Miközben a fél világ halálfélelemben reszketve egyre felfokozottabb pártállami terrorért rebeg, sokan szólalnak fel az igazság nevében az egyre szélsőségesebb módon őrjöngő hatalmi aktorokkal szemben. Nagyon rosszul teszik.
Ez a rendszer olyan alapon működik, hogy mind a feltétel nélküli engedelmesség, mind a lázadás cselekményét beépíti önmagába. A birka lakosság engedelmessége korlátok nélkül engedi a hatalomnak, hogy minél inkább kiépítse birodalmát azok terelgetésére, valamint ellátására. Természetesen a vágóhidak, valamint emberi nyersanyag-feldolgozó intézmények rendszerét is istápolni kell, ahova a munkaképességükből fokozatosan veszítő polgárok kerülhetnek leselejtezésüket követően.
A lázongó tömegek láttán máris megvan az indok, miért muszáj az erőszakszervezetek, népnyomorító törvények és szabályok, emberiség létét ellehetetlenítő intézkedések számát a végletekig fokozni, a rendőrség, katonaság, egyéb terrorregnumok erejét növelni.
Mindkét cselekedet indokot szolgáltat tehát az elnyomó diktatúra erőteljes kiépítésére, és akár az engedelmesség, akár a lázadás csak közelebb hozza az elkerülhetetlen véget. Mi lehetne akkor a megoldás?
Semmiképpen sem a tömeges vándorlás a vágóhíd felé. A hülye birka tömeg egész életét a farkastól való rettegésben tölti, hogy végül a juhász tányérján végezze. Mindezen folyamatok az emberi dimenzióban ellehetetlenítő pénzbírságok, földönfutóvá tevő hitelek, valamint kizsigerelő bérrabszolgamunka képében öltenek alakot. Mialatt a koronavírustól való mesterséges rettegtetés despotikus rémuralma tartott, világszerte százmilliók váltak hajléktalanokká súlyos természeti katasztrófák, lakhatási válságok következtében, a megszűnő „munkahelyek” révén létrejött éhínség pedig mindenki immunrendszerét kibírhatatlanul megviselte. A rendszer maga járult hozzá a koronavírus-helyzet súlyosbításához egzisztenciális terror, félelemkeltés, hangulatrombolás, a mindezekből egyenesen következő közvetlen életveszély létrehozatala, illetve megbetegítések által.
Aki próbált volna bárminemű reményt táplálni a halálfélelembe taszított tömegek lelkébe, azt a rémhírterjesztők rémhírterjesztés vádjával hurcoltatták el és ültették a vádlottak padjára.
A koronavírus pusztán elterelte a figyelmet a még súlyosabb (rendszerszintű!!!) problémákról. A Vöröskereszt például a karantén alatt elismerte, hogy – minden súlyosságával és tragikus haláleseteivel együtt – a koronavírus fasorban sincs a klímaválság által generált halálesetek sokaságához képest. Ráadásul vakcina sincs ellene.
A kapitalizmus folyamatos pusztulása legalább 50 éve jól dokumentált esemény, és a rendszer végső kimúlása épp napjainkban esedékes. Persze minderről a megvezetett tömeg mit sem tudhat, mert jönnek a full kretén virológusuk, és bemesélik nekik, hogy ők nem is gondolhatnak semmit, tessék szépen szó és kritika nélkül eltűrni a szcientifista szekta tomboló terrorját. Bármiféle ellenőrizhetőség nélkül.
Időközben a háttérben zajlik a teljes jelenlegi gazdasági rendszer átalakítása egy neofeudalista szisztémává, ahol a legutolsó maradék szabadságjogot is felszámolná egy pár száz fős szűk elit. Ők lennének az eljövendő új világ istenei, akik mikrochip, vakcinaútlevél, illetve az oltást megtagadók koncentrációs stadionokba zárása révén rángatnák dróton a sok milliárd embert – a renitens egyedek egyetlen gombnyomással tehetők az enyészet martalékává.
Bár gombnyomásra még a birkák sem terelhetők, a papucsállatka szintre züllesztett emberiség igen.
Tudvalevő, hogy a halódó-vergődő kapitalizmusnak nagyon is jót tesz a jelenlegi válság. Ezzel a gazdasági katasztrófával a világ szinte összes – még független – vállalkozója koldusbotra jut, akiknek javaihoz szinte ingyen juthatnak hozzá a bolygót gyakorlatilag már most is monopolhatalom révén uraló, milliárdos cégbirodalmak. Hála a financializáció révén eladósított kisvállalkozásoknak, tevőleges közreműködés nélkül vérezhet el mindenki, aki nem kegyeltje a néhány százezer főt kitevő globalista elitnek.
A szellemi értelemben továbbra is mélyen szunyókáló tömegek pedig egymásnak feszülnek, mondván a szélsőjobboldali kormánynak köszönhetően kerülnek vágóhídra az emberek, na de majd jönnek a balliberálisok, és rendet vágnak! Egy balliberális kormánnyal rendelkező országban a tömegek egymásnak feszülnek, mondván, hogy a ballibsiknek köszönhetően kerülnek vágóhídra ez emberek, na de majd jönnek a nemzetmentők, a Qanon-isták, és rendet vágnak!
Időközben mindkét kormány nyakló nélkül folytatja a nép megnyomorgatását és tönkretételét, mivel minden létező politikai ideológia pont ugyanazon rendszer fenntartására lett megalkotva. Lényegileg minden hatalom célja oldaltól függetlenül ugyanaz: az elnyomottak nyomorítása, a gazdagok gazdagítása, a szegények szegényítése, a rezsimmel elégedetlenkedők büntetése. Kalapácsuk romboló tevékenységük véghezviteléhez a törvény és a jog, melynek suhintásával komolyabb ellenállás (vagy találóbb kifejezéssel élve: immunválasz) nélkül tűri a 99 százalék a folyamatos nyomorgatást, a gödörbe lövést. Persze évről évre csak egy kicsivel tolják közelebb őket a szakadékhoz, nehéz megjósolni azt a pontot, melynél a visszaútra lépés lehetősége megszűnik, a zuhanás állapota menthetetlenül bekövetkezik.
Százötven éve jelentős irodalma van annak, a tömegek miképp követelik magukra és egymásra teli torokból az elnyomást és diktatúrát. A terror fenntartását és éljenzését saját maguk látják el spicliskedéssel, besúgással, karhatalmi pozíciók felvételével (pl. ÁVH, NAV), az igazságot kimondani merészelő egyedek példás, inkvizítori megbüntetésével. Ha ennyire gazdagon mesél az irodalom, miért is nem tanulja meg 150 éve a lakosság, hogyan küldi őket vágóhídra a hatalom annak kénye-kedve szerint?
Mert a züllesztő oktatási rendszer kiszűri azon irodalmakat, melyek a karhatalomnak nem tetszenek, a kötelezően követendő mainstream irányzatnak nem megfelelő könyvek létét pedig eltagadják. Oly mértékben megterhelik viszont a diákságot kötelező, ám teljesen haszontalan információömlennyel, hogy örök életre gyűlöletük szálljon a műveltségre, a természetes érdeklődésre. Más vágyuk se maradjon, mint napi 8-12 órát ellébecolni egy vernyákoló pszichopata társaságában valami rabszolgatelepen, majd hazaérvén jókat fetrengni a saját szarukban-húgyukban. Következő nap pedig kezdeni mindezt elölről.
A XX. század második felének nagy vívmánya, hogy már nem szükséges könyvet égetni, elegendő egy tekintélyszemélynek kijelenteni, hogy az általatok keresett irodalom nincs, és az ostoba népség automatikusan dülledő szemekkel bólogat a dogmatikus kinyilatkoztatásokra.
Akik a fentiek ellenére mégis megmaradnak érdeklődő típusoknak, azoknak a szcientifista szaktudósok elmagyarázzák, hogy csak a laikusok, dilettánsok és tudományellenesek foglalkoznak igazságot, felemelkedést kínáló irodalommal. Az összes többi ember úgy köteles bégetni, ahogy a bármiféle ellenőrizhetőség nélküli hazudozók pillanatnyi érdekei megkívánják, mondván a kezükben lobogtatott budipapír automatikus előjogokkal ruházza fel őket.
Nos, akkor visszakanyarodhatunk a kiindulóponthoz. Hol a kivezető út ebből a halálosztó, emberiséggyilkos rendszerből?
Az egyetlen módszer, mellyel a lakosság 99%-a soha, semmilyen körülmények között nem próbálkozna, hogy elkezdi végre nem kívül keresni a boldogság receptjét. Nincs az a piamennyiség, az az aranylövés, az a focimeccs, de még nyári fesztivál sem, mely helyettesítené a valódi, belülről eredő, ezért elpusztíthatatlan és megsemmisíthetetlen szabadságot!
Miközben világháború harsog minden szirénából, a pártállam pedig ütemesen diktálja a vágóhíd felé barangolás ütemét, nekünk semmi más dolgunk nincs, mint végre befelé nézni, és rájönni végre: hogy is jutottunk el idáig, hogy egy piszlicsáré, nevetséges, soha senki által nem látott, érzett vagy szagolt fenyegetés harmadik világháborús válságot és pánikot teremthet?
Tán csak nem azért, mert elhittétek az ócska mesét, hogy az uzsorás bankok, uzsorás munkáltatók, uzsorás politikusok, vagy az uzsorás uzsorások mind a ti két szép szemetek kedvéért szeretnének benneteket fulladásig eladósítani, adóztatni, végrehajtani, tönkre tenni és ellehetetleníteni, csak hogy a ti kacsalábon forgó putritok, megvásárlást követően értéke 50%-át egyből elvesztő tragacsotok, melyeket aztán mind hagytok megrohadni, hogy 12 órákat eltölthessetek a rabszolgatelepen, meglegyen? Persze pusztán addig, amíg az erőszakos uzsoráztatás folyamata akadály nélkül zajlik. De úgyis hoznak majd olyan törvényeket, melyekkel ellenállás nélkül folytathatják tovább kifosztásotokat, amennyiben igyekeznétek kivonni magatokat az intézményes rabszolgatartás alól.
Tán csak nem az az oka a mai világ elviselhetetlenségének, hogy megmondtátok a rablófosztogató pszichopatáknak: „Itt van, vigyétek a lelkemet, rabosítsátok az elmémet, láncoljátok le testemet, csak adjatok érte két kiló krumplit, meg három csomag száraztésztát!” Miután mindezen alkut megkötöttétek, és minden szabadságotokat, önálló gondolatotokat, identitásotokat odavetettétek állattartóitoknak néhány rothadt, bűzös koncért, máris nyiszálják nyakatokon a kést! Hát hogy eshet ez meg, miután egész életemet keményen ledolgoztam, szorgosan fizettem a sápot, tizedannyi ellenértéket vihettem haza, mint amennyit megtermeltem, hogy most meg, mikor gondoskodásra szorulnék, munkakerülőnek, élősködőnek, potyautasnak vagyok elkönyvelve, és folyamatosan végrehajtják rajtam a semmit, hiszen pénzem már nincs?
Ilyen rendszer, amit teremtettetek, soha a történelem során nem létezett még a világon! Olyan rabszolgatartás, ahol a rabszolgával fizettetik ki az ő rabigáztatása meg elnyomatása költségeit! És a retardált állatjai mind engedelmesen hajtják nyakukat a járom alá, majd lelkesen tapsikolnak, mikor a magasságos atyaúristenük odavet nekik két kiló lejárt száraztésztát abból a tonnányiból, amit ők maguk termeltek!
Ki mondta, hogy nektek, alávaló féreg rabszolgáknak, jár bármi is a rabszolgamunkán felül? Munkát ígértünk, nem? Végtelen mennyiségben! Hát akkor tessék, megkaptátok! Ha munka van, akkor munka van! Még hogy megélhetés! Miről beszéltek?
Ha nincs rabszolgamunka, majd kitalálunk a semmiből felesleges, értelmetlen elfoglaltságot. A lényeg, hogy megakadályozzuk, mi terrorhatalom, hogy elkezdjetek végre gondolkodni, hogy átláthassátok a rendszert, hogy felismerjétek, a mellettetek szorgosan önpusztító másik rabszolga is ugyanúgy átvert, tönkre tett, megalázott zsellér, mint ti! De ha nektek jó a COVID-álomvilág, a haldokló-putrisodó, vesztét érző terrorhatalomnak való engedelmesség, hát akkor tessék! Szolgáljátok őket, és váljatok szélsebesen a halál rothadó fiaivá, miközben folyton-folyvást óbégatjátok az éterbe:
„Élni akarok! Vakcinát ide! Büntessék, akik nem halálhörögve kiabálják a nagy semmibe az élet óhajtásának vágyát! Élni akarok!”
És akkor még van pofátok panaszkodni, amikor az állandó terrornak, kifosztásnak, erőszaknak, büntetgetéseknek köszönhetően nagyvenévesen testi-mentális trottyá váltok, neadjisten munkaképtelenné, és az általatok istenített, krumpliosztogató pártállam nem akar titeket megfelelően ellátni az egészségügyi kasszába fizetett súlyos milliókért! Hát miért tenné? Mióta dirigál a háziállat, hogy melyik napra essék a disznóvágás?
A haszonállatokat nem azért tartják, hogy idők végeztéig gondoskodjanak róluk, hanem hogy bégessenek, gyapjút és tejet adjanak, tojást tojjanak, majd miután már nincs belőlük haszon, jókat rotyogjanak a bográcsban. Ez történik most veletek. És azokat akarnátok kinyírni, akik nem kívánnak veletek együtt békésen döglődni a saját hányásukban, a saját vérükben-mocskukban, hanem bizony tudják jól, hogy a szabadság kizárólag a villanypásztoron kívül kezdődik!
Mint rákok a vödörben, tennétek a hozzátok képest felsőbb rendű emberfajt a magatok képmására halódó csúszómászókká, még több törvényt, még több elnyomást, még több diktatúrát erőszakkal követelvén a karámból kiszökdöső áldozataitokra! Aztán csodálkoztok, hogy putrisodó, bűzlő rendszeretek szélsebesen vágtat a végső csőd felé, miután minden, rabszolgának alkalmatlan alkotó-teremtő embert megöltetek vagy elüldöztetek magatok mellől!
De van egy nagyon jó hírem, egy igazi, örvendezésre okot adó információ: a ti förtelmes, bűzös, vérhányásos halódásotok napjai meg vannak számlálva. Látott már bármelyőtök is örökkön örökké agonizáló állatot? Nem-e az a sorsotok, akik továbbra is a szemétben-bűzben-mocsokban hempergést választjátok, hogy hamarost végleg eltávoztok az élők sorából, hiába óbégatjátok egyre kétségbeesett hangon a nagyvilágba: „Élni akarok!”
Igazából még jobb hírem van: ti, utálatos szolgák, soha meg sem ismerhettétek a valódi élet mibenlétét. A szintén döglődő szüleitek, nagyszüleitek nyomdokán vettetek magatokra minden létező átkot, szenvedést, betegséget, elnyomást, melynek tényével ők maguk is féltek szembenézni. Részetekre már kvázi automatizmussá vált a belőletek pörköltet főző juhásznak való engedelmesség.
A titeket förtelmes erőszakkal és korrupcióval hülyítő oktatási rendszer, a lélekgyilkos munkahelyeteken eltöltött évek mind egy-egy dárdát döftek át akkor még dobogó szíveteken. Már az elején kárba veszett a lelketek, de mindezzel csak akkor kezdtek el törődni, amikor a halódó-fuldokló testetek is megkezdi útját a szeméttelep felé. A bűzös szarkupac, amit összehordtatok, hazugságoknak, korrupciónak, megalkuvásnak, a terrorhatalomnak való engedelmeskedésnek és a saját utódaitok generációja tönkretételének, ellehetetlenítésének, tovább korrumpálásának logikus eredménye. Ezt hoztátok össze magatoknak, hát most tépjétek, szagoljátok és egyétek!
Ám még ebből a dögletes mételyből is van visszaút számotokra. Veletek ellentétben az élet szavának hirdetői kegyelmesek, türelmesek, megbocsátóak veletek szemben. Még akkor is, ha ti fordított helyzetben ölnétek, pusztítanátok, láncra vernétek, tömlöcbe vetnétek és rabszolgasorba taszítanátok a bennetek felszabadítani kívánó spirituális embereket.
