Sem az egyháznak, sem a földi hatalomnak nincsen joga Isten által jóváhagyandó házasságkötéseket szentesíteni. Eljátszhatja ezt a bohózatot, de ekkor az ember a házas élete kontrollját nem az Isten, hanem a földi hatalom kezébe adja, s annak parancsolataihoz köteles igazodni. Ez esetben tökéletesen jogos CSOK-kal meg babahitellel csábítgatni az embereket a gyerekgyártásra.
Mózesi törvények szerint a házasságon belüli szexmegvonás, férfi részről megtermékenyítés vagy testvér özvegye feleségül vételének megtagadása messze nagyobb bűn mindennemű házasságon kívüli szexnél, hiszen az előbbiek akár halállal vagy terméketlenséggel is büntetendők (lásd Onán, illetve Ráhel példáját), míg utóbbi kapcsán Mózes csak egy jótanácsot intéz a fiatalság felé, melynek elmulasztása nem jár semminemű retorzióval:
Ha valaki egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, elcsábít és vele hál, fizesse meg a jegyajándékot és vegye el. De ha az apja nem akarja hozzáadni, fizesse meg azt az összeget, amelyet a hajadonnak jegyajándékul adni szoktak.
Pál apostol mindezekhez hozzáteszi, hogy mivel a házas felek egymás magántulajdonai, ezért házasságon belül értelmezhetetlen akció a szexmegvonás (ne fosszátok meg egymást). Ha a férfi boldogtalan a házasságában, illetve nem nyer kielégülést, Isten adta joga félrejárkálni és akár prostituálttal, akár egyedülálló nővel szexuális viszonyt folytatni (ugyanakkor más házas nőt elcsábítani már bűn). Ugyanez természetesen fordítottan is igaz a nőkre.
A nukleáris család XX. századi találmány, ezért az egy nő, egy férfi szigorú monogám modellje semminemű kapcsolatot nem ápol a természetességgel, pláne Isten rendjével.
Ily alapos ideológiai felkészítést követően most elemezzük ki az evangéliumok gyerekvállalásra, CSOK és babahitel igénylésére vonatkozó sorait, melyek tartalma megértéséhez szükséges volt a megelőző részletes fejtágítást megejteni.
Aki mostanáig öklét rázván hörgött az eddig tett állításaim kapcsán, csak eztán fog igazán epét okádani ama felháborító igazságoktól, amiket az arcába kap. 🙂
A házasságról alkotott igaz keresztényi hozzáállásról már legnagyobb részt lerántottam a leplet a korábbi evangéliumban.
Az apostolok szerint az embernek nem jó megházasodni. Jézus Krisztus erre ezt feleli:
Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!
Hát, a hagymázas „keresztény-konzervatív” propaganda alapján nem épp ilyennek képzelnénk a házasság renoméját.
Eztán felfedi Jézus, hogy a feltámadás után az emberek nem házasodnak, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok. Ezzel megdönthetetlen visszaigazolást nyert, hogy a házasság nem képezi részét az isteni tervnek.
Jézus azt is felfedi, hogy a család nem a karhatalom által érvényesített rigid és életellenes szisztémát jelenti, hanem sokkalta tágabb értelemmel bír:
Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hívatták. Sokan ültek körülötte, szóltak neki: „Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.” Így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.
Egy tényleges Isten gyermeke valós családtagjai tehát azok, akik vele együtt Isten szavának engedelmeskednek más embereké helyett, s nem veszik be az ócska dumát, hogy az egymás nemi szerveinek önkényes kisajátítása keletkeztetheti az üdvösség kizáró módját.
Ahogy Jézus elmondja, vannak házasságra tökéletesen képtelen személyek, olyanok, akik soha életükben nem szexelnek (aszexuálisok), akik szüzen élik végig komplett életüket, akik elvonulnak a világ elől remetének, és mindez isteni nézőpontból abszolút tökéletesen rendben van!
Szintén vannak, akik maguk által választott barátaikat, kisajátítás vágyától mentesített szerelmi-szexuális partnereiket messze többre tartják saját vér szerinti szüleiknél, rokonaiknál és testvéreiknél. És ők is teljesen rendben vannak! Mit mond ezzel szemben a karhatalom? Rendíthetetlen erőszakkal igyekezik a vérség szerinti egybe erőszakolásunkra, kényszeríteni minket a szülői és pártállami ukáz feltétlen elfogadására a saját lelkiismeretünk ellenében. Ugyanakkor a hatalom csőrét a szexmentes, önmegtartóztató élet is végletekig piszkálja, ezért kívánja a partner nélkül maradó egyedülálló személyek lakhatását megakadályozni a maga ótvar, támogatásnak hazudott hitelkonstrukcióival.
Jézus azt is kijelentette, hogy a saját háza népe lesz az ember ellensége, tehát vér szerinti családtagjaitól senki ne várjon üdvözülést csak azért, mert az ő elnyomásuk alatt sínylődik. Nincs belepofa tehát a rokonok részéről abba, hogy mikor házasodjak, kit vegyek el feleségül vagy válasszak szexpartneremül, hány csimótát potyogtassak az ölükbe, hogy büszkén és önelégülten ringathassák azokat a sátán markába. A magánélete feletti döntéshozatal joga csakis és kizárólag az egyéné, amibe belefér a kevés számú tilalom tiszteletben tartása melletti orgiázástól a teljes önmegtartóztatásig és élethosszig tartó szüzességi fogadalomig a komplett szexualitás-skála.
Így jutunk végre a gyerekvállalás kérdéséhez. Jézus szerint természetesen a gyermekek Isten legmagasabb szintű áldást élvező ajándékai, tehát szemlátomást – persze kizárólag a felszínen – tökéletes harmónia dívik a krisztusi erkölcs és a gyerekgyártás propagandáját lobogtató karhatalom szava közt. Máté 18/1-6:
Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában? És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt, És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.
Máté 13-14:
Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat. Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.
De ássunk csak kicsit mélyebben a nyúl üregébe, s máris felfedezhetjük ama turpisságot, mely a felszínen harmonikus viszonyrendszert biza az összebékíthetetlenségig megbomlasztja.
A gyermek ÖNMAGÁBAN véve ajándék. Viszont rögvest más a szitu, amikor pártállami propaganda által kikényszerített gyerekgyártásról beszélünk, puszta anyagi előnyök fejében. Mikor Jézus Krisztust halálra ítéli a hörgő tömeg, ő maga a következő figyelmeztetést intézi a lesokkolt nézősereg felé:
Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. Mert ímé jőnek a napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
Nem-e ilyesféle szólamokat hangoztatnak napjainkban az asszonyok? A születésszámokat vizslatván bizony de, nagyon is! Mindezekhez hozzá tehetjük még a vészesen megugró terméketlenség-adatokat és a férfiak rohamosan csökkenő spermaszámát, s máris kétségek nélkül felismerhetjük, hogy a terméketlen méhek boldogságának órája biza itt és most ebben a században elérkezett!
Miért van ez? Mert az asszonyok a gyermekeket nem szerelmük gyümölcseként szülik, hanem puszta haszonelvű számításból a pártállamnak. A császár magántulajdonába és oltalma alá helyezik a csecsemőiket, kinek exkluzív joga a csecsemő életútja feletti kontroll megragadása. Szülői részről pedig marad a folyamat finanszírozásának kizárólagossága, valódi szeretet, törődés és gondoskodás nélkül. A sárkány ott áll a vajúdó asszony előtt, hogy újabb újszülöttet falhasson fel.
Illés apokalipszise még részletesebb taglalását nyújtja a jelenleg zajló folyamatoknak:
Azokban a napokban a király parancsot ad, hogy fogják össze rabságba és hozzák elé mind a szoptatós anyákat. És azokkal kígyókat fognak szoptatni. És vért fognak mellükből szívni, amivel a nyilaik hegyét mérgezik. És a városokra eljövő bajok miatt újra parancsot ad, és minden fiatal fiúgyermeket összeszednek, akik tizenkét évesek vagy fiatalabbak, hogy megtanítsák őket nyilakat lőni.
A hatalom tehát a maga munka alapú társadalmával és egyre radikálisabb háborús retorikájával kígyók szoptatására kényszeríti az anyákat. E mondatokat én úgy dekódolom, hogy a szoptatott kígyók ama öregek (az általam halottaknak és haldoklóknak nevezett rétegek), akiknek ellátása a fiataloktól egyre több, lassacskán összeomlásba taszító áldozatot követel meg, kiktől elszívják a maguk nyugellátását, miközben tetemes, elhordozhatatlan adósságszolgálatot vetettek önkényesen a nyakunkba.
Az öregek alatt ne specifikusan a remegő, vegyesboltban filléreiket számigáló, negyvenöt éveket ledolgozott nagyapókat értsétek, hanem ama kivénhedt tőkés réteget, kik a fedelet és élelmet immár befektetésként kezelik, akiknek öregkori tőkeportfóliójuk nagysága a komplett gazdaságot kivérezteti a teljesíthetetlen adósságszolgálat végett. És akik miatt lehetetlen az önálló életkezdés egy mai fiatalnak.
A rendszer összeomlásának elodázása érdekében ezek a vámpírokká lett boomer szociopaták utódaik nemzedékére vetik mindennemű bűneik és kapzsiságaik következményeit, melyeknek hála a szoptatós anyák nem tudnak többé az utódnevelésről gondoskodni, a már megszületett lurkók testét pedig már gyermekkorban kisajátítja magának a hatalom. Ennél szörnyűbb szokásait az öreg eliteknek, mint pl. gyermekek vérének leszívását a maguk fiatalítására vagy azok tömeges elrablását pedofil szexuális orgiákra már nem is említem…
És igen, mindennek meg is lesz a nyilvánvaló következménye:
A bábák mind elszomorodnak, az egész földön. Az asszony, aki szült, szemét a mennyekre emeli és így kiált: „Miért kellett nekem a szülőszékre ülnöm, hogy fiat hozzak erre a világra?”
A meddő asszony és a szűz örülni fog akkor, így szólván: „Ez a mi örömünk ideje, mert nincs gyermekünk a földön, hanem gyermekeink a mennyben vannak.
Immár a materializmus bűvkörében vergődő asszonyok is kínnak élik meg a gyerekvállalást, miközben ráadásul egyre nagyobb számban válnak terméketlenekké. Mindennek a szöveg szerint örülniük kellene, ám egy pogány ember morális iránytűjét és mentális állapotát nem az isteni szeretet belső érzete határozza meg, hanem a kívülről ráoktrojált és elvárt követelmények. Hogy meddőként is szüljön, mert ez a parancs, ezt mondta az anyós, ezért utalják ki a CSOK-ot és a babahitelt.
Ebben a korban tehát kifejezetten fontos, hogy a rendszer követelményeihez való feltétlen alkalmazkodás helyett inkább szabaduljunk meg oktalan szégyenérzetünktől, mert a szaporodásunk feletti közvetlen kontroll joga nem a mi kezünkben van, s nem is a karhataloméban.
Rögtön Mózes legelső könyvében két asszonyról is tudunk (Sára és Ráhel), kik terméketlenek voltak csaknem komplett életük során, s Isten kizárólag aztán nyitotta meg méhüket, hogy ők maguk vagy férjeik változtattak a viselkedésükön.
Sára meddőségére konkrét okot nem találunk, pusztán annyit, hogy „Istennek így volt kedves”. Ráhel meddőségének egész elképesztő racionális oka volt. Jákob hét év szolgálat árán megvásárolta volna Ráhelt az apjától (Lábán), ám az csellel az idősebb lányát, a kancsal(?) és nem túl szép Leát küldte be hozzá elhálni a nászéjszakát. Az átverés tényét konstatálván Jákob újabb hét éven át volt kénytelen Lábánnak szolgálni Ráhel megkaparintásáért, majd megkapta hozzájuk még mindkettőjük szolgálóleányait is. Tehát összesen 4 felesége lett Jákobnak.
Ezután a Biblia szerint „Jákob jobban szereté Ráhelt, mint Leát”, ezért Isten elzárta Ráhel méhét, Leáét meg megnyitotta. Dekódolom a tisztelt keresztény-konzervatív hallgatóság kedvéért: Jákob Ráhellel jóval többször akart dugni, mint Leával, s nem osztozott mind a négy feleségével egyenlően a szexuális élvezetek gyönyörében. Ezért aztán Leából sorban potyogtak kifele a babák, hogy őt is legyen kedve Jákobnak jó alaposan megkefélni. Azt remélem mondanom sem kell, hogy a két szolgalány is szorgosan ellette a csecsemőket!
Na, hát ennyit a szigorú monogámiáról.
Összefoglalván az eddigieket: bibliai értelemben a család az Istenben egyesülő, jobbára teljesen vegyes összetételű közösségeket jelenti, nem a vérség alapú együttélését 2 haszonleső szülőnek meg az ő személyes érdekükből lepottyantott csecsemőknek. Természetesen szabad szülni CSOK-ra meg babahitelre a császárnak is, csakhogy e folyamat számos negatív következményt von maga után, például hogy a házas felek teste és nemi szervei egy idegen entitás kontrollja alá kerülnek.
Mindennemű ez irányú törekvése ellenére nem a pártállam szabályozza, az asszonyok mennyi ágyútölteléket préseljenek ki magukból a nagyvilágba. A gyermekáldás elmaradása pedig egyáltalán nem a bűn miatt van! Ugyanakkor az isteni tervbe vetett bizalom megingása már valóban keletkeztethet maga után meddőséget.
Zárjuk eme szeánszot Pál apostol Galátziabelieknek írt levelének 4. bekezdésével:
Örülj magtalan, aki nem szülsz. fejezd ki örömöd és ujjongj, aki nem vajúdol. Mert több a gyermeke a magányosnak, mint annak, akinek férje van.
Azt ugye kifejtettem az előző szeánszban, hogy ószövetségi analogika szerint Isten a férj, Izrael népe pedig a feleség. Azok szülnek hát (maguk, s nem Isten akaratából) rendkívül sok gyereket, akik odahaza az otthon közegében magányosak, nem lelnek a maguk részére más örömöt, unatkoznak a házasságban, mert nincsen istenük.
Isten gyermekeinek szaporodását pedig maga a mennyei Atya szabályozza.
