Milyen sors vár azokra, akik nem tartják be Isten törvényeit?
Isten természetesen nem hagyta népét a sötétség vermében vergődni, világosan és tökéletesen egyértelműen tudtukra adta Mózes által, miféle sorsutat nyerhet magának Izrael népe, amennyiben óramű pontossággal betartják, és amennyiben megszegik az ő törvényeit. Lássuk először a precíz megfelelés esetén kis hazánkra váró sorsutat, hiszen imádott vezetőink, pártunk és kormányunk rendkívül szereti ajkai hegyére tűzni az ő keresztényi identitása tényét:
Az Úr, a te Istened szép országba vezérel, olyan országba, ahol patakok, források és folyók erednek a völgyekben és a hegyekben; olyan országba, ahol van búza és árpa, szőlőtőke, fügefa és gránátalma; olyan országba, ahol vannak olajfák s van méz; olyan országba, ahol nem kell aggódnod élelmed miatt, s nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan országba, ahol a kő vasat tartalmaz, s a hegyekből rezet bányászhatsz… Amikor majd jóllaksz, szép házakat építesz, s bennük laksz, jószágod és nyájad szaporodik, ezüstöd és aranyad gyűlik, s mindened, amid csak van, gyarapszik.
Ez eddig stimmel, a földrajzi tényezők abszolúte rendben vannak. Mi akadályozza tehát, hogy szeretett Magyarországunk e kedves szavak ígérvényeinek megfelelően korlátlan létörömben, gazdagságban, prosperitásban éljen? Íme:
Ha törvényeim szerint éltek, ha megtartjátok parancsaimat és teljesítitek őket, akkor a kellő időben esőt adok nektek, ahogyan szükségetek van rá, a föld meghozza termését, s a mező fája a gyümölcsét. Csépelni fogtok szüretig, és szüretelni fogtok vetésig. Jóllakásig eszitek kenyereteket, és biztonságban laktok földeteken. Békét szerzek országotoknak, s alhattok, mert senki sem fenyeget. Kiirtom földetekről az ártalmas vadat, kard nem veszélyezteti országotokat. Megfutamítjátok ellenségeiteket, s elhullanak kardotok előtt. Öten közületek megfutamítanak százat, és százan megfutamítanak tízezret, s ellenségeitek elhullanak kardotok előtt. Felétek fordulok, naggyá teszlek és megsokasítlak benneteket, s megtartom veletek kötött szövetségemet. Azután, hogy éltek a régi aratásból, még mindig ki kell hordanotok majd a régi gabonát, hogy az újnak helyet készítsetek.
Hát igen. Alaposan ráismerhetünk magunkra és soha valóra nem váló potenciálunkra e figyelmeztető sorokban. A Kárpát-medence (kiváltképp amióta annak alattvalóit egy magát keresztényi konzervatívként aposztrofáló társaság uralja) folyamatosan szárad kifelé. A hazai mezőgazdaság teljesítménye (kiváltképp a hústermelés) megfeleződött az elmúlt másfél évtizedben. A lakosság kertjeiben alig terem meg valami.
Béke helyett egyre fokozottabb nyugtalanság honol az országban, háborús riogatások sokaságával körítve. Sorsdöntő csatát a mohácsi vész óta nem bírtunk nyerni. Nemhogy megfutamítanánk ellenségeinket, de egyre erőteljesebb felfutást vesz a részben jól felfogott önérdekből vezényelt bérrettegés és egzisztenciális fenyegetés. Nagyság és busás ásványkincsek helyett Trianont kaptunk a nyakunkba, meg legtermékenyebb országrészeink elvételét.
Isten munka alapú társadalom helyett szabadságot és rabigaság szüksége nélküli gazdagságot ígér követőinek:
Lakóhelyet választok köztetek, és nem vetlek el benneteket. Közöttetek fogok élni, Istenetek leszek, ti meg népem lesztek. Én vagyok az Úr, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről, hogy ne legyetek tovább szolgák. Széttörtem jármotok fáját, és fölemelhetitek fejeteket.
Isten megcáfolja, hogy az emberek peckes munkával végzett kemény munkájának következménye volna a kegyelemből osztott gazdagság:
Nehogy azt gondold akkor magadban: saját erőmből s kezem munkájával teremtettem meg ezt a jólétet. Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van. Ha teljesen megfeledkezel az Úrról, a te Istenedről, s más istenekhez szegődsz, imádod őket és leborulsz előttük, ma ünnepélyesen kijelentem: egytől egyig elpusztultok.
Munka révén soha a büdös életben nem juthatunk erre a szintre.
Nem nyerheti el Isten kegyelmét és az általa munka alapú társadalom bevezetése nélkül is busásan osztott gazdagságot, ki az ő törvényei és parancsolatai helyett a pártállam ukázait meg jogszabályait követi, melyek névleg megfelelnek, de facto temérdek pontban ellentmondanak az Isten által megkívánt rendnek:
Ne cselekedjetek úgy, a mint Égyiptom földén cselekesznek, a hol laktatok; úgy se cselekedjetek, a mint Kanaán földén cselekesznek, a hová beviszlek titeket; se azoknak rendtartásai szerint ne járjatok. Az én végzéseim szerint cselekedjetek, és az én rendeleteimet tartsátok meg, azok szerint járván. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Orbán Viktor ígérvénye szerint Magyarország hamarosan hitelező nemzetté válik, akik nem eladósodnak, hanem pénzt kölcsönöznek többet közt a csőd szélén vergődő EU-s országoknak, akik eztán nekünk tartoznak majd hitelszolgálattal. Hogyhogynem Isten ígérvénye tartalmazza ama kitételt, hogy az ő útján járó nemzetek a külvilággal szemben hitelezőkké válnak, ők azonban nem kényszerülnek hitelt felvenni senkitől:
Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad.
A valóság persze, hogy a kis Viktorka mindenféle autokrata diktatúrákba, Oroszországba, Kínába meg a Türk Tanácshoz szalad hitelekért, hűen demonstrálván, ki ebben a viszonyrendszerben a kölcsönadó, és ki uralkodik Magyarország fölött az Isten helyett.
Mivel az igencsak ínycsiklandónak nevezhető ígéretek sorában igen, ám ténylegesen is teljesülő pontokban nem igazán ismerhet magára Magyarország, felmerül a kérdés, hogy most vajon Isten hazudott-e nekünk ily nagyokat és vert át bennünket a palánkon, vagy pedig a magyarok nem teljesítik az ő egyébként tökéletesen világos és egyértelmű feltételeit?
Isten e kérdésben sem hagy nekünk kétséget. Íme a magyarok büntetése Isten ígérvénye szerint, amennyiben megszegik az ő parancsolatait:
Ha nem hallgatsz az Úr, a te Istened szavára lelkiismeretesen szem előtt tartva parancsait és törvényeit, amelyeket ma adok neked, akkor utolérnek s teljesednek rajtad mindezek az átkok: Átkozott leszel a városban és átkozott a határban…. Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése, teheneid ellése és juhaid szaporulata. Átkozott leszel, ha jössz és átkozott leszel ha mész. Az Úr átkot, romlást és balszerencsét küld rád kezed minden munkájában, bármibe fogsz… lázzal, forrósággal és gyulladással, aszállyal, gabonarozsdával és üszökkel sújt…
Az istentelen magyar nép körében igencsak katasztrofális mértékben eszkalálódik a demográfiai katasztrófa, a szülők és utódaik közti feszültség a tetőfokára hág, az állat -és növénytermesztés súlyos korlátokba ütközik. Örömteli alkotás-teremtés helyett legutolsó, leépítő és mocskos állati munkavégzésre kényszerül az ember, amelyet az egy igaz Isten helyett istenként imádott miniszterelnök uraság oktrojál alattvalóira erőszakkal a munka alapú társadalom jegyében.
Az Istent nem tisztelő magyarok muhi csatát, Mohácsot, Trianont és Don-kanyart kapnak a nyakukba:
Az Úr megver ellenségeid előtt: egy úton felvonulsz ellenük és hét úton menekülsz előlük…
Az emberek egészségi állapota a sárga földet verdesi, egyre több a krónikus beteg, mentális zavarokkal küzdő, szervi összeomlás szélén agonizáló ember:
Az Úr megver egyiptomi fekéllyel, daganattal, varral és rühvel, s nem gyógyulsz ki belőle. Az Úr őrülettel, vaksággal és elmezavarral sújt…
A fiatalság a CSOK-kal és babahitellel „megtámogatott” adósrabszolgasága által sem juthat fedélhez. Az élhetetlen országból a kevéske életképes egyed külföldre menekül, a maradék itthon ragadt zsellér örök bér -és adósrabszolgaságban várja egyre felfokozottabb reménytelenséggel az elkerülhetetlen véget:
Elnyomnak és kizsákmányolnak… Házat építesz, de nem éred meg, hogy lakjál is benne. Szőlőt telepítesz, de nem szüretelsz benne… Fiaidat és lányaidat idegen népnek szolgáltatják ki… Földed termését és sanyarú munkád gyümölcsét általad nem ismert nép élvezi…
Hiába a munka alapú társadalom, a látástól mikulásig keményen dolgozó magyar népség a saját önellátását sem lesz képes megszervezni a negatív reáljövedelmet szavatoló kemény munkájából:
Az Úr megveri térdedet és lábad szárát szörnyű daganattal, a lábad ujjától a fejed tetejéig, s nem tudsz belőle kigyógyulni… Sok magot szórsz a földbe, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. Szőlőt telepítesz, gondozod, de borod nem lesz sem meginni, sem elraktározni való, mert a féreg elpusztítja…
Hiába a felfokozott heveny migránsellenesség, az idegenek végül tömegesen beszivárogván az országunkba elhódítják földünket, dolgoztatnak minket, hiteleznek nekünk, s egészen tömeges kihalásunk napjáig nem bizonyulunk majd védekezésre képesnek a bennünket igazságos isteni ítélet által verő sorscsapások ellen:
Fáid és földed termése mind a férgek martaléka lesz. A körödben élő idegen egyre inkább föléd emelkedik, te pedig lejjebb süllyedsz. Kölcsönözhet neked, de te nem neki. Ő lesz a fej, te a farok. Ezek az átkok mind utolérnek és teljesednek rajtad, míg csak ki nem pusztulsz, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára, hogy tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket szabott neked.
Összegezvén a fentieket:
Meglátogatlak benneteket remegéssel, sorvadással és lázzal, amely elemészti a szemet és kioltja a leheletet. Hiába vetitek el a magot, az ellenségeiteket fogja táplálni. Ellenetek fordulok, és elhullotok ellenségeitek előtt. Olyanok uralkodnak majd fölöttetek, akik gyűlölnek titeket, s akkor is menekülni fogtok, ha senki sem üldöz benneteket.
Ha még ennek ellenére sem hallgattok rám, hétszeresen torolom meg bűneiteket. Megtöröm makacs gőgötöket. Olyanná teszem az eget fölöttetek, mint a vas, és a földet, mint az érc: erőlködéstek hiábavaló lesz, földetek nem ad termést, és a mező fája nem hoz gyümölcsöt. Ha ellenem szegültök és nem hallgattok rám, akkor ezeket a csapásokat meghétszerezem rajtatok bűneitek miatt.
Vadállatokat szabadítok rátok, hogy ragadják el gyermekeiteket, pusztítsák el barmaitokat, és tizedeljenek meg benneteket annyira, hogy az utak elhagyatottá váljanak. S ha még ez sem használ nektek, és még mindig ellenem szegültök, én is fölkelek ellenetek és hétszeresen sújtalak benneteket bűneitekért.
Hiába menekülnek az emberek a biztos megélhetés reményében városokba, hogy szolgálják az ottani városszéli rabszolgatelepeket, mindenképp utoléri őket a vég:
…Majd városaitokba menekültök, de pestist bocsátok rátok és ellenségeitek kezére kerültök.
A második világháború után a falvakban gyakran egyetlen kemence maradt, melyben az asszonyok kenyereiket megsüthették. Ennek ígérvénye is benne van a Bibliában, ahogy a kapitalizmussal kimért, ám jóllakást nem szavatoló kenyérmennyiség is:
Ha majd eltöröm kenyeretek botját, tíz asszony süthet kenyeret egy kemencében: kimérve adják majd nektek a kenyeret, s nem ehettek jóllakásig.
Idáig a magyarság egyelőre nem jutott, de biza a Holodomor alatt pontosan ezt tették az ukrán anyák gyermekeikkel:
Megeszitek fiaitok húsát, és megeszitek lányaitok húsát.
A turulszobrok és Trianon-emlékművek leromboltatnak, a Szodoma-gomorai települések elsorvadnak, a beáramló migránsok még saját hazájuknál is áldatlanabb állapotokat fognak nálunk találni:
Lerombolom magaslati helyeiteket, elpusztítom illatáldozataitok oltárait, holttesteiteket bálványaitok törmelékeire halmozom, és eltaszítalak benneteket. Városaitokat rommá teszem, elpusztítom szentélyeiteket, és nem szívom többé a megbékélés illatát. Úgy elpusztítom országotokat, hogy ellenségeitek álmélkodni fognak rajta, amikor odamennek lakni.
A magyarság szétszéled, kivándorol, a magországban tengődő lakosság pedig mehet a pusztába hupákolni:
Szétszórlak benneteket a nemzetek közé. Kardot rántok ellenetek, hogy országotokat pusztasággá tegyem és városaitokat romhalmazzá. Akkor majd az ország megtartja szombatjait elhagyatottságának egész ideje alatt, mivel ti ellenségeitek földjén lesztek. A föld pihenni fog, és megtartja szombatjait. Elhagyatottsága egész idején pihenni fog, amit nem tehetett meg a ti szombatjaitokon, amikor még ott laktatok.
A magyarság kollektív romlottságának, elmezavarodottságának hála az emberek immár egymástól is félnek, halálra rettegik magukat a riogató propagandától, noha tényszerűen senki nem veszélyezteti az ő végletekig kicsinyes és alantas életüket:
Azoknak a szívét pedig, akik megmaradnak, eltöltöm félelemmel, amikor ellenségeik földjén lesznek, megrémülnek a száraz levél zörrenésére, s futni fognak, mint ahogy a kard elől menekül az ember, s elhullanak, bár senki sem kergeti őket. Egymásba botlanak, mint a kard előtt, noha senki sem kergeti őket. Nem állhattok meg ellenségeitek előtt, elvesztek a nemzetek között, és ellenségeitek földje emészt meg benneteket. Akik megmaradnak közületek, azok ellenséges országban vesznek el bűneik miatt; atyáik bűne is beleszámít azokéba, akik elvesznek. Akkor majd megvallják bűnüket és atyáik bűnét, amelyet ellenem elkövettek, s amellyel ellenem szegültek. Ellenük fordulok, és ellenségeik földjére viszem őket. Akkor majd a körülmetéletlen szív megalázkodik, és vezekelnek bűneikért.
A folytatásban felfedem, hogy bár Mózes törvénykönyve a mai napig tűprecízen szabályozza a zsidóság létvitelét, mindennek ellenére miért tekinthetők tökéletesen semmisnek e törvények a modern emberiségre nézvést. Ennek folyományaként persze az ószövetségi törvényekre való hivatkozással nem lehetséges a mai, kiváltképp keresztényi világban boldog és prosperáló nemzetet teremteni. Azt is lelepleztem, hogyan szegte meg Jézus Krisztus gyakorlatilag az összes törvényt, és szabadította fel az emberiséget az uralkodói és mózesi törvények gyilkos átka alól.
