A megbukott és lassan végérvényesen hamvába hóló munka alapú társadalom kapcsán fejtette ki Orbán Viktor kéretlen és mindennemű kézzelfogható valósággal alaposan hadilábon álló véleményét. Lássuk ennek szemlézését, mert igencsak tanulságos:
A legtöbben akkor (megj.: 2000-es évek) gimnáziumba igyekeztek, hogy aztán felsőoktatásba mehessenek, és sokan jobban bíztak egy darab papírban, mint saját tudásukban, szorgalmukban és akaraterejükben. Az ilyen országnak azonban nincs jövője, végelgyengülésre van ítélve és előbb utóbb dögrovásra is jut
Inkább az akarat diadalában hívők jutnak dögrovásra rendre minden érában. És nincs ilyen, hogy ebben hittek meg abban hittek, hiszen a hatalom ukáza nélkül eleve nem hihetnek maguktól semmit. Konkrétan szigorú fenyegetőzések és büntetgetések terhe mellett erőszakolták belénk, hogy kizárólag a papír a minden és életünk végéig egyetlen kizárólagos törekvésünk lehet a rendszer kívánalmainak való tökéletes megfelelés jeles bizonyítványok abszolválásával. Aki nem így teszi, abból kukás lesz, vagy hajléktalan.
De ez a sötét alak tényleg azt képzeli, hogy például szakmunkához nem követelnek papírt? Dehogynem, gyakran még többet is, mint egy diplomástól. Egy vállalati CEO-nak vagy hivatalosan elítélt bűnüző amerikai elnöknek nem kötelező példás erkölcsi bizonyítványt prezentálnia az állása betöltéséhez, viszont egy vécésnéninek már muszáj. Ugyanígy egy raktár ügyvezető igazgatójának nem szükséges targoncavezetői jogosítványt szereznie, csak a szolgáinak, akik nyilván örüljenek, hogy egyáltalán van munkájuk.
Ebben a szisztémában minél lentebb vagy a hierarchiában és minél aljább munkákat ver rád a rendszer, annál többet és alázatosabban szükséges bizonygatnod szolgaszellemed makulátlan tisztaságát, hogy egyáltalán a lehetőséget meghagyják neked az életben maradásra.
Orbán Viktor, a jelen lévő diákoknak elmondta, hogy bár ők még nem éltek ebben a korszakban, azonban szüleik kemény munkával, kirántották Magyarországot a csődhelyzetből, talpra állították, és visszaadták az önbizalmát.
Meg is látszik a Z-generáció állapotán a maga fajtája történelemhamisítgatásának következménye. A szüleink / nagyszüleink nemzedéke több alkalommal is csődbe vitte az országot. Először 1946-ban a pengő hiperinflációjával, aztán 1980-89 között, végül 2008-ban. 1989-ben, 95-ben meg 2011-ben is majdnem államcsőd következett be. Miről beszélünk akkor?
Ez a „saját két kezükkel építették fel” mese meg kezd roppant unalmassá válni. Nem egyebet építgettek elődeink, mint totalitarizmust, besúgóhálózatot, meg központi lopást. Az alsóbb rétegek meg lumbágót, sérvet, rokkantságot, fenntarthatatlan nyugdíjrendszert és utódaik megterhelését mentális terror mentén érvényesített tanulmányi meg előmeneteli követelményekkel, amelyeknek ők maguk a töredékét sem abszolválták. Építettek ezek a nagy szart.
Ennek a korosztálynak köszönhető, hogy ma egy millióval több ember dolgozik, mint 15 éve…
Akik még szegényebbek, mint volt 15 éve az 1 millióval kevesebb dolgozó. Plusz statisztikai hazugságok tömkelege lapul az „egymillió emberrel több dolgozó” mantrája mögött.
…hogy a biztos megélhetéshez pedig nem kell állami állás után nézni.
Mert az állam egy zárt haveri kör privát játszóterévé vált, ahova kívülállóknak belépni tilos.
A korábban említett szülőknek köszönhető a szakmunkás ösztöndíjrendszer, a munkáshitel, és a 25 év alattiak adómentessége.
A nagy lóf***t. Vagy ha mégis, hát akkor a 2008-as összeomlás, a sevizahitel-válság, a lakhatás és létfenntartás ellehetetlenülése, illetve a demográfiai katasztrófa kibontakozása szintén csakis és kizárólag az ő érdemük. Ahogy a felsőoktatás leépülése is.
Ma egy jó asztalos havi 800 ezer forintot, egy villanyszerelő akár havi 1 millió forintot is megkereshet…
A hangsúly az”akár”-on van. Meg a bruttón. Jellemzően meg ennek felét se viszik haza. A kevéske jövedelemnövekedés nagyját kizárólag a munkaerőhiány mozgatja, ráadásul 2020 óta ennek mértéke is alapos regresszióba fogott. Azért akarnak most mindenkit visszaszorítani a szakmunkába, hogy ismét letörhessék a jövedelmeket és az emberek napi szintű kiszolgáltatottságban tarthatók lehessenek a munkaeszközeik által.
Persze akadnak idehaza is családok, amelyekben nemhogy 1, de 7 millás havi fizetés sem jelképez elérhetetlen álmot. Csak megfelelő pozíciót szükséges ehhez megcélozni, ami hogyhogynem nem a kétkezi munka világában lelhető fel.
Ez a generáció nem akar kamu életet, alibi állást, és a szüleik pénzén élni – tette hozzá Orbán Viktor.
Mégis e kárhozati állapot válik automatikus jussukká, köszönhetően a kormány „áldásos ténykedésének”, elérhetetlenné lett lakhatásnak és a lassacskán megfizethetetlen élelemnek. A kamu életet, még pontosabban életnek behazudott halált meg többszörösen bebiztosítja a leláncolt szolgalét.
Kiemelte, ha munka van, akkor minden van, és akkor lesznek dolgozni akaró fiatalok is.
Ha munka van, akkor semmi nincs. Pláne élet.
Azonban gyors változásokat és fenyegető veszélyeket látunk…
Melyek rendre mind a te végletekig háborodott elmédből pattannak ki és exportálják magukat a lakosságra meg a nagyvilágba.
…így nemzetként kell helytállnunk. Véres háború a szomszédban, népvándorlás a határon, háborús készülődés a brüsszeli szalonokban…
Amíg a ti kleptokrata rémuradalmatok regnál, addig Magyarország nem lesz nemzet.
Ha az emberek migránsmentes Magyarországot akarnak, és ha nem akarják nyakukba a több millió ukrán munkást, aki elveszi a munkahelyeiket és leveri a fizetéseiket, akkor döntsenek a tagságról.
A miniszterelnök szerint végelgyengülésre van ítélve az az ország, amelyben milliószám élnek olyan emberek, akik munka helyett ügyeskednek, kijátsszák a szabályokat, vagy éppen állami állásért kuncsorognak.
Pedig minderre egyáltalán nem volna szükségük, amennyiben miniszterelnöki székbe ültetnék magukat, hiszen bárminemű ügyeskedés vagy kijátszás szüksége nélkül is hozhatnak kizárólagos önérdeküket szolgáló törvényeket. A hatalom részére meg van engedve az ügyeskedés lehetősége a komplett néppel szemben. Hozhat életet ellehetetlenítő törvényeket meg jogszabályokat, aztán kimondhatja, hogy az ezeket kényszerből megszegők bebörtönzendő bűnözők, akik kijátsszák a szabályokat.
Szerinte arról kell dönteni, hogy milyen lesz a következő 20 év, amely egybeesik a mostani tanulók legaktívabb, legproduktívabb időszakával.
Ha rajtatok múlik, pokol és gyász.
Ha nem akarunk a nyakunkba milliószám ukrán munkásokat, akik elfoglalják az önök munkahelyeit, és leverik az önök fizetéseit…
Melyet ti magatok megtettetek. Tavaly óta Magyarország a legszegényebb nemzet az egész EU-ban.
…akkor ne hagyják, hogy a fejük felett döntsenek.
Nem fogjuk, ezért zavarunk el titeket hamarosan.
Egészen felháborító, hogy pont ez a förtelem alak dumál kemény munkáról meg papírfétisizmusról, kinek valagát a korabeli államhatalom fényesre nyalta, mert úgy gondolták akkoriban, a pártállamnak szüksége lesz újításra képes értelmiségre. Hát jól benézték a korabeli káderek, kiknek mint jól tudjuk nem a diktatúráját, hanem kizárólag a személyüket váltotta le Orbán:
A 80-as években nem a diktatúra ellen harcoltam. Hanem azok ellen harcoltam, akik csinálták a diktatúrát.
Viszont ezért mehetett Orbán Soros-ösztöndíjjal Angliába tanulni meg diplomázhatott le jogból, amely papírnak aztán tényleg hitelesen visszaigazolhatóan semmi hasznát nem vette, látván a fércműként összetákolt salálatörvényei sokaságát meg a legalább tizenötször átfirkantott „gránit szilárdságú” alaptörvényét.
Ez a figura soha életében nem dolgozott egy percet sem, sem szakmában, sem a maga jogászi végzettségének megfelelően, hiszen nem praktizált, szakvizsgát pedig sose tett.
Ettől még lehetett volna akár jó miniszterelnök, csak ne pont ama két intézmény (munkaeszmény és szakmaiság) szentségét erőszakolná a heveny fasizmusával, melyeket ő fiatal korában leköpködött, és köp rájuk a mai napig is.
Orbán minden tekintetben a klasszikus diktátorok forgatókönyvét játssza, akik csavargókként, bukott diákokként meg lumpen élősködőkként váltak minden idők legnagyobb munkafasiszta és akarat diadalát erőszakoló tömeggyilkosaivá.
Hitler (forrás: Erich Fromm – A rombolás anatómiája) zéró képzettsége mellett hobóként tengette fiatal korát, továbbá roppant mód gyűlölte és megvetette a tekintélyt. Idézek közvetlen a könyvből:
Miután megkapta a bizonyítványát (megj.: Realschule), elment borozni az osztálytársaival, és amikor hazaért, vette csak észre, hogy elvesztette a dokumentumot. Töprengeni kezdett, hogy milyen kifogást találjon ki, ha az iskolaigazgató látni akarja a bizonyítványát. De meglett a bizonyítvány, az egyik utcán megtalálták, Hitler pedig vécépapírnak használta!
Hitler kizárólag a lövészárokban érezte jól magát (vö. uralkodó osztály militarizmusa), ahol parancsolgathat. Emellett remek retorikai képességeivel képes volt felhergelni a kocsmák népét. Egy kész Orbán bújt el benne.
Hitler hajléktalansága idején:
…egyszer sem vetemedett arra, hogy kétkezi munkát végezzen, állítja a Mein Kampfban.
Pedig hát bizonyára oly remek munkalehetőségek álltak rendelkezésre már akkoriban is, akár 1 millió forintos fizetéssel! Valahogy ezeknek az uralkodóknak mégis derogál lenyúlniuk a könnyen felmarkolható pénzért. Pedig példamutatásukkal kiválóan igazolhatnák a kétkezi munka szentségét, s elöljárói cselekedeteiket minden bizonnyal tömegek követnék.
Hatalomra jutását követően Hitler azzal dicsekedett, hogy egyetlen év leforgásán belül 2,5 millió új munkahelyet hozott létre. S ne feledkezzünk meg a szintén általa indított nagyszabású közmunkaprogramról se.
Mao Ce-tung komplett fiatalsága során csavargó volt, majd miután visszatért az oktatásba, összesen 4 iskolát kezdett meg majd hagyott ott villámgyorsan, vagy bukott ki belőlük (rendőrakadémia, szappangyártó iskola, jogi iskola, közgazdasági iskola).
Csangsa nyilvános könyvtárát látogatván lett szerelmes Adam Smith és Marx könyveibe, melyek heveny lapozgatását követően rögvest a munkás osztálynál különb entellektüellnek képzelte magát. Mao hite szerint az erős egyéneket nem korlátozhatja az erkölcs és morál, hanem küzdeniük kell a(z általuk képzelt) közjó érvényesítéséért. „Hithű” kommunistaként Mao Friedrich Paulsen filozófus individualista liberalizmus-eszményét vette magára, akár csak Orbán a FIDESZ korai esztendeiben a Soros-féle neoliberalista ideológiát.
Mao végül 1915-ben tanárképzőbe iratkozott, melyet kiváló eredménnyel végzett el 1919-ben. Minden bizonnyal tehát hosszas vergődés után megtalálta hivatását… csakhogy nem sokáig dolgozott benne, ehelyett 1921-ben a Kínai Kommunista Párt egyik alapító tagja lett, végül 1949-ben az egy évszázad megaláztatást követően függetlenné lett Kína diktátorává avanzsálódott.
Sztálint egyházi iskolába erőszakolta családja, kiből papnövendéket kívántak faragni. Csakhamar fellázadt az iskolai tekintély ellen: jegyei zuhanórepülést vettek, elkezdett hosszú hajat növeszteni, beszélgetett órán és ateistaként aposztrofálta magát.
Egy titkos iskolai könyvklubban jutott hozzá Marx munkáihoz, melyeknek megszállottja lett. Közvetlen papi esketése előtt hagyta ott az iskolát, ahova bár az oktató kar hosszú éveken át visszavárta, későbbi propagandadumáiban rendre azt hazudta, az iskola rúgta őt ki lázadó viselkedéséért.
Sztálin aztán magántanár, majd meteorológus lett. Mivel utóbbi szakmányában kevés dolga akadt, ráért minden egyes nap órákon át olvasgatni. Ez volt Sztálin egyetlen „rendes” állása az 1917-es forradalom előtt, amelyben összesen 3 hónapon át dolgozott, majd 1900 elején adócsalásért börtönbe vetették.
Ezután Sztálin a Rothschild vállalat egyik üzemében rekord időn belül szított munkássztrájkot. További két bebörtönzését, majd szibériai száműzetését követően Leninnel és bolsevista barátaival sikeres bankrablást vezényelt le Tbilisziben, mely összegből a bolsevikek politikai törekvéseit finanszírozták. A többi meg már történelem.
A legérdekesebb klinikai eset Pol Pot, kinek alsó osztálybeli családjából kikapaszkodván sikerült egy párizsi mérnöki egyetem ösztöndíjas helyét elnyernie. A harmadik évben azonban kibukott az intézményből, így kénytelen volt hazatérni. Mint kiderült, a koszon kívül nem ragadt rá semmi, mivel annyira fogyatékos és alsórendű módon értelmezte a kommunista ideológiát, hogy hatalomra kerültét követően mindenkit, aki nem kizárólag földtúrással múlatta idejét vagy merészelt szemüveget hordani, kivégeztetett.
Pol Pot diktatúrája 4 éven át tombolt. A negyedik év elején három hét leforgásán belül semmisült meg, mert nem maradt életben olyan paraszt, aki meg tudta volna szervezni a lakosság és a pártállami elit ellátásához szükséges mennyiségű élelem előállítását. Pedig hát annyi munka volt, hogy szinte belefulladtak az emberek, lehetett menni a korabeli akkugyáraknak megfelelő vidéki téeszekbe rizsát plántálni, mert egy valamire is való dolgos ember el sem tud képzelni magának a földtúrásnál nemesebb foglalatosságot.
És ne feledkezzünk meg a Kárpátok géniuszáról, Ceausescu elvtársról sem, kinek felesége, Elena Ceausescu úgy válhatott több nyugati egyetem díszdoktorává és „írhatta” doktori disszertációk sokaságát hatalmi regnuma alatt, hogy négy elemit sem végezvén totál analfabéta volt.
