Mialatt az esszé összeállításához szolgáló anyagok gyűjtését végeztem, meglepetten vettem észre, hogy kiváltképp a filippínó nők mennyire nyíltan és felszabadultan beszélnek a szexualitásról. Tökéletesen egyenesen, szimplán, nyersen és bullshitelés nélkül elmondják, mekkora méretű szerszámot tartanának megfelelőnek, s meglepően realisztikusnak mutatkoznak az átlag méret megítélésében.
Ahogy a célszerszám ideális nagyságának közlése nem okoz bennük szégyenérzetet, ugyanígy nyilatkoznak nevetgélve a kedvenc pózaikról, hogy borotvált vagy borotválatlan intim szőrzetet szeretnek-e, lenyelik vagy kiköpik, illetve párjukkal is hasonló jellegű nyílt kommunikációt folytatnak. Nem céljuk a folyamatos sakkban tartás érdekében béna szexszel vádolni a férfit, vagy kigúnyolni őt a háta mögött. Tisztában vannak a ténnyel, hogy párjuk kisegítése hiányában egyben maguk alatt is vágják a fát.
A filippína lányok kiváló flörtölők, nem szégyellik az érintést, csókot, ölelést egy átlagos pasival sem. Örömmel segítenek a szexuális örömszerzés elsajátításában, s még tapasztalatlan párjaikat sem vetik a busz alá. Ha a férj nem jó az ágyban, hát megtanítják rá, hogy jó legyen.
Nem keresztény országokban, mint Vietnam, Kambodzsa vagy Malajzia hangyányit nehézkesebb megnyílásra bírni a nőket. Itt át kell menni esetlegesen néhány teszten, melyek azt hivatottak felmérni, a jövendőbeli férjjelölt tényleg komoly szándékkal közeledik-e a lányhoz, vagy csak ki akarja őt használni. Amennyiben sikerrel vesszük az akadályokat, egy végletekig hűséges lelki társ a jutalmunk.
Miért nem nézik hát jó szemmel a feministák a párok természetes együttlétét? Köztudott tény, hogy az ázsiai nők általában véve a legfemininebbek a világon. E tény a nyugati nőkben azt a gyanút kelti, hogy valójában inkább a testük iránt viszonyulnak fokozott érdeklődéssel az útlevelet váltó férfiak, különben odahaza is megelégednének egy ordibáló Brünhildával.
A feminista testszégyenítés elsődleges forrása az ázsiai lányok viszonylagos alacsonysága, vékonysága és visszafogottabb korosodása nyugati nőtársaikhoz képest. Sokakban ez annak benyomását kelti, hogy az utazgató férfiak kislányokra vágynak, s rejtett pedofil hajlamaik kiélése céljából kutakodnak karcsú és fiatalos ázsiai feleség után. Holott a már említett magasság-átok játszik közre legnagyobb részt abban, hogy a diszkriminált férfiaknak kelet felé legyen szükséges orientálódniuk az elfogadásért.
A feminista testszégyenítés tehát egyszerre éri a nyugati hímeket és a kis méretű ázsiai nőket. Sőt, egyes nősténysoviniszta körök még tovább mennek: azt állítják, hogy minden thai vagy fülöp-szigeteki hölgyemény ladyboy, tehát saját férfijaik nem pusztán pedofilok, de homoszexuálisok is.
Mindennemű ellenszenvemet visszanyelvén elmesélném, hogy a thai ladyboyok társaságát kifejezetten házas vagy párkapcsolatban élő férfiak választják, mégpedig ama célból, hogy egy megértő és lelki támaszt nyújtani képes társsal beszélgethessenek. A zsarnoki nyugati feleségek ugyanis képtelenek intim és bizalmat gerjesztő légkör megteremtésére.
A transznemű ladyboyok, ellentétben az amerikai genderfluidokkal nem kívánják magukat nőkként elfogadtatni a komplett társadalommal és bekuncsorogni magukat a női zuhanyzókba, hogy ott lányokat erőszakoljanak. Elfogadják a tényt, hogy férfiként születtek és mindennemű műtétjeik, hormonkezeléseik ellenére továbbra is hímneműeknek vallják magukat.
A ladyboyok tehát egyedi piaci igényt elégítenek ki szolgáltatásaikkal, miközben nem kívánják magukat genderileg nőkként beállíttatni. Az a feminista megjegyzés, hogy minden thai lány ladyboy, nemhogy sértő az ott élő hölgyek részére, de a képmutató feminista kaszt eredendő transzfóbiáját is leleplezi.
Mindezek mellett az útlevél tesók egyáltalán nem csak a nők testébe szerelmesek. Statisztikailag a filippína nők bírnak a világ legkisebb természetes mellméretével (!), bár mégsem látsz közöttük tömegével flangálni szilikoncsöcsű, összevarrt szájú egyedeket. Kinézetükben semmiképp nem vetekedhetnek például a magyar lányokkal. Ami tökéletes tízessé teszi őket minden jó ízléssel felvértezett férfi szemében, az a hozzáadott érték, amit képviselnek. A lojalitásuk, családcentrikusságuk, megértő és elegáns kommunikációjuk, humorérzékük, hogy tökéletes partnerek kívánnak lenni.
Vonzerejük elsődleges forrása, hogy tökéletesen magabiztosak kvalitásaikban. Jól tudják, hogyan kell egy szerető párkapcsolatot menedzselni, családot egyben tartani, párjukat támogatni jóban és rosszban, míg a halál el nem választ. Ahogy a nyugati világban ennek képmutató dumája harsog az éterbe minden esküvőn, a filippínák ugyanezt a valóság dimenziójában is végrehajtják.
Ennyi bizonyíték listázását követően lehetetlen nem észrevenni, hogy a magát nagy liberálisnak és inkluzivitáspártinak láttató feminizmus mennyire nőgyűlölő, xenofób, rasszista és transzfób brancsát képezi a nyugati civilizációnak. A vérmes férfigyűlöletet ugyan megszokhattuk tőlük, de hogy nyíltan támadjanak az általuk állítólagosan védett és támogatott kisebbségekre, ennek lehetőségére álmunkban sem gondoltunk volna.
Remélem senkinek nem okozok meglepetést, ha azt mondom, mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom a keleti nyitás politikáját. 🙂
Végezetül tekintsük át, miért abszolút telitalálat az útlevél tesók mozgalma. Minek köszönhető, hogy a nőellenesnek kikiáltott férfimozgalomnak sikerült végre bepréselnie a maga ügyeit a mainstream-be?
A korabeli MGTOW ideológia ama feltételezésre épült, hogy a randipiacon vesztesként elkönyvelt vagy rövidebb-hosszabb házasságot követően elhagyott férfiak végleg kénytelenek felhagyni az ismerkedéssel, mert a nőtársadalom nem hajlandó, vagy nem is képes megérteni egy szexuális értelemben nem vonzó, nem promiszkuis, nem kicsapongó férfi pozícióját egy olyan szexpiacon, ahol a lányok potenciálisan végtelen számú partnert találhatnak maguknak, amihez egyéb teendőjük sincs, mint jobbra vagy balra húzogatni a kétségbeesett jelentkezőket.
Ez elvezetett aztán egy roppant súlyos diszparitáshoz. Az átlag férfi tökéletesen képtelen lenyűgözni egy nőt pusztán a kinézetével, muszáj volna részére megadni a lehetőséget, hogy személyes ismerkedéssel győzhesse meg a lányt, miért is lenne ő a legmegfelelőbb partner. A randiappok ennek lehetőségét felszámolták, így a felső tíz százalék kivételével a hímek hoppon maradtak.
A folyamat rendkívüli gyomrost vitt be az alsó 80 százalék szociális fejlődésének. Ha nem tudok kin gyakorolni, akkor nincs hogyan fejlődnöm, önbizalmat gyűjtenem, stb. Persze így leírva szörnyen hangzik a kívánalom, hogy a szociális skilleket szükséges embereken gyakorolni; a modern lányok többsége ideológiától függően vagy gáznak, vagy egyenesen a nők objektifikációjának tünteti fel ezt a kényszert. Közben ők a maguk részéről nyugodtan maradhatnak tökéletesen tirpákok és üres fejűek, mindig számíthatnak arra, hogy egy jódumás csávó majd kihúzza őket a slamasztikából, amennyiben nem bizonyulnának képesnek egy randin a beszélgetés fonalának megragadására.
A modern randizás tehát bezárta a férfiakat egy olyan börtönbe, melyből önerőből, a maguk szociális közegében egyszerűen képtelenek kitörni.
A randiappokon kívüli online ismerkedés, a digitális nomád létforma és az idegen országokkal szembeni hamis sztereotípiák utazó YouTuberek általi ledöntése azonban újból megnyílásra késztette az elnyomott és szemétdobra hajított férfitársadalmat. Nyilván nem mindenki, de az egészséges többség rádöbbenhet arra, hogy lányokkal ismerkedni, velük összekötni az életünket nem feltétlen egy ócska és teljesíthetetlen társadalmi konvenció, melyet mindennemű reménytelenségünk ellenére is megkövetelnek rajtunk szüleink, hanem jelenthet igaz örömöt, valós beteljesülést, amennyiben bennünket szeretni és támogatni képes partnerre lelünk.
Ennek lehetőségét a születési helyünk elvette tőlünk, és a helyes értékítélet tanúsítása, neadjisten valós segítségnyújtás helyett a rosszindulatú pletykálkodás, megszégyenítés, eltaposás útját választotta. A sikertelen férfiak el lettek könyvelve menthetetlen selejteknek.
Azt a férfitársadalom keservesen tengődő nagyjának is szükséges megtanulnia, hogy válsághelyzetben a szélsőséges bezárkózás helyett mindig a kinyílás taktikája vezet a legpozitívabb eredményre. Ha saját szociális közeged azt kívánja tőled, hogy húzd le magad a vécén, miközben rosszindulatúan összebeszél a hátad mögött, egyetlen megoldás annak elhagyása és nulláról indulás egy másik társaságban, akik nem viseltetnek veled szemben negatív előítéletekkel.
A passport bros mozgalom a csapdába csalt, beszűkített, marginalizált, majd kivéreztetett MGTOW mozgalommal ellentétben a globális kinyílásra buzdítja a férfitársadalmat. Ahelyett, hogy kötélfonás közben még mindig azon keseregnénk, hogyan kéne ezt a menthetetlen társadalmat megrendszabályozni, egyszerűen elmegyünk oda, ahol szívesen látnak minket. Az otthon maradottak meg csináljanak, amit akarnak.
Ez a megnyílás segít felszámolni az idegen kultúrákkal és civilizációkkal kapcsolatos előítéleteinket. Felismerteti velünk, hogy a golyóbis túloldalán temérdek olyan nő vár ránk, akik hajlandóak felismerni a kényszerből mélyen a föld alá ásott értékeinket és segíteni nekünk újból felszínre hozni azokat. Megszabadít minket beszűkültségünktől, gátlásainktól, agóniánktól és depressziónkból.
Ám ami ennél is fontosabb: pozitív és cselekvésre buzdító üzenete végett a passport bros mozgalom abszolút mainstream-kompatibilis. Nem lehet azt gonosz módon marginalizálni, majd ellehetetleníteni, mint a korábbi dugába dőlt férfijogi törekvéseket. Emellett megosztó és izgalmas volta miatt kifejezetten kedvez a téma a TikTok trenddé válásnak.
Ha valaki azt mondta volna nekem korábban, hogy a MGTOW belép a mainstream-be, majd TikTok-kompatibilis mémmé válik, biztos megettem volna a nem létező kalapom, ha ilyen megtörténik.
S most itt vagyunk. Egy seregnyi lenézett, kigúnyolt, tönkre tett, önkéntelen cölibátusba zárt férfi kelt fel és cselekedte meg a legnagyobb tettet, amely ebből a pokoli válságból a kiút felé vezet: fogjuk a kalapunkat (ha még nem fogyasztottuk el), majd mindennemű meddő vitát és értelmetlen erőszakot mellőzvén békésen odébb állunk.
Korábban saját hazánkban is kitaszítottak és hontalanok voltunk, mától viszont otthonunk az egész világ.
