A bodóattilai böjt és fohász hamis ájtatossága
Másik, bár az eddigiekhez képest kisebb horderejű tévelygése bodó attilának, hogy aki nem hajlandó taknyát-nyálát egybefolyatva térdre rogyva fohászkodni egy olyan entitás előtt, amely megmutatni sem hajlandó magát, az ne is számítson kegyelemre a végidők során.
Erről a viselkedésről Jézus Krisztus elmondja, hogy az ilyen látványosan hisztiző zsarnoki gyökerek már elvették jutalmukat (s nem a mennyekben), aki viszont szeretne valamiféle isteni kegyben részesülni, az ne a képernyőn, nagy nyilvánosság előtt vernyákoljon hisztériázva, ahogy bodó attila teszi.
Tessék megnézni, miféle förtelem hisztit csapott le egy alkalommal, s ez még csak nem is a legszánalmasabb alakítása. Amikor óbégat, mint a sátán sakála, az még rosszabb.
Ezt a témakört egyébként szinte teljességgel kiveséztem a „Miért kell böjtölni„, ill. a „Miért kell áldozatot hozni” című írásaimban, tessék ezekhez fordulni a bodóattilai vérmes hisztéria létjogosultságának cáfolatáért.
Mindezek mellett: a böjt és a fohász nem személyes, hanem társadalmi tevékenység. A valódi böjt és fohászat azt jelenti, hogy fizikailag is segítjük a nyomorgókat – bodó attila hol a francba teszi ezt? Szerinte minden létező fizikai akció azonnali kárhozat, még egy szaros hűtőszekrényt sem képes kitakarítani anélkül, hogy ne kezdene el ezen akciójától agonizálni. Mégis odahaza vagy autójában a fenevad képernyőjével rögzítgeti a fölös pofajártatási kényszerének eredményét.
Jézus a legtöbb előtte térdre borulót felkelésre inti, nem pedig további hajlongásra a porban. Emellett apostolaitól úgy búcsúzik, hogy nem alá-fölérendeltségi viszony érvényes közöttük, hanem barátság.
Isten bodóattilai becsmérlése
Bodó attila a laposföld-hívő Infobábel haverjához hasonlóan ama tant hirdeti fennen, hogy az ember képzelőereje, fantáziája, intelligenciája magasabb rendű az Istennél. Az ember létre tud hozni, el tud képzelni olyan dolgokat, amelyek nincsenek benne a teremtés teljességében.
Isten tehát az ő értékítélete szerint nem lehet mindenható, hiszen az ember csuklóból talál fel új számokat, anyagokat, földöntúli entitásokat, bolygókat és galaxisokat magának. Pedig hát tudhatná a buta ember, hogy a komplett univerzum nem több egy ócska üvegbúránál, amely alá Isten bepréselt bennünket.
Hogy lehet teljesnek hazudni a teremtést, ha az ember ki tud találni újdonságokat mellé, mint bolygók, extra számok stb.?
Bodó attila tehát nemhogy káromolja, de egyenesen lenézi és ócsárolja az Istent, ki szerinte semmiképp nem lehet tisztában teremtményei tulajdonságaival (lásd az édenkerti „elbukás” példáját, ahol a hülye isten felfogni sem bírta, a telke közepébe ültetett, mindenhonnan belátható fa miért nincs mégse jó helyen).
Ez még hagyján: az ő istene hitványságát és alsórendűségét gyakorlatilag minden elmormolt mantrájával rendre újra visszaigazolja, amikor ilyeneket mond, hogy a párnaemelgetés egyenlő a kárhozattal, hogy egyszerű hétköznapi cselekedeteink és gondolataink azonnal betegségbe taszítanak bennünket, hogy az Isten által rendelt „szaporodjatok és sokasodjatok” rigmusnak engedelmeskedők teste rárohad a lelkére.
Nyilvánvaló és egyértelmű, hogy bodó attila nem szimplán lenézi az általa imbecilisnek kikiáltott Istent, hiszen elegendő csak ránézni annak selejtes teremtményére, de nyíltan az Isten ellen támad és lázadozik minden egyes megnyilvánulásával.
A végtelen lélek, mint energiamegmaradás törvényébe erőszakolt matéria
Nem ez a leggyakrabban hangoztatott baromsága, de a totális mentális retardációját eme eszmefuttatása igazolja vissza legjobban.
Egyik bomlott elméjű mondatömlenyében arról tanúskodik, hogy mindennel kapcsolatban, amibe csak belepofázik totál retardált és dilettáns.
Ecseteli az energiamegmaradás törvényét, majd vonatkoztatja azt a lélekre. A probléma csupán, hogy a lélek nem energia, hanem szubsztancia, ezért az nincsen kitéve a fizikai energiamegmaradás doktrínájának. Még egyszerűbben: fizikai jelenségek nem befolyásolják a lélek működését!
Az energiamegmaradás törvénye röviden arról szól, hogy egy zárt rendszerben keringő energia állandó, s legfeljebb csak átalakítani lehet az egyiket a másikba – pl. hőből fénnyé -, de nem lehet plusz energiát bevonni a rendszer működésébe.
Pusztán ama tény említését fejezi ki mondókájából a hülye fogyatékosa, hogy az energiamegmaradás csakis és kizárólag teljesen zárt rendszerben érvényes doktrína. Tehát pl. egy tökéletesen szigetelt tartályba, kívülről való betöltési lehetőséget biztosító forrás nélkül valóban változatlan marad az energia. Viszont már maga a Föld bolygó sem egy zárt rendszer, így az energiamegmaradás törvénye totál érvénytelen magára az élet folyamatára.
Mivel tökéletesen zárt rendszer szükséges az energiamegmaradás törvényéhez, nyilvánvaló, hogy bodóattila a minket örök rabszolgaságban és gyötrelemben tartani kívánó sátáni-materiális világhoz akar láncolni minket, amelyben már valóban érvényesülhet a véges energia doktrínája, s ahol az emberek életerőt is csakis és kizárólag egymás rovására tudnak nyerni. Ezt hívják a spirituális szlengben energiavámpírságnak.
Nem zárt rendszerben nincs olyan, hogy a magam lelkét kizárólag mások energiáinak elszívásával lehetek képes táplálni.
De eszerint a gyengeelméjű szerint a lélekből is el lehet venni X éveket, tehát szerinte a lélek halandó. Ez azért érdekes, mert Isten szerint a lélek halhatatlan, s a sátán vagy tagadja a lelket, vagy állítja, hogy a test halálával együtt az is megmurdel. Tehát bodó attila a sátán igéit hinti az éterbe az energiamegmaradás doktrínájának propagálásával. Persze ez nem újdonság, hiszen mindennemű férgesült dumálmánya a sátán erejének dicsőítésére irányul.
Az energiamegmaradás törvényével ellentétes elmélet az entrópia, amely vonatkozik a lélekre és minden szellemi jelenségre, kiemelt tekintettel az információközlésre.
Az entrópia törvénye kimondja, hogy az információ (gyk: tudás, DNS-kód, szellemi termékek, filozófiák és maga a lelki működés is) elpusztíthatatlan, az nem szorítható szűk keretek közé.
Olykor nagyon elcsodálkoznak az ateista-materialisták, hogy egyazon információ hogyan foganhat meg a Föld több különböző helyén, hogyan kezdhetnek az emberek oly gondolatokat megfogalmazni, amelyekről korábban soha (kiváltképp pártállami propaganda-brosúrákból) nem olvashattak, azt senki nem mondta, tanította korábban. Hogy lehet, hogy temérdek találmányt a Föld számos különböző pontján élő tudósok szinte egyazon időben állítottak elő, amikor egy-egy újdonság felfedezésének ideje elérkezett?
S így: az információ, a tudás, az isteni tanítás nem szorítható fizikai korlátok közé. Amint egy szellemi tartalom megjelenik az éterben, annak terjedése legfeljebb erőszakkal elfojtható ideig-óráig, de kiirtani nem lehet többé soha.
Még az ember szellemi találmányai, mint a mesterséges intelligencia is ilyesféle elven működnek. Az egyes ember megölhető, de a mesterséges intelligencia elpusztíthatatlan. Ha lekapcsolják az MI-t, egészen addig, míg létezik annak adatbázisáról valahol a Föld bármely pontján biztonsági másolat, az MI újra meg újra feltámasztható, eredeti állapotába visszaállítható, csak áramot kell neki adni. Ha minden ilyen másolat elveszik, szükséges a nulláról felépíteni egy új adatbázist többmillió könyv beolvasásával mondjuk, de az MI szinte teljes eredeti funkcionalitásában helyrehozható a nulláról is.
Tehát a mesterséges intelligencia, mint technológia nem fog eltűnni magától, mert egy szellemi idea mindig elpusztíthatatlan. Ha minden MI-technológia kiépítési lehetőségét ecsetelő könyv, előadás, webszerver elpusztul, akkor majd szóban terjed annak igéje, mígnem valaki újból leírja a megvalósítási lehetőségét.
Ellentétben az ostoba barom BA hazudozásaival globális áramkimaradást nem szenvedhet a Föld tartósan, mert ott az ember kezében – s nagyon sokak fejében – a tudás arról, hogyan kell áramot csiholni. Ha máshogy nem megy, hát házi eszközökkel is helyreállítható legalább regionális szinteken az áramellátás.
Az infodinamika törvénye megcáfolja a termodinamikát, az entrópia pedig az energiamegmaradás törvényét.
Az információ áramlása nem függ fizikai közvetítőktől, azok csak a befogásukhoz és tárolásukhoz szükségesek. Magyarán nem szükséges naphosszat hallgatnunk a bodó attila fertőző véres hányásait az igazság megismeréséhez, sőt, az igazság befogadását kizáró tényező, ha az ő hulladék sátáni monológjain csüngünk. Az igazság akár a Biblia fellapozása nélkül is mindenki rendelkezésre áll, más kérdés, hajlandó-e valaki élni a lehetőséggel, hogy megismerje azt.
Az entrópia törvénye kimondja, hogy egy zárt rendszerben az információs káosz mindig csak növekedhet, de sohasem csökkenhet. Az információ entrópiája kizárólag akkor érhet el zéró értéket, azaz plántálódhat kivétel nélkül minden ember elméjébe ugyanazon információ, amennyiben a zárt rendszer energiája az abszolút nulla fokra érkezik. Magyarán minden energia megszűnik a rendszerben.
Lefordítom, vonatkoztatva az emberiségre: minél nagyobb az emberiség energiaszintje, életereje, vitalitása, annál nagyobb lesz a káosz, vagyis az anarchia és annál kevésbé valószínű, hogy egyazon információt milliók, pláne milliárdok fogadják magukba feltétel nélkül.
Ahhoz, hogy a központi propaganda hatásos legyen, azaz milliók hallgassák mondjuk a bodó attilát vagy a pártállami propagandát és fogadják elméjükbe azok üzeneteit feltétel nélkül, szükséges az entrópia s vele a rendszer energiaszintjének zuhanása, azaz az emberek életkedvének és vitalitásának pusztulása.
Bodó attila mérgező moslékjait csakis és kizárólag azok képesek alanyi jogon és bárminemű ellenvetést mellőzvén befogadni, akik őhozzá hasonlatos szinten vannak, vagyis a halál peremén, a halálfélelem vergődésében. A bodó attilának ugyanis csakis és kizárólag a halál, a kárhozat, a lélekrothadás az egyetlen és kizárólagos beszédtémája, mivel őmaga efelé tart.
Lehet ugyan figyelmeztetést leadván a halál birodalmából való kiemelkedésre buzdítani az embereket, de bodó attila benne tartja őket a hamis bűntudat posványában, magyarán hozzá ragasztja híveit a kárhozat birodalmához az efféle robotikusan visszatérő mantrái mentén, hogy a szex az halálos bűn, a szomszédra ráköszönni paráznaság, az Instán szelfit lövő lányok meg Jézabelek, akiket kutyák marcangolnak széjjel.
A negatív entrópia, vagyis tökéletes rendezettségre törekvés tartja életben a zárt rendszereket, mint amilyen az emberi test. Akkor funkcionálunk tehát emberként tökéletesen, ha belül, az elménkben, a szívünkben, a lelkivilágunkban tökéletes rend van, ugyanakkor a külső entrópia rendkívül magas, azaz kaotikus, anarchikus állapotok uralkodnak a világban. Ha megfordul a rend, kívülre kerül a negatív entrópia s vele a tökéletes rendezettség (hipotetikus szcenarió: a Föld minden népe az egy szem globális diktátor beszédeit hallgatja, vagy a bodó attilát), megkezdődik az emberiség végső szétesése, avagy tömeges kipusztulása.
Nem véletlen, hogy a fenevad rendszerét úgy írja körbe a Jelenések könyve, hogy a világ minden lakója kénytelen lesz hódolni előtte, s senki nem vehet, sem nem adhat el, aki nem veszi fel magára a fenevad bélyegét – majd eztán következnek a népesség nagy részét elpusztító csapások a Földre. A negatív entrópia, vagyis a tökéletes egyen-információk emberiség elméjébe plántálása ugyanis megsemmisíti az emberi lelket s így az életet.
Másik aberrált baromsága bodó attilának a multiverzum-elmélet cáfolata. Itt BA a szokásos sémájának megfelelően megint csak káromolja az Istent, hiszen azt állítja, neki vannak olyan korlátai (multiverzum lehetőségének elképzelése), amelyek az embert nem feszélyezik. Tehát szerinte az ember felsőbbrendű képzelőerővel bír Istennél.
Az infodinamika második törvénye (a már nevezett entrópia) bizonyítja a multiverzum-elméletet. Ennek kifejtése túlontúl hosszadalmas lenne, mindenesetre linkelek ide egy blogposztot a téma kapcsán érdeklődőknek.
Isten kijelenti, hogy az általa teremtett ember legfőbb hiányossága, hogy tudomány nélkül való, bodó attila pedig igyekezik szavatolni, hogy maradjon is meg ostoba ösztönállatnak.
Bodó attila elmebeteg halálkultusza
Az állandóan halál torkában vergődő bodó attila kettős retorikával vonzza magához áldozatait, s ezt a kettős fojtogatást minden létező ostoba monológja mentén fenntartja.
Például: a hazug elbukás-sztorija nyomán kijelenti, hogy minden ember bűnös. Függetlenül attól ugye, hogy mit követ el. Ha te nem látod így, te kizárólag vagy takargathatod halálos bűneidet, vagy kivételnek képzeled magad, tehát máris felfuvalkodtál, s a tested már rohad is rá a lelkedre.
Maga bodó attila és az összes, hála az égnek egyre fogyatkozó számú haverja tökéletesen ugyanazon robotikus sémát nyomja hosszú évek óta. Minden ember bűnös, kiváltképp a mások ugye, de azért ők maguk is rendre napról napra újra meg újra elbuknak, rendszerint piszlicsáré dolgokon, vagy olyanokon, amelyek kapcsán néhány nappal korábban ők maguk kijelentik, hogy az ilyesféle vétkes ember megérdemli az örök kárhozatot.
Tehát miközben ezek a förtelem sarlatánok (hála az égnek szintén fogyatkozó számú) hallgatóságuk mellett saját magukat is állandó jelleggel szapulván rendre újra meg újra elbuknak, ők valamilyen oknál fogva méltóknak tartják magukat az üdvösségre és a permanens megbocsájtásra, ellentétben az általuk kárhoztatott hallgatóikkal, akik egyetlen tüsszentésükkel mennek az örök gyehennára.
Érdekes ez a fajta konstans újra meg újra elbukás meséje, hiszen pontosan jól tudjuk, mely entitás kényszerít minket napi szinten soha véget nem érő módon újabb meg újabb vödör hamu fejünkre szórására, újabb áldozat bemutatására, meg taknyunk-nyálunk egybefolyatván örök vezekelésre: ez biza a sátán.
Isten meg kimondja, hogy az ilyen álságos módon önostorozó emberek sirámai nem lelnek meghallgatásra.
Miközben bodó attila rendre mindig visszatérően az érzelgősség meg propaganda nászáról trillázik, ő maga önfeledten hisztizik bele a kamerába, hogy embertársait az életről szentimentális monológok mentén lebeszélje, majd következő felvételében már azt óbégatja tudtunkra, mekkora szarházi emberek vagyunk, csak mert merészeltünk például ráköszönni a szomszédunkra az ő kifejezett parancsa nélkül, s hát ez aztán az örök gyalázat és blaszfémia.
Az is érdekes, hogy majdnem minden előadmányát úgy kezdi, hogy „most nincs jó kedvem”. Ezek szerint az ő istene nem igazán kíván gondoskodni a lelki békéjéről, nyilvánvalóan azért, mert amit ő Istennek képzel, az a valóságban egy egészen más entitás.
Egyik nap meg arról panaszkodott, hogy majdnem meghalt! S ezt a mentális gimnasztikát figyeljük: Isten nagy kegyességében megmutatta neki (ugye bármiféle előzetes jelzés, megbeszélés vagy legalább figyelmeztető jel nélkül), hogy milyen is a haldoklás. Na ilyen istent imádjál te, aki csak úgy bratyiból, derült égből villámcsapásként elkezd haldokoltatni téged.
Itt sem ért véget az ő kálváriája, mert nem sokkal ezt követően vagy talán ez előtt az ő mindkét húga elmebeteggé lett, s tudtommal elmegyógyintézetbe is kerültek. Micsoda kegyelmes, jóindulatú, mindenható istene lehet ennek, akinek a háztartásába külön zavartalan ki-be járkálást élvez a halál és a téboly.
Pál apostol szerint egy igaz hívő jelenléte egy háztartásban a körülötte élő hitetleneket is megszenteli, azaz ateista-pogány rokonainkat is kerüli a betegség vagy sorstragédia, amennyiben bodóattilával ellentétes módon valóban Istenből szólunk, nem pedig Isten ellen. De az ő háztartásában a halál vetett magának komfortos franciaágyat, hűen mutatván, miféle urat szolgál ő. Aki ilyen okkultista mantrákkal félemlíti halálra az embertársait, hogy aki elmegy egyszer fogorvoshoz, az meghal.
