőre nem kellően szorongatott internetes nyilvánosságban dől el, nem pedig az örök időkön át kirúgással fenyegetőző, „van száz másik a helyedre” mantrával fertőző, a kizsákmányolást és rabszolgatartást a kifosztott jobbágy kaszt személyes akaratának beállító, lázadásokat és tüntetéseket erőszakkal leverő munkahelyeken és állami intézményekben.
Erre való reagálásképp a hatalom olyan trójai falovakként működő intézkedéseket foganatosít, melyekkel az online szólásszabadságot és sérülékeny gyermekek, fiatalok, kisebbségek védelmének ürügye mentén az online anonimitást tökéletesen felszámoló ellenőrzési és büntetgetési mechanizmusokkal hajtják uralmuk alá a virtuális teret.
Az egyik ilyen húzás a jelen és jövőbeli tiltogatásokat megalapozó életkor-ellenőrzés. Már a megboldogult Myspace és MSN messenger korában tudvalevőnek számított, hogy tele a komplett internet kora tizenéves vagy akár az alatti felhasználókkal. Akkoriban, a 2000-es évek derekán talán az online populáció számarányában kevesen voltak jelen közülük, mostanra azonban a kis lurkók zsebébe milliárdszám csúsztatgatott okostelefonoknak és kifejezetten a gyermekek függővé tételére apelláló TikTok jellegű appoknak hála százmilliószám csüngnek nekik nem való, alkalmasint sokkot keltő vagy mentálisan leépítő tartalmakon a világtól a rendszernek hála lassacskán totálisan elidegenedő lurkók.
Önmagában nem a kötelező korhatár-ellenőrzés a probléma, hanem hogy lehetetlenség azt az anonimitás megőrzése mellett elrendelni. Az analóg világban akár ránézéssel is jó eséllyel megsaccolható egy polgár életkora, ha meg nem, akkor szigorúan diszkrét és alkalmi ellenőrzés céljából elkérhető tőlük az igazolványuk.
A Keir Starmer vezette angol kormány törekvése az életkor alapú online kontrollra azonban tökéletesen visszafelé sült el. Már a bevezetését követő első hónap után több app kényes és személyi azonosítást egyértelműen lehetővé tevő adatbázisa szivárgott ki nevek, személyi rekordok, lakcímek és fényképek sokaságával, ám a legrosszabb nem is ez.
A napokban a Discord nevű, világszerte 600 millió felhasználót magáénak tudó alkalmazás belső nyilvántartása került feltörésre, amely akciónak hála 18 éven aluli, sok esetben kisgyermek korú regisztrált tagok millióinak személyi adatai jutottak boldog-boldogtalan részére nyitott könyvként nyilvánosságra.
A szakértők immár azon aggódnak, hogy az online identitás-azonosítás kizárólag a szerencsejáték és pornóoldalakon idejüket múlató felnőttek kilétének leleplezésére szolgál, miközben mit sem tesz a törvény a gyermekek védelméért. Valójában ennél is rosszabb a helyzet: mivel a kötelező központi (és hatóságok által bármikor lekérhető) nyilvántartásnak hála minden egyes platformon milliók egyértelmű azonosítását lehetővé tevő adatszolgáltatási rekordok hada kerül elhelyezésre, a nemzetközi pedofil-hálózatok akár a megelőző állapotoknál is könnyebben és hatékonyabban rabolhatnak el kisgyermekeket, kiknek tartózkodási helyét és jellemző napi rutinját kellő részletesség mentén megismerik, a gyermekek fotói és bejegyzései nyomán pedig a mesterséges intelligencia generálhat játszi könnyedséggel gyerekpornót, vagy az MI-barátnőkhöz hasonló módon virtuális szexuális játszótársat az online térben keresztbe-kasul szállingózó kiéhezett cukros bácsik számára.
Ennyi súlyos fiaskó benyelése után lehetetlen nem elhinni, hogy a hatalom a virtuális kommunikáció tökéletes központi leuralására veti be a józan ész jelenlétével semmiképp nem összeegyeztethető törvényeit.
Az online identitás-igazolás trójai falova mellett temérdek más, nyíltabb és diktatórikusabb intézkedéssel is igyekeznek a pártállamok szétcsapni a szólásszabadság realitás világából erőszakkal kiüldözött aktorai közt.
Nepálban 26, politikusok gyerekeinek és rokonainak dőzsölését bizonyító felvételeket felületükön megtűrő platformot tiltott be a karhatalom, mire a fiatalság az akció hatására fogván magát megdöntötte a regnáló kormányt. Bár maradtak volna a kényelmes kis fotelecskéikben a mamahotelben, visszasírjuk ama időket, amikor ezek a hálátlan ruppótlan mitugrász kis taknyok legfeljebb 30 másodperces TikTok klipekben panaszkodtak elfuserált sorsukra. 🙂
Ahogy említettem, az indonéz kormányt is hasonló jellegű atrocitás érte nagyjából a nepáli lázongással egyidőben. Itt a hatalom a TikTok betiltására tett intézkedéseket, amíg a tulajdonos Bytedance fel nem fedi az államhatalommal szemben lázadást szító kulcs-személyek kilétét. Miután ez sokadik unszolásra megtörtént, a pártállam visszakapcsolta a fiatalok kedvence platform elérhetőségét.
Talán még mindig jobban jártak, mint Afganisztán lakossága: a tálibok, félvén az esetlegesen országukba is begyűrűző lázadás-hullám erejétől, szeptember 29. – október 1. között a komplett internetet úgy ahogy van, lekapcsolták.
Nem kizárólag harmadik világbeli államok, mint Afganisztán, Indonézia, Nepál vagy az Egyesült Királyság kacérkodik az internet totális központi kontrolljának gondolatával. Az USA kormánya több kapitalista nagyvállalattal összefonódván építgeti a jövő digitális hegemóniáját meghatározó új világrend szisztémáját.
Az amerikai bevándorlási hivatal, az ICE saját hatáskörében készül kiépíteni egy, a szociális médiát 0-24-ben monitorozó megfigyelő hálózatot. Ennek előszobájaként az országba beutazó turisták telefonját Trump hatalomra kerülése napjától fogva totális ellenőrzés alá vonják, s akinek készülékén a Trump-kabinetet kritizáló megjegyzések olvashatók, azokat kitoloncolják az országból.
Az ICE megfigyelő-rendszere kezdetben a magukat meghúzó és rejtőzködő illegális migránsok lefülelésére és tartózkodási helyeik felfedésére terjedne ki, aztán folytatódhat a sor a helyi lakosság nem kellően hatalom-konform megjegyzéseket tevő polgárainak megfélemlítésével és üldöztetésével, ahogy az rendre mindig lenni szokott.
Közben Trump aláírta a TikTok elidegenítését lehetővé tevő törvényt, s a mindössze 14 milliárd dollár értékűre taksált, globális forradalmak levezénylésére alkalmas platform (összehasonlításként: a TikTokhoz képest kismiska felhasználói bázissal büszkélkedő Twitter 45 milliárdért került Musk zsebébe) legnagyobb valószínűség szerint a globális központi megfigyelő hálózatát bőszen építgető Oracle kötelékébe kerül majd. Trump a Z-generáció által közvetíteni és fogyasztani kívánt palesztin-párti tartalmak terjesztéséről Izrael-barát MAGA-propaganda csatornává kívánja a TikTok felületét áthangolni.
Végül: az Electronic Arts, a világ egyik legnagyobb játékkiadó vállalata arab kézre került… érdekes események vannak tehát kibontakozóban a globális internet sötét bugyraiban. Nagyon úgy tűnik, az eszkalálódó harmadik világháború egyik meghatározó hadszíntere az online nyilvánosság lesz.
Véget ért a fiatalság feltétlen engedelmessége, követelik az emberséges bánásmódot és a létüket nyomorba döntő kormányok távoztát
A munka alapú társadalom a komplett emberiséget mélynyomorba, nihilizmusba, depresszióba taszította. A fiatalok kiváltképp megsínylették az élhetetlen szisztéma terrorját, mert velük szó szerint mindent feláldoztattak a semminél is kevesebb jutalomért cserébe.
Ezért a Z-generáció objektíve egyebet nem is tehet, mint a rendszer megdöntésére igyekszik.
A karhatalmi provokáció, megszégyenítés, egzisztenciális és lelki terror válogatott módszereinek hála a fiatalság ha végső elhalálozásba menően is kepesztene a rendszer aberrált és életellenes követelményeinek való megfeleléséért, akkor se tudna mit tenni ama kényszerítő erőkkel szemben, melyeknek hála a hatalom tökéletesen egyoldalúan és önkényesen meghatározza, kinek van joga egyáltalán életben maradni és kinek a jussa mindennemű kétségbeesett kepesztése, bizonygatása, Alzheimer-kórba menően halmozgatott, certifikációk tömkelegével alátámasztott tudása és negatív reálbérért való robotolása ellenére az éhhalál, örök nincstelenség és társadalmi exklúzió.
Inkább fürösztöttek volna minket tejben-vajban a mamahotelben, kényeztettek volna a fotelben, ahogy hülye fejeikkel láttatni kívánnak minket a szociopata nyuggerek, most nem volnának ilyen áldatlan állapotok.
Mivel a rendszer saját tömeggyilkos mantrái szerint nem tartozik nekünk semmivel, ezért mi sem tartozunk a rendszernek semmivel, kiváltképp fatális szervi katasztrófába vezető joviális munkaszolgálatunkkal. Pláne nem leszünk hálásak a hatalom tömeggyilkos terrorjáért és általa megrabolt életünkért.
Miközben mocskos, fröcsögő pofáikkal továbbra is önfeledten hazudozzák, hogy mi mindannyian önző módon kizárólag a magunk érdekeit lessük, csakis magunknak dolgozunk koporsóba menően, tanuljuk az agyhalált, parádézunk cirkuszi bohócok módjára az állásinterjúkon, addig a valóságban soha a büdös életben, születésünk napjától fogva nem érdekelt senkit, mit is szeretnénk csinálni, miképp gondolkodunk a világról és rendszerben betölteni szándékozott szerepünkről. Egyből sarokba állítottak minket oviban, iskolában ránk rivalltak, hogy miért nem ülünk meg már a seggünkön. Kizárólag a gyilkos métely lobotomizált agyú biflázásáért jutalmaztak bennünket jeles érdemjegyekkel, az igazság melletti felszólalásainkért vagy nem az agyrothasztó hazugságokkal tömködött tankönyv anyagából szerzett ismereteinkért pedig elgáncsoltak.
Szüleinket soha a büdös életben nem érdekelték a mi egyéni szándékaink és képességeink. Jó előre meghatározták, akár rögvest születésünket követően, hogy mivel fogunk foglalkozni felnőtt korunkban, s végstádiumú elrákosodásunk vagy borderline személyiségzavar kibontakozása árán is erőszakkal ütötték át rajtunk aberrált víziójukat, ami röviden és velősen az ő nyugellátásukról való feltétel nélküli gondoskodás követelménye. Csakis és kizárólag ez. Bármi mással foglalkoztunk, az hülyeség, és meg kellett büntetni minket érte.
Szartak ezek a mi igényeinkre, vagy akár puszta szükségleteinkre. Sőt, tovább megyek: életpályánkba kitörölhetetlenül bekódolták az automatikus kudarc és elbukás programját. Eleve nem is gondolkozhattunk, viselkedhettünk, cselekedhettünk akár napi szinten, akár hosszú távban másképp, mint ahogy az életgyűlölő terroristák meghatározták. Hülyék diktálták ellentmondást nem tűrően, mit, hogyan és mikor kötelező csinálnunk. Műveletlen tapló tirpákok döntötték el a fejünk fölött, hogyan tanuljunk, meg mivel foglalkozzunk.
S végül, hogy tömeggyilkos, rabszolgatartó diktátumaik alól későbbi életéveink során se menekülhessünk, pláne ne nyerhessünk feloldozást, a Moloch rendszerének karjába vetvén minket örök életen át törlesztendő diákhitellel, gondolkodás kibontakozásának esélyét halálunk napjáig lenullázó élethosszig tartó tanulással, a totális bér -és adósrabszolgaság rendszeréből távoztunkat kizárólag koporsóba csukva megengedő rendszer negatív létszínvonalat garantáló béklyójával verték.
S miután tökéletesen magatehetetlenné tévén minket arcunkba vágják, hogy mindezt mi idéztük elő saját magunknak, csakis nekünk köszönhető a kisbaba korunktól fogva ránk vert végtelen megaláztatás, egzisztenciális fenyegetés, lelki terror árja, már a remény legutolsó megmaradt morzsája is szertefoszlott arra, hogy ezt a sátáni rendszert Atlasz módjára hordozzuk meggyötört és erejüktől megfosztatott vállainkon.
Így a rendszer végső összeomlása elkerülhetetlen.
Innentől fogva örök életre megszűnik a karhatalmi provokáció, megszégyenítés, egzisztenciális és lelki terror varázsereje. Nem fogjuk többé szégyellni magunkat azért, amilyenné tettetek minket. Immár nem hibáztatjuk saját magunkat az általatok erőszakkal ránk vert terrorért és kudarcért. Nem fogunk háborúzni a ti szaros tömeggyilkos gerontokráciátok ápolásáért. Nem tudtok holokausztot lefolytatni ellenünk, mert a semminél kevesebbért való munkavégzésnél nincs lejjebb. Meg már tudjuk jól előre, hiszen megtanítottátok nekünk, mi lesz a következménye, amennyiben akár csak jottányit is engedünk a ti vérmes erőszakotoknak.
A totális eladósítás, rabszolgaság, minden irányból és minden élethelyzetünkben ránk vetett gúnyolódás, bántalmazás gyilkos átka visszakanyarodik annak elhintőire. A vadkapitalizmus tombolása, kapitálfasizmus kibontakozása nem fordítja vissza az összeomlás folyamatát, hanem még erőteljesebben eszkalálja.
A fiatalság megélhetését skizofrén és önellentmondásos követelményei hadával ellehetetlenítő hatalom napjai meg vannak számlálva. Ilyen nincs, hogy erőszakoljuk a munka alapú társadalmat, miközben megfosztotok minket a létfenntartás puszta esélyétől is. Fröcsögő pofátokból a neisegyékezés igencsak hiteltelenül hangzik, amikor a munkatársadalom joviális és diligens szolgái a legminimálisabb szükségleteik kielégítésére sem elég negatív jövedelmet visznek haza, amely összeg 100%-át kizárólag a munkáltatók meghatározta termékek beszerzésére és szolgáltatások fenntartására költhetik, hogy a szabadulhatatlan rabszolgaság szisztémájának örök bebetonozását szolgálhassák.
A gerontokrata szarháziak meg távozzanak végre az erőszakhierarchia csúcsáról. Akik támogatják ezt a mocskos, gyilkost rendszert, gyűlölik az igazmondókat, azok nem érdemelnek békés és nyugodt öregkort! Hála az égnek, felettük is szorgosan dolgozgat a karma: az öregek munkába visszahívását és katonai szolgálatának kiterjesztését követően a német kormány immár a nyugdíjas választók szavazati jogának visszavonásával kacérkodik, mert életellenes követelőzéseikkel ellehetetlenítik a fiatalság puszta létét.
Voltaképp, ahogy azt az egyre számosabb beérkező bizonyíték hithűen megmutatja, ismét a 2025-ös évre vonatkozóan tett próféciám pontjainak szorgos beteljesülését szemlélhetjük valós időben. A munkatársadalom pusztulása, hülyítési szisztéma csődje, élet áramlását akadályozó rendszerfunkciók felbomlása, tekintély és idősek tiszteletének tova illanása, egyéni felelősségvállalás vége után a haláli jó party éve jegyében követeljük végre a részünkre alanyi jogon kijáró jólétet, örömöt és boldogságot, melyek lehetőségétől a gyűlölködő hatalmasok önellentmondásos skizofrén diktátumaival alátámasztott munkavilág megfosztott minket.
Aki lustasága okán nem kívánná átnyálazni a komplett előrejelzést, annak egyrészt úgy kell, mert totál készületlenül áll az egészen jövő februárig bármikor kipattanó váratlan meglepetések előtt, másrészt itt alább elméjébe plántálom a lényeget:
…Kétféle választásunk van, s csak rajtunk múlik, melyik mellett tesszük le a voksunkat! Forgatjuk továbbra is a mókuskereket, hajlongunk a karhatalmi ukáz előtt egészen az elkerülhetetlen halálunkig, vagy most első ízben sarkunkra állunk végre, s kikényszerítjük a rendszerből az örömhöz, boldogsághoz, önfeledtséghez való jogunkat!
…Az emberek immár követelni fogják, hogy ne kelljen alsóbbrendű létben tengődniük ahhoz képest, ami megilleti őket és amire képesnek érzik magukat! Ennek kibontakoztatását a hatalomnak, iskolarendszernek, szülőknek, kollégáknak, rokonoknak való megfelelés doktrínája rendre szabadulhatatlan béklyók sokaságával gáncsolja.
Az emberek kényszerűen álarcokat varrnak magukra, hogy jobban megfelelhessenek uralkodóik akaratának, ettől azonban szomorúakká, depressziósakká, kizsigerelt alattvalókká válnak, miközben évről évre egyre jobban távolodnak szívükbe vésett életcéljaiktól. Ebben az évben az emberek levetik magukról a gyilkos rendszernek való megfelelést szavatoló perszonájukat, és nem fognak többé az elfuserált „társadalom” további fenntartásáért tovább gürcölni.
Természetesen epét fognak okádani a rendszer pribékjei a folyamattól, amikor emberek milliói a kizárólag alanyi jogú megaláztatásukat szavatoló nyalázatos szolgáskodásukat követően egyszercsak kipattanván a mókuskerékből követelni fogják az örömteli élethez való jogukat, de a hatalomnak nem marad beleszólása az eseményekbe.
