A 7-esbe került emberek kizuhannak a hatalom kontrollja és törvényei alól, ugyanakkor nem feltétlen nyernek bebocsájtást a mennyek országába, ahhoz ugyanis szükséges volna tovább állniuk a 8-as felé, azaz belépni a 8-as alsó karikája jelképezte földi dimenzióból a felsőrendű világokba (a mennyek országába). Az ember ezért csakis ideiglenes jelleggel tartózkodhat a 7-esben (hogy úgymond megpihenjen), de mindenképp tovább kell állnia.
A 7-es jelképezi a spiritualitás első lépcsőfoka mellett a törvénytelenség világát, a delúziókat, a devianciákat, a skizofréniát, a mentális összeomlást. Ugyanis aki benne ragad a 7-esben, nem megy tovább, vagy nem fordul vissza bodóattilai javaslatra a 6-os felé, az teljes magatehetetlenségében éhen hal (hiszen a rendszer többé nem táplálja, sőt kiéhezteti), öngyilkos lesz (mert nem hajlandó megkeresni Istent), vagy pedig bűnözni kényszerül, azaz a tízparancsolat tételeinek megszegésével tarthatja magát életben, amely akciók viszont magukkal vonják a kárhozat ítéletét.
A 7-esből tehát vagy megy vissza az ember a sátán alá, vagy tovább a 8-as felé, vagy toporog egy helyben, és akkor megőrül, elméje pedig szétbomlik. Nem véletlen szereti annyira a bodó attila ezt a számot, hiszen ő örökkön örökké ebben a skizofréniában kíván tartózkodni.
A 7-es ama határ (hetedhét határ ugye), amely elválasztja a földi dimenziót a mennyek országától, ugyanakkor a senki földjeként az itt megragadtak is senkiéi lesznek. A 7-esben megragadt emberekből lesznek a pedofilok, a sorozatgyilkosok, a bodóattilai hamis tanítók (akik vissza akarják küldeni az embereket a 6-osba, tehát a sátán alá), a flúgos tudósok, őrült zsenik, zabolázatlan művészek, kiknek elméjét nem tartják többé viszonylagos egészségben a hatalom által felállított törvényi és morális keretek, ugyanakkor Istent sem ismervén a totális téboly vesz uradalmat rajtuk.
Ide beilleszteném egy másik spirituális tanító videóit, 4-estől a 9-esig tartó számok jelentésével, aki ennél az aberrált bodóattilánál ezerszer jobban és igényesebben magyarázza el a számok jelentését. Hiába van az ő személyével is bajom, kiváltképp amikor Hitler módjára tévedhetetlennek kiáltja ki magát, ebben a témakörben alaposan leiskolázza a szellemi sötétség tébolyában vergődő bodó attilát.
Esőné szerint a 7-es tart benne a végtelenségben, a szabadulhatatlan labirintusban. S igaza is van. Miért? Fogadjuk el BA hülyeségét, hogy Isten is megpihent a hetedik napon, ezért nekünk is ezt kell tennünk. Mi következik ezután? A hetedik nap nem tart örökké, hanem következik elölről az első, aztán a második… és így tovább. Nem véletlen áll 7 napból a hét, hiszen a 7-es a föld száma, az embert az Istentől elválasztó legvégső határvonal. A 8-as már az Isten birodalmának kapuja (lépjetek be atyátok örömébe ugye), ezért az olyan illetéktelen alakok, mint bodó attila nemhogy nem mehetnek arra, el sem ismerhetik eme szám létét, hiszen ők maguk csakis és kizárólag a földi teremtést, a matériát képesek Istenként érzékelni, amit meg aztán vérmesen szidnak és kárhoztatnak.
A 7-es felső szára nem a helyes irányt mutatja (visszamenetel a sátán alá), hanem egyrészt annak ideiglenes pihenő szerepét, mint egy fedett buszmegálló vagy vonatperon, másrészt aki benne ragad a 7-es fogságában, az elfedi magát Isten áldásától és a mennyek országába való belépés lehetőségétől. Szó szerint egy áthatolhatatlan üvegtető kerül a feje fölé, mely fölé ha megpróbálna emelkedni, egyből koppan is rajta a kis buksija. Mert ama illetéktelenek, kik a 6-os irányába parancsolják vissza embertársaikat nem léphetnek be a felsőbb világokba.
A 9 leprás megfogadta bodó attila tanácsát, és visszafordult a 6-os felé, a sátán birodalmába. S a visszafordulóknak, mint tudjuk, a második állapotuk rosszabb lesz az elsőnél.
A végtelen, szabadulhatatlan körforgást tehát nem a 8-as, hanem a 7-es reprezentálja. Mi tehát akkor a 8-as?
Ez az alsó a világokból a felsőbe való átjutás száma, melyen félúton ott ama szűk kapu, melyről Jézus Krisztus beszél, hogy át kell mennünk rajta. Ez a szűk kis kapu mindenkinél egyénre szabott (tömeges megváltás nincs), saját kulcs nyitja, s mindössze egyetlen ember fér át rajta. (minden egyénnek magának kell fellelni hozzá a kulcsot).
A skizofrén, vagy tán autista bodó attila nem ismeri fel, hogy a 8-as nem elfektetett végtelen, azaz nem a sátáni dimenzió örök körforgását jelképezi, ugyanakkor nem is duplanulla, mert az a bodó attila, hanem historikusan két darab S betű (ami kígyó helyett az égig érő paszulyt jelképezi) egybetoldva és egymásnak tükrözve. A 8-asban nem a sátán ujjong, hanem a bodóattila, hogy sikerült áldozatait bepalizván elzavarni őket eme szám jelképezte mennyek kapui elől.
Vizualizáljuk csak a két szám, a bodóattilai skizofrén 7-es és az ahhoz képest mindenképp idilli nyugalmat sugárzó 8-as közti különbséget. Heptagrammának hívjuk a hétszöget, melynek már a kinézete is káoszt, zűrzavart, szétesést, pusztulatot sugároz. Szinte fáj ránézni erre az ábrára.
Ehhez képest a 8-asnál mit látunk? Bár kissé bonyolultnak tűnik első ránézésre, hűen megmutatja, hogy Isten országának választásával (melyet a 8-ason át érhetünk el) a lehetőségeink gyakorlatilag korlátlanokká válnak! Akármerre indulunk el, akármit csinálunk, mozogjunk akár fel-le, jobbra-balra, minden döntés egyformán valid és mozgásunkat nem korlátozzák semminemű akadályok meg korlátok.
Innen, a 8-ason áthaladván érkezünk meg a 9-esbe, a végállomásra. Mi már a felső világban foglalunk helyet (9-es felső része), ugyanakkor karjainkat kinyújtjuk még azok felé, akik szeretnének felkapaszkodni a Mennyország Expressz lokomotívjára (ez pedig a 9-es alsó, lefele nyúló szára).
Ez az a pont, amikor Jézus Krisztus kimondja, hogy mi nem alá-fölérendeltségben létezünk, hanem mind barátok vagyunk.
A négyszázszor átírt Biblia
Amikor bodó attila gyilkolni akar, s véres hányásos mantráival halálra mételyezni az embertársait, rendszerint elhangzik a mocskos pofájából a „Biblia négyszázszor át van írva” rigmusa. Ezt nem kijelenti, hanem megcáfolja, a következő robotikus séma szerint: kijelent valami világra szóló hazugságot, ezt igyekezik alátámasztani egy Bibliából véletlenszerűen kiemelt félmondattal, majd nagy cinikusan megjegyzi, hogy ennyit a négyszázszor átírt Biblia meséjéről, tessék, itt a bizonyíték az ő vérmes hazudozásai hitelességére.
Először is: eleve a Biblia sem egységes könyv, hiszen legalább négyféle alapváltozata létezik. Mindegyikben benne foglaltatnak olyan könyvek, melyek a másikban nem, illetve kimaradnak belőlük a másikakban szereplő könyvek, mondván azok nem kanonikusak.
Aztán: bibliaelemzők szerint, kik újabban a világtörténelem összes létező elérhető biblia-fordítását alapos átvizsgálás alá vonják kijelentik, hogy nemhogy négyszázszor, de négyszázezerszer (!) át van írva a Biblia, ugyanis ennyiféle értelmezési lehetőségük létezik az összes bibliai frázisnak, tanításnak, erkölcsi parancsolatnak attól függően, a fordító maga hogyan értelmezi az eredeti arámi, héber és ógörög tekercsek szövegét. S arról még nem is beszéltünk, ha valaki e forrásokból fordított Biblia szövegét fordítja le újabb nyelvekre, azok mind tovább torzítják az eredeti szövegek értelmét.
A különféle próféták, karhatalmi aktorok, egyházi személyek által (zsinatokon meghatározott) kivett, betett, félrefordított részek, egyes bibliák könyvei közti különbségek, kimaradt vagy eltűnt részek (van rájuk hivatkozás a kanonikus könyvekben, de nincsenek benne a Bibliában) sokasága önmagukban véve is jóváhagyják a „négyszázszor átírt Biblia” tényállítás érvényét.
Bodó attila az általa torzított erkölcsi diktátumoknak megfelelni képtelenek kapcsán kijelenti, hogy bár a keresztény embernek szexelni örök lélektorzulás és a test lélekre rothadásának árán szigorúan tilos, ő maga ama oroszok fennhatósága alá kívánná erőszakolni a magyarságot, kik az ő aberrált, leginkább nem létező értékszemlélete szerint tartják a törvényt (holott az oroszok nem törvénytartók, hanem despoták, ráadásul az egész világ egyik legrosszabb válási mutatóit ők prezentálják), vagy pedig muszlimok karmai közé juttatná nőinket, akikkel bár magunknak tilos szexelni, azok majd jól teleszaporíttatják a Kárpát-Medencét a háremként tartott magyar asszonyok felcsinálásával.
Ezután merészelje valaki mondani, hogy nem totál aberrált skizofrén ez az ürge.
Mondása az ő önmagának is ellentmondó, párhuzamosan totális aszkézist követelő és perverz-pedofil szemlélete mellett azért kiváltképp érdekes, merthogy a muszlimok azért nem fogadják el a Biblia hitelességét, mert ellentétben a kizárólag Mohamed próféta kézjelezte, egységesen arab fogalmazású Koránnal a Bibliát számos szerző több különböző nyelven állította össze, s szentül hiszik a muszlimok, hogy annak szövegezését a történelemben többszöri alkalommal átírták, az uralkodói érdekeknek megfelelően.
A Koránnal nem lehet ugyanezt megtenni, mert az eredeti, módosítatlan arab szöveg Mohamed eredeti kézírásával mind a mai napig olvasható és ellenőrizhető.
Mindemellett a bodó attila szánalmas elbukás-narratívája totál megsemmisül a muszlim vallásban, mivel az iszlám szerint nem volt bűnbeesés, minden ember tiszta lappal születik. Hogy fogja így az eredendő bűn hazugsága által a bodó attila mindannyiunk elméjét megfertőzni a halálfélelem mételyével?
Ugye ezek fogják felcsinálni asszonyainkat, meg benépesíteni a földet, akik káromolják a Bibliát.
Tehát lélekrothatás fenyegető terhe mellett ódzkodjunk a szaporodástól, ugyanakkor ha nem vagyunk hajlandóak eleget baszni, majd jönnek a muzulmánok felcsinálni a nőinket. Meg azok a „törvénytartó” oroszok fognak uralkodni rajtunk vasmarokkal, kiknek körében a szodoma-gomorai Amerikát is messze meghaladó számokat produkálnak a válások, gyilkosságok, kábítószer-használatok, HIV-fertőzések (!), próféták és igazmondók üldöztetése, és akiknek a demográfiai mutatói semennyire nem különbek a nyugati nemzetekénél.
A bodó attilát kellene Oroszországba költöztetni, hogy ahogy azt Putyin a hozzá hasonlatos odatévedt naiv ostoba faszfej nyugati bevándorlókkal műveli, egyből vitesse is őt a frontra az agyvelejét kiloccsantani.
A meghamisított teremtéstörténet
Ez a legkritikusabb fejezet bodó attila fejre ejtésére, viszont a teremtéstörténet hamisságának kifejtése komplett esszét igényel. Ennyit most nem tudok áldozni kizárólag e sarlatán ténykedésének megfékezésére, ezért kizárólag itt és most dogmatikus kinyilatkoztatásokat fogok tenni, melyek érvényét egyébként bárki nyugodtan csekkolhatja a Biblia fellapozásával.
A hazug teremtéstörténet sziklaszilárd ideológiai bázisa a bodó attila gyilkos mantrázgatásainak, amikor mindenféle elbukásról hadoválgat össze-vissza.
Most csakis és kizárólag a bodó attila moslék hazudozásait leleplező rigmusok közlésére futja. A teremtéstörténet egy kusza, érthetetlen, több különböző szerző összefüggéstelen történetének összetapasztásával képződött, melynek első fele olykor homlokegyenest ellenkezik a második tartalmával.
Például először megteremti az Isten az embert, majd a történet lezárultával (hetedik nap) ismét visszaregresszálunk az ember létrehozatalának folyamatához. Először az ember azért lett megteremtve (előbb egyes, majd többes számban, már itt utolérhető a szöveg eredendő zagyvasága), hogy sokasodjon, szaporodjon, uralkodjon a Föld élőlényei fölött:
Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.”
A másodikban az egy szál Ádámka megalkotását láthatjuk a föld porából, kinek egyetlen és kizárólagos funkciójává az édenkert őrzése vált, s kinek először nem volt segítőtársa. Erre Isten azt mondja, ez nem jó így (tehát nem az ember panaszkodik, ahogy azt a bodó attila rendre folyton hazudozza), ezért – immár másodjára – teremt neki különféle állatokat, hogy azokat elnevezze. Végül az ember nem talál magának hozzá illő segítőtársát, de nem halljuk fröcsögni Ádám szájából az Isten felé, hogy most azonnal adj nekem asszonyt. Isten dönt úgy, hogy Ádámnak emberi segítőtárs kell.
További furcsaságok sora köríti a teremtéstörténetet: az első felében Isten előbb az állatokat teremti meg, utána az embert, a másodikban fordítva. Először az egész Föld betöltésére buzdítja őket, másodjára már nem engedi ki Ádámot és Évát az édenkertből (csak miután kidobja őket a tiltott gyümölcs fogyasztása után). A tudás fáját strategikusan a kert közepébe plántálja, majd tilalmat fogaz meg ahelyett, hogy szimplán elérhetetlenné tenné azt.
A két egybemosott teremtéstörténet közül az első egy univerzális Istenről értekezik, akinek előbb az egész bolygót, majd az eget is meg kell teremtenie, a másik egy olyan fizikai entitásról, aki anyagból formálja meg az embert (nem pedig igézéssel hozza létre), össze-vissza jár-kel az édenkertben, a Föld betöltése helyett a kert művelésére szólítja fel az embert, tehát voltaképpen szolgájává teszi.
A leleplező írásomban minden erre vonatkozó részlet alapos kifejtésre kerül. most egyedül a nyilvánvaló konklúziót közölném. Ádám és Éva nem a legelső emberek, ők azért lettek létrehozva, hogy rabszolgái legyenek ennek a bizonyos, Isten maskaráját magára öltő entitásnak. Ez a lény nem az ember, mint faj teremtője! Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Ádám és Éva kiűzetését követően már éltek emberek szétszórtan a Földön. Hogy volna ez lehetséges, amennyiben ők lettek volna az első emberpár?
Ádám és Éva a tudás fája gyümölcsének leszakításával nem a „jót rosszul tudásának” gyümölcsét ette, ahogy azt bodó attila vernyákolja, hanem a kígyó igazat szólván a tudat felébredését keletkeztette bennük, míg előtte lobotomizált aggyal őrizték a kecskéket. Ez az édenben botorkáló istenféleség ráadásul végletekig hazug, hiszen azt ígérte Ádámnak és Évának, hogy azonnal meghalnak, amint esznek a tiltott gyümölcsből. Ez nem történt meg.
Mindehhez hozzátenném, hogy az Édenkert, ha létezett volna, annak mind a mai napig meg kéne lennie a földrajzilag igencsak precízen körbehatárolt helyén Irakban, Bászra és Bagdad határolta sivatagos medencében. Csakhogy jelenleg semmi ilyesmi nem található ott. Az „éden” szó ugyanis nem Paradicsomot jelent az eredeti sumér értelmében, hanem szimplán síkságot vagy sztyeppét. Tehát az édenkert, ahova bodó attila vágyakozik, nem több egy kopár pusztulat füves szavannánál. Persze mindez nem véletlen, hiszen víziói tökéletesen alkalmazkodnak az ő lepusztult, szürke, élettelen lelkivilágához.
Tehát összefoglalva: két teremtéstörténet fut párhuzamosan, a legelső egy embert, mint fajt megteremtő univerzális és transzcendens istenségről szól, a másik egy fizikai entitásról, aki az éden földjének művelésére rabszolgaként fizikai anyagból megformálja Ádámot, azonban kísérlete balul sül el.
Úgy is összegezhetnénk a fentieket, hadd okádja bodó attila önfeledten az epét, hogy nem az ember bukott el ebben a hirtelen jött kígyó-kihívásban, hanem ama istenség, aki csukva igyekezett tartani a rabszolgái szemeit.
Érdekesség, hogy a babiloni teremtéstörténetben Ádám még isteni, Éva pedig istennői pozíciót élvezhetett a maga számára (erről szól a „teremtsünk embert a magunk képmására és hasonlatosságára” rigmus), amely státuszt a zsidó teremtéstörténetben elvesztettek, tehát valakik valamilyen érdekből önkényesen lefokozták őket. Az is furcsaság, hogy az állítólag olyannyira egy és oszthatatlan Isten többes szám első személyben teremti meg az embert (teremtsünk, tehát több isten is ügyködött az ember létrehozatalán?).
Közvetlen Éva megformálása után a következőt olvashatjuk:
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.
Ennek kapcsán bodó attila kétféle dolgot hazudozik, nyilván az épp aktuális személyes érdekei függvényében. Az első szerint a teremtés idején csakis és kizárólag Ádám létezett egyes egyedül, s maradt volna örökkön örökké egymagában, ha nem bukik el. A másik szerint az ember csak úgy érintés nélkül szaporodhat igézéssel, szűznemzéssel vagy ki tudja még hogyan. A probléma, hogy ilyen esetben a gyermeknek nem lesz anyja meg apja, hiszen e két fogalom kifejezetten a legszorosabb biológiai-vérségi rokonság tényét takarja. Ja, és Ádámot szellemlénynek képzelgi, aki a testet bőrruhaként kapja a kiűzetés után, holott a lehető legvilágosabban le van írva, hogy eleve fizikai formában, hús-vér testben kerül megalkotásra.
