Közmunkás varjakkal szedetnék a csikkeket Hollandiában

0

Míg idehaza az emberek állati sorba züllesztése a menő, addig a minden bizonnyal megint túl sok füvet elpippantott hollandok inkább állatokat állítanának az ember szolgálatába. A közmunkás madarak ugyan nem tuti, hogy szívesen húznának láthatósági mellényt, mindenesetre roppant mód szorgalmasan kapkodnák fel a csikkeket Amszterdam utcáin. Cserébe még fizetséget sem igényelnek, elegendő néhány magvat rendelkezésükre bocsátani a munkájukért cserébe.

Két startupper, név szerint Ruben van der Vleuten és Bob Spikman az ötletgazdák, akik már sok kísérletezésen túl vannak Hollandia forgalmasabb részeinek szemétmentesítése érdekében. Kezdetben robotokat állítottak volna hadrendbe a szent célért, ám a meglehetősen zsúfolt és olykor nyakatekert amszterdami utcákhoz olyan nehéz lett volna őket beprogramozni, hogy mégis a természetet hívták segítségül.

Néhány sikertelen kísérletezés után a nagy számban előforduló, ám nem éppen lángeszükről híres galambokkal a két vállalkozó inkább a varjakat választotta, mivel a legintelligensebb madárfajként tartják őket számon, észben simán vetekedhetnek például a csimpánzokkal. Remek löketet adott nekik a „Crow Box” néven ismertté vált szintén startup, akik egy rendelhető mogyoróautomata segítségével a környékünkön fellelhető varjakat varázsolják igazi passzív jövedelemforrássá.

A Crow Box működési elve egyszerű: bedobja a varjú az utcán felkapkodott aprópénzt, cserébe kiesik neki egy mogyoró. Felcsillanó szemű kapitalista honfitársaimat finoman figyelmeztetem, hogy alkalmazottaikon csekély valószínűséggel fog ez a módszertan eredményesen működni.

A közmunkásként foglalkoztatott madaraknak első valódi műszakuk előtt egy 4 lépéses betanítási procedúrán kell átesniük:

1. Első körben az adagológépre egyszerre kerül egy cigarettacsikk, valamint némi csemege. Így a varjú megtanulja, hogy ahol cigarettacsikk van, ott finomságok is várják.

2. Elvesszük a kaját az adagoló elől, marad a csikk. Ezután már csak akkor jön kaja, ha a varjú leszáll az adagológépre. Megtanulja, hogy a gép adja a csemegét.

3. Következő lépésben már kaja sem jön, viszont még mindig ott a csikk. Ekkor a varjú gyanakodva elkezdi a csikket pöckölgetni a csőrével, mely előbb-utóbb beesik az automatába, és jön a mogyoró.

4. Végül néhány tucat csikket elszórunk az automata körül, ahol a varjúnak logikai rejtvényként meg kell fejtenie, hogy a csikkek felkapásával és bedobásával az automatába finom csemege a jutalom. Ezután a madarak már maguktól járják be a környező utcákat és kapkodják a földről a csikkeket.

Gratulálunk, újabb szorgos taggal bővült a dolgozó madártársadalom!

Az ötletet Prof. John Marzluff madárszakértő is megszakértette, szerinte működhet a dolog, hiszen a madarak gyakran kapkodnak fel mindenféle elszórt szemetet a földről, annak reményében, hogy valami hasznát látják. A háziállatként tartott varjak gyakran még gazdáik kezéből vagy szája elől is elhalásszák a cigarettát.

Ugyanakkor a professzor azért hangot adott erkölcsi aggályainak is. A madaraknak a maguk módján megvan a funkciójuk a természetben, és ezzel összhangban élik saját életüket, nem volna ildomos őket az ember által okozott problémákért kihasználni.