Királyok II:
Ne tiszteljetek idegen isteneket, ne imádjátok őket, ne szolgáljatok nekik és ne mutassatok be nekik áldozatot. Csak az Urat imádjátok, s neki mutassatok be áldozatot, aki hatalmas erejével és kinyújtott karjával kivezetett benneteket Egyiptom földjéről; őt imádjátok, neki mutassatok be áldozatot.
Itt ugye a földi istenségeknek való áldozathozatal tilalma kifejezetten kőbe vésve szerepel. Mindennek ellenére Izrael népe elment idegen isteneknek áldozni és idegen oltárokat, templomokat emelni, ahogy olvashatjuk a könyv további részében.
A Moloch és Baál kultuszának megsemmisítését követően Isten soha többé nem követelt meg áldozatot. A Zsoltárok könyve kifejezetten dugig van pakolva áldozathozatal ellen felszólaló rigmusokkal. Zsoltárok 40:
Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek. Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető! ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném. Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot…
Zsoltárok 50:
Halld meg, népem, beszélni fogok, Izrael, ellened tanúskodom. Perbe szállok veled és szemed elé tárom (vétkeidet), én az Isten, a te Istened. Nem áldozatod miatt feddlek meg, égőáldozataidat látom szüntelen. Nem tulkot akarok elvenni házadból, sem kecskebakot a nyájadból. Hiszen az erdő minden állata enyém, éppúgy, mint hegyeim ezernyi vadja. Ismerem az ég minden madarát, s mi a réten mozog, azt is ismerem. Ha éheznék, nem szorulnék rád, enyém a földkerekség egész teljessége. Talán a tulkok húsát eszem, vagy a bakok vérét iszom?
51 (az ember szava Isten felé):
Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el. Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg.
69:
Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom. Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van. A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek!
A Példabeszédek 21-ben olvashatjuk, mi Isten tetszését leginkább elnyerő viselkedés a felesleges és káros áldozathozatal helyett:
Azt tenni, ami jó és igazságos, sokkal kedvesebb az Úrnak, mint az áldozat.
Ki gonosz lélekkel vértezi fel magát, annak mindennemű áldozata teljesen hiábavaló:
Utálatot kelt a gonosz áldozatja, főképp hogyha aljas szándékkal hozza.
Dániel könyve a rendszer által megkövetelt mindennapi áldozat végnapjairól hullajtja le a leplet, hűen jelezvén, hogy a munka és hódolat társadalma előbb-utóbb biza dicstelen véget ér.
Megfertéztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot.
Engem rögvest a COVID-karanténra emlékeztet ez a mondat, amikor az emberek (kiváltképp a tanárok) heveny halálfélelmükben beszüntették a mindennapi áldozatot (munkába járást), aztán feltették a pusztító utálatosságot (maszkot).
Ha ápolna a lakosság bárminemű viszonyt Istennel, és az megkövetelné tőlük az áldozatot, azt akkor is feltétlen meg kellene mindenkinek hozni, ha a hatalom ezzel ellentétes ukázt ad. Ugyanis Isten híveinek nem a rendszer parancsol, hanem a mindenható mennyei Atya.
Folytassuk a hiábavaló áldozathozatal leleplezését. Ozeás 6:
Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Hűséged, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, hamar tovatűnik. Ezért ostoroztam őket a próféták által, ezért ölettem meg őket ajkam szózatával, ítéletem elérkezik, mint a világosság. Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete.
Hát ennyit erről. Áldozat helyet szeretet, és Isten ismerete. Vajon ezek melyikével rendelkeznek a templomban pap bácsi előtt hajlongó, annak ukázait obszesszív-kompulzív személyiségzavarba illő precizitással követő hívők? Ozeás 8:
Hiába szaporítja Efraim az oltárokat, csak arra jók az oltárok, hogy vétkezzék; hiába írok neki ezer törvényt, úgy tekintik, mintha idegen adta volna. Ha szeretik az áldozatokat, hát áldozzanak! Az áldozati húst, hát csak egyenek! Az Úr nem leli benne kedvét. Inkább megemlékezik gonoszságukról, és megtorolja vétkeiket, úgyhogy visszatérhetnek Egyiptomba.
Megvetem, gyűlölöm ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem. Amikor áldozatot mutattok be, ételáldozataitokat nem szívlelhetem, hizlalt állataitokat látni sem szeretem. Vigyétek előlem harsány éneketek, hárfáitok hangját hallani sem bírom! Mint a víz, áradjon inkább az igazság, mint a sebes patak, az igazságosság. Hoztatok-e nekem étel- és véresáldozatokat negyven éven át a pusztában, ó Izrael háza?
Végül az Ószövetség zárásaként Malakiás könyve végképp lehúzza a hiábavaló áldozathozatal intézményét a retyón:
Azt kérdezitek: Mi által vetettük meg a nevedet? Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: Mivel szentségtelenítettük meg? – Azzal, hogy azt gondoljátok: Az Úr asztalát semmibe kell venni. Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az?
…Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy bemutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekből?… Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekből.
Szabad-e az embernek megcsalni az Istent? Márpedig ti megcsaltok engem! Azt kérdezitek: „Mivel csaltunk meg?” A tizeddel és a zsengeáldozattal. Átok nehezedik rátok, mégis megcsaltok, az egész nép. Szolgáltassátok be hiány nélkül a tizedet és az első termést a kincstárba, hogy legyen étel a házamban. Akkor aztán próbára tehettek…
Ugye eddigre (Kr. e. 450 környékén láthatunk), már emlékezete maradék foszlányai is elvesztek a népnek arról, mit, miért és hogyan szükséges áldozni az Istennek. Így azok többé nem is kedvesek neki, ahogy eddig sem voltak.
Innen lépünk át az Újszövetségbe. Egy igaz keresztény részére kizárólag az alábbi sorok bírnak relevanciával. Nem úgy, ahogy az infobábel hazudozza, hogy továbbra is alá kell rendelődnünk a parancsolatoknak és törvényeknek, mivel ilyesmire nincs is mód. Ugyanis ahhoz zsidóvá kell válni, a megfelelő beavatási szertartások (fitymavágás) véghez vitelével. Leegyszerűsítve: aki nem veszi fel a zsidó vallást és épen marad a fitymája, az eleve nem követheti az ószövetségi parancsolatokat és törvényeket.
Máté 9-ben Jézus Krisztus végérvényesen leszámol az áldozat kultuszával:
Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.
Máté 23 leleplezi, hogy az áldozat diktátumát a jóval fontosabb törvények felrúgására használja fel a hatalom:
Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok.
Márk 12-ben olvashatjuk, mit szükséges egy igaz kereszténynek tennie a semmire való áldozathozatal helyett:
Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.”
Az írástudó helyeselte: „Valóban jól mondtad, Mester, hogy Ő az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más. Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy bármi más áldozatnál.” Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze az Isten országától” – mondta neki.
E három rigmussal ki is veséztük az evangéliumok áldozathozatalra vonatkozó pontjait. Annyira fontos az áldozat Istennek, hogy szinte említésre sem kerül Jézus Krisztus szájából.
Eztán már csak a különféle kései apostolok és próféták leveleiben olvasgathatunk újabb kiigazító pontokat a felesleges és értelmetlen áldozatról. Pál apostol korintusiaknak / 10.:
Nézzétek csak a test szerinti Izraelt: akik az áldozatból esznek, nemde az oltár részesei? Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit? Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem a sátánnak áldozzák.
A pogányok áldozata a kemény és alázatos munkával, kötelező illemtani protokollok elsajátításával, állami törvények betartásával, elmebeteg szokások és babonák űzésével nem az Isten, hanem a sátán számára oly kellemetes és kívánt foglalatosságok. Benne kell tartani az emberiséget az örök rabságban, zsizsegésben, mókuskerékben, nehogy véletlen felébredhessenek a rendszer keserű valóságára, meg hogy miféle urat szolgáltak komplett emberöltőn át.
Zsidókhoz írt levél / 10.:
Mivel a törvény a jövendő javak árnyéka, de nem a valóságok képe volt, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé a résztvevőket, amelyeket évről évre megszakítás nélkül bemutattak. Nemde abbahagyták volna az áldozat bemutatását, ha a bemutatók egyszeri megtisztulás után megszabadultak volna a bűntudattól. Ellenkezőleg, éppen ez emlékeztette őket évről évre a bűnre. Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.
Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.
Először tehát ezt mondta: „Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, és nem telt benne kedved”, jóllehet ezeket a törvény írta elő. Azután így folytatta: „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.
Minden pap naponta elvégzi szolgálatát, és ugyanazt az áldozatot többször bemutatja, ezeknek azonban nincs erejük a bűn eltörlésére. Ő ellenben csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján. Már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába előtt. Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
Ezt bizonyítja a Szentlélek is, amikor így szól: Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük – mondja az Úr. – Törvényemet szívükbe adom és elméjükbe írom, bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem. Ám ahol ezek bocsánatot nyertek, ott nincs szükség bűnért való áldozatra. Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe.
Íme tehát az áldozat eredeti értelme: rendre megemlékeztetni Izrael népét a bűneikről. Aki tehát folyton Isten szellemében cselekedik, nem áll neki bálványokat és földi isteneket imádni, azok részéről semminemű áldozat meghozatala nem szükséges, sem nem követelhető meg.
Az egyetlen, úgymond tökéletes áldozat, melynek díja mindannyiunk helyett egy összegben kifizetésre került, maga a Jézus Krisztus kereszthalála.
