Bodó attila szélhámosságáról értekező etapunk harmadik, egyben utolsó részében nevezett figura igencsak aberrált lelkivilágának legmélyebb zugaiba nyerünk betekintést. Itt a BA önkényesen hozott gyilkos törvényeinek cincálgatását, majd szexualitás démonizálásába ágyazott perverziójának és pedofíliájának leleplezését követően az ő misztikus fantazmagóriáinak és okkultista tévképzeteinek világába merülünk, szigorúan a bibliai hittételekkel összevetvén azok hamisságát.
Mivel az innentől fogva csupa kisbetűvel írandó bodó attila halállal és lélekrothadással fenyegeti azokat, akik nem isszák alanyi jogon és feltétel nélkül az ő véres hányását, nyilvánvaló, hogy olyan tömeggyilkos bűnözővel állunk szemben, akinek tevékenysége nem hagyható csak úgy folyni a saját medrében, hadd kárhoztasson el vérmes sátánista módszereivel ezreket magával.
Ebben a korszakban már nem az erkölcstelenség, nem az istentelenség, még csak nem is az ateizmus jelképezi az ördögi működés legprecízebb fokmércéjét. Ebben a korban a hamis hit, hazug morál és egyéni önkénynek megfelelően elferdített erkölcsiség szedi számozatlanul áldozatait, melyek doktrínáit olyan förtelem tévtanítók plántálják tömegek elméjébe, mint bodó attila.
Immár nem az a kérdés, van-e Isten, vagy nincs, hanem hogy pontosan kit vagy mit tartunk mindenható istenünknek? A főnök uraságot a munkahelyünkön? Az állambácsi ütlegét? A gondolkodásunkat befolyásoló algoritmust? Vagy esetleg a notórius erkölcshamisító bodó attilát, ki szerint nem úgy van, hogy az egyetlen és igaz Isten átadja részére az üzeneteit, amelyeket mellesleg jobb híján ő maga közvetít. Nem, éppen fordítva: az ő szava megegyezik az Isten szavával, s Isten üzenetét úgy szűrhetjük ki a többi fehér zaj közül, hogy azokat ő pofázza.
Aki ismeri az apokalipszis jeleit, jól tudhatja, hogy az antikrisztusok megszaporodása mellett pontosan az efféle viselkedés burjánzása vesz lendületet: az ilyen bodóattilai sarlatánok Isten nevét hiába felvévén és az Istenre való hivatkozással önmagukat avanzsálják annak felkent prófétájává, vagy ami még rosszabb, Isten szájává. Ugye mondanom sem kell, kinek a nagyokat szóló lepcses szája ontja a végidőkben fáradhatatlanul a baromságot, holott nem ismerhetünk a bibliai karakterek közül senkit, tán Mózest kivéve, kiket 1-2 időszaki figyelmeztetés leadásától eltekintve Isten soha le nem álló pofajártatásra kényszerített?
Bodó attila gnosztikus testgyűlölete
Bodó Attila szerint a test önálló életet él az embertől, tehát a test eredendően gonosz. Megint csak Jézussal helyezkedik szembe, hiszen Krisztus szerint a szív teljességéből szól a száj, továbbá a lélek perverziói rendre megelőzik a test által elkövetett bűnöket. Előbb meg kell fogannia a gonosz gondolatnak, aztán lehet csak a testet rávenni annak gyakorlatba ültetésére.
Ahogy a szív teljességéből szól a száj, mindezt átültethetjük abba, hogy kizárólag a lélek akaratából mozdul a test. Ugye a test nem használ semmit, hanem a lélek az, ami megelevenít.
Ezt a tételt bár bodó attila rendszerint minden alkalommal hangoztatja, ő maga mégis rendre ellenkezőjét cselekszi az éterbe hintett mantráinak.
Bodó attila mindennemű testgyalázó mantrája totál hiteltelen, mivel a test nem képes az önálló és független cselekvésre. A „test akaratának alárendelt” ember nem a test feletti kontroll elvesztését jelenti, hanem maga a lélek határoz úgy, hogy energiáját kizárólag a perverz földi örömök kiélésébe fordítja, s ennek közvetítő (úgymond érzéki) eszközeként a testet felhasználja.
A test bűnösként kikiáltásának egyes számú célja nyilvánvalóan a személyes döntési és cselekvési szabadság totális felszámolása, hogy az ember magatehetetlenül a sátán karmai közé vergődjön, hiszen a „test akarata” alanyi jogon vezeti azzal együtt a belé zárt lelket is a földi élvezetek előbb izgalmasnak ígérkező, utóbb már monoton, végül elviselhetetlenül banális és értelmetlen űzése felé.
Most hogy megismerhettük bodó attila álláspontját, lássuk, mi Isten véleménye a test szerepéről.
Nem elég, hogy a teremtéstörténet alaposan meg van hamisítva (ennek kifejtését lásd a következő oldalakon), bodó attilának sikerült még ezt a hamis szöveget is tovább ferdítenie.
Először is, félreérthetetlenül kifejtésre kerül, hogy az ember már az édenkertben is testbe teremtődött. Ez a test nem szellemi test volt, pláne nem halhatatlan (hiszen Ádám és Éva nem ehettek az élet fájáról, amely a halhatatlanságukat garantálta volna), hanem fizikai! Éva kifejezetten Ádám húsából és bordájából teremtetett.
Ehhez még hozzátenném, hogy a szex forszírozása eleve az Isten rendelése volt, ugyanis a „lesznek ketten egy testté” (s nem egy lélekké) rigmus időrendiségében megelőzi az állítólagos bűnbeesést! S ha már itt tartunk: nem Ádám panaszkodott az Istenhez, hogy nem talál magának társat, hanem az Isten látta úgy, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, ezért szerez neki társat.
Tehát bodó attila mindennemű moslék hányása az édenkerti elbukásról full kamu. Nem az ember volt kezdetektől elégedetlen, nem az Ádám ötlete volt Éva létrehozatala, és abban is pofátlanul hazudozik ez a mocskos állat, hogy egyedül Ádám létezett egymagában, aki egyénileg férfi és nő is volt egyszerre., benne az elérthető és elképzelhető világmindenséggel. Tehát ez a hülye tényleg azt képzeli, hogy akkor köszönt be a mennyek országa, ha ő marad az egyetlen élőlény az univerzumban. Ha így van, miért nem fogja be a mocskos pofáját örökre, hiszen a saját magához szóláshoz nem szükséges, hogy amit mormog, az ki is hallatszódjon?
Ebben a tévtanítókat leleplező sorozatban és a forradalmi evangéliumokban nem foglalkozom a kérdéssel, hogy úgy voltak-e a dolgok vagy sem, ahogy le vannak írva, majd a bodó attila által oly lelkesen hangoztatott „négyszázszor átírt Biblia” valóságáról is készül leleplezés. Most csakis és kizárólag jelen esszék kedvéért fogadjuk el, hogy minden úgy igaz, ahogy a Biblia aktuálisan elérhető változataiban szerepel. E két cikksorozat célja ugyanis nem a Biblia hamisságának bizonyítása, hanem vannak, ráadásul egyre többen, akik még ezt az össze-vissza hamisítgatott irományt is tovább ferdítik, csűrik-csavarják, fazonírozzák annak tételeit a maguk személyes igényeire, hogy megtévesszék és kárhozatba taszítsák naiv és hiszékeny embertársaikat.
Folytassuk most a testet szapuló rigmusok hamisságát leleplező bizonyítékok sorolását.
Bodó attila szerint mi minden egyes nap fohászkodjunk úgy, hogy közben taknyunk-nyálunk egybefolyik, mert minden egyes nap úgymond bűnöket követünk el, melyekről egyébként nem is tudhatunk.
Ez a mentalitás tökéletes egyezőséget mutat a gnosztikus filozófiával, amely kimondja, hogy a test és lélek különálló életet élnek egymástól, s ami az egyiknek például élvezet, az a másiknak gyötrelem és kárhozat:
A gnózis úgy látta, hogy a szellem tökéletes jó, az anyag lényege szerint rossz. Ebből következik, hogy akkor a test is rossz. Ha az anyag lényegileg rossz, akkor a test is szükségszerűen rossz.
S ez a bodóattilai sátáni ferdítés ideológiai alapja. Figyeljünk: ha a test eredendően gonosz, és annak úgymond lélektől független akarata van, akkor maga a mi megszületésünk, a puszta létünk, a testi életünk ténye önmagában véve bűnössé tesz minket, azaz anélkül alakul ki bűntudatunk (s minden, ami ebből adódik: szégyen, depresszió, öngyilkosság, vagy akár tényleges bűncselekmények elkövetése), hogy ahhoz az égvilágon bárminemű tényleges bűnt előzetesen el kellene követnünk.
Bodó attila úgy nyomja ránk a bűn bélyegét, hogy igazi sátáni fondorlattal eleve bűnösökként aposztrofál minket. Igen ám, de kialakul egy roppant súlyos kognitív disszonancia. Ha én alanyi jogon bűnös vagyok anélkül, hogy előzetesen bármit elkövettem volna, e dichotómia kétféle módon kerülhet feloldásra: vagy elküldöm a bodóattilát a jó kurva anyjába, s akkor helyreáll a lelki béke, vagy pedig hagyom, hogy megfoganjon az általa rám oktrojált bűnösség gondolata az elmémben, az elkezdjen emészteni, s végül kilyukadjak ott, hogy muszáj végre valami tényleges bűnt is elkövetnem, hogy helyreálljon úgymond az univerzum harmóniája. Akad még egy harmadik opció is: semminemű erkölcsi rendet nem sértő akciót is kikiálthatok halálos bűnnek, ahogy teszi azt bodó attila a szexszel. Az alapvető létfunkciók démonizálása már valóban elválaszthatja Istentől az embereket, hogy ilyen bodóattila halálkultusz-hírnökök karmai közé szoruljanak.
S íme, a bodóattilai gnosztikus testgyűlölet elvezeti aztán az embert magába az igazi bűnbe, hiszen ha a test rossz, voltaképp tökmindegy mit csinálok vele, nyugodtan kiélhetem vele akár a tízparancsolatba ütköző legperverzebb késztetéseimet is:
Ha ez így van, ebből két dolog következik. Először is lehetőség van a szigorú aszkézisre, melyben a test minden kívánságát erősen és energikusan meg kell tagadni. Másodszor arra lehet következtetni: mivel a test rossz, nem számít, hogy az ember mit tesz vele. Az teljesen jelentéktelen, ha a kívánságát kielégítik, mert a test minden tekintetben egy átmeneti és rossz dolog. A gnózis tehát védelmezi az erkölcstelenséget.
Így rángatnak be minket az önkényes erkölcshuszárok a sátán börtönébe.
Az eddigi sorok nyomán világosan megláthatjuk, hogy voltaképp nem a bűn keletkezteti a bűntudatot, hanem a bűntudat a bűnt. Olyannyira így van ez, hogy temérdek bűnözőnek nem is keletkezik soha bűntudata, míg mások teljesen bűntelenül is odahaza a négy fal között marcangolják magukat, mert a bodó attila bemeséli nekik, hogy ma is automatikusan elbuktak és ezért örökkön örökké vezekelni fognak, különben halál.
Ha tehát hallgatsz bodó attilára, máris láncol téged magához a sátán. Hogy létezésed okán eredendően bűnös vagy, ez abból ismerszik meg, hogy pl. nő a szőröd (lásd a következő fejezetet).
Egyetlen gnosztikus sem mondhatta, hogy a test az Úrhoz tartozik, mint ahogy Pál apostol tette ezt az 1Kor 6,13-ban. A gnosztikusok számára a test csak egy része az embernek, amely sohasem tartozhat az Úrhoz. A keresztyén üzenet az egész ember, az egységes személyiség megváltásáról szól, amely testből, lélekből és szellemből áll. Ez teljesen új volt és szükségszerűen magába foglalja a tisztaság követelményét.
Nem sok példát ismerünk, de akad egy-kettő, mint Énok, kiket az Úr testtel együtt ragadott magával a mennyekbe, annyira tiszta életet éltek.
Isten ígérvénye szerint az idők végén az emberek megkapják a dicsőséges, halhatatlan testet, amely fizikailag nem pusztítható el. Azaz a mennyek országában is maradnak testben az emberek, csak az a test nem lesz romlandó és nem pusztíthatják el fizikai behatások.
Az ószövetségi próféták zöme szerint (ezek részletezéséhez lásd a böjtről és az áldozat értelméről értekező esszéimet) a test gyötrése, ideértve a térdre rogyva zokogást, fejünkre hamu szórogatását, önostorozást és önsanyargatást abszolúte semmi haszonnal nem jár, sőt olykor nagyobb bűn, mint a test kényeztetése! Lásd Salamont, aki 300 feleséggel és 700 ágyassal a kontóján is üdvözülhetett, vagy Ábrahám és Izsák példáját, kik Isten legkedvesebb gyermekeiként (és Izrael megszentelt alapítóiként) még szexrabszolgákat is tartottak. Jézus igazán örvendett ama asszonynak, ki a bodóattilai fososhányások terjesztése helyett megkente olajjal az ő haját. Pedig hát a szépítkezés nyilvánvalóan jézabeli magatartás a bodóattilai aberráltak szerint, amiért a Jézus Krisztus hulláját a kutyáknak kéne felfalniuk.
Mindemellett csakis a lélek dönthet a test kényeztetése mellett, a test nem tudja kényszeríteni a lelket. Bár Pál apostol szerint a test hadakozik a lélek ellen, a lélek pedig a test ellen, azt maga sem tagadja, hogy a test győzelmének önmagában semmi esélye anélkül, hogy a lélek maga ne adná át a hatalmat a test késztetéseinek.
Mindemellett szintén Pál szerint a test a bennünk lakozó szent léleknek temploma, és bűneinket nem a testünk követi el, éppen ellenkezőleg: a bűn a test ellen való vétek, mely a testen kívül fogan! Azaz a bűnnek nincsen köze semmiféle testiséghez, mert az egy szellemi fogalom, nem pedig fizikai akció. Korintusiakhoz 1/6:
Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele. Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.
Gnosztikus testgyűlöletével bodó attila voltaképpen az Istent káromolja, hiszen elég nagy balgaság lett volna Isten részéről öntörvényű és engedetlen testbe erőszakolni a lelket. Bodó attila szerint tehát isten egy Mekk Elek színvonalú teremtő, aki selejtet hozott létre.
A testi akció mindig a legutolsó, előbb a lélek és az ige kelljen megfoganjon, a test az csak végrehajt. Magyarán semmi köze a testnek semminemű függőséghez, gyötrelemhez.
Jézus szerint a szívből (átvitt értelemben lélekből) származnak a gonoszságok, házasságtörések, paráznaságok, s nem a testből!
A test csak úgy lehet beteg, ha vele a lélek is beteg, vagy megpróbáltatásból. Lásd utóbbira Jób példázatát, kinek kapcsán Isten megengedte, hogy bűntelenül is gyötörje őt a Sátán, továbbá Jézus Krisztus szavait a születésétől fogva vak ember kapcsán?
És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől kezdve vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
Bodó attila szerint viszont a valamilyen rendellenességgel születő gyermek egyértelmű leképeződése a szülők bűneinek. Bodó attila tehát egy antikrisztusi személy, hiszen egyértelműen Jézus szavával ellentétes mantrákkal fertőzi embertársait.
Mindezek mellett aki a saját testét gyűlölvén tükörbe sem tud nézni, az soha nem lesz képes felvállalni az élet feladatait vagy Isten szavának képviseletét, hiszen szélsőséges gátlásai megakadályozzák ebben. BA szerint viszont akinek házában egyáltalán található tükör, az maga Jézabel modern kori reinkarnációja.
A testünk gyalázata egyenlő a létjogosultságunk tagadásával, ami egyben istenellenes vétek. Vádoljuk Istent, hogy rossz embert teremtett, s az efféle hamis bűntudatok vezetnek aztán a tényleges életellenes cselekmények elkövetéséhez.
