Igencsak heveny előszeretettel űzött szokásuk az álkeresztény kamukonzervatív szómágusoknak a Biblia tanainak maguk kívánsága szerint való ferdítése, hogy ne a terrorisztikus uralkodói késztetésekkel felvértezett szociopata politikusoknak és véleménybefolyásolóknak kelljen alkalmazkodniuk az Isten szavához, hanem fordítva: ők diktálják a kötelezően követendő erkölcsöt, melyet az alattvalóik alanyi jogon betartanak, Isten pedig a maga alávaló kapcarongyságában automatikusan jóvá hagyja azokat.
Így eshetett meg a gyalázat, hogy 3500 évvel a tízparancsolat születése és Mózes törvényei után a földi hatalom olyan aberrált, emberiség -és életellenes törvényes, protokolláris, illemtani és szokásjogi követelményeket oktrojál az emberiségre, melyek immár a magukat leginkább Isten-közelinek képzelő uralkodói udvarok számára is tagadhatatlanul hozzák el az emberiség nagy nyomorúságát, majd apokalipszisét.
A hatalmi aktorok rendületlenül ragaszkodnak a maguk sátáni törvényeihez, mivel azok az isteni rend leképezésével ellentétben az uralkodó osztály korlátlan tőke -és vagyonhalmozását, népgyötrésének zavartalan lefolytatását és a sátán birodalmának embermilliárdok vérének és verejtékének áldozatával való felépítését szavatolják, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
A földi törvények célja nem az Istennek tetsző erkölcsi és etikai előírások megfogalmazása, majd betartatása, hanem a lakosság terrorisztikus bántalmazásának és kínzásának lefolytatása az Istenre irányuló figyelem erőszakos eltérítésével a munka és pénzkereset kényszere felé. Amely követelmény alól az uralkodó oligarchia tagjai mentesülnek, hiszen az ő földi mennyországaik a Baál és Moloch oltárán felszolgált emberi lelkek fizikai erőfeszítéséből épülnek fel, nem az ő nemlétező teremtő és alkotó késztetéseik alapján.
Mivel a hatalom hozta törvények nem képezik le az isteni rendet, azokat egy valamit magára is adó igaz keresztény hívőnek szigorúan tilos betartania, vagy különben méltó a gyehenna tüzére.
Sőt mi több: egy igazi hithű kereszténynek a belengetett büntetgetések és előnyveszteségek árán is kötelessége a hatalom istenellenes törvényeinek ellenszegülni!
E kétrészes forradalmi evangélium első fejezetében a mózesi törvények valódi jelentését helyezzük górcső alá, a másodikban egy fura huszárvágás mentén megmutatom, hogyan szegte meg Jézus Krisztus gyakorlatilag az összes törvényt, és miért az üdvösségünk elnyerésének egyes számú feltétele a különféle megfogalmazott törvények sutba vetése.
Mózes előélete röviden:
Néhány sátáni idióta ama mesével igyekezik betaszigálni lobotomizált elméjű hallgatóságát a biztos kárhozatba, hogy a Mózes által megfogalmazott törvények a teremtés óta megmásíthatatlanul velünk vannak és lesznek. Továbbá egyáltalán nem szándékolatlan taktikai húzásból vegyítik a tízparancsolat szabályait a sátáni hatalom hozta törvényekkel, melyeknek bizonyos korokban, s módosított formában napjainkig is kötelező részét képezte a bálványok és földi istenek imádata, a gyilkosság, vérfertőzés, rablás, dúlás és fosztogatás. Hogy a totalitárius diktatúrák népirtásairól ne is beszéljünk.
Aki ezzel a sátáni ostobasággal házal, hogy a földi törvényeket be kell tartani, uralkodói ukázra fejét kiloccsantatni, halála napjáig keményen dolgozni, hajlongani és imádságokat szórni az ő halandó isteneik előtt, róluk bizton tudható, hogy egyenesen a sátán megtestesült szájaként osztogatják gyilkos monológjaikat, hiába hivatkoznak folyton folyvást ennek ellenkezőjére.
Most be fogom bizonyítani, hogy a mózesi törvények születése előtt nem uralkodtak azok az emberiség fölött, tehát szó nincs arról, hogy a törvény örökkön örökké rendezgetné az emberiség létét.
Rögtön az özönvíz után egyetlen parancsolatot fogalmazott meg Isten Noé és családja előtt: szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a Földet. A Föld minden állata és növénye fölött uralkodjatok, bármit fogyaszthattok, egyedül más emberek életét nem vehetitek el, mert ők számon vannak tartva az Isten nyilvántartásában még akkor is, ha adott halál baleset, természeti katasztrófa vagy állat által végrehajtott támadás következménye. Isten ezen felül a vér fogyasztását tiltotta: minden állatot ki kell véreztetni, mielőtt megesszük.
Na most ehhez képest Mózes, ahogy majd alább megláthatjuk több tucat állatfajt kategorizált aszerint, melyeket eheti Izrael népe és melyek számítanak tisztátalanoknak. Tehát Mózes megváltoztatta a törvényt, s olyan rendelkezéseket hozott, melyek a tízparancsolat előtt nem léteztek.
Másik kedvenc vesszőparipám a szexualitás. Ugye a modern keresztény egyházak rendre mindegy szálig a szigorú monogám házasság követelménye mellett törnek pálcát, akár csak a pogány Római Birodalom magisztrátusai. Ezzel szemben Izrael népében szinte túlzás nélkül mondhatóan mindenki mindenkivel alapon szabadon szexelt egymással, négyféle kategóriát meghatározván a szexuális élet gyakorlására alkalmas személyek listáján: önálló akarat nélküli szexrabszolgák; házastársak, kik egymás kölcsönösen kisajátított testű szexrabszolgái; ágyasok és prostituáltak, kik fizetségért vagy ellátásért cserébe piaci alapon nyújtottak szexuális szolgáltatásokat; végül az egyedülálló, elköteleződés-mentes személyek, kik között a szexualitás semmilyen mértékben nincs szabályozva a Bibliában.
Mózes sem törölte el a szabad szexet és kényszerítette a monogámiát meg az egyéb baromságokat, mint szigorúan misszionárius pózban és kizárólag gyermeknemzés céljából űzhető szexuális kapcsolat. Az ilyesféle rendelkezéseket mindig az istentelen hatalmak róják erőszakkal az emberiségre, aztán csodálkoznak, miért sodródik szeretett fajunk lassacskán a kihalás küszöbére.
Térjünk át Mózesre. Mózes, mint név = folyóból kihúzott, mivel későbbi nevelőanyja, mellesleg a fáraó lánya a folyón leúsztatott kis kosárkából emelte ki őt. Ugyanis az egyiptomi fáraó üldöztette a zsidókat, keményen dolgoztatta őket, és elrendelte a zsidó fiúgyermekek kivégeztetését, mivel Izrael népe alaposan túlszaporodott az egyiptomiakhoz képest. Ezért anyja csecsemőként kosárba helyezvén őt a vízre bocsájtja.
Mózes kamasz korában vagy kora huszonévesen azzal indítja pályafutását, hogy megöl egy egyiptomi rabszolgatartót. E műveletét nem követi súlyos retorzió Isten részéről. Ehelyett ő elmenekül a személyét köröző egyiptomi hatóságok elől:
…Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit és elrejtette a homokban. Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. „Miért ütöd a barátodat?” – kérdezte a támadót. Az így válaszolt: „Ki tett téged főnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?” Mózes megijedt és így szólt magában: „A dolog nyilvánvalóan kitudódott.” A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetről, és halálra kerestette Mózest. Ő azonban elmenekült előle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál.
Mózes csak nyolcvanévesen kerül ismét elő, amikor juhpásztorkodása közben megjelenik előtte az Úr angyala egy égő csipkebokor formájában. Némi beszélgetés és Mózes hitetlenkedése után (hogy úgysem hallgat rá senki) elment Áron főpappal a fáraó színe elé (az előző, személyét halálra kerestető fáraó már rég meghalt), hogy kérje a zsidó nép szabadon bocsájtását. A fáraó azonban az Isten szavának való engedelmesség helyett munka alapú társadalmat vezetett be, ami mind a mai napig tipikus jellemzője egy istentelen és ateista rendszernek, hiába hivatkozik az folyton folyvást mindenféle gaztette lefolytatása alkalmával az isteni rendre.
Egyiptom királya így felelt: „Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!” A fáraó még hozzáfűzte: „Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?” A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelőinek és az írnokoknak: „Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek. Menjenek csak maguk, és gyűjtsenek szalmát. De továbbra is követeljétek meg tőlük a megállapított mennyiségű téglát. Semmit sem szabad belőle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni. Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra.”
A munkafelügyelők az írnokokkal együtt elmentek és így szóltak a néphez: „Ezt üzeni a fáraó: ezentúl nem adok nektek szalmát. Járjatok utána és gyűjtsétek, ahol tudtok, de azért a teljesítményetek ne legyen kevesebb.” Erre a nép szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy szalmát tallózzék pelyvának. A felügyelők azonban szorongatták őket: „Mindennap ugyanannyit kell csinálnotok, mint amikor még megkaptátok a szalmát.” Azután ütlegelték azokat az izraelita munkavezetőket, akiket a fáraó tisztjei rendeltek ki, s ezt mondták nekik: „Miért nem csináltatok tegnap és ma ugyanannyi téglát, mint azelőtt?”
Izrael fiainak munkavezetői elmentek a fáraóhoz és így panaszkodtak: „Miért bánsz így szolgáiddal? Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat.” Ő így válaszolt: „Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak. Azonnal menjetek dolgozni, szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségű téglát ki kell vetnetek.”
Eztán Isten rábocsájtotta a tíz csapást Egyiptom népére, hogy az elviselhetetlen sorscsapások gyötrelmét követően a fáraó saját szájával mondja ki: takarodjanak ki Egyiptomból, s többé vissza se menjenek.
Így Izrael népe végre szabadon bocsájtást nyerhetett a fáraótól.
Ezek hát a tízparancsolat megszületésének előzményei. Jelen értekezés szempontjából nem lényeges, de a tisztesség kedvéért megemlítendő tényező, hogy a tízparancsolat első változatát maga Isten készítette elő és adta Mózes kezébe, ám ő dühében összetörte azokat, mikor meglátta Áront és Izrael népét az aranyborjút imádni. A második változatot Mózesnek magának kellett kifaragnia, melyen egy egész éjszakán át dolgozott.
A parancsolatok eredeti szövegezését kétféle Biblia-fordításban is közlöm, mert a Károli-féle protestáns és az ezredfordulós katolikus szövegezések olykor kissé eltérnek egymástól, így a parancsolatok eredeti jelentésének feltérképezéséhez ildomos megvizsgálni mindkettőt.
A konkrét parancsolatok:
Első parancsolat:
Károli: Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Kat.: Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.
Ez a parancsolat egy úgymond láthatatlan, transzcendens Isten imádatát követeli meg. Még Jézus Krisztus szerint is ez a legfontosabb parancsolat, holott ezt ismerik és gyakorolják legkevésbé a mai álkeresztény hívők. Szorosan kapcsolódik hozzá a második parancsolat szövegezése, ezért ugorjunk is át rögvest arra, és majd egyben fogom e két parancsolat szövegét elemezni.
Második parancsolat:
Károli: Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat…
Kat.: Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket…
A katolikus és evangélikus egyház eltüntette ezt a 2. parancsot, az utolsót viszont kettéválasztja, hogy meglegyen a tíz. Mindenesetre az én katolikus Biblia-változatomban hiánytalanul szerepel.
Arról van tehát szó, hogy az ember semmilyen, saját kezével, képzeletével vagy gondolatával előállítható eszközt, tárgyat, objektumot élőlényt ne tekintsen szentnek, pláne ne Istennek.
Mai terminusában bálványimádásként ismerjük e jelenséget, amikor az ember az élettelen dolgokat vagy természeti jelenségeket imádja isteneként. Mózes a törvény részletezésénél kimondja, hogy a bálványimádást űző izraelitákat meg kell ölni, a zsidóknak bálványimádó népekkel szigorúan tilos vegyülniük, s ezeket vagy megtéríteni kell az egyes parancsolatban ismert láthatatlan és érzékszervekkel felfoghatatlan istenség imádatára, vagy – szörnyű parancs, de – ki kell őket irtani. Ugyanez vonatkozó a jósokra és jövendőmondókra, kiket Mózes parancsa szerint nem szabad életben hagyni.
Így már érthető, miért akadt ki Mózes annyira az aranyborjú imádóira, és kaszaboltatta le a háromezer bálványimádót a levitákkal. Mikor elkezdték a zsidók az aranyborjút imádni, még maga Isten is a zsidóság eltörlését kívánta eszközölni, Mózes beszélte le őt ezen tervéről.
Mindezen igencsak szigorú és komplett népek kihalását keletkeztető törvény ellenére a bálványimádat ma is él és virul. Ez megnyilvánulhat újpaganista mozgalmakban, mint new age, sámánizmus és természetvallások követése, varázskövek és talizmánok tiszteletében, tekintélyelvűségben (a Föld fenevadainak imádata) és a technológia dicséretében, mint személyes testi funkciók okoseszközökkel való folyamatos monitorozása vagy a mesterséges intelligenciától való tájékozódás.
Az első és második parancs tehát szorosan összetartozik, s a második megszegésének igazán tragikus következménye mutatkozik az emberiség spirituális állapotára nézvést. Akik bálványimádatot űznek, azok más embereket, vagy akár köveket, botokat, okostelefonokat fognak isteneikként tisztelni, azoktól igyekeznek megtudakolni a világ nagy igazságait.
Ha kiirtásra nem kerülnek, Isten a bálványimádásba süllyedt népek kapcsán elrendeli, hogy azok kihalásuk vagy megtérésük pillanatáig (attól függ, melyik következik be előbb) kegyetlen és despotikus földi uralkodik béklyója alatt sínylődjenek, derékroppanásig kelljen dolgozniuk, gyakran betegeskedjenek, gyermekeiket vagy járvány vigye el, vagy feláldozzák azokat a Baál és a Moloch oltárán (napjainkban e művelet végrehajtásának szavatolója az egészségügy és az iskolarendszer), vagy katonáknak rángassa el őket a király, hogy a csatamezőn hulljanak el százezerszám.
Kánaán földjét azért adta oda Isten a zsidóságnak, mert ott immár kizárólag bálványimádó népek telepedtek meg, melyek élettelen szobrokat és faragványokat tiszteltek isteneikként. Ezek (mármint nem a tárgyak maguktól, hanem a főpapjaik ukáza nyomán) emberáldozatot is megköveteltek. Baál színe előtt gyermekeket kellett gyilkolni, hogy bőséges legyen az eső és a termés, a Moloch hasába faragott kemencékben pedig csecsemőket égettek el ugyanezen okból.
A bálványimádó és abból megtérni nem hajlandó népeket menthetetlenekként értékeli az Isten, az efféle vallások űzői többé nem számítanak védett népcsoportoknak, ezért az ilyesféle kultuszokat űző népeket szabad és kell is kiirtani.
