Roppant hatásos érvek szólnak a széntüzelésű energia pótolhatatlansága mellett. Rendkívül nagy pénzkockázatról van szó, mikor azt kívánja a bolygó, alapuljon az emberiség létfenntartása teljes mértékben megújuló energián. A kongó pénztárca meg is szólaltatja egyesekben az „Inkább pusztuljon a világ!” létfilozófiát, hiszen mi más volna fontosabb a világon a lángoló-fulladozó golyóbissal szemben, mint pár köteg összetintázott papír?
Persze, mikor a baj már rendkívül nagy, és a válság mértéke túlmutat az alapvető életösztönökön (sőt mi több, a hamuban való fuldoklás igazán nem várt irányba terelheti az ösztönöket, mondjuk elfelé a kötegnyi papírfecnik imádatától), már érdemes kicsit besegíteni az emberek gondolkodásmódjának helyes irányba terelésébe, mikor a zöld energiára való átállás anyagi vonzatáról esik szó. Itt-ott néhány elírt érték pár rubrikában, egy-két „véletlen” rossz helyre helyezett tizedesvessző, és máris eredményül kapjuk, mennyire sokba is kerülne mindez, és mennyire nem nélkülözhetjük még jó pár évtizedig hőn imádott szénerőműveinket.
E sors várt az angol kormány által 2016-ban megjelent tanulmányra. Nem pusztán a zöld energia gazdaságosságának feltérképezésére végeztek méricskélést, hanem azt is igyekeztek megállapítani, egy fosszilis energiára bevezetett adó segít-e az ipari vállalatoknak a zöld energia mellett letenni voksukat. A kutatás nem hozott pozitív eredményt: a zöld energia bevezetése egyelőre túlontúl nagy terhet róna az ország költségvetésére, a háztartások rezsidíjára, a megtermelt energia költsége pedig néhány évtizedig magasabb volna, mint szénerőművek áramtermelése révén. Így végül a zöld forradalom befagyasztásra került.
Idén újraszámolták a korábban gazdaságtalannak kihirdetett programot, és eredményül jött, hogy alkotói nem kevéssel, több mint 30%-kal felülbecsülték a megújuló energia bevezetésének díját. A módosított adatok alapján 2025-re fele annyiba kerülne szél -és napenergiával működtetni az elektromos -és fűtési hálózatot, mint szénnel és gázzal.
Az angol kormány mentségére szóljon, hogy a felülvizsgált eredményeket végül saját maguk publikálták, nem pedig egy civil szervezetnek kellett szélhámosságaikat leleplezni.
További fejleménye a jelentésnek, hogy bár módosítások feltétlenül szükségesek az energiaipari szabályozásokban, hogy azok jobban kedvezzenek a megújuló energiának, nap -és szélerőművet építeni olyannyira kifizetődő vállalkozás a monstrum méretű, környezetszennyező erőművekkel szemben, hogy a szükséges kormányzati engedélyek beszerzését, illetve szerződéskötést követően teljes mértékben önerőből, állami támogatás nélkül is felépíthetők ezen létesítmények. Ráadásul változatosabb cégportfólió bevonásával, mint annál a széntechnológiánál, mely erőműveinek felépítésére alig pár tőkeerős cég létezik az egész világon, és jelentős állami szubvenciók nélkül bele sem fognak a projektbe.
Végre a legutolsó széklábat is kirúgtuk a zemberek pénzéért álságos mód aggodalmaskodó környezetellenes pribékek alól. Végső vergődéseiket tetézzük meg ama néhány évvel korábban napvilágot látott ténnyel, hogy a világ hőerőműveinek több mint 40%-a már ma is masszívan veszteséges. Azaz drágább fenntartani őket, mint gazdasági holokausztot kiabálva akár lejárati dátum előtt kukába hajítani mind. Még ha egyes érdekcsoportok számára roppant fájú beavatkozás is ez.
Végezetül megállapíthatjuk, hogy a kormányzati szuggesztiónak is lesz már így eredménye. Egy egészséges mértékű szén-dioxid adó alaposan felgyorsítja az értelmetlen erőművek haláltusáját.
