Robert F. Kennedy Jr. parancsára seperc alatt megváltoztatta a CDC a maga gyermekkori oltások és autizmus kialakulásainak összefüggése kapcsán megfogalmazott hivatalos álláspontját. Eleddig váltig tagadta a CDC, hogy a kisdedeknek beadott vakcináknak volna bármi lehetőségük autizmust kifejleszteni, immár azonban a következő szöveg fityeg a kedves leendő és újdonsült szülők választásának megkönnyítésére az oltás vagy nem oltás dilemma kapcsán:
„Az oltások nem okoznak autizmust” állítás nem egy bizonyíték alapú feltevés, mivel a kutatások nem zárták ki a lehetőséget, hogy csecsemőknek adott oltások autizmust okozzanak.
Az összefüggés létét támogató kutatásokat az egészségügyi hatóságok ignorálták.
A HHS átfogó vizsgálatot kezdeményezett az autizmus kiváltó okait feltárandó, ideértve a valószínűsíthető biológiai folyamatokat és a potenciális ok-okozati szálakat.
A hivatalos tájékoztató részletezéséből megtudhatjuk, hogy a gyermekkori védőoltások és autizmus kialakulása közti potenciális kapocs tagadása nem felel meg az amerikai adatminőség-biztosítási törvényeknek, miközben a de facto kötelező oltások számának radikális felfutása jelentős korrelációt mutat az autizmus, ADHD, krónikus autoimmun kondíciók és egyéb neurológiai rendellenességek elburjánzásával.
Az amerikai gyermekoltások rendszere egészen speciális, mivel nincsenek hivatalosan kötelező védőoltások az egyesült államokban, ugyanakkor aki nem vállalja gyermeke oltatását a felajánlott mintegy 30 dózis vakcinával, annak gyermeke nem járhat sem állami, sem magániskolába, voltaképp társadalmi kirekesztésre jut. Sajnos Magyarországon a gyermekoltások Európában egyedülálló módon eleve kötelezők, nem lehet előlük még otthonoktatásba sem menekülni.
Kiváltképp gyanúsak a folyamatban az adjuvánsok, melyek a beadott vakcinák hatóanyagával szembeni gyulladásos immunválasz kikényszerítésére szolgáló mérgező, elsősorban fémes anyagok, mint alumínium, higany vagy formaldehid. Adjuváns alkalmazása nélkül a legtöbb kisgyermek immunrendszere egyszerűen ignorálná a semminemű rendellenességet nem keletkeztető, legyengített és szaporodásképtelen kórokozókat.
Az 1986-ban napvilágot látott „The National Childhood Vaccine Injury Act” óta, melynek célja az oltások és az aggasztó felfutást vevő kialakuló neurológiai rendellenességek közti feltételezhető összefüggések vizsgálata, a CDC többed alkalommal adott ki összesítő jelentéseket, melyek 1991-ben, 2012-ben, 2014-ben és 2021-ben rendre újra meg újra kimondták, hogy a vakcinák és autizmus kibontakozása közti összefüggések vizsgálatára szolgáló kutatások rendre elfelejtődnek lezajlani, így nem lehetséges minden kétséget kizáróan kimondani, hogy az oltások nem okozhatnak autizmust.
2021-ben egy oltás-szkepticista szervezet peres úton már kikényszerítette a CDC vakcinák és autizmus kapcsolatát tagadó megjegyzésének cáfolatát, csakhogy az egyetlen hét leforgásán belül visszaállította az eredeti szövegeket. Most tehát voltaképpen a bírósági végzés nyomán jogszerűen meghatározott tájékoztató került vissza eredeti helyére, némi széljegyzettel megspékelve.
Közben a tudós társadalom sem tétlenkedik, évtizedek gúzsba kötött és folyamatos egzisztenciális fenyegetettségek mellett érvényesített hallgatagságuk az idei évben harsány zajongásba csapott át.
Az év elején látott napvilágot egy, a gyermekkori vakcinák és autizmus kockázata közti szoros összefüggéseket feltáró papír, melyet magam is szemlére vettem az igazságot eltagadó fősodratú propagandamédia ellenében. Nem kellett sokáig várni, máris itt a következő letaglózó erejű jelentés a McCullough Foundation jóvoltából.
E roppant részletességgel és igényességgel összeállított dokumentum 136 lefolytatott kutatás nyomán összesíti az autizmus kockázatának minden szóba jöhető faktorát.
1970-ben az Egyesült Államokban még csak 10 ezerből 1 gyermeket diagnosztizáltak autizmussal, 2000-ben 150-ből egyet, 2022-ben már minden 31.-et. Az utóbbi két évtized növekménye igazán feltűnő, mely jelenségre a tudósok és doktorok a gyógyszeripar sulykolta betanult robotikus mantrákon felül semmit nem képesek reagálni az utódaik egészségéért kétségbeesetten aggódó szülők megnyugtatására.
A tudományos dokumentum végigveszi a 136 górcső alá vont elemzésben megforduló kockázati faktorok sorát a gyermekek foganásától egészen 8-9 éves korukig, amely időben már minden kétséget kizárólag diagnosztizálható vagy épp cáfolható az autizmus ténye.
A feltárt születés előtti, alatti, illetve csecsemőkori kockázati faktorok sokasága egészen minimális arányban utal a szülőktől örökölt genetikai tényezőkre (holott korábban ez volt a doktortársadalom egyik legtöbbet hangoztatott vesszőparipája). Kicsivel meggyőzőbb bizonyítékok utalnak az anya hasában fejlődő magzatot érő külső stresszorok, mint gyulladáskeltő anyagok, mérgek, szennyezett levegő meglétére. Ennél is jelentősebb korrelációt fedeztek fel az anya életmódjával és mentális állapotával. Kábítószer-fogyasztás vagy antidepresszánsok szedése a terhesség ideje alatt megnöveli az autizmus kialakulásának rizikóját a születendő gyermekben, ahogy az idegi eredetű bélbetegségek vagy mentális zavarok jelenléte is. Kisebb részben feltételezhető még magasabb autizmus-kockázat a koraszülötteknél vagy szülési komplikációkat elszenvedőknél, illetve az anya hibás immunválaszánál a fejlődő magzattal szemben.
Ezen tényezők összessége alig felerészben magyarázza az autizmus felfutását, a másik 50%-nyi feltárt bizonyíték egyedül a vakcinákat teszi felelőssé a születéskori neurológiai rendellenességek járványában.
A McCullough Foundation által vizsgált dokumentumokból 107-ben tártak fel összefüggést az oltás általi immunizáció, egyes vakcinakomponensek (mint a nevezett adjuvánsok) és az egyre aggasztóbb méretekben felfutó megbetegedések között. 12 vizsgálatban oltott gyermekek egészségét vetették össze oltatlan kontrollcsoportokéval, ezek mindegyike ama következtetésre jutott, hogy az oltatlan gyermekek magasabb szintű egészségnek örvendtek az oltottaknál.
Az oltatlan gyermekeket későbbi éveik során rendre kisebb számban diagnosztizálták bármilyen jellegű krónikus betegséggel vagy neuropszichiátriai zavarral (mely kalapba az autizmus-ADHD skála is beletartozik) A kontrollcsoportot felvonultató 12 kutatás egyikének sem sikerült az oltott fiatalokat összességében egészségesebbnek feltüntetnie az oltatlanokhoz képest.
Specifikusan a vakcinaadjuvánsok gerjesztik az ideggyulladással és lázgörccsel kísért agyi gyulladást, melyet aztán fejlődési regresszió követ. A korának megfelelően fejlődő gyermek injekciózást követően magába fordul, elhallgat, vagy akár el is felejt beszélni.
A 30 dózis vakcinával beoltott csecsemők agyi ereiben összesen csaknem 5 milligrammnyi alumínium rakódik le. Az alumínium mérgező, soha le nem bomló könnyűfém, melyet befecskendezést követően az immunrendszer sem tud kiüríteni az erekből. Mivel az emberi vérkeringés az agyi erek környékén a leglassabb, illetve maguk az erek is itt szűkülnek leginkább, a beinjektált alumínium itt lerakódván és minden egyes oltással tovább gyarapodván krónikus és csillapíthatatlan ideggyulladást gerjeszt. E gyulladás kiapadhatatlan táptalajává válik a bennünket örök életen át elkísérő neurodevelopmentális zavaroknak (autizmus, ADHD), autoimmun betegségeknek (ekcéma, cukorbetegség, cölikália).
Legalábbis ezt a teóriát fogalmazzák meg a gyermekkori védőoltások és autizmus összefüggéseit feltárni hivatott tudósok. Annyi mindenesetre bizonyos, s a tényeket e metakutatás is megerősíti, hogy az autizmus kifejlődésének genetikai gyökerét konkrétan elfelejthetjük. Magyarán a fő ludas, egészen minimális genetikai motívummal kizárólag a környezet (kívülről a szervezetbe érkező fizikai, pszichikai hatások hálója) lehet, egész meggyőző mértékű korreláció gyanújával illetvén a nyakló nélkül gyermekeinkbe fecskendezett oltásokat.
