Így fosztanak meg az online szolgáltatók minden pénzedtől, idődtől és életenergiádtól
Azt hihetnénk az eleddig elmondottak alapján, hogy a digitális diktatúra és börtönbolygó kiépítésének vágyképe kizárólag a fantáziátlan karhatalmisták ábrándjai közt szerepel, pedig dehogyis! Emlékezzünk, hogy első körben a neoliberális vadkapitalizmus vetette be algoritmikus ütlegét a munkásosztály megnevelésére. Napjainkban tehát nem csak az államigazgatás, de a magángazdaság szereplői egyaránt kánonban teszik pokollá létünket a „kényelmi szolgáltatásaikkal”.
A kapitalisták a munkaerő alsó hányadának kihajítgatása és a maradék alkalmazotti állomány zsarnoki félelemben tartása mellett újabban a vásárlók, ügyfelek és előfizetők kizsákmányolására is nagy gondot fordítanak.
Legnépszerűbb intézkedésük a személyes kiszolgálás, ügyfélszolgálat és technikai támogatás leváltása géphang néni programozott szólamaira, melynek kifejezett funkciója a felhasználók eltántorítása a segítségkéréstől. Ehhez a számnyomogatós játékaik szabadulhatatlan labirintusán felül elviselhetetlen ügyfélvárakoztatási rendet is bevetnek, amennyiben a kellemetlenkedő ügyfél az ostoba chatbot helyett inkább egy valós segítségnyújtásra képes hús-vér asszisztenssel kívánna cseverészni.
Több call center bukott már le azzal, hogy reklamálni készülő ügyfeleiket automatikusan 45 perc várakoztatásra teszik, hátha addigra elmegy a kedvük a próbálkozástól. Egy japán bank olyan mesterséges intelligenciát állított hadrendbe, mely a nem kellően udvarias hangvétel mentén panaszkodó ügyfelek vokálját nyugodalmasabb tónusra cseréli.
S mindez pusztán a jéghegy csúcsa. A telefonos ügyfélszolgálatok bevetette akadályoztató intézkedések sehol nincsenek egy online ügyintézést megkövetelő szolgáltatóhoz vagy webáruházhoz képest.
Charles Hugh Smith a blogján arról panaszkodik, hogy a különféle szolgáltatók által telefonjára gyakorlatilag kiirthatatlanul felpakolt hivatalos appok, ügyfélszolgálati platformok, ügyfélelégedettség-kérdőívek és természetesen a gombamód szaporodó mesterségesintelligencia-asszisztensek sokasága még egy olyasféle technológiában szakavatott személy kötélidegeit is szanaszét marcangolja, mint amilyen ő maga.
Smith szerint ezek a vérnyomásnövelő haszontalanságok nem megoldják a problémáit, hanem pusztán újabb réteg falat emelnek személye és a problémamegoldás irányába való orientáció lehetősége közé.
A hasznavehetetlen szolgáltatások nyomán nem csupán temérdek frusztrációt köteles alanyi jogon benyelni a joviálisan fizetgető jobbágy, de a működésképtelen szemét helyrekalapálásának kötelezvénye is rá hárul. Ne feledjük, hogy nem kizárólag Netflix-előfizetések alkotják a fizetendő számlák tárházát. Akadnak olyan lakossági csoportok meg munkakörök, amelyekben 1-1 előfizetéses szolgáltatás fenntartása de facto létszükséglet, azok nélkül nem keletkezhet megélhetésük. Ilyen az akár alkalmazotti, akár vállalkozói állomány körében a telefon és internet-előfizetés.
A pszichológiai hadviselésnek is beillő ügyfélszolgálat-appok és temérdek áthatolhatatlan akkreditációs réteg mögé dugott valós segítségnyújtás azonban magát a felhasználót kényszeríti hosszas többletmunkára egy szolgáltatás hibája vagy leállása következtében, amely kötelezvénynek hála temérdek ingyen munkát végez a vállalat számára. Vagyis a befizetgetéseiért cserébe az elveszi tőle minden idejét és életerejét.
A kierőszakolt árnyékmunka eleddig leginkább a feminista terminológia szerves részét képezte, amely fogalom által kívánták a nőktől elvárt háztartási ingyen munka tényét visszaigazolni. Mit sem számít azonban a kapitalizmusban az áldozatok neme, mindannyian ingyen rendszerszolgálatra vagyunk kárhoztatva az egyre tetemesebb összegű befizetgetéseinkért cserébe.
Smith egy konkrét, saját maga tapasztalta probléma nyomán igazolja vissza az online ügyintézés haszontalanságát és az életünk vállalatok általi elrablását.
Egy átjárószerverként használt távoli (tőle 2500 mérföldre elhelyezkedő) számítógépe technikai problémáját szerette volna megoldani – lecsapta annak internetét a router -, ám az Xfinify szolgáltató MI-chatbot beállításával lehetetlenítette el a probléma helyrehozatalát.
A chatbotot egy SMS-kód bepötyögésével lehetett válaszra bírni, ami első körben kizárólag előre belé plántált problémák sematikus kezelését teszi lehetővé. Ez a bot nem is érhető el egy webes felületen, ehelyett kizárólag a vállalat hivatalos iPhone vagy Android appjának telepítésével lehetséges azt előhívni.
Fél óra meddő próbálkozást követően kiderül végre, hogy a probléma orvoslása szerelő kiszállását követeli, ki lecseréli a hibás modemet, mely innentől fogva rendeltetésének megfelelően működik… egész másnapig.
Smith újabb kör meddő bájolgást kénytelen lefolytatni a chatbottal, természetesen minden azonosítási akciót elölről kezdvén. Minden egyes újonnan nyitott tokent kötelező verifikációs kód követ. Végül egy egész napot felemésztő hiábavaló próbálkozást követően Smith egy valós ügyintéző általi visszahívást követel (újabb sok órányi elvesztegetett idő), mígnem megcsörgeti őt egy ügyfélszolgálatis honnan máshonnan, ha nem a Fülöp-Szigetekről?
De az ügyintéző legalább rögvest meglátja a problémát, amit a roppant professzionális AI asszisztens hosszú órák leforgása alatt nem volt képes detektálni: a wifi-átjáró szoftvere nem töltődött be megfelelően, ezért a leállás. Néhány perc, és a program újratelepítését követően a modem újfent tökéletesen működik.
A vállalatok vak bányalovak mintájára kizárólag a képlet egyik felét hajlamosak figyelembe venni: az élő ügyfélszolgálat leselejtezése temérdek költséget takarít meg részükre, aminek hála égbe lövellhetik profitjukat. Közben ügyfeleik, melyek közt Smith-hez hasonlatos üzletemberek is bőséggel akadnak, nemhogy tetemes időt áldoznak a fejük felett átütött „kényelmi szolgáltatásokra”, de üzleti veszteségeik mértéke is az eget verdesi. Összességében, bár Smith nem nagyvállalati aktor, még így is több ezer dollárra rúgó kára keletkezett a kényszerűségből ablakon kiszórt idő és a leállási idő alatt elveszett bevétel kombinációjának hála.
Na de hát ilyen a modern kapitalizmus. A vállalatok behazudják, hogy selejtes termékeikkel vagy pénzt veszítünk ugyan, viszont temérdek időt takarítunk meg (így pénzügyi bevételeink közvetve még növekedhetnek is), vagy ellenkezőleg, időnk egy részének feláldozásával (munkaviszony, gig economy, önszorgalom, élethosszig tartó tanulás) meggazdagodhatunk. Mára tökéletesen nyilvánvaló, hogy minket, közembereket
a kapitalizmus párhuzamosan foszt meg minden időnktől és összes pénzünktől egyaránt.
Ugyanígy az államok: ingyen dolgoztatnak, adóztatnak minket halálra, köteleznek újabb meg újabb súlyos adminisztrációs terhek felvételére, hogy még többet fizessünk nekik, miközben igazolások, papírosok, számlák, személyes megjelenések végtelen sorát követelik rajtunk. Mely áldozatunkért ők egy árva buznyákot sem fizetnek, viszont egyetlen tollvonással vagy részükről néhány perc munkaidőt igénybe vevő elbírálással tehetik tönkre életünket. Nem ingyen rabszolgái vagyunk a rendszernek, hanem velünk áldoztatják fel minden pénzünket és időnket, kényszergetnek bennünket örök bizonygatásra és igazolások végtelen árjának beszerzésére, hogy alanyi jogon kifosztható rabszolgákká válhassunk.
Smith értékítélete szerint az AI épp ellenkezőjét műveli, mint ami a hazug marketing-brossúrákban behazudott célja. Nem produktívabbá tesz minket, nem felszabadítja időnket, hanem pusztán eltolja az időfelhasználást a vállalatoktól a vásárlók irányába. A cég 5 perc munkabért megtakarít azon, hogy a kirúgott ügyintéző nem segíthet Smith-nek helyrehozni a borsos árú szolgáltatást, cserébe Smith egész napját kénytelen feláldozni működésképtelen megoldások sorának kipróbálására a haszontalan MI-diagnosztika következtében.
Ugyanígy teszik pokollá létünket az egyre zártabbá váló platformok. Smith 20 éven át volt Amazon-partner: egy kis Javascript kód beillesztésével bevételhez jutott az Amazontól weblapján keresztül. Mostanra azonban az Amazon olyan API-hozzáférést követel, ami technikai akadályok sokaságát gördíti a felhasználók elé.
Az Amazon API-felülete egy használhatatlan romhalmaz, melyen át nem lehetséges közvetlen hozzáférést igényelni. A rendszer által kiküldött emailek működésképtelen linkeket tartalmaznak. A Smith számára kiküldött válaszlevél nem tartalmazta a generált API kódját, ezért azt néhány hét elteltével inaktivitás miatt az Amazon automatizált rendszere visszavonta. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, megkérte Smith-et az API-kódokat osztogató algoritmus, hogy töltse ki ügyfélelégedettségi kérdőívüket.
Nem feltétlen szükséges magas technikai képzettséget megkövetelő szolgáltatásokra befizetnünk az életünk technika általi pokollá tételének megtapasztalásához. Elegendő elfáradnunk személyes email-fiókunkba, melyeken spamszűrő szoftverek ide vagy oda, egyre több kéretlen levelet, vírusos üzenetet, szemetet törölhetünk.
Az amerikai Medicaid rendszerbe való bejelentkezés hajdanán gyerekjáték volt, csupán egy formanyomtatvány kitöltését igényelte az akció. Mostanra egy külső céghez került kiközvetítésre a komplett hercehurca, ami hivatalos papírok és igazolások végtelen árja mellett akár 3000 dollár „adminisztrációs díj” befizetését követeli az áldozatoktól.
A rendszer által széttrancsírozott elménket logikai fejtörőkkel nyomorítják agyon, mint amilyen a komplett captcha rendszer. Ezekről a „gépi algoritmusok kiszűrése” érdekében bevezetett nonszensz és illogikus fejtörőkről többed alkalommal kiderült, hogy az MI-szoftverek játszi könnyedséggel hatolnak át rajtuk, miközben az élő hús-vér emberek egyre gyakrabban buknak el a kívánt formához még csak nem is hasonlító nonszensz és nonfiguratív ábrák detektálásán.
És akkor még nem is beszéltünk a digitális identitás bevezetését követően megkövetelt adatszolgáltatásokról, melyekkel szintén temérdek ország államhatalma kacérkodik: speciális digitális igazolvány kiváltásának és személyes jóváhagyást szavatoló generált kódok betáplálásának kötelezvénye minden korhatáros platformon, vagy akár a hozzászólás jogáért cserébe. Bankszámla-kimutatások és jövedelemigazolások bescannelésének követelménye a digitálispénz-platformokon a „pénzmosás elkerülése” érdekében. Hackerek által könnyű szerrel lenyúlható Írisz vagy ujjlenyomatminta beszolgáltatása az egyedi azonosítás végett, stb.
Smith Kafka kastélyához hasonlítja a komplett digitális ökoszisztémát, amelyben a 0-24-ben csörgő telefonok felkapkodására nincs idő a végletekig elfoglalt bürokraták részéről, ugyanakkor soha semmilyen munka nem készül el. Cory Doctorow pedig akképp összegezte az MI-forradalom esszenciáját, hogy bár ezek a szemetek nem tudják elvégezni a munkánkat, arra azért mindenképp alkalmasak, hogy programozóik meggyőzzék a kapzsi cégvezetőket a beruházásra, meg persze te és a munkatársaid kirúgására. Amely pénzt a te leselejtezéseden megspórolnak, azt alanyi jogon odaadják egy szélhámos csaló vállalatnak, melynek terméke csak kárt okoz a vállalatnak. De mindegy, hiszen ha már lezajlott a transzformáció, nehezebb visszacsinálni a folyamatot, mint hagyni az ügyfél-elégedettséget a végtelenségig erodálódni.
Végtelen ingyen munka, amelyek végzéséért te fizetsz, s a te komplett életed jut ebek harmincadjára!
A digitális árnyékmunka kötelező érvénnyel előírt követelménye tehát magával vonja az életünk idejének automatikusan végbemenő befizetgetések mentén érvényesített elrablását, magyarán a rendszer egyidejűleg foganatosítja az életünktől és pénzünktől való megfosztatásunkat.
Az árnyékmunka fogalmát anno 1981-ben Ivan Illich osztrák filozófus hívta létre. Az ő árnyékmunka-definíciója jóval összetettebb, mint amit aztán később a feministák kanyarintottak belőle.
Illich úgy határolja körbe az árnyékmunkát, hogy a foglalkoztatásunk (tehát közvetve életben maradásunk) érdekében kötelezően elvégzendő, viszont törvényileg nem megkövetelt feladatokat helyezi ebbe a kalapba. További feltétel, hogy e de facto kötelező feladatok jelentős része improduktív legyen, és abszolúte ne járjon ezek végzéséért semmiféle javadalmazás, kivéve persze a mesés bérmunkás lét lehetőségének elnyerését. Ennek megfelelően egy önellátó családi gazdaság fenntartása nem számít árnyékmunkának, de a legtöbb házimunka sem, mert ezeket az emberek a saját létfenntartásukért végzik.
Amik viszont egyértelműen árnyékmunkák, azok a „vágyott álomállás elnyerése” érdekében százszám kiküldendő, munkáltatói igényekre fazonírozott CV-k és motivációs levelek, állásinterjúkon való részvétel, hollywoodi színészeket megszégyenítő brillírozás és a meggyőzéshez elengedhetetlen reprezentáció (öltöny-nyakkendő hordása, kifogástalan kommunikációs készség eltanulása mindenféle coaching session-ökben), úti költségek zsebből kipengetése (ugye nulla jövedelemből, mert az álláskeresőnek nincs fizetett munkája), a munkáltató által elvárt fizetnivalók és előfizetéses szolgáltatók (pl. mobiltelefon, internet a visszajelzéshez, majd munkaidőn kívüli zaklatáshoz) alanyi jogú kipengetése, megszámlálhatatlan alkalmassági teszt és kérdőív kitöltése akár a munkahelyen, akár a munkaügyi központban, kizárólag a szubjektív foglalkoztatói követelményeket kielégítő bizonyítványok, igazolások, jogosítványok beszerzéséről való egyéni gondoskodás, végeláthatatlan önképzés (élethosszig tartó tanulás), személyes testi és mentálhigiénéről való kifogástalan gondoskodás (megint csak nulla jövedelemből), ennek hiányában a foglalkoztathatatlannak minősítés elkerülésére brutális kiadást megkövetelő szorgos gyógyszerkapkodás vagy rendszeres pszichoterápiába, önfejlesztő tréningre járás.
Fontos kitétel, hogy az elvárások makulátlan teljesítésének követelménye ne legyen úgymond hivatalos (tehát mondjuk munkaszerződésben előírt vagy törvényileg kötelezett), mégis bizonyuljon lehetetlennek ezek abszolválása híján megélhetésre szert tenni.
Az árnyékmunka végzése kizárólag a személyes életvitel, életidő és jövedelem (vagy épp annak hiánya) rovására szavatolható, azaz az éhen halás elkerülésére alkalmas munkahely megszerzése érdekében a szolga legyen kénytelen lemondani minden saját célra beosztható életidejéről és erejéről a vele szemben egyáltalán semmiféle kötelezettséggel nem tartozó munkáltató kaszt javára.
Az árnyékmunka tényének köszönhetően tökéletes hazugság az önálló tanulás-fejlődés lehetőségének doktrínája, az egyéni felelősségvállalás diktátuma, illetve a „bedolgozom magamat az elitbe” attitűd űzése egyaránt, hiszen e cselekedeteink mindegyikét diktatórikus, mégis totál láthatatlan külső kényszer mozgatja. Az ember kizárólag a menetrendszerű (kvázi automatikus) hajléktalanság és éhen halás terhe mellett mondhat le a munkáltatói igények megelőlegező kielégítéséről, melyek önmagukban még mindig nem keletkeztetnek megélhetési jogot, csupán engedélyt adnak a rajtvonalhoz állásunkhoz másik 50 éhező és nélkülöző embertársunkkal egyetemben, akik szintúgy szívből szeretnének örök bér -és adósrabszolgákká alakulni a felkínált „munkalehetőségek” valamelyikének elnyerése által.
További jellemzője az árnyékmunkának, hogy a hivatalos doktrínával ellentétben (hogy a hatékony munkavégzéshez nélkülözhetetlen eszközök beszerzése a munkáltató feladata) a rendszer semmiféle kötelezettséget nem vállal, hogy ezeket a papíron nem, látatlanban viszont nagyon is megkövetelt elvárásokat egyáltalán teljesíthetővé tegye.
Tömören összefoglalva az árnyékmunka a létjogosultságunk elnyerésének puszta engedélyéért zajlik, felemésztvén minden időnket és életenergiánkat, miközben azok végzése nem produktív, nem értelmes, önmagában meddő és haszontalan, nem tesz minket automatikusan jobb, pláne okosabb emberekké, viszont ezek abszolválása nélkül be sem léphetünk a magasságos atyaúristen munkaerőpiacra.
Illich észrevétele szerint a szisztéma előbb-utóbb a komplett (anyagi lehetőségei híján védekezésre képtelen) lakosságot kiszorítja a maga természetes közegéből. Ennek következménye mai terminus szerint dzsentrifikáció, az 1980-as évek elején azonban a közösségi terek (pl. ahol a gyerekek egymással játszhatnak) totális eltűnése lett a folyamatok nyilvánvaló következménye.
Megtiltották a gyerekeknek, hogy azok az utcán focizzanak, mert az utca a pénzkereső munkások pöfékelő autói számára van fenntartva, ugyanakkor (legalábbis Amerikában és Németországban) sem az állam, sem a gazdaság, pláne a gyerekeket utcáról kiszorító autósok semmi alternatívát nem biztosítottak a keletkezett veszteség kompenzálására.
A modern infrastruktúra nemhogy enyhítené, de egyenesen tovább eszkalálja az időnk elrablását a mi pénzünkön. A közutak autók javára való monopolizációja magával vonta a fejlett tömegközlekedés kialakítását, mely méregdrágán, a dolgozó nép verejtékén kiépülvén radikálisan megnövelte ama körzet nagyságát, amelyben a munkáltatók az állásaikra jelentkezők közül válogathatnak. A munkahelyre vagy faluszéli szántóföldre való 3-5 kilométer hosszú és 1 óra időtartamú gyaloglást felváltotta a szintén egy óra hosszúságúra nyúló, 30-50 kilométer távolságú kényszerű ingázás.
Illich meglátása szerint, s e konklúzióját a 70-es évek stagflációs válsága nyomán vonta le, gazdasági növekedés kizárólag a közterületek és közösségi fenntartású intézmények einstandolása által szavatolható, azaz magántulajdonná kell tenni a természetes létközegünket, hogy az ahhoz való, korábban ingyenes és alanyi jogú hozzáférés speciális jogosultságokhoz és legtöbb esetben súlyos pénzügyi kiadásokhoz legyen kötött.
Ezt az erőszakkal megkövetelt improduktív (újonnan keletkezett árutól vagy szolgáltatástól mentes) kiadás-tömeget a gazdagok simán rálőcsölik a köznépre, hiszen az ő busás vagyonuk valóban extra idő vásárlására van félretéve. Ezzel szemben a szegények pénzüket kizárólag legnélkülözhetetlenebb szükségleteik fedezésére és a foglalkoztathatóságukat szavatoló árnyékmunka végzésére költhetik, amennyiben szeretnének egyáltalán életben maradni.
Mialatt az ember munkahelyen dolgozik, tevékenysége egyetlen percét sem fordíthatja a maga szükségleteinek rendezésére, tágabb értelemben családja és háztartása ellátására. Ezt munkaidején kívül kell végeznie. Ugyanígy, munkanélküliként sem azt csinál az ember, amit szeretne, sőt mi több, nem tanulhat vagy végezhet bármi más önálló tevékenységet, amelyek kizárólagos előirányzott célja nem az alkalmazotti állományba való felvétel puszta esélyének szavatolása. A munkanélküli kizárólagos tevékenysége a folyamatos munkakeresés lehet, amely folyamat a mindenféle Jobangel kaliberű aktorok szerint teljes munkaidős állás, holott ezért nem fizetik, sőt, inkább még több befizetgetésre kényszerítgetik (öltöny-nyakkendő, interjúhoz készülődés, utazás, munkaügyi központba járkálgatás, büntetgetések, bírságok kivetése, TB-ellátás, stb.) a nemlétező jövedelméből.
Az árnyékmunka tehát rendre olyan tevékenység, amely nem szavatol megélhetést, ezek végzése nélkül mégsem nyerhetjük el mesterkulcsaikat pörgető uralkodóink részéről az életben maradás esélyét. Az árnyékmunka nem hivatalosan kötelező, olykor súlyos anyagi kiadást és / vagy idő feláldozását megkövetelő tevékenységeket jelöl, melyek teljesíthetőségét semmilyen mértékben nem szavatolja a rendszer, vagyis a magunk élethelyzetében tökéletesen lehetetlen követelményeket is önkényesen és egyoldalúan kiróhat. Továbbá e kötelezően választható elvárások makulátlan teljesítése sem von magával részünkre életben maradási jogot, csupán pályázhatunk annak „lehetőségére”.
Ez a megkötözöttség Illich értékítélete alapján tökéletesen egyenlő a rabszolgasággal, s nem is téved sokat. Árnyékmunkája végzése alatt az ember nem gondolkodhat, kisemmizett zsellérként sem oszthatja be önállóan szabadidejét, hosszú hónapokkal, már akár hosszú évekkel a vágyott létjogosultsága elnyerése előtt kénytelen minden életerejét feláldozni a munka alapú társadalom kiszolgálásának oltárán, némi üres ígérvényért cserébe.
