A nagy angol fesztiválok válságáról értekező hírek már a bevezetésben szerepeltek, mivel arányaiban az angolszász országokat érte a legsúlyosabb veszteség a rendezvények száma szempontjából. Ugyanakkor az Egyesült Királyság nem EU-tag többé, Ausztrália meg soha nem is volt az.
A legnagyobb szerencsétlenség-sorozat mostanában a híres-neves holland fesztiválmogulokat érinti, nevezetesen az ID&T-t, a Tomorrowland-et és a Q-Dance-t.
E voltaképpen szorosan egybe tartozó vállalkozások pénzügyi kontrollja némi angolszász kitérőt követően visszakerült az amerikai nagytőke alá, ám mindez meg sem látszik rajtuk. Oly heveny válságban vergődik Európa leghíresebb rendezvényszervező konglomerátuma, hogy lassacskán nem marad a nevük mögött tartalom, amely által (vitathatóan megérdemelten) eddigi mesés hírnevüket elnyerték.
Miről is van szó? Az ID&T a hajdani ikonikus Thunderdome és Mysteryland fesztiválok értelmi szerzőjeként hozta létre 2000-ben a hardstyle műfaj kibontakozását mesés prezentációt felmutató fesztiváljaival voltaképp egy személyben elősegítő Q-Dance-et, majd 2005-ben az alig néhány év leforgásán belül az egész világ elektronikus zenei rajongóinak mekkájává lett Tomorrowland-et.
Ez a hóbelevanc 2012-ben tokkal-vonóval az igencsak heveny rémálmokat felidéző amerikai SFX Entertainment (ma Livestyle) tulajdonába került, akik oly ügyesen menedzselték e korlátlan aranytojást tojó fejőstehenüket, hogy alig 3 év leforgásán belül csődbe is kormányozták magukat.
Eztán további néhány év agóniát követően a Livestyle-ra átkeresztelt SFX 2021-ben eladta az ID&T-t egy angol tőkealapnak, amely pedig 2024-ben túladván rajtuk az ekkorra Superstruct Entertainment brand alatt egybegyűjtött komplett fesztiválportfoliót az amerikai Kohlberg Kravis Roberts tőkebefektető cég tulajdonává tette.
Érdekes módon alakult ez idő alatt az ID&T sorsútja: 2013-ban leválasztásra került róla a Tomorrowland, majd a kései években a Q-Dance is. A szeparáció mellett a vállalkozások fesztivál-portfoliója folyamatos zsugorodást szenvedett el a COVID-karantént feloldását követő években.
A Q-Dance 2022-ben felszámolta a Qapital nevű rendezvényét, majd ezen akciójukat követte az X-Qlusive, The Qontinent és Qlimax fesztiváljaik végső bezárása. 2025-re a Q-Dance teljes portfolióját a Defqon.1 és Dominator fesztiválok képezik.
Az ID&T Tomorrowland nélkül mostanra csak az eredeti két rendezvényének, a hébe-hóba tartott Thunderdome-nak és az éves rendszerességű Mysteryland-nek szervezését végzi.
Frissítés 2025. július 22-én: Bejelentette az ID&T a Mysteryland fesztivál szüneteltetését, azaz az ikonikus rendezvény 2026-ban nem tér vissza. Érdekesség, hogy a korábban egyik fő attrakciónak számító Q-Dance stage 2024 óta hiányzik a fesztiválról.
Mindennemű illúzió ellenére a harmadik s egyben a legnevesebb üdvöskének, a Tomorrowland vállalatának (We Are One World) teljesítménye sincs a csúcson. A 2022-es és 24-es, francia alpokban tartott Tomorrowland Winter szervezése hatalmas kudarc lett, miután helyi és zöld szervezetek nyomására mellőzték a 2019-es első változatban nagy sikert aratott kültéri főszínpadot. A teljes egészében belső terekbe űzött fesztivál varázsa így lehanyatlott, kapacitása megfeleződött, de a látogatók csalódása végett a 2024-es esemény alkalmával még eme csökkentett mennyiségű belépőnek sem sikerült nyitásig gazdára lelnie. Radikális kontraszt ez az eredeti belga Tomorrowland-del, melynek fénykorában 15 perc leforgásán belül kelt el maradéktalanul minden jegy és bérlet.
2023-ban visszatért a Tomorrowland hosszú éveken át hiátusba vonult brazil kiadása. Ez az esemény is balul sült el: rögvest a legelső napon egy vihar elmosta a komplett eseményt, a helyszín megközelíthetetlenné vált, s a második nap programját teljesen el kellett halasztani. Mindebből kifolyólag 2024-ben már nem sikeredett az összes jegy maradéktalan értékesítése. Az idei brazil kiadás még nem zajlott le, ez október 10–12. között kerül megrendezésre a São Paulo melletti Itu városában.
Ennyit a világ legnagyobb fesztiválvállalatáról, most orientálódjunk Németország felé. Itt a Q-Dance már a karantén alkalmával lelőtte a Weeze repterén tartott Impaqt fesztiválját, most pedig egy újabb üdvöske, a Melt Festival kapuira kerül végérvényesen lakat. Ez az 1997 óta zajló elektronikus zenei rendezvény az ország egyik legnagyobbikának számított, ám pénzügyi gondok és a fesztiválozási szokások változása végett többé nem minősül rentábilisnak az esemény megtartása.
Meg is érkeztünk szeretett kis hazánkba, ahol szinte egymást érik a fesztiválipar űzőinek körében a gyászhírek.
Indítsuk itt is a sort a legnagyobb szereplő agóniájának taglalásával. A Sziget Kft. nevű behemót és a köré telepített, hajdanán éves szinten 8-10 rendezvényt is számláló felhozatal haldoklik.
Már 2022-ben kivezetésre került a Volt fesztivál, melybe hosszas évek hiábavaló reformjait követően sem sikeredett új életet lehelni. Idén egy újabb üdvöskével, a Balaton Sound-dal redukálódott a Sziget fennhatósága alá tartozó rendezvények felhozatala, a szervezők szerint ideiglenes jelleggel, amíg új helyszínt nem találnak a lejárt szerződésük végett többé nem belakható zamárdi strand helyett.
A valós, háttérben megbúvó indok viszont az esemény szüneteltetésére annak pénzügyi kudarca, mivel 2022-ben első ízben kalapozott össze magának veszteséget, a 23-24-es adatokról pedig szemérmesen hallgatnak a szervezők. A nagy mellénnyel „Európa első számú zenei fesztiváljának” kikiáltott B-kategóriás haknit úgy tűnik, nem volt képes mindenki a világnívó objektív fokmércéjeként értékelni.
Nem megy jól a zászlóshajó Sziget Fesztivál szekere sem. Gerendai a 2024-es kiadás véget értét követően jelentette ki, hogy hallomása szerint elég rosszul állnak a szervezők a számokkal. A tavalyi lineup – kiváltképp a felháborítóan magas jegy és kajaárakhoz képest – igencsak középszerűnek volt mondható, s a profitabilitást eleddig fenntartó külföldi vendégek is kezdenek elmaradozni.
A Sziget szervezősége 2025-re vonatkozóan igencsak gyenge lábakon álló reformok hadát jelentette be. Megígérték, hogy nem növelik tovább a pia árát, átrendezik kicsit a színpadokat, felfokozzák a vizuális szemfényvesztést, de voltaképpen minden marad ugyanúgy, mint az előző években is.
Egyetlen érdemi változás a lineup változatosságának kis mértékű kiterjesztése, amelynek kereteibe így Fatima Hajji spanyol hard techno DJ-től a Kiss of Life K-pop együttesig széles felhozatal elfér.
A Sziget fesztivál válsága azonban eltörpül ama kisebb rendezvények mellett, melyek hála a karhatalmi önkény tombolásának és a rendszerterror felfokozódásának tömegével kényszerülnek beadni a kulcsot.
Nem tért vissza a Siófok mellett tartott Samsara fesztivál 2022-ben, mert a COVID-terrorral az állam csődbe vitte az azt fenntartó gazdaságot. Szinte frissen jelentették be a Bánkitó szervezői, hogy az idei felvonás lesz az utolsó. Végül a Kolorádó fesztivál szóvivője közölte a sajtónak, hogy az esemény karhatalmi ellehetetlenítés alatt áll, ebből kifolyólag megszűnik.
Az események központi tönkre tétele persze nem kizárólag hazai specialitás. A szinte világhírűnek mondható újvidéki Exit fesztivált kiüldözte a karhatalom a péterváradi erőd falai mögül, mivel annak szervezői merészeltek kiállni a rezsim ellen tüntető egyetemisták mellett.
Frissítés 2025. július 18-án: az Exit fesztivál jövő évtől az egyiptomi Giza piramis mellé költözik. Nem, ez nem hoax!
A brit Glastonbury-t a saját belső anyagi problémái mellett politikai aktorok ténykedése is bőszen emészti: perbe fogták a fesztivált a Bob Vylan rapbanda performansza végett, kik az izraeli hadsereget kritizáló szólamaikkal botrányt keltettek a Keir Starmer vezette pártállam berkeiben.
Érdekes módon a politikai presszió olykor visszafelé is működik: az idei év első fele során előadók hada bojkottálta a Sziget és Tomorrowland rendezvényeket egyaránt birtokló Superstruct fesztiváljait, amiért azok tulajdonosa, a KKR tőkealap egyike a gázai mészárlást elősegítő és annak helyi lakossága helyébe izraeli nyaralóövezetet plántálni szándékozó törekvés támogatóinak. 2025. június 30-áig bezárólag 130 előadó jelezte a Superstruct rendezvényeinek mellőzését.
Turnék, mint mindent felemésztő pénznyelő gépezetek
Nem kizárólag a fesztiválok szenvednek heveny agóniában. Amerikában az öreg kontinensen meghonosodott szokásjoggal ellentétben a mai napig méretesebb szeleteket hasogatnak ki a rendezvényipar tortájából az egyéni előadók csarnokos és stadionos turnéi a zanzásított programokat felvonultató fesztiválokhoz képest. Bár ezek cashflow-generáló természetük végett elviekben magasabb megtérülésekkel kellene kecsegtessenek az alkalmi szabadtéri ünnepségekhez képest, a valóság hangyányit árnyaltabb képet fest a nemzetközi sztárok turnéinak pénzügyeiről.
A DJ Mag írása rántja le a leplet ama promoterek és menedzserek által féltve őrizgetett titokról, miszerint az aktívan koncertező énekesek és bandák 72%-ának nem sikerül profitábilis műsorokat összehozniuk. A legtöbb együttes turnéja súlyos veszteségekkel zárul.
Ahogy a fesztiváloknál is zajlik, a koncertipar bevételei egyre inkább a piramis tetején koncentrálódnak. Olyan előadók, mint Taylor Swift az egyre csak felfutó jegyüzérkedések ellenére képesek akár sokezer dollárt felemésztő VIP-jegyárak mellett milliárd dollár bevételű turnékat gründolni, míg mások, mint Jennifer Lopez, Katy Perry vagy a The Black Keys egyes állomásaikat, vagy akár komplett koncert-sorozataikat kénytelenek visszamondani, annyira nem fogynak a jegyek.
Amely bandák megtehetik, azok inkább az anyaországukban maradván hajtják a haknikat, még ha ezen tettükkel kevesebbet is keresnek, mert egy valamire való koncertsorozat leszervezése csak nyeli a pénzt.
Érdekes tény, hogy bár a jegyárak megsokszorozódtak az elmúlt évtizedben, a legtöbb előadó haknidíja csak minimális mértékben nőtt. Sőt, a DJ Mag adatai szerint 29%-uk jövedelem-csökkenést szenvedett el a COVID-karantén feloldása óta. Ugyanez pepitában az elektronikus zenei előadókkal (gyk.: DJ-k), kiknek 40%-uk tapasztalta a bookingok számának megcsappanását, s a beérkező ajánlatok is kisebb apanázst kínálnak akár csak a 12 hónappal ezelőtti állapotokhoz képest is.
Bár a bandákat és DJ-ket legtöbben a szinte korlátlan nagyzolással és luxizással azonosítják, az is kiderül a DJ Mag riportjától, hogy az alkotók koncertekből származó átlagos éves bevétele mindössze 22 700 angol fontot (10,4 millió Ft) tesz ki, mintegy felük keresete pedig a 14 ezer fontot sem éri el.
A koncertek látogatóinak korösszetétele szintén radikális változásban van, mindez legalább részben nyilvánvalóan a retró haknik elmúlt évtizedbeli felfutásának köszönhető, meg annak, hogy a fiataloknak nincs pénzük. 2018-19-ben a 18-24 éves korosztály még a globális jegyvásárlások 41%-áért volt felelős, 2022-23-ra számarányuk immár 27%-ra apadt. A maradék jegyvásárló is jóval tovább hezitál a vétellel, egyre többen kerülik az early bird konstrukciókat és várják meg egy-egy rendezvény teljes programjának nyilvánosságra hozatalát. Ez újabb óriási csapás a koncertszervezők pénzügyeire, mert sokan ezekből a korai jegyértékesítésekből fizetik meg a kezdés előtt elkerülhetetlenül felmerülő költségeiket, mint technika beszerzése, előlegek megfizetése, illetve a korai marketing-tevékenység.
Speciális státuszban leledzik Európa félamatőr, illetve kevéssé tőkeerős promotereinek helyzete. Ezek a szervezők általában olyan, kezdetben rendkívül kicsi piaci réssel rendelkező területeket szeretnek meghódítani, melyekbe még nem türemkedtek be a Live Nation-höz hasonlatos monopolvállalatok.
Ezek a lelkes, de javarészt kispénzű társulatok kívánják az öreg kontinensen meghonosítani a mifelénk is egyre népszerűbbé váló K-pop műfajt – biza meglehetősen kevés sikerrel.
2024 során több K-pop koncert került visszavonásra Nyugat-Európában, mint amennyi meg lett tartva. Ezek a veszteségek komoly láncreakciót indítanak be a közönség elméjében, kik igazán bizalmatlanokká váltak ezen szervezők kompetenciái iránt. Aki ezután K-pop előadók európai turnéztatására adná a fejét, még nehezebb dolga lesz az öreg kontinensen egyébként is szétszórt és nem túl prominens vásárlóerőt képviselő koreaboo-k bevonzásával.
Ez az oka a fesztiválipar válságának – a bennfentesek szerint
Eddig tartott a hanyatló-pusztuló fesztiválok és koncertek listázása. Nem semmi menet volt ez! Most vizsgáljuk meg, mik ennek a tulajdonképpen soha nem tapasztalt regressziónak a kiváltó okai, továbbá hogy mik lehetnének a válság esetleges megoldásai.
Mindezek listája összesen három fejezeten át kerül taglalásra. Ebben a legelsőben megismerjük maguk a rendezvényszervezők és a tűzhöz közel állók véleményét a válság miértje kapcsán, karöltve némi történelmi kitérővel, hogy mitől volt más világ a karantén előtti időszak, mikor szemlátomást soha nem látott bővölködésnek örvendhetett a rendezvények világa. Eztán a következő fejezetben felsoroljuk a szcéna képviselőinek szájából leggyakrabban elhangzó megoldásokat és ezen esszé képernyőre vetése napjáig megismert törekvéseiket a problémák csillapítására. Végül – tőlem immár gyakorlatilag szokásos módon – szellemi és spirituális szemszögből világítjuk meg, miért kellett véget érjen az önfeledt és nyakló nélküli csapatás-veretés korszaka, és természetesen egy sajátságos nézőpontú megoldási javaslatot is prezentálok.
