Az üdvösség és kárhozat kérdése meg nem statisztika, pláne nem primitív számadat! Ugye a hatalom kezel bennünket úgy, hogy személytelen számjegyek vagyunk egy táblázatban. Isten fokmércéje tökéletesen egyenlő: minden egyes emberélet, független attól, hogy hajléktalanokról, depresszióban agonizálgató öngyilkos-jelöltekről, dúsgazdag oligarchákról vagy életükkel (látszólag) tökéletesen elégedett polgárokról beszélünk, tökéletesen ugyanannyit ér!
Ebből kifolyólag akár egyetlen megmentett emberélet, kerüljön az ki bármely rétegből, tökéletesen megéri ama fáradságot, melyeket a COVID-cikkek, később a forradalmi evangéliumok fogalmazásába ölök.
És ez nem önfényezés, mert eleddig soha senkitől nem kaptam, de nem is kértem ezekért pénzügyi cserét, sem szolgálatot, pláne nem hódolatot. Ugye ellentétben a nem is mondom kikkel.
Ha a spirituális tanítás nem áll rendelkezésre ingyen és bérmentve, akkor azt nem tudja mindenki alkalmazni, ergo a szektás sarlatánok a maguk önkénye szerint válogatják a szerintük üdvösségre vagy kárhozatra méltó személyeket aszerint, azok hajlandók és képesek-e az ő személyét isteníteni.
A magvető példázatának további részletezéséből megtudhatjuk, hogy az igazság igéjének szorgos hintése magától keletkeztet bőséges termést, azaz senkinek, aki ténylegesen is befogadja az igét, nem szükséges egy gondolatait és cselekedeteit önhatalmúlag kontrolláló Szedlacsik-szekta rigid hierarchiája alá tagozódni, pláne nem Facebook-on vadászgatni a piramisjátékba beszervezhető áldozatok után:
Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
Tehát nem kell kőkemény munkát fektetni a szekta fenntartására és gyarapítására, mert Isten minden gyermeke, apostola és prófétája tökéletesen autonóm módon, bárminemű segítség, közbenjárás és áletikai diktátum fejébe plántálásának szüksége nélkül magától is tudja, minek az ideje jött el, hova kell menni az igét hirdetni, stb. A hatalom pedig fél, reszket az ilyen emberektől, akiknek elméjét és mozgását nem képes közvetlen mód kontrollálni. Ezért kell bevezetni a digitális állampolgárságot a magamfélék életének akadályoztatására.
Esőné másik vesszőparipája a talentum példázata, ami szerinte az öncélú pénzgyarapításra felhasználható tehetséget jelképezi. Bár a modern angol „talent” szócska valóban tehetséget jelent, most az egyszer kifejezetten fizikai értelemben kell értelmezni a talentum fogalmát, merthogy egy ókori izraeli mértékegységről van szó, amelyben az arany súlyát mérték. 1 talentum 49,11 kilogramm aranynak felel meg.
A példázat arról szól, hogy egy vagyonos ember idegenbe elutazván az ő szolgái gondjára bízza a talentumait, hogy azokat kezeljék legjobb belátásuk és képességeik szerint. A példázat szerint szó nincs arról, hogy ezek a talentumok a továbbiakban a szolgák tulajdonát képeznék, vagy hogy egyéni képességeket reprezentálnának. Ehelyett a Krisztus visszatértének körülményei kerülnek felvázolásra, ki elmondja, hogy az embereknek itt a Földön rendre mindig és minden körülmények között úgy kell viselkedniük, mintha folyamatosan velük lenne és figyelné őket, noha hosszú ideig várat magára az ő visszatérése:
Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.
Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. – Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. – Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Közvetlen a talentumok előtt a tíz szűz és a lámpások példázatát olvashatjuk. Öt szűz bölcsen dugig töltötte petróleummal (átvitt értelemben lelki erővel) a maga lámpásait, amikor még úgymond konjunktúrában állt a világ, s nem került a végső összeomlás küszöbére, mint napjainkban. Így ők sikerrel elnavigálták magukat a lámpások fénye által a sötétségben, hogy belépést nyerjenek a Krisztus menyegzőjére.
A másik öt szűz viszont balga módon nem töltötte fel lámpásait (a lelket erősítő igékkel), ehelyett a legutolsó pillanatban igyekeztek volna kétségbeesett módon valahonnan olajat keríteni, amikor már eljött a veszedelem. Az öt bölcs szűz nem osztja meg velük az olaját, hiszen akkor maguk sem érnének célba. Az öt balga szűznek tehát el kell mennie olajat vásárolni, ám mire e feladatot abszolválják, a menyegző kapui bezárásra kerülnek, így az őt buta szűz kizárásra kerül a mennyek országából.
A lényeg, hogy a talentum példázata, hiába ferdítgetik önkényesen ide-oda, nem a személyes meggazdagodásról szól. A szolgákra bízott talentum nem kerül az ő tulajdonukba, ehelyett kizárólag úgymond kezelési jogot nyernek el annak gyarapítására. Spirituális értelemben tehát a talentumok példázatát ugyanúgy kell értelmeznünk, akár a magvetőét vagy a tíz szűzét. Csakis és kizárólag isteni tanítások közvetítése sokasítja meg az ember jutalmát a mennyekben, nem pedig ilyen-olyan ócska szakmányok kitanulása, amelyekkel aztán majd jól a feneketlen pénzeszsákunkba söpörjük az összes lyukas garast. Ugye kapunk foglalatosságot az egybegyűjtésre meg halmozásra, amelynek gyümölcsét végül úgyse magunk élvezhetjük.
Esőné további fejre ejtésére Jézus Krisztus elmondja, hogy miféleképpen lehet nevezett talentumokat szakszerűen egybegyűjteni, mindennemű kétséget eloszlatván a pénzért akármilyen tudást vagy tudásnak hazudott szélhámosságot eszmény érvénytelensége kapcsán:
Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.
Tehát valós talentumokat csakis és kizárólag Jézus Krisztussal együtt lehetséges gyűjteni, az ő szavának befogadásával és tovább adásával.
Szedlacsik 3 évnyi tartalékai a következőképp kerülnek felhasználásra az isteni akaratnak megfelelően:
Amikor az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van vagyona. De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, akkor elveszi fegyverét, amiben bízott, és a zsákmányt szétosztja.
A cseregazdaság alapja rendre mindig a hiány. Ki szenved hiányt? Akinek nem istene van, hanem önhatalmúlag kötelezővé tett, elferdített erkölcsöt diktál mások számára. Ahol megjelenik a csere, ott automatikusan kialakul az elnyomás és az egyenlőtlen erőviszony.
Isten valódi prófétáinak nem szükséges felhatalmazást kérniük sem Szedlacsiktól, sem Esőnétől az igazság éterbe hintéséhez, s tandíjat sem kell fizetniük érte, vagy akármilyen cserét adni. Sőt: az isteni tanítást teljesen ingyen, helytől és időtől függetlenül szórhatják szét:
Kérve-kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.
Ezt csinálom éppen most. 🙂 Szedlacsik hívei pedig ezt:
Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.
Mese pedig akad bőven a PPH készlettárában. Szíriuszi magyarok, meg olyanok, kik egyszerre utódai a hunoknak, kínaiaknak és japánoknak. A magyarság kozmikus küldetése, amelyet hogyhogynem csakis és kizárólag egy személyben a Szedlacsik Miklós közvetíthet boldog-boldogtalan részére. Aranykor, amelybe kizárólag ő meg a 6,4 milliárd létszámúra tervezett „tanítványhada” léphet be, persze csak amennyiben előbb mind a 6,385 milliárdnyi nyelvünkön nem beszélő maradék hajlandó elsajátítani a magyar nyelvet.
Akár hisszük, akár nem, a Szedlacsik elmebomlasztási programját alélva hallgató zombihadak várható sorsútja is ott szerepel a Bibliában. Figyeljük csak:
…Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld. Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak… esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt…
A kegyesség látszata igencsak ott tobzódik Szedlacsikban, aki az ő Kool-Aid-jét felhörpintgetni nem kívánó áldozatait a kardfogú tigris elől való menekülés örök rémképével fenyítgeti.
Konklúzió tehát, hogy a hazugság, tévtanítás adható busás pénzért, az igazság viszont nem. Az ingyen és bérmentve rendelkezésre áll mindenki részére. Ezen egyszerű igazságot elárulók vagy figyelmen kívül hagyók könnyedén úgy járhatnak, mint Júdás a harminc ezüst bérével.
