Forradalmi evangélium: az emberi test a bűn teste?

A jelenések szerint a végidők után, a Krisztus ezer éves királyságának lezárultát követően az emberek cselekedeteik szerint ítéltetnek majd meg, s a pogányok ugyanúgy átesnek majd a végítélet folyamatán, ahol az üdvösségük vagy kárhozatuk kérdésében csakis és kizárólag az ő életük során elkövetett tetteik lesznek a mérvadók.

Ez azért van, mert az úgymond bűnös és parázna gondolatok (utóbbinak továbbra sincs semmi köze a szexhez) megfoganása és elménkbe ágyazódása nélkül tökéletes lehetetlenség azok tényszerű, testben való elkövetése! Minden bűn kibontakozása először a bűnös gondolatok megszületésével kezdődik, ezt követi azok kívánsággá válása a szív (azaz a lélek) vágya által, s végül a test csakis és kizárólag alanyi jogon, de semmiképp sem lélektől független akaratából tettekre váltja a sorvadó és kárhozat felé araszoló lélek közvetítette bűnös gondolatokat.

Aki felcseréli a sorrendet, s saját vagy mások teste megkínzásával, sanyargatásával, gyötrésével, oktalan szenvedtetésével indítja a pályafutását, na az ilyenekből lesznek aztán későbbi éveikben a hírhedt sorozatgyilkosok, rablóbűnüzők, kocsmatöltelék svindlerek, népirtó inkvizítorok, mert jól megtanulhatták és alaposan fejükbe vésődhetett fiatalabb éveikben a sátáni tanítás, hogy a szenvedés bárminemű elkövetett bűnt mellőzvén is automatikusan és alanyi jogon megjár, az élet semmi más egyébből nem állhat, mint oktalan szenvedésből és gyötrelemből, s eme istenkáromló állapotból csakis és kizárólag úgy nyerhetünk ideiglenes szabadulást, ha mi magunk perverz lelki késztetésekkel átitatván megkezdjük az elnyomóink által ránk oktrojált gyilkos gyötrelmek tovább adását.

A valós keretrendszer tehát tökéletesen fordított: nem létezhet testi bűn a lélek előzetes megromlása nélkül, s a testünk hanyatló állapota pusztán a lelkünk megrothadásának úgymond láthatóvá-tapasztalhatóvá lett következménye, semmiképp nem előzménye. Mindezen megállapítás tökéletes harmóniát mutat Jézus Krisztus szavával, mely szerint a test önmagában nem használ, nem is használhat semmit. Kizárólag a lélek, mi megelevenít, ide értve a testi akcióink összességét.

Mindebből következően a testünk gyalázása egyenlő a létjogosultságunk tagadásával, s minden istenellenes bűn művelésének szerves részét képezi a test öncélú bántalmazása, megcsonkítása, akár elpusztítása (lásd gyermekáldozat Moloch-nak és Baál-nak). Ez pedig Pál apostol szavait erősíti meg, hogy nem a test a bűnös, hanem a test a bűn áldozata!!!

Éppen ezért minden igaz istenfélő embernek kötelessége a testét jól funkcionáló állapotban tartani, hogy az által alkalmassá váljon az Isten kéréseinek végrehajtására. Ha már itt tartunk: Isten sohasem parancsolgat, azt csakis és kizárólag a Sátán teszi. Aki tehát azzal jaszkarizik, hogy őt Isten kapcarongyként rángatja ide-oda, meg egyik pillanatról a másikra, bárminemű előzetes jel nélkül csak úgy bratyiból haldokoltatja, az összekeveri a mennyei mindenhatót egy másik entitással, melyet ténylegesen is feltétel nélkül szolgál: a Sátánnal.

A test kárhoztatása egyben tökéletesen megakadályozza az isteni terv személyünkre vonatkozó feladatainak végrehajtását. Aki öngyűlölő és nem képes tükörbe sem nézni, az soha nem tudja felvállalni az isteni igazság képviseletét. Aki Jézabelnek kiáltja ki az Instán szelfizgető lányokat, kik amúgy nem foglalkoztatnak a maguk udvartartásában gyermekáldozatot és földi teremtmények nyomán faragott képek imádatát megkövetelő Baál-prófétákat, az ő személye annyira istenkáromló, hogy ne csodálkozzunk el azon, ha toronyablakból kivetett testét előbb-utóbb kutyák marcangolják szét.

Ha a test nem fitt, a lélek elsorvad, mert elválasztódik a lelki működés a test képességeitől. A beteg, torzult, megcsonkított, alultáplált test nem képes elvonszolni magát, amikor isteni utasítás érkezik a babiloni bábeltorony-birodalomból való kiszaladásra, így az a Sátán akaratát, az önkéntes fogságba esés, táborba záratás, katonaként besorozás követelményét lesz kénytelen végrehajtani.

Már csak ezért is nélkülözhetetlen tevékenységük a bodóattilai hamis prófétáknak a test gyalázása.

Az ő fajtája által keltett oktalan szégyen aztán belevezeti az embert a valós bűnök elkövetésébe, mert hamis és oktalanul kikényszerített bűntudattal a lélek nem képes együtt élni anélkül, hogy tevékenységét hozzá ne igazítaná a bodóattilai sátánfajzatok mantráihoz. E igazság valóságáról szól Jézus Krisztus „a szív teljességéből szól a száj” mondása.

A test fogságba ejtése esetén egyetlen és kizárólagos akciónk a rabságból való szabadulásra irányulhat, nem pedig ahogy a sátán prófétái zengik, önkéntesen alávetjük magunkat a hatalom akaratának, azaz ha erőszakkal elrángat minket katonának embereket gyilkolni, akkor úgymond a test megtörettetése céljából elkezdünk zabolázatlanul mészárolni. Megintcsak, a bodóattilai aljas sátáni barmok nemlétező (viszont alanyilag ránk olvasott) bűnök kinyilvánításával kívánnának belerángatni minket a valóban életellenes bűnök elkövetésébe, s így az elkerülhetetlen kárhozatba.

S nincs olyan, hogy a fronton nem lőjük le, akire a komisszár elvtárs rámutat, mert a sorozást, kiképzést, majd frontra küldést rendre minden körülmények között megelőzi a katonai eskü letételének követelménye, amelynek szövegezése szerint az ember a saját apját is szemrebbenés nélkül lepuffantja, amennyiben erre parancsot kap. Azaz megintcsak a test abszolúte nem követ el magától és a lélek akaratától függetlenül semmi bűnt, hanem kizárólag végrehajtja, amit a megelőző korrupt szellemi információ (katonai eskü) elfogadásával átprogramozott lélek megkövetel.

A lelki-szellemi korrupció, vagy ahogy Hamvas Béla fogalmaz, létrontás ama halálos bűn, mely a kárhozat poklát vonja magával, s amely a lélekben megfoganván a testet is az enyészet martalékává teszi.

A bűnös test hamis doktrínája az elsősorban katolikus vallás hangoztatta eredendő bűn fogalmából vezethető le, annak alapos és nyilvánvalóan szándékos félreértésével.

Az eredendő bűn fogalmát Iréneusz korai keresztény püspök dolgozta ki a II. század folyamán, kifejezetten a gnosztikus „bűn teste” mantra érvényének semlegesítésére. Eszerint a bűn kiváltó oka abszolúte nem a testiség (ilyen önmagában eleve nem is létezik), hanem a megrontott szellemi kód, melynek mibenlétét szintén lefestettem már bodó attila leleplezésében, mégpedig a „A végtelen lélek, mint energiamegmaradás törvényébe erőszakolt matéria” fejezet alatt.

Az eredendő bűn, ellentétben a bűnös test mantráival nem testen belüli korrupciót jelent, amelynek a lélek magatehetetlen áldozata, épp fordítva: életellenes szellemi információk megfoganása előbb a lélekben, majd az agyban, mely végül, legutolsó lépésként aztán tettekké válik az önálló akarattal nem bíró, ezért passzívan behódoló testben:

Egy katolikus teológus megfogalmazása szerint: az áteredő bűn nem személyes bűn, nem cselekvés, hanem állapot, baj, amelyért személyesen nem vagyunk felelősek; és nem is a biológiai nemzéssel ered át minden emberre, hanem inkább azt a szituációt, azt a környezetet jellemzi, amelybe beleszületünk e világban.

A bűn tehát szellemi fogalom, nem tárgyi cselekvés. A bűn egy olyan közeg, amely körbevesz minket, amibe beleszületünk (nem pedig ismételten csak hazug bodóattilai mantra szerint a gyermekek „látják az Isten arcát”). Eleve ebbe kerülünk, amikor világra jövünk, nem kerülhetjük el annak jelenlétét, csakis és kizárólag az abba való belerothadást a feltétlen engedelmeskedésünkkel, illetve ama hiedelem követésével, hogy az a jó gyerek, aki szó nélkül és makulátlanul hajtja végre az apuka-anyuka, nagybácsi, tanító néni akaratát.

Ezért van az, hogy a bűn világában szükséges a saját személyes hitünket megerősítvén visszautasítani a bűn szolgálatát, ami nem konkrét pillanatnyi akciót jelöl, hanem komplett életfolyamatot! A bűn apostolai ugyanis napi szinten, soha véget nem érően, manipulációk vagy akár erőszakos kényszerítő eszközök sokaságát vetik be a mi tönkre tételünkre, vagy bodóattilai sátáni fondorlattal élve a testünk megtörettetésére. Hogy az a lélek hangja helyett kizárólagos érvénnyel szolgálja a munka alapú társadalmat, az öregek kényét-kedvét, a szülők által ránk oktrojált aberrált kötelezettségek végrehajtását, házastársunk teljesíthetetlen kívánságainak lesését, amíg a halál el nem választ.

A test folyamatosan lázadozik eme kárhozati állapot ellen, ezért szükséges a kisgyermekeket jó alaposan megnevelni, iskolapadba kényszeríteni, pofonokkal orientálni a „helyes és elvárt” életmód, azaz leánykori nevén a kárhozat felé. Így kerül aztán idővel, hosszú évek során a kívül terjengő bűn egyre inkább belülre. Az ember menekülne, de a menekülés útjai szellemi értelemben el vannak zárva követelményekkel, hierarchiával, zsarnoki akarattal, s ebből következően csakis és kizárólag a test képes ebből a gyilkos börtönből ellennyomást kiváltván úgy-ahogy ideiglenesen kitörni. Nem véletlen, hogy minden elnyomó totalitarizmus előbb-utóbb véres háborúban kulminál.

A korrupció folyamata szellemi értelemben megegyezik a paradicsomi bűnbeeséssel, amikor Éva, majd példáját látván Ádám is az Isten szava helyett a kígyó formájában megjelenő Sátánra kezd hallgatni:

A paradicsomi bűnbeesés azt jelenti, hogy Ádám és Éva megszegve a Teremtő tiltó parancsát, ettek a jó és rossz tudásának fájáról, azaz inkább hallgattak a kígyó formájában megjelenő Sátánra, mint a Teremtőjük tilalmára, és ezzel elfordultak Istentől, azaz bűnbe estek.

Az első emberpár bűnbe esése azért okozza minden leszármazottjuk eredendő bűnben születését, mert az első emberpár kiűzetett a paradicsomból, hogy ne tudjanak az örök élet fájáról is enni. A paradicsomon kívül azonban nincs meg a paradicsomi harmónia az ember és a Teremtője között, hanem például az újszülött eleve nem is tud a teremtettségéről, azaz szakszóval, eredendő bűnben születik.

Innentől, azaz erőszakos felnőtté tételétől érvényes az emberre, hogy fáradságos munkával fogja művelni földjét, de az csak bogáncsot meg kórót terem, hogy a férj uralkodni fog az asszonyon, az meg epekedni utána, stb.

Ezért aki kerülni kívánja az eredendő bűnbe esést, annak örök gyermeknek kell maradnia, kerülvén minden kívülről rá oktrojált hazug felelősségvállalást, melyek nem fogalmazódnak meg eleve belső igényként az ő lelkében.

Legutolsó leleplezendő hazugságunk „a mennyek országában nincsen test” mantrája maradt.

Bodó attila szerint ő a testétől megszabadulván majd az egész univerzumot betöltő lélekké válik, magyarán egyszerre b*** meg minden élő embert a világon, kutakodik a seggükben, és nyilván majd sugdolózza füleikbe a démonikus baromságait.

Ezzel szemben minden élő entitás, ideértve az emberek és állatok mellett az angyalokat, kerúbokat és szeráfokat testben születik és testben is marad az idők végeztéig.

A gnosztikus iratok kétféle testről értekeznek. A materiális testre érvényesek a földi fizikai törvények, a halandóság és a három dimenziós világ korlátai, a szellemi testre nem. A szellemtest, ahogy láthatjuk azt mindenféle szupernaturális filmekben átjár a falakon, nincs földi szükségletekhez kötözve, akár az űrben száguldozni vagy teleportálni is tud, de attól még nem szűnik az meg testnek lenni, ugyanúgy van egy korlátos kiterjedése, a mindenütt ott levés kívánalmát meg telepatikus kommunikáció által élheti meg. Ja és a szellemtest világában nincs idő, hanem a kvantumszámítógépekhez hasonlatos elv szerint minden esemény egyszerre, párhuzamban történik.

Az evangéliumok szerint Krisztus megfeszíttetését és lelke kilehelését követően testek támadtak fel, nem pedig lelkek:

…Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.

A jelenések szerint a végidők lezárulta után az emberek testben kelnek ki sírjaikból, s kerülnek elszámoltatásra. Hogy ez fizikai, vagy szellemi test lesz-e, arról persze lehet vitatkozni ama tudományunk fényében, hogy a földi test biza évszázadok alatt teljesen elporlad.

A test öncélú sanyargatásának és bűnösként kikiáltásának igencsak súlyos, olykor tömeges kihalást keletkeztető következményei voltak a történelemben.

A pestisjárvány, kiváltképp annak legfatálisabb első hulláma azért volt képes kiirtani az európai lakosság mintegy felét, mert az emberek a hamis bűntudat poklában vergődvén nekiálltak sanyargatni magukat, az egyház képviselői vitték az eretneknek kikiáltottakat a máglyára, a parasztok pedig éhhalál-hullámot generáltak, miután nem vetették be földjeiket, mondván úgyis mindegy, mindenképp elviszi őket a ragály.

A pestis korabeli „gyógyításának” szerves részévé vált az értelmetlen vezeklés és gyilkos böjt mellett a flagelláció (önostorozás), továbbá az érvágás, azaz a lélek, az életerő elveszejtése. A korszak bodó attilái sokszor annyi embert irtottak ki, mint ahányat a pestis önmagában elvitt volna.

És lám, mily ironikus fejlemény, a pestistől rettegő emberek pontosan a bodóattilai gnosztikus tanok szerinti kétféle viselkedést vették fel: vagy belesanyargatták testüket a halálba, vagy úgyis minden mindegy alapon nekikezdtek a földies élvezetek sokaságában tobzódni:

Az érthetetlen, a semmiből lesújtó halál szélsőséges reagálást váltott ki az emberekből. Voltak, akik az emberi élet értéktelenségét látva a bujaságban, dáridókban kerestek menedéket, mások az egyházhoz fordultak, és önsanyargató életbe kezdtek.

A bűnös test hazugságának tökéletesen nyilvánvaló következménye tehát, miután nyíltan istenkáromló magatartásról beszélünk: halál.