A rabszolgákat örök életre leláncoló munkáshitel után most a vállalkozókon a sor, hogy bizonyítsák örök hűségüket a tökéletes körforgás rendszere felé:
Minden bábu felkerült a sakktáblára, a kormányzat bemutatta, hogyan segítené a magyar vállalkozásokat, innentől már rajtuk a sor, hogy összejöjjön a 3 százalékos gazdasági növekedés. A Nemzetgazdasági Minisztérium az EXIM Bankkal és a Nemzeti Tőkeholdinggal közösen jelentette be, hogy beindulnak a magyar exportot segítő programok.
Mivel az export alapú gazdaság mára nyilvánvalóan megbukott, a csomag valós célja nem a hazai KKV-k exportképességének felfuttatása, hanem a háztáji oligarchák hizlalása. Eleve bukásra ítélt felfokozott export-tevékenység helyett inkább a termelékenység + belső fogyasztás felfuttatásán kéne munkálkodnia a pártállamnak, melyek mindegyike a béka segge alatt van.
Már szinte az összes lapját kijátszotta a kormányzat, így most már csak a magyar vállalatok versenyképességén múlik, hogy összejön-e jövőre a minimum 3 százalékos gazdasági növekedés. Ugyanis ma bejelentették a 1400 milliárd forintos Demján Sándor Program egy körülbelül 400 milliárdos csomagtervezetét.
Kenjük rá saját politikánk következményeit a lakosságra, most éppen jelesül a kisvállalkozókra. Mivel az export a COVID-karantén óta világszerte válságban van (tessék megnézni az ennek bűvkörében vergődő Németország és Kína agóniáját), így nem hogy 3 százalékos növekedés nem várható az idei évben, de tovább hanyatlik és pusztul a karhatalom totálisan életképtelen munka alapú társadalma.
Megjegyzem, 400 milliárd forint egy megvezetett birka nézőpontjából elképzelhetetlen nagyságnak számít, összgazdaság szempontjából pedig valahol az éves magyar GDP 0,5%-a környéki értéknek feleltethető meg ez a mennyiség, tehát szinte semminek.
Lássunk most néhányat a konkrét pontokból:
A Széchenyi Kártya Program beruházási hitel kamatai 3,5 százalékra csökkentése: havi 50-70 új hiteligénylés érkezik;
A Nemzeti Tőkeholdinggal, és az MKIK-val közösen elindított 100 milliárdos tőkefinanszírozási keret: az előregisztráció már tart, eddig háromszázan jelentkeztek, február 15-től kezdődik a regisztráció;
48 milliárdos eszközbeszerzési („1+1”) vissza nem térítendő támogatás: 450 cég előregisztrált már;
A 9 milliárdos „Minden vállalkozásnak legyen saját honlapja!” program 10-15 ezres vállalkozási kört érinthet majd: február 3-tól lehet rá jelentkezni, addigra kiválasztják a szolgáltatókat is;
+1. A mikrovállalkozások is az egyetemes energia szolgáltatás részeivé váltak.
Két program marad 2025-re, az egyik az adminisztrációs terhek csökkentésére irányul, a másik pedig az uniós támogatásokat foglalja magába.
Kiváltképp a saját honlapos rész tetszik. Ezeknek az ostoba csinovnyikoknak fogalmuk sincs, mekkora áldozatot követel egy rendszeresen karbantartott weboldal felhúzása azok részéről, akik nem értenek hozzá, mert mondjuk dolgoznak értelmi képességek elsajátítása helyett. Elárulom: éves szinten millió forintokba. Persze az ingyen „támogatás” cégenként 600-900 ezer forint ajándékot jelképez, csakhogy ennek összege az utolsó fillérig átvándorol a Pénztáros Lőrinc zsebébe, kinek papíron nevéhez tartozó 4ig vállalata nyilvánvalóan a kiválasztott szolgáltatók között lesz.
Alig várom, hogy a támogatási mézeshetek lejárta után tömegével árasszák el ezeket a hanyagolt honlapokat a hackerbotok a maguk MI-generálta vírusaikkal.
Az uniós támogatások nem értem, miért vannak a listában, hiszen azoknak egyértelműen meszeltek, az adminisztrációs terhek meg 2025 eddig eltelt napjaiban csak súlyosbodtak (lásd az ügyfélkapu+ körüli botrányt).
A soroltak mellett egy rakás beruházási hitel szerepel még a cikkben, melyek valóban felemelhetik a GDP-t… ideiglenesen, hogy aztán a következő évek során még inkább a földbe állhasson. Forinthitelt a cikk szerint akár 7,2 százalékos éves kamat mellett lehet igényelni, ami a közönséges uzsora kategóriája. A 90-es évek első felében is ehhez hasonló feltételek mellett igényelhettek hitelt a vállalkozók, fel is fordult az összes tőle.
Nyilvánvaló az ismertetett tényezők fényében, hogy kizárólag már eleve sikeres és felfutott cégek nyerhetnek bármit is a „támogatásokból”, tehát egy szűk érdekkör pumpolása a feltett cél. Innentől kizárt, hogy bárminemű innováció, a gazdaság fellendítésére alkalmas termék vagy szolgáltatás jöjjön létre nevezett „támogatások” által.
A vezérigazgató hangsúlyozta, ebben az esetben viszont már van földrajzi fókusz is, a cél az lenne, hogy a régiónkban, vagy speciálisan Közép-Ázsiában tervezzenek beruházásokat a magyar bajnokaink (utóbbi piacon az agráriumot, a logisztikát, és a pénzügyi szektort emelte ki).
Hát sok sikert hozzá. Hosszú évtizedek óta panaszkodnak nekünk a mongolok, hogy nem akarunk a lepusztult füves sztyeppéikre ipari beruházásokat vinni, pedig állítólag rokoni nép vagyunk. Tessék, hajrá!
Ugorjunk egy másik cikkre, melynek szövegezése szerint nem tesz jót a magyar gazdaságnak, hogy ennyi kisvállalkozó űzi az ipart. Mielőbb be kell rúgni a tőkekoncentráció motorját, hogy a sok mikrovállalat kénytelen legyen minimum 50-250 fős cégekbe tömörülni, ami már megfelelő mérethatékonyságot eredményezne:
A hazai gazdaságban a kkv-szektor szerkezete rendkívül elaprózódott, a mikrovállalatok aránya lényegesen meghaladja a fejlett gazdaságokban megfigyelhető súlyt. A kormány a kkv-stratégia kidolgozása során arra jutott, hogy ennek az elaprózódásnak az az eredménye, hogy a hazai kkv-szektor nem használja ki a mérethatékonyságból eredő lehetőségeket, ami makrogazdasági szinten termelékenységveszteséget okoz.
Az innovációk elmaradása és az elaprózódás mellett a stratégia kiemeli azt is, hogy az exportképességben is lenne hova fejlődni. A kkv-szektorban Magyarországon kevesen termelnek külpiacokra, 2022-ben a hazai export 15 százaléka volt hozzájuk köthető, míg ugyanez 2013-ban még 21 százalék volt, a relatív pozíciójuk tehát romlott ebben a mutatóban a nagy cégekhez képest.
A kkv-kon belül a középvállalatok bírnak a legnagyobb exportárbevétellel. Ez első ránézésre jelentősen, 30 százalékkal nőtt 2013-ról 2021-re, a növekedés viszont eltörpül, ha a nagyvállalatokéval vetjük össze, ami ugyanebben az időszakban több mint 90 százalék volt. Ha a régiós adatokat nézzük, Szlovéniában és Ausztriában háromszor több vállalkozás exportál arányaiban, mint itthon.
A probléma gyökéroka tehát, hogy a kormány gazdaságpolitikájának köszönhető harmatgyenge belső kereslet végett nem képesek a kis cégek növekedni, sőt mi több, export-pozícióikból is folyamatosan veszítenek.
Ezzel szemben Ausztriában és Szlovéniában erős a belső kereslet, szemben ugye velünk. Ennek köszönhetően ők exportálni is képesek, megvan ehhez a pénzügyi fedezetük (a külpiacok meghódítása jelentős tőkeáldozatot követel).
A Demján Sándor program kiötlői szerint tehát fordítsuk meg a sorrendet, hagyjuk a francba a belső keresletet, mert ez a büdös nép nem érdemel a kemény munka diktátumán felül semmi egyebet. Ehelyett felülről pumpoljuk a kézzel szelektált vállalatokat, hogy a nemlétező belső piac kiszolgálása helyett egyből terjeszkedjenek külföldre.
Micsoda retardált ötlet. Az exportgazdaság nemhogy hanyatlik, nemhogy kizárólag tőkeerős vállalatok vethetik ott meg a lábukat, de iszonyat öldöklő verseny zajlik az egyre kisebb méretű tortából való minél méretesebb szeletek kihasítgatásáért. Melyben egy Magyarország méretű kis mitugrász népség labdába sem rúghat. A működőképes modell tehát a szlovénoké, kik 2 millió lakosukkal is képesek fenntartani vállalkozásaikat az erős belső keresletnek hála.
Az összetételben is lenne hova fejlődni, Magyarországon a legnagyobb húsz vállalat adja az exportteljesítmény közel 30 százalékát, míg Lengyelországban ez az arány 13–15 százalék közé tehető.
A Magyar Nemzeti Bank 2022-es termelékenységi jelentése szerint 2012 óta Magyarországon jelentősen nőtt ugyan a kkv-k munkatermelékenysége, de még mindig óriási a különbség a nagyvállalatokhoz képest: a kkv-k munkatermelékenysége a nagy cégekének 55,7 százaléka volt a jelentés megjelenésekor.
Ebben a tekintetben nem is várhatunk javulást, amíg a problémát előidéző gyökérokokra nem keresünk gyógyírt (szegénység, bürokratikus terror, munka alapú társadalom).
A G7 szeptemberi cikkéből kiderül, 2022-ben a magyar kkv-k termelékenységnövekedése a harmadik legalacsonyabb volt az EU-ban, a reál termelékenységük pedig a magas infláció miatt 10,6 százalékkal csökkent, ami az EU-ban a legrosszabb adat.
De azért exportáljuk ki nyakló nélkül azt a nagy nullát, amit ezek a KKV-k letesznek az asztalra.
A cikk arra is kitér, hogy az új államtitkárság nem foglalkozik a munkaerőhiánnyal, annak ellenére, hogy az Eurofound nevű kutatóalapítvány friss jelentése szerint Magyarországon boldogulnak az egyik legnehezebben a kkv-k azzal, hogy megfelelően képzett munkavállalókat találjanak.
Az emberek túl szegények ahhoz, hogy dolgozni járjanak. Ha mégis megengedhetnék ezt maguknak, akkor meg a munka által szegényednek el végleg.
Az egyik általunk megkérdezett, magyar cégek értékelésével foglalkozó szakértő szerint lehet, hogy a támogatásokkal, tőkefinanszírozásokkal kapcsolatban igaz a szektorra, hogy „óvatosan optimisták”, de a tapasztalata alapján a szférában inkább a recessziós környezettől való félelem uralkodik, például nagy az ijedtség a folyamatos bérszínvonal-emelkedés miatt.
Ez érdekes, hiszen a bérszínvonal tartós csökkenésben van.
Ami a magyarok alacsony fogyasztását és a munkaerőhiányt illeti, Bakó szerint az, hogy a program hangsúlyosan ösztönözné az exportorientációt, ellensúlyozhatja a fogyasztás problémáját.
Magyarán eszük ágában nincs növelni a lakosság létszínvonalát vagy felszabadítani annak erőszakkal elnyomott alkotóképességét. Marad a dolgozói szegénység, ezzel együtt a teljesítmény folyamatos elhalása.
A munkaerőhiány szempontjából is kedvező lehet az új kormányprogram, mert a tőkeintenzitás növelése, a digitalizáció felgyorsítása hosszú távon csökkentheti a nagyvállalatok és a kkv-k között lévő bérszakadékot, illetve enyhíthet a munkaerőhiányon.
Nem igazán. E nedves vágyálmot megcáfoló keserű tényekről pont nemrégiben írtam.
…Míg a koronavírus-járvány alatt a cégeknek 360 ezer hitelszerződésük volt, mára ez 210 ezerre apadt. Több mint 7100 milliárd forinttal tartoznak a vállalkozások a bankoknak, ez a szám két éve stagnál, elsősorban a piaci forinthitelek magas kamata miatt… nem a hitelezés vagy a pénzhiány a fő akadálya a magánberuházások felfutásának, hanem a gyenge piaci kereslet és az alacsony vásárlóerő.
Bamm! Naugye, hogy igazam van! Amíg a népesség rabszolgaként sínylődik az ázsiából idehurcolt telepeken, addig a hazai tulajdonú vállalkozók bizony pusztulni és agonizálni fognak. Mindez a munka alapú társadalom következménye. Ahogy a születésszámok zuhanása, a népesség mentális állapotának keserves erodálódása, meg számos egyéb következmény. Amíg munka van, addig élet nincs. Ahogy e tényállítás igazságát nemrégiben felfedte a Videoton-vezér.
Vázolom a valóságot a tényekkel hadilábon álló gazdaságpolitikai „szakértőknek”.
Gyenge piaci kereslet + ingyen tőke = defláció = GDP-csökkenés. Ugyanis belső kereslet hiányában nem lehet extra termelékenységre váltani a csókos burzsujok zsebébe csúsztatott ingyen pénzt. Ebből következően ha pénzt öntünk egy problémára, melynek nem önmagában a pénzhiány az oka, hanem az elfuserált gazdaságpolitika, az pusztán annyit keletkeztet, hogy az oligarchia a pénzt bárminemű konzekvencia nélkül zsebre vágja, ennek hála még kevésbé lesz presszionálva a termelésre.
Ugyanezt művelte a 2010-es években Amerika a saját milliárdos burzsuj oligarchiájával, csak épp nagyüzemben. Cégenként sokmilliárd dollár ingyen pénzt csúsztattak a zsebükbe, azok pedig ebből a bevételből visszavásárolták a vállalataik részvényeit anélkül, hogy a termelékenységen vagy munkahatékonyságon bármit fejlesztettek volna.
Ha tehát akar ez az álnok hatalom gazdasági növekedést, nem az oligarchák ingyen pumpolásába, hanem a népesség elnyomásának lazításába kéne fektetniük csekélyke pénzügyi erőforrásaikat. De ha nekik így jó, akkor pofa be, és élvezzék az ország szélsebes lecsúszását a délkelet-ázsiai nemzetek szintjére. Nekik is van ám gazdasági uniójuk, akár be is léphetnénk oda. Vietnámi lányok stipstop!
Az elmúlt időszakban a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) is végzett ezzel kapcsolatos kutatást, mindkét felmérésben az első helyen szerepel a kereslethiány problémája, a VOSZ felmérésében a hitelezés nem szerepel az első 9 probléma között, míg az MKIK-nál csak a hatodik helyre került. A kkv-k akadályként jelölték még meg a munkaerőhiányt és a költségek növekedését (nyersanyagok, energia, munkaerő), tehát abban, hogy az elmúlt két évben tömegesen döntöttek a beruházások elhalasztása mellett, nem feltétlenül a magas kamatok játszottak szerepet.
Ennyikeh. Az olcsó hitelekkel a vállalkozások üzemeltetési és anyagbeszerzési költségei nőnek, míg termékeik eladási ára csökken.
Konklúzió: ez egy 2008-as bankmentő csomaghoz hasonló intézkedés, csak most a kisvállalatok számára. Ha ingyen tőkét kapnak, a maguk irányába dönthetik a munkaerőhiány sújtotta focipályát. Marad erőforrásuk éhbéres állásokat hirdetgetni, mialatt a ruppótlan munkaerő elvérzik.
Azt az MNB fejes önleleplező előadmányából már megtudhattuk, hogy a hatalom kézzel válogatja a maga szubjektív nézőpontja szerinti innovatív vállalkozókat. Csak éppenséggel egy államhatalomnak fingja nincs arról, mely vállalatok lehetnek képesek innovatív termékek és szolgáltatások bevezetésére, mert „kinn a vadonban” a nyertesek és vesztesek személyéről a kiszámíthatatlan piaci körülmények döntenek, nem ama fokmércék, hogy a tisztelt vállalkozó a miniszterelnök úr veje-e. Milliárdosok sem azokból lesznek piaci körülmények között, akik gázszerelőkként egy faluban nevelkedtek az uralkodó személyével.
A lényegbeli probléma ezzel az elfuserált rendszerrel, hogy a munka diktátuma végett a lakosság alkotóképessége végleg elhalt, a karhatalmi fantáziátlanság erőszakos érvényesítése pedig kizárólag az alsórendű fizikai termékek gyártását engedi meg, melyeket a kelet hozzánk képest olcsóbban, a nyugat pedig jobb minőségben és messze nagyobb tőkeellátottság mellett állít elő.
Magyarországnak a szellemi alkotóképesség kibontakoztatása felé kellene orientálódnia, amelynek folyamatát a pártállam tűzzel-vassal irtja.
