Ama felütéssel indul a cikk, hogy a neoliberalizmus sikerrel bomlasztotta szét a tömegmozgalmakat és közösségi szervezeteket, így maradtak gumicsontokként az ún. törzsi torzsalkodások az abortusz engedélyezéséről vagy épp tilalmáról, a homoszexualitás megítéléséről, stb.
Akárhogy is kívánnánk aktivitáskodni, a rendszer, mely ez esetben a globális neoliberális vadkapitalizmust jelenti, tökéletesen érinthetetlen. Tömegmozgalmak jönnek-mennek, de a rendszer regnuma bombabiztos és betonstabil marad.
Hiába kiáltja ki mondjuk Richard Wolff ellenségnek a kapitalizmust, eme absztrakt és megfoghatatlan szisztéma egész egyszerűen nem lehet harag vagy aktivizmus tárgya. Hogyan szankcionálsz egy kvázi transzcendens rendszert? Legfeljebb szidhatod a főbérlődet, az alulfinanszírozott kórház személyzetét, a szemét főnököd, de bármit is teszel, a rendszer érintetlen marad és annak működésén jottányit sem tudsz változtatni.
E tény ismeretének fényében tökéletesen lehetetlen ama vágyálom abszolválása, hogy ambiciózus politikusaink majd jól megváltoztatják a világrendet. Ha Donald Trump alatt bedől a gazdaság, Joe Biden nyilván nekiáll őt hibáztatni. Ám amint Biden jut hatalomra és az ő regnuma alatt türemkedik be a válság, Trump máris viszont-akciót hirdet vele szemben. 2024-ben ugyanez a retorikai adok kapok annyiban módosul, hogy immár Trump helyett Kamala Harris kapja majd az arcába a savas kritikát, miközben a rendszer gerjesztette válságállapotok és az elkerülhetetlen összeomlás felé vezető út néhány apró kanyarocska kivételével jottányit sem módosulnak.
Itt tévednek hát leginkább korunk világ-irányításra bejelentkező pribékjei. Azt képzelik, némi személyi cserével és egy-két új törvény beiktatásával megoldható a kibontakozó válság. Holott az apokalipszis a maga demográfiai katasztrófájával, pénzügyi összeomlásával, súlyos társadalmi tenzióival szisztematikus, épp ezért tökéletesen megfoghatatlan. Nem pedig bizonyos kulcs-személyek ténykedésének feltétele a pusztulás vagy épp annak elkerülése.
Napjaink haragittas utcai tüntetései jobbára leképezik ezt a valóságot, a fősodratú, kiváltképp szélsőjobboldali elitek viszont mindebből mit sem vesznek észre. Ők még mindig úgy képzelik, a komplett emberiség nem több sakktáblán rángatható bábok hadánál, mely mezőn minden egyes figura kizárólag oda lép, ahova a magasságos fáraó azt megparancsolja.
Nehéz hát felfogni e tényt, de mégis igaz: folyamatosan csúszik ki a kontroll az uralkodó osztály kezei közül, s e válság bizony a világtörténelem legsúlyosabb bizonytalanság-hullámát vonja maga után. Képzeljük el, mi történik, amikor a milliárdnyi nyugdíjas portájához egyszer csak mindennemű előzetes figyelmeztetés nélkül elfelejt járulni a postás bácsi.
Az emberek átadták az életük feletti közvetlen, így élet-halál kérdését önkényesen szabályozó kontrollt egy megfoghatatlan, absztrakt, láthatatlan és elszámoltathatatlan rendszer kezébe. Mi lesz ezután?
Természetesen Richard Wolff szerint is Kína, illetve a BRICS lesznek a következő gazdasági transzformáció nagy felemelkedettjei, de a bölcsebb lényeglátók már ismerik a választ: semmiféle új világrend nem fog eztán felemelkedni. Ha a rendszer láthatatlan és absztrakt, viszont univerzális, egy esetleges új birodalmi hegemónia sem fog jottányit sem változtatni annak működésén. Majd Richard Wolff-ot is jól képen csapja a valóság, amikor hajlandó lesz végre észrevenni a Kína rohamos gazdasági hanyatlásáról értekező statisztikákat.
Az sem világos, amennyiben mégis lezajlik egyféle pólusváltás, hogy a dichotómiákban gondolkozók szerint miért vezet egy adott gazdasági blokk felemelkedése a másik hanyatlásához. Mire fel ez az irigység? Nem volna ildomosabb a komplett világ népességére prosperitást és jólétet kívánni?
Egy olyan érában tehát, amelyben impotensebbnél impotensebb kormányok váltják egymást és még az egykor szocialistákként aposztrofált baloldali tömörülések sem képesek néhány, a szellemi maszturbáció szintjénél aligha jelentősebb reguláció átütésénél, nyilvánvalóan kezdenek a kétségbeesett tömegek olyan személyi megváltók felé fordulni, akik szemlátomást hitelesen képviselik a hazugságot, hogy a rendszer igenis megváltható, pusztán annak olajozott működését szabotáló aktoroktól szükséges azt megtisztítani, hogy a postás továbbra is meghozza a nyugdíjat és a munkások továbbra is agyhalott zombi üzemmódban nyomogathassák a gyárüzemekben a gombokat.
Marine Le Pen, Donald Trump, Nigel Farage és Orbán Viktor egyaránt az elsősorban bal -és jobbközépbeli politikai ellenfeleik rugdosását végzik anélkül, hogy a rendszerbeli problémákhoz egyáltalán hozzá szagolnának. E populista aktorok viszont oly sikeresnek bizonyulnak, hogy temérdek régióban az egykor szocialista beállítottságú munkás osztály is boldogan adja rájuk a voksát.
Közben az ún. mérsékelt (tehát a neoliberális status quo sértetlenségét garantáló) aktorok, származzanak akár bal, akár jobb oldalról, immár olyan liberális demokráciákban, mint Franciaország vagy az Egyesült Királyság is össznépi megvetésnek örvendnek.
Csodálkozó Pikachu arccal adják egymásnak a kilincset a vezető közgazdászok, hogy a gazdaság csodás teljesítményét igazoló statisztikáik ellenében miért érkeznek elsöprően negatív közvélemény-kutatások a tévétársaságok és fősodratú hírportálok postaládáiba? Hogy lehet, hogy a fogyasztói bonanzát éltető influencereink jottányit sem változtatnak a közvélemény látáspontján?
Ily körülmények, harag és kiábrándulás közepette meglehetősen megnövekedik az igény a hamis prófétákra.
Itt kapcsolódik a képbe utolsó boncalanyunk, a stílusosan a Mein Kampf századik évfordulójára időzített reakciós fasiszta Project 2025 tervezet. Ezt Trump esetleges 2024-es megválasztásának apropójából állította össze egy széljobboldali think tank, mely szerint az alább vázolt módokon szükséges átalakítani a társadalmat egy úgymond keresztény-konzervatív forradalom levezénylésére. Hát, ebből a fércműből biza fájóan hiányzik a keresztényi látásmód.
Számomra is megdöbbentő módon roppant részletes magyar nyelvű Wikipedia szócikk elemzi eme újvilágrend-tervezetet, így elegendő kizárólag ezeket citálnom a megfelelően alapos elemzéshez.
Támogatja a halálbüntetést és fontosnak tartja ezek gyors kivitelezését. Paul Dans, a projekt igazgatója, azt nyilatkozta, hogy a cél egy lényegében „felfegyverzett” konzervatív hadsereg bevezénylése a mélyállam elleni harcba.
Háborúpárti baloldal ugye. Göbbels: vádoljuk azokkal ellenfelünket, amiket mi magunk művelünk.
klímaváltozás elleni intézkedések felszámolása, szervezetek anyagi támogatásának beszüntetése.
Mi sem természetesebb ennél, mit nekünk holmi szaros bolygó, ugyan már! A profit fontosabb.
A projekt célja, hogy a kormány a kereszténység tanításai alapján működjön, büntetendővé téve a pornográfia megtekintését, eltörölné védőeszközöket a szexuális és nemi identitás következtében történő diszkrimináció ellen, illetve véget vetne olyan programoknak, amik egyenlőségre törekednek, és illegálissá tenné a pozitív diszkriminációt.
Az Antikrisztus ismérve, hogy miközben az igazi Krisztus nevében jár el, azzal homlokegyenest ellentétes dolgokat cselekszik.
A Project 2025 kritikusai szerint egy tekintélyuralmi keresztény nacionalista mozgalom, aminek következtében az Egyesült Államok autokráciává alakulhatna.
Keresztény nacionalizmus nem létezik. Valaki vagy keresztény, vagy nacionalista. A kettő ellentétes egymással.
Roberts szerint a jó élet kulcsát „a család – a házasság, a gyermekek, hálaadási vacsorák és hasonlók” adják…
Korsóknak, poharaknak mosását, meg efféléket cselekedtek… Az Isten parancsolatját szépen félreteszitek, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
A szerző szerint az Egyesült Államok 2024-ben egy olyan hely, ahol az „infláció elpusztítja családok költségvetését, a kábítószer-túladagolásokhoz köthető halálok száma nő és a gyermekek szenvednek a transznemizmus[a] toxikus normalizálásától, könyvtáraikat drag queenek és pornográfia szállja meg.
Nyilván. Pusztán arról méltóztatnak megfeledkezni, hogy mi mindennek a kiváltó oka? Csak nem épp a rendszer depresszív valósága, az igazság érvényesítésének lehetetlensége, a szegények és elesettek taposottsága, amely alól az emberek kétségbeesett és esetlen módon kapaszkodókat, illetve menekülési útvonalakat keresnek?
A szervezet kijelentette, hogy „Isten elrendelte szombatnapot, mint a pihenés napja” és javasolná törvények elfogadását, amik magasabb fizetést adnának az amerikai polgároknak, ha ezeken a napokon dolgoznak.
Mózes rendelkezése szerint a szombatnapon dolgozni merészelőket halállal kell sújtani, nem pedig extra jövedelmet juttatni nekik. Dehát kb. ennyit számítanak ezeknek a fenenagy keresztény-konzervatívoknak a Biblia tanai. Úgy rángatják azokat a maguk ízlésének kiszolgálására, mint a kapcarongyot.
A Project 2025 szerint a kormánynak a „család és a házasság Biblián alapuló, társadalomtudomány által megerősített definícióját” kell használnia.
Vagy Biblián alapuló, vagy társadalomtudomány által megerősített. Megintcsak ellentét.
Ennek a célnak eléréséhez csak heteroszexuális nőket és férfiakat ismerne el a szövetségi kormány, eltávolítva mindenféle diszkrimináció elleni védelmet szexuális vagy nemi identitás alapján, illetve törölve programokat, amik az egyenlőségért küzdenek az országban.
A társadalomtudomány szerint a természetben létezik homoszexualitás, továbbá magányos életet élő, rajban vagy falkában közlekedő fajok is elterjedtek. Az állatvilágban szigorú hierarchiába szerveződő és totális anarchiában éldegélő fajták is megélnek. Melyik legyen hát az univerzális társadalomszervezési elv?
A Mandate előszavában Kevin Roberts megosztja véleményét, hogy a pornográfia népszerűsíti a szexuális devianciát, a gyermekek szexualizálását és a nők kihasználását. Roberts szerint az Egyesült Államok alkotmánya első cikkelye nem védi a pornográfiát, így be kellene tiltani. Javasolja cégek és személyek elítélését, akik pornográfiát gyártanak, amit kábítószerekhez hasonlított.
Amíg nem volt széles körben elérhető pornó, keresztény-konzervativizmus ide vagy oda, a nemi erőszakok, kéjgyilkosságok, pedofília mértéke az egeket verdeste. Most melyik a rosszabb? Két cselekvőképes személy közös egyetértésével közzé tenni egy olyan nemi szerv látványát, ami egyébként mindenkinek van, vagy pedig újból teret nyitni az ilyen Kiss Bélák előtt, hogy végezzék dolgukat?
Zárjuk eme értekezletet néhány igazán érdekes megállapítással Adolf Hitlerről:
Hitler az egyházat egy roppant fontos konzervatív társadalmi befolyásoló erőnek tartotta. Ezért szövetséget kötött velük, hogy szolgálják az ő közvetlen politikai céljait. Nyilvános beszédeiben Hitler ajnározta a keresztényi hagyományokat és a német keresztény kultúrát, habár Jézust árjává tette, ki a zsidók ellen harcolt. Mindennemű kereszténység-párti retorikájának ellent mondottak privát körökben tett megjegyzései, melyek a kereszténységet abszurditásként és hazugságokra épített nonszenszként festették fel.
