Évről évre felüti a fejét egy újabb divathóbort, melyet annak művelői a komplett emberiségre ráoktrojálnak. Aki nem hajlandó feltétel nélkül befogadni az ostobaságot és elhinni, hogy itt az újabb világmegváltó innováció, azt a komplett szisztéma hülyének nézi.
A rohamosan múló ökörségek listáját gyarapítják a QR-kódos étlapok, melyeket mint trendi, roppant kényelmes és persze jövőbiztos alternatívaként kívántak ránk erőltetni a hagyományos papír alkalmatosságokkal szemben.
El se tudjuk képzelni annak okát, miért váltanak most vissza tömegesen a mindig mindent jobban tudó kapitalista „innovátorok” hagyományos étlapokra: mert
a vendégek utálják a QR-kódos menüt.
Az „Expedite” vendéglátás-technológiai kiadvány és hírlevél szerkesztője lesújtó ítéletet mond a technokrácia által erőszakolt divathóbortról:
Csaknem univerzális megvetésnek örvendenek.
A trendi QR-kódok a 2010-es évek második felében, az okostelefonok felfutásával vették át az uralmat a vendégek rendelései felett, s a COVID-járvány alkalmával majdhogynem mindenhol lecserélték a hagyományos étlapokat QR-kódosra. Az indoklás az volt, hogy így a személyzettel való kontaktus szüksége nélkül rendelhettek, fogyaszthattak, majd fizethettek is a vendégek, s csúsztathatták a borravalót a dologtalan, pult mögött támaszkodó pincérek zsebébe – merthogy a lezárásoknak hála több helyütt önkiszolgálókká váltak az éttermek.
Természeten a szükségből végzett átállást úgy értékelte a kapitalista világ, hogy ez jelenti a vendéglátás jövőjét. Az elhúzódó „pandémia” nyomán csaknem minden, a versenyben lemaradni nem szándékozó helyiség tulajdonosa csúsztatta számozatlanul a zöldhasút a kiszolgáló szervert távmunkában üzemeltető rendszergazdák zsebébe.
Miután nem tart ki tovább a varázs, s a Zoom-meetingekhez, Peloton-edzésekhez, Metaverzum-konferenciákhoz hasonlóan a kényelmetlen és hasznavehetetlen QR-kódokra is ráuntak a vásárlók, nem győzik újabb busás dollárkötegek feláldozásával visszacsinálni a tulajdonosok a trendiség vonatára való felelőtlen felugrálásuk következményeit.
Mint kiderült, amennyiben nem állnak kifejezett külső kényszer hatása alatt, a fogyasztók igazán rühellik előhúzni zsebükből a telefont, bescannelni az étterem weboldalán hanyagul beszerkesztett PDF-menüt, majd fejet lehajtván bogarászgatni az elérhető tételek között, mialatt vacsorapartnerük a végletekig rideg és romantikátlan jelenet láttán inkább a mielőbbi lelécelés mellett dönt.
Arról nem is beszélve, hogy a QR-kód adatvédelem szempontjából is rémálom. A problémát csak tetézik ama tulajdonosok, kik weboldal helyett az étterem hivatalos appjának feltelepítését követelik a gyanútlanul betérő vendégtől. Mire sikerülne rendelni, addigra jó eséllyel éhen is hal szegény.
Olyan jellegű vis maior eshetősége meg nyilván semelyik üzleti zseni innovátor fejében meg nem foganhat, hogy kiváltképp az idősebb korosztályban a többség továbbra sem rendelkezik okostelefonnal, de a fiatalok körében is jócskán felfutó népszerűségnek örvendnek a butafonok.
Voltaképpen a QR-kód bevezetésével kényelmetlenebb rendelést és mesterséges ügyfélkör-szűkítést eszközöltek az előrelátó kapitalisták. Most már kétség sem fér, miért ők tanyáznak a hierarchia és vagyoni ranglétra csúcsán.
