Gyakorlatilag örök idők óta házal a rendszer és a hatalom a maga „kegyességének, méltányosságának” mendemondájával, hogy ők mindig mindenben a maguk által kitalált és igényeiknek megfelelően véletlenszerűen átírogatott törvények szerint járnak el, hogy kizárólag hozzájuk fordulhatunk a magunk gondjaival-problémáival, csakis az ő tenyerükből fogadhatjuk el az általuk hanyag módon elénk vetett apanázst.
A probléma mindösszesen annyi, hogy a tényleges hús-vér valóság terén a hatalom a problémáinkat telibe szarja, sőt mi több, zsarolási potenciálként alkalmazza ellenünk nyomorunkat. Ha megszorulnánk vagy nem volnánk képesek teljesíteni az általa erőszakkal ránk rótt kötelezettségeket, azonnali hatállyal olyan bírságokat és büntetőkamatokat oktrojál ránk, amelyekbe belerokkanunk. Ha merészelnénk bátortalanul felszólalni a népnyúzó és lélekgyötrő intézkedéseikkel szemben, rögvest ránk uszítják médiapitpulljaikat, illegálisan leinkasszózzák bankszámláinkat, kirúgatnak munkahelyeinkről, ellehetetlenítik létezésünket.
A hatalom intézménye az univerzális szociopátia elvén alapul, mely szerint önmaga minden áron való fenntartása az összemberiség érdeke, sőt élete elé helyeződik. A rendszernek nem feladata a maga önkénye által ránk erőszakolt kötelezettségek terhén könnyíteni, sőt mi több, ezek teljesítésében való elbukásunk apropót szolgáltat részére a még közvetlenebb, még szabadulhatatlanabb, még elviselhetetlenebb büntetgetésre.
A hatalom az életellenesség és gyilkolás szellemében rendezgeti nyomorúságos létünk minden egyes percét. A hatalom az emberiség ellensége.
Mi sem bizonyítja mindennek igazságát hűebben, mint egy korábban igazán híres, népszerű és ünnepelt dél-koreai celeb, Kim Szeron öngyilkossága és az elkerülhetetlen halálához vezető megannyi feldolgozhatatlan tragédia és trauma, melyekkel a népirtó rendszer és a tömeggyilkos söpredék kánonja a totális reménytelenségbe taszította őt és az életét.
Kim Szeron 2000. július 31-én született Szöulban, és már születése pillanatától fogva nem volt beleszólása a maga életútjába. Anyjának hála 1 éves korától (!) mutogatták őt modellként különféle magazinok címlapjain. 9 évesen kapta első filmszerepét, miután két lánytestvérével együtt őt is beerőszakolták szülei a színészi pályára.
Innentől nem volt megállás: Kim Szeron ünnepelt tinisztárrá lett Korea-szerte, ki 15 évesen megkapta első főszerepét. Ráadásul egy mentálisan igencsak megterhelő filmben, mely Korea japán megszállása idején szexrabszolgaságra kényszerített kiskorú lányok valóságát vitte vászonra.
Természetesen, ahogy egy tinilánytól az illik, Kim Szeron korai élete is telítődött világra szóló botrányokkal, felháborító cselekményekkel, melyek az ő sztársága végett ráadásul rendre óriási visszhangot kaptak.
Na de milyenek voltak ezek a cselekmények? Bankrablás? Boltfosztás? Hajléktalanok felgyújtása az utcán bandázva? Ugyan már! Kim Szeron megbocsáthatatlan bűne 13 évesen az lett, hogy elkezdett egy fiúval randizni. Ráadásul az Instára lőtt közös képen néhány borospohár is díszelgett, a barátai által odacipelt cigarettákról nem is beszélve, merthogy egy házibulin készült maga a csoportkép.
Innen már csak lefelé vezetett szegény kislány mentális útja, ki nyúlfarknyi élete során soha nem ismerhetett meg kegyelmes, örömteli, aprócska hiányosságait nem minden létező szócsatornán pellengérre állító világot. Magyarán a reménytelenség és az öngyilkosság elkerülhetetlensége kitörölhetetlenül belé lett programozva a születése pillanatától fogva.
Ezután, bár sorra rótták rá az újabb meg újabb szerepeket, családtagjai és hozzá hasonló celeb kollégái kórusban tagadták le annak tényét, hogy Kim Szeronnal randiznak vagy randiztak volna. Egy koreai idol ugyanis az ügynöksége által érvényesített szigor mentén nem randizhat és nem lehet magánélete.
E sorok írása közben jelentett be Kim családja egy sajtótájékoztatót, melyben felfedik ama elhallgatott tényt, hogy Kim Szuhjon (szintén színész) 2015-20 között folyamatosan randizott a lánnyal, és rejtett párkapcsolatot folytattak, amikor Szeron még csak 15 éves, tehát kiskorú volt. Koreában a korlátok nélküli beleegyezés alsó korhatára 18 év, melynek hála közte és nála 12 évvel idősebb Szuhjon közt titokban zajló szerelem illegálisnak minősült. Kim Szuhjon ügynöksége természetesen vehemensen tagadja az „illegális randizás” tényét, ezért most a család kiáll a lapokat kiteregetni.
Miután Kim Szeron „kicsapongó életére” egyetlen fénykép nyomán bizonyság derült, s ez a koreai idolok világában megbocsájthatatlan bűn (idolként nem tévedhetsz, hibázhatsz, tökéletesnek kell lenned), innentől fogva a rémhírsajtó futószalagon gyártotta az ő személyét lejárató álhíreket és konteókat. Kim ugyan sorban kapta a szerepeket továbbra is, számozatlanul ömlöttek színészi alteregójára a busás díjazások és elismerések, de az ő magánélete, azaz emberi reputációja totálisan romba dőlt.
A temérdek, „karrierje ápolása” érdekében eszközölt kényszerű hallgatózása és kvázi rituálisan meggyilkolt személyisége végül oda juttatta őt, hogy 2022. május 18-án ittasan vezetvén autójával felszántott egy trafót. Ennek következménye néhány óra áramszünet lett egy szöuli kerületben.
Már rögtön másnap sűrű esedezések és térdre rogyva bocsánatkérések közepette vezekelt a hörgő rajongótábora és természetesen az akciója által megkárosított mintegy 57 kereskedelmi egység dolgozói előtt, akik három órán át nem kaptak áramot.
Szeron nemhogy kifizette a kirótt bírságot, de egyenként járult az összes bodega tulajdonosához a keletkezett anyagi kár megtérítésének ígérvényével. Mindez roppant nehéz (vagy mint később kiderült: lehetetlen) akadályokba ütközött, miután ügynöksége azonnali hatállyal kihajította őt, miközben az épp forgatás alatt álló, Bloodhounds c. Netflix sorozat kései részeiből szinte kompletten kiírták az ő személyét.
Magyarán Kim Szeron színészi pályafutásának, melynek választására vagy épp visszautasítására születésétől fogva nem volt lehetősége, itt és most véget vetett a rendszer, kvázi kizárta őt a létezés jogából.
Innentől Szeron sorsa az örök gyötrelemtől eltekintve semmit nem tartogatott, amiért érdemes volna életben maradni. A beérkezett kártérítési igények nyomán 700 millió won (175 millió Ft) letörleszthetetlen adóssága keletkezett az őt foglalkoztatni többé nem kívánó ügynökség felé. Hogy kezelte ezt a lehetetlen problémát? Úgy, ahogy azt a fröcsögő pofájú prolihad rendre mindenkitől erőszakkal követeli: elment dóáóóógózni, hogy szépen egy élet kemény munkájával letörlessze az általa okozott kárt.
…Csak hát a mesterterv hogyhogynem abszolúte balul sült el. Nem elég, hogy Szeron kényszerűen megmaradt kevéske szabadidejét áldozta fel a munka oltárán, miközben egyetemi tanulmányai befejezésén is fáradoznia kellett, de kávéházi munkájából is rövid távon elküldték, mert mindenki felismerte őt, kellemetlen pillanatok sokaságát generálván ezzel a Mega Coffee vállalatnak. Ráadásul a rosszindulatú sajtó nimbuszjavító PR-akciónak vélte az eseményt, hiszen egy ilyen híres és gazdag lány nyilvánvalóan nem vállal munkát az alsórendű pórnépnek való állásokban. Bár hivatalosan több millió dollár vagyona volt, mint kiderült, az teljes egészében, ideértve a házát is az ügynöksége nevén maradt halála napjáig.
Végül kényszer-munkanélküliként egyéb lehetősége nem maradt, mint megpróbálni magát visszakönyörögni a színészi pályára, mert a mesés munka alapú társadalom megtiltotta neki a megélhetést. Szerencsétlen lány élete utolsó hónapjaiban már a névváltással kacérkodott, mert sehova nem vették fel dolgozni.
2024 tavaszán nagy nehezen kisírt magából egy filmszerepet, ám egy hónappal később rohamosan romló mentális állapota miatt azt vissza kellett mondania. Mialatt a bűnei helyrehozatalán fáradozott egyre fogyatkozó erővel, a média 2022 májusa és halála napja között 2000-nél is több hazugsággal, magánéletét gyalázó gonosz pletykákkal mételyezte őt és hergelte az eddigre gyűlölködők hadává torzult egykori rajongótáborát.
Végül más kiutat nem látván a maga tragédiájából Kim Szeron 2025. február 16-án 24 évesen, a saját lakásában öngyilkos lett.
Dél-Koreában egészen gyakori a helyi idolok akképp való kezelése, hogy egyik pillanatról a másikra alakítja őket a média ünnepelt sztárokból démonokká. Költői túlzásnak tűnik innen a távolból a Squid Game világa, pedig ez Korea dolgozó népének napi szintű depresszív és lélekgyilkos valósága.
Korea lakosságának legnagyobb része ateista és materialista, így a rendszer húsdarálójába bevágott áldozatoknak esélyük sincs megismerni egy olyan világot, amelyben – ha néhanapján vétkeznek is – igaz szeretetre, kegyelemre és megbocsátásra lelnek.
Kim Szeron halála után további részletek is kiderültek az őrjöngő média kitalációi kivételével egyébként totális hallgatás övezte magánéletéről. Eszerint a már említett titkos szerelmi ügye mellett az anyjával való viszonya végérvényesen megromlott, mert az nem volt hajlandó elfogadni lánya mérhetetlen lelki szenvedésének tényét. A COVID-karantén időszakában Kim Szeron volt a család fenntartója, merthogy a lezárások miatt mindkét szülő biznisze befuccsolt.
Ennyit hát az ő nyúlfarknyi életéről, ami voltaképp meg sem kezdődhetett neki.
Nem véletlen citáltam ide ezt a nekrológot, hiszen itt a Revolife-on nem öncélúan közlök öröm vagy gyászhíreket, mindig akad ezekkel az írásokkal kapcsolatosan tanító célzatú megjegyzésem, s ezt most sincs másképp. Sajnos ezt a lányt már nem hozhatjuk vissza, de azért komoly és erőteljes tanulságokat levonhatunk az ő keserves létének szemelvényeiből.
Ugye ama sátáni sugallattal házal nekünk immár hosszú évezredek óta a rendszer és az annak működését igazgató hatalom, hogy bízzuk a testünk, (eltagadott) lelkünk és elménk feletti teljes körű kontrollt az ő kígyónyelvvel beígért istápolására.
Ha így teszünk, már itt a földi éltünkben megláthatjuk a mennyek országát, hiszen a hatalom majd gondoskodik a mi hathatós taníttatásunkról, foglalkoztatásunkról, földi örömeink biztosításáról, továbbá busás nyugdíjaztatásunkról. Kiváltképp amennyiben minden tekintetben a sátán kívánságainak megfelelően járunk el.
A hatalom úgy tartja nyilván az általa hasznos zsarolási potenciálnak ítéltetett cselekedeteinket, vétkeinket, mulasztásainkat, ahogy kénye-kedve tartja. Kizárólag őneki gyónjunk, csakis őelőtte vezekelhetünk az általa erőszakkal ránk rótt bűneinkért (ha nincs ilyenünk, majd az kreál nekünk!).
Mint láthatjuk, a rendszernek, a hatalomnak, az embereknek való megfelelés erőszakos követelménye nemhogy az édenkert kapuin nem kísér be minket, de egyenesen az elkerülhetetlen elhalálozás, pokol és kárhozat feneketlen vermébe taszít totális könyörtelenséggel és irgalmat nem ismervén.
Egyszersmind az ilyen csernusi pokolfajzatok egyéni felelősséget erőszakoló halálmantráinak való engedelmességünk az idő előtti elhalálozásra ítél bennünket.
Lássuk, konkrétan miről is van szó. 13 éves lányként talán nem Kim Szeron volt a legelső a világon, ki haveri társaságban pohár piával mutatkozott. 15 évesen randizni meg hát… rendben, nagy volt a korkülönbség, de akkor is… ezért pellengérre állítani egy lányt?
De térjünk rá a balesetére, hiszen nyilván ebben van a kutya elásva, ezért a tettéért volt muszáj megölnie magát, s így a rá varrt 175 millió forintnyi tartozása immár soha kielégíttetést nem nyerhet.
Tehát részegen felszántott egy trafót. Az ezért kirótt bírságot megfizette. Soha többé nem követett el még egy ugyanilyen kihágást. Az 57 füstös bódé árusait az ügynökségén keresztül kártalanította, sőt mi több, személyesen felkereste tulajdonosaikat az apológiájával! Bár papíron milliomos volt, minden vagyona, ideértve házát is az ügynöksége nevén szerepelt. Kim Szeronnak kvázi zéró vagyona volt, s még az egyetemet is be kellett fejeznie.
Halála napjáig további sokszáz alkalommal, minden műsorban, ahova hívták, minden hírlapon, ami megszólaltatta kénytelen volt újra meg újra esdekelve bocsánatot kérni. És ez sem volt elég: totális kisemmizését követően, mivel felvállalta magára egyéni felelősségét, még akkora tartozás megfizetésére kötelezték, amit munkából tökéletesen lehetetlen letörleszteni! Ugyanis ennek a 175 millió forintnak a kamata gyorsabban nő egy fostos kávéházban ledolgozható bérnél. Kim mégis megpróbálta, s belerokkant, mert a munka szentségével és a munka alapú társadalom tömeggyilkos faszfej ideológiájával házaló karhatalom, vele a tomboló söpredék csürhe MEGAKADÁLYOZZA ÉS ELLEHETETLENÍTI a létfenntartást!
A rendszer tehát olyan követelményeket ró erőszakkal az emberekre, amelyek teljesítését aztán lehetetlenné teszi. S mindennek úgymond jogos visszaigazolásához egyetlen rossz napunkon bekövetkező aprócska hibázás szükségeltetik neki, hogy saját magára nézvést bárminemű következmény nélkül könyörtelenül legyilkoljon minket.
A tanulság tehát, hogy akármennyire is fitogtatja fostos erejét a hatalom, soha ne vigyük az ő ítélőszéke elé akár sérelmeinket, akár vétkeinket, akár bárminemű gondunkat-bajunkat, amelyeket pofátlanul ki fog aknázni a maga javára, bennünket meg dögrovásra juttat. Tilos a hatalmat szolgálni adófizetéseinkkel, kőkemény munkánkkal.
Esetleges vétkeink, hibázásaink esetén soha ne kérjünk emberektől bocsánatot (a közvetlen érintetteket kivéve), hanem igenis vigyük ügyünket Isten ítélőszéke elé, aki nem vet ránk förtelmes vérmes erőszakkal akkora terhet, amelynek elhordozása eleve lehetetlenség.
Ja, és nincs egyéni felelősségünk a teljesíthetetlen követelmények abszolválásában.
A borítókép és a külön jelölt fotó kivételével a képek pusztán illusztrációk.
