Hatodik parancsolat:
Mindkettőben: Ne ölj.
Jézus Krisztus az igazságos szemet szemért, fogat fogért elv helyett bevezette az eltúlzott büntetések szisztémáját, ahol az embert akár egy szimpla véletlen elejtett rossz szóért is nyugodt szívvel kivégezhetik:
Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.
Mindezen Jézus krisztusi tanítás tömeggyilkos diktatúrák hadának szolgáltatott soha ki nem apadó muníciót, hogy egyetlen rossz szóért, tárgyi tévedésért, vagy szimplán a diktátor paranoiájának rendre visszatérő elemeként a XX. század során gulágra és koncentrációs táborba vessenek tízmilliókat.
Íme egy részlet Arthur Koestler – Sötétség délben c. regényéből:
…A véleménykülönbségek tisztázásának csak egy módját ismerjük, a halált, legyen szó akár a tengeralattjárók vízkiszorításáról, akár a műtrágyáról, akár a pártnak az Indokínával kapcsolatban követendő irányvonaláról. A mérnökeink állandóan annak tudatában dolgoznak, hogy egy kalkulációs tévedés a börtönbe vagy a vesztőhelyre juttathatja őket; a közigazgatásban dolgozó hivatalnokok kíméletlenül megsemmisítik a beosztottjaikat, hiszen tudják, hogy felelősek a tetteikért, és máskülönben őket semmisítik meg; a költőink stilisztikai vitáikat úgy folytatják le, hogy feljelentik egymást a titkosrendőrségen, mert az expresszionisták a naturalizmust ellenforradalminak tartják, és fordítva.
A modernitás nagy népirtásainak jóváhagyója és bujtogatója Jézus Krisztus. Megérdemelte a keresztre feszítést!
Hetedik parancsolat:
Károli: Ne paráználkodjál.
Kat.: Ne törj házasságot.
Azt megbeszéltük előző alkalommal, hogy a paráznaság a sátáni tévtanítók röfögéseivel ellentétben nem a szexet jelenti, hanem idegen istenek imádatát, vagy tárgyak, eszközök, totemoszlopok istenekként tisztelését. Mivel a paráznaság tilalma benne foglaltatik a második parancsolatban, ezt a tételt Károli félrefordította, és a katolikus értelmezés a helyes.
Jézus itt is önkényesen felülbírálta a mózesi törvényt:
Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.
Mózes rendelése szerint akinek tetszését többé nem szolgálja a feleségül vett asszonya, azt válólevelet kezébe adván elbocsájthatja. Jézus szerint ilyesféle lehetőségről szó nincs, a házasságkötéssel a férfi és nő egy testté válik:
…Odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?” „Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte -, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt -, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.”
Mit lehet akkor tenni a házasságtörés elkerülésére? Kétféle lehetőségünk is akad: nem válunk el soha, vagy nem is házasodunk:
A tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” Erre így válaszolt: „Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!”
Tehát Jézus a házasságtörés tilalmát is megszegte, hiszen kifejezésre juttatta, hogy a házasság nem az egyetlen és kizárólagos szóba jöhető opció az ember létének rendezgetésére. Ezt fogja fel minden magát keresztény-konzervatívnak képzelő miniszterelnök, aki fel tudja fogni!
Nyolcadik parancsolat:
Mindkettő: Ne lopj.
Ennél a parancsolatnál kifejtettük legutóbb, hogy szervesen kapcsolódik a tizedikhez. A „ne lopj” parancsolatnak nem része a rendszerkényszerekből eredő és különben halállal fenyegető körülmények következtében művelt szükséglet-eltulajdonítás tilalma, amennyiben a lopás megakadályoztatására megszabott kitételek közül egy vagy több nem teljesül. Ilyenek Mózes törvényeiben például:
Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd. Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Továbbá:
Hat éven át vesd be földedet és arasd le termését, a hetedik évben azonban hagyd ugaron és ne nyúlj a terméshez, hogy néped szegényei éljenek belőle. Amit ezek otthagynak, legyen a föld vadjaié. Ugyanígy tégy szőlőddel és olajfáiddal.
Ezeket melyik kapitalista, vagy parasztgazda tartja be napjainkban?
Tehát ha a rendszer élhetetlen körülmények közé taszít minket, amely viszonyban a lopás szüksége nélkül meghalnánk, akkor bizony a létszükségletek eltulajdonítása nemhogy elkerülhetetlenné, de jogossá válik.
Úgyhogy a neisegyékező söpredék is takarodhat az anyjába.
Így bánj éhező testvéreddel, barátoddal, ismerősöddel, hogy ne kényszerüljön lopni:
Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. Ne végy ő tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.
Mit adott ehhez Jézus Krisztus? Nemhogy tiltotta volna a lopást, de a pénzügyeiket felelősen kezelő, javaikat öncélúan halmozó, a látókörükbe jutó szegények testi és lelki nyomorát látván önfeledt neisegyékezésekbe fogó, keményen dolgozó emberektől is elvette volna azt a keveset, amijük van:
Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is.
Mikor a beszédét hallgató követői éhségét meglátta, egészen csodával határos módon öt kenyérből és két halból álló készletéből busás lakomát csapott sok ezernyi vendége részére:
Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” „Csak öt kenyerünk van, és két halunk” – felelték. „Hozzátok ide!” – mondta, s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek. Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.
Mégis honnan lett neki nagy hirtelenjében ennyi sok kajája, ha nem egy közelébe eső sarki ABC csoportosan elkövetett kifosztatásából? Ezt a mocskos tolvaj Jézust le kéne csukni, kezét meg levágni, hogy többé ne legyen merszében lopni!
Ezek a büdös ingyenélők kint pofázgatnak a réten mindenféle beképzelt mennyek országáról meg a szegények boldogságáról, aztán csodálkoznak, hogy a végén lopni kényszerülnek! Ahelyett, hogy rendes és megbecsült emberek módjára elmennének dógozni!
Pedig Jézus Krisztus az önfeledten neisegyékezgető, serény, mindenki a maga dógával törődjön típusú meg egyéni felelősségvállalás tanát hirdetgető embereket is jókívánságok hadával illeti:
Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni… Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”
Jézus a rabló, bűnöző, hobó életmódjának űzése mellett a magántulajdon szentségét sem tisztelte:
Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta.
Jézus nemhogy pártolta a lopást, de konkrét módszertani útmutatókat tartott a bűn útjára tévedni szándékozó siheder haverjainak, miként űzhetnék bűncselekményeiket még hatékonyabban:
…Mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?
A bűnpártoló Jézus Krisztus tehát újabb ragyogó példával igazoltan megérdemelte sorsát.
Kilencedik parancsolat:
Károli: Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
Kat.: Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen.
Jézus Krisztus úgy felrúgta ezt a határozatot, hogy egyenesen legitimálta a bírósági és egyéb hivatalos eljárások alatt a nyakló nélküli hazudozást, ártatlan embertársaink megkárosítását és igazsága érvényesítésének szabotálását, mondván: hát nem kell esküdni. A bírósági eskü Jézus szerint nem képezi egy hiteles és érvényes tárgyalás részét:
Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való.
Mindez hagyján, de megtiltotta, hogy sérelmünkért méltó revansot vehessünk a létünk pokollá tételét művelő ismerőseink vagy akár idegenek fölött:
Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!
Ne végy revansot, hogy minden bűnöző szabadon és következmények nélkül lophasson, rabolhasson, rágalmazhasson, lumpenkedhessen, és így a bolygó bűnözők tenyésztelepévé váljon, akiket aztán a Bűnvadászoknak szükséges megregulázniuk, hogy rend legyen a világban!
Tizedik parancsolat:
Károli: Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
Kat.: Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé.
Ez a szögelni való Jézus bűnszervezetet alakítván maga köré önkényes lakásfoglalásra buzdította apostolait, akik – amennyiben rablóakciójuk kudarcot vall – a fáradságos munkával felépített házaik lerombolásával és sárga földdé tételével fenyegették azok jogos tulajdonosait:
Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó és maradjatok nála, míg tovább nem mentek!… Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról! Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak!
Segítsetek, Bűnvadászok!
Tolvaj haverjait egy ismeretlen felebarátja tulajdonát képező szamár ellopására késztette, kiket ha lebuknak, minden hazudós cigányok kreativitását messze meghaladó kifogások hozatalára trenírozott:
Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák-hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján.
A pofátlan Jézus nemhogy egész élete alatt hazudott meg lopott, de még abba is belepofázott, ki mit adjon az éhező és fázó hajléktalanoknak ahelyett, hogy azok hálásan elfogadnák a kioktatást, vagy az általuk könyörögve kért két kupica pálinka helyett a zacskó kiflit meg a májast!
Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót?
Volt pofája lenézni filantróp istenembereink dúsgazdag adományait, amikor azok összegét nyugodt szívvel el is kokózhatnák, vagy kisgyermekek sorozat-megrontását elősegítő szigetet vásárolhatnának maguknak:
Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be. Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését.”
Aztán csodálkoznak a hálátlan szegények, miért kívánja személyüket az uralkodó burzsoázia leselejtezni. Kész ráfizetés ezeket eltartani, pazarolni rájuk a levegőt meg a drága vizet! Köszönjük Jézus Krisztus, hogy hozzájárultál az új világrend megteremtéséhez a gondoskodó uraink és parancsolóink pocskondiázásával!
Ez a pofátlan sudribunkó még a legelesettebbeknek közmunkát meg szociális tűzifát juttató kiskirályainkat is megfenyegette:
Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk.”
Tényleg éhen akar minket dögleszteni! Keresztre vele!
