Az amerikai baromfaipar immár bő egy évszázada lelkesen alkalmazza ama csirkésítési eljárást, amelynek keretében a papíron független vállalkozó beszállítóit (a csirkéket keltető és nevelgető parasztgazdákat) olyan standardizált munkafolyamatok elfogadására és alkalmazására kényszeríti, amelyekkel az a csirkék felnövesztésének egyetlen tényezője felett sem rendelkezhet szabadon, noha a farm a saját tulajdona, és vállalkozóként a beszállító dolga volna a szerződési feltételek (= kívánt számú felnevelt, egészséges csirke leszállítása határidőre) teljesítési módjának meghatározása.
Az amerikai csirkekartell hálózata egy olyan háromszereplős monopolizált cégcsoport, amely a komplett Egyesült Államok piacát egymás tagjai közt felosztván tagállamokként pontosan egy felvásárló működését engedélyezi. Verseny tehát kizárva, minden farmtulajdonos az államához tartozó kizárólagos vevőnek kénytelen értékesíteni a csirkéit, aki aztán koordinálja azok elosztását, feldolgozását és felügyeli a kapcsolatot a termékgyártókkal.
A csirkésítés keretében a monopolista uralkodói pozíciót élvező felvásárló szerződést köt a baromfitartó farmerekkel bizonyos számú fejlett csirke folyamatos szállítására, amely akció mindennemű tényezőit a keltetéstől egészen a tyúkokat szállító kamion érkeztéig tökéletesen precíz szorongató kontroll alatt tartják.
A farmerek kötelessége a szerződésben foglalt mindennemű eszköz és infrastruktúra biztosítása, akár sokmillió dolláros adósság felvétele mentén. A felvásárló meghatározza, a felnevelendő csirkéket konkrétan melyik tápszerrel és milyen időközönként köteles a gazda etetni, milyen hőmérséklet honoljon a csirkék életterében, mikor kerüljenek le -és felkapcsolásra a villanyok az üzemben. A „vállalkozó” kizárólagosan a maga kontójára szállítja a feladata teljesítéséhez nélkülözhetetlen tőkét és a befektetendő temérdek munkát, a felvásárló ezzel szemben meghatározza a jószágállomány komplett életútját és maga felé tereli az összes felmarkolható profitot.
Mivel minden felvásárló egyben monopólium, a központi kontroll megvalósítása mellett tökéletesen naprakész állapotban képesek monitorozni a gazdák csirkenövesztő teljesítményét, és normáikat folyamatosan a visszamenőleg néhány éves távlatban átlagolt szintre növelni. Ugyanígy, mivel a terményárak alakulásával is tisztában vannak, dinamikusan húzogathatják fel-le a felvásárlási áraikat, hogy soha egyetlen centnyi profit ne keletkezhessen a farmerek zsebében.
A felvásárlók diszkriminatív árképzéseket is alkalmaznak, azaz minden egyes farm részére eltérő felvásárlási összegeket juttatnak. Amennyiben azok megkísérelnék áraikat egymással összehasonlítani, majd ezen adatok tudatában a vevőt perelni, a következő szezonban már nem kapnak megrendelést, s a farm azonnali hatállyal becsődöl.
A konstrukciónak hála a felvásárló monopólium a maga gyakorlatilag mindennemű pénzügyi működési kockázatát kiszervezheti a csirketartókra, miközben hatalmát és profitját a végletekig koncentrálhatja. A nevelési folyamat során a csirkék keltetésük napjától a vállalat tulajdonai maradnak, mely folyamat minden lényeges tényezőjét a szerződésükbe foglalják… kivéve azt, hogy a végén mennyi pénzt kap a paraszt a leszállított csirkékért. Ezt a gazda előre nem tudhatja.
Ha szerencséje van, a farmer pontosan annyi pénzt kap kézhez, amennyi újabb adagnyi csirke felneveléséhez, banki adóssága következő törlesztőrészletének rendezéséhez és saját maga, illetve munkásai tagállami minimálbér környéki jövedelmének kiutalásához elég, de szemernyivel sem többet. Ha valaki szeretné farmja terjedelmét és így jövedelmét növelni, még magasabb összegű banki hitelt szükséges felvennie, ami még tetemesebb és kezelhetetlenebb adóssággal jutalmazza őket.
Ezek a farmerek voltaképp örök életükön át mínuszban maradnak a tényleg kőkemény, deréktörő, számolhatatlan mennyiségű munkaórát megkövetelő és ép elméjű ember által ily körülmények közepette biztosan nem szívesen vállalt munkájuk által.
A farmer, bár papírforma és eléje tárt szerződés szövegezése szerint független vállalkozóként teljesíti a megrendelést, tehát tőkés munkáltatóként, annak bevételéből esélytelen önerőből tőkét növesztenie, vállalkozását fejlesztenie, munkásait belátása vagy a piaci körülmények szerint megfizetni. A csirketartó ebben a viszonylatban magáénak tudja a kiszolgáltatott munkás lét minden hátrányát, miközben a vállalkozói szabadság egyetlen lehetőségéből sem részesedhet. Az ő személye nem több egy bérmunkáért dolgozó bébiszitternél, miközben a rendszer egy tőkeerős vállalat fenntartásának mindennemű szabvány terhét és kockázatát rá hárítja.
A csirkésítés tehát az erősebb vállalatok rizikóminimalizálását jelenti a kisebb és gyengébb, konkrét megbízott munkát elvégző szereplők kárára. A farmereket úgy altatják a vállalkozói szabadság és természetesen az individuális felelősségvállalás meséivel, hogy közben a legalja börtönlakókhoz mérten is szorongatóbb kiszolgáltatottságban senyvednek. A felvásárlók megtehetik, hogy szintén a farmerek kárára kísérletezgessenek, pl. új tápszer bevezetésével, amely ha nem hozza aztán a várt „termésátlagot”, természetesen a parasztgazda taszítódik inszolvenciába. Ha sikerül a hatékonyságnövelő akció, akkor sem nyer magasabb jövedelmet a farm, ehelyett az újonnan abszolvált eredmény válik a következő időszak referencia-normájává, az egy csirkére eső felvásárlási ár pedig lezuhan.
E körülményrendszer teljes körű kibontásával tökéletes bizonyságot nyert az egyéni felelősségvállalás szélhámos és gyilkos doktrínájának érvénytelensége. A csirkefarmok modelljét ugyanis a megfigyelő kapitalizmus bevezetésének hála valósággá váltható univerzális szervezőelvvé alakította a rendszer.
Lassan minden létező munkakör automatikusan aláhelyeződik a csirkésítési eljárásnak, ahol a munkás vagy maradéktalanul és feltétel nélkül elfogadja a személyére vetett totalitárius, másodperc alapú és önkényes külső kontrollt, önrendelkezése kevéske intaktan maradt morzsáit is beszolgáltatván, vagy pedig éhen hal. Természetesen megdögölhet akkor is, ha mindennemű feltétel maradéktalan teljesítése esetén mégsem kívánja őt a rendszer mínusz bérért rabigáztatni, hiszen a rabszolgák életben hagyása továbbra is opció, nem pedig kötelezvény a rendszer számára.
Magyarán nincs választási lehetőség, és így egyéni felelősségvállalás.
A csirkésítés tehát immár a komplett rendszerben keresztbe-kasul szövi a globális munka világát, ami kiváltképp a digitális technológiákat üzleti modelljeik szerves részeként magukba fogadó csomagküldő szolgálatok, távmunkás és gig economy platformok körében szedi serényen áldozatait.
A munkaerő csirkésítésének egyes számú XXI. századi alkalmazója az Amazon vállalat, ki csomagküldő munkásait a csirkefarmerekhez hasonló konstrukcióban alkalmazza.
A csirkésített Amazon sofőröket egyéni vagy társas vállalkozókként gründolja a cég. A csomagszállító partner (Delivery Service Partner, továbbiakban DSP) szerződéskötés után köteles megvásárolni egy vagy több Amazon furgont a saját pénzén vagy hitelből. Az Amazon fenntartja a jogot, hogy szerződését partnereivel bármikor visszavonja, ekkor az áldozat magára marad egy tekintélyes hitelfelvétel nyomán szerzett eladhatatlan csotrogánnyal.
A furgonokon mindennemű karbantartási munkálat kizárólag egy Amazon műhelyben készülhet, ahol a munkások a járművek műszaki fittségének biztosítása mellett beszerelik a távmegfigyelésen és mesterséges intelligencián alapuló ún. menetoptimalizáló szoftvert. Ezekben az átfazonírozott ladikokban utazgatnak majd a csirkék, azaz a szerződéses partner csomagküldő munkás alkalmazottai.
Műszak kezdetén az optimalizáló szoftver a belé plántált csomagadatok nyomán kiszámítja az időbeosztás szempontjából leghatékonyabbnak ítélt útvonalat, majd a futár személyét közvetlen, másodperc alapú, szorongató kontroll alá vonja. A beépített kamerák egyike a futár szemgolyóit vizslatja, aki ha akár csak jottányit is merészelné azokat levenni az út nyomvonaláról, a távmegfigyelő szolgálat azonnal figyelmeztetést küld neki.
Természetesen az optimalizáló algoritmussal meghatározott kvóta tökéletesen teljesíthetetlen, így a futárok kénytelenek időnként figyelmen kívül hagyni a közlekedési szabályokat (a jelzőlámpákat nem, mert a piroson való áthaladást is monitorozza a rendszer, amiért a sofőr büntetést kap), az útkereszteződésekben baleset kockáztatása mellett hirtelen fékezni vagy épp tövig taposni a gázt, a közvetlen szemgolyóik elé szegezett kamerától kicsivel délebbre egy üvegben elintézni sürgetővé lett folyó ügyeiket, s a nőnemű sofőrök a furgon hátsó traktusában, szintén kamerák kereszttüzében istápolgatják havi vérzésüket.
A csomagküldő partner szabvány jövedelmezése 50 cent (170 Ft) dobozonként, mely összeg fölé garantáltan nem juthatnak. Annál inkább illetik egészen abszurd mértékű és ürügyű levonások a lakásajtók közt fejetlen csirkék módjára szaladgáló futárokat.
Az algoritmus választotta esetlegesen szuboptimális útvonal a futár által nem módosítható, sem panasszal nem élhet a vállalat felé annak teljesíthetetlensége iránt. A pontozó-monitorozó rendszer egy mobilapp formájában ölt képet, melyet az aktív műszakban furikázó munkás köteles minden körülmények közt online állapotban tartani, kifogást nem hozván a műholdas jel gyengeségére vagy az elromlott telefonra. Mivel az app bekapcsolásának elmulasztása súlyos büntetést von maga után, a legtöbb munkás inkább a maga telefonjára is feltelepíti az Amazon DSP appját a munkáltató biztosította készülék mellett, akik így temérdek privát személyes adatuk kiszivárgását kockáztatják meg a nap 24 órájában.
A menetoptimalizáló szoftver egyáltalán nem törődik olyan apróságokkal, mint amikor egy címen több lakásra kell csomagot kézbesíteni úgy, hogy ezen lakások bejárati ajtajainak egyik része egyik utcáról, másik része másik utcáról nyílik. Ha a futár lóhalálában folyamatosan szaladgál a furgon és a lakások között, biztosan elkésik, viszont ha taktikusan előbb az egyik utcán leparkolván kiszállítja az ottani lakásokhoz tartozó csomagokat, majd átgurulván a másikba az ottani ügyfelek pakettjeit is leadja, a megfigyelő app megbünteti őt, amiért jogosulatlan pozíció-módosítást végzett.
Késés esetén a kiszámlázható csomagküldési díj összege folyamatosan csökken. Egészen 10 centig, bizonyos esetekben nullára is lezuhanhat a munkadíj mértéke.
Bár a sofőrök nemi szerveit is lelkesen fürkészgeti a furgonokba épített minimum 9 darab megfigyelő kamera, baleset vagy a személyükre érkezett panaszbejelentés esetén egyszerűen kirúgják őket a kamerafelvételek bárminemű átnyálazása nélkül. Az Amazon vétójogot élvez a partnercéggel szemben a sofőrök felvétele és kirúgása tekintetében.
A bérelt állomány munkáját egy Mentor nevű, felhőtárhelyhez rendelt pontozási rendszer értékeli, ami a sofőrök önhibáján kívüli technikai problémákért is levonást eszközöl. A legelviselhetetlenebb tulajdonsága még csak nem is ez, hanem hogy lehetetlen megismerni a szabályokat. A rendszer automatikusan von el vagy ad pontokat nekünk, azonban egyik folyamat miértjét vagy mikéntjét sem ismerhetjük meg.
Ez direkt van így: az áldozatok azért nem ismerhetik meg a pontozás rendjét, nehogy kijátsszák ezeket a homályos és illogikus szabályokat.
Tudvalevő például, hogy a csomagokat le kell fényképezni azok letételi helyén, ám a lőtt fotók minőségére és szögére olyan kitételek vonatkoznak, melyeket nem kötnek a futárok orra alá. Az eleddig leleplezett penalizási módozatok szerint pontlevonás jár, ha a futár kezei, lábai, vagy azok tükröződései valamely objektumon látszanak a képen, illetve ha a képbe belekerül az átvevő vagy annak háziállata. Nem foglalhatják bele a képbe a lábtörlőkön vagy azok előtt hagyott cipőket sem.
Bár a munkások adnak egymásnak hasznos tanácsokat a pontlevonások elkerülésére, ezek úgymond mozgó célpontok, azaz a pontozás rendje időről időre módosul.
Az Amazon dehumanizáló működése következtében úgy érheti súlyos pénzlevonás a futárokat vagy akár rúghatják ki őket, hogy soha nem mondják meg nekik, melyik szabály ellen és miképp vétettek. A sofőrök kizárólag úgy teljesíthetik a napi szinten előirányzott kvótát, hogy az egyébként kötelezően rendelt 30 perces ebédidőt és 15 perces szüneteket „önként” megszegik. Ezekért a szünetekért nem jár nekik bérezés, tehát a szünetek kényszerből önállóan vállalt feláldozása ingyen munka az Amazonnak. Nem mintha az eddigiek nem volnának de facto azok.
Szintén a kötelezően elvégzendő fizetendő (mármint nem a munkáltató, hanem a munkavállaló részéről) munkák listáját gyarapítják a házi feladatok, melyeket a munkásoknak otthon kell végezniük. Ezek listája betanító videók bámulásából és forgalom-szimulációk gyakorlásából áll. A dolgozók munkaidő előtt vagy után is berendelhetők meetingre, ami természetesen szintén fizetetlen túlórát jelent.
Mindezen húzásokkal az alkalmazottak szabvány 40 órás munkarendje 55-60 órára tolódik ki, mely idő nagy részét soha véget nem érő időszorongatásukban, stresszes forgalmi helyzetek kezelésével végzik. Természetesen dönthetnek a távozás mellett, amennyiben hajlandóak megbarátkozni a téli zimankó során kissé huzatosnak érződő sátorlakó életmóddal. Ők maguk bármikor beáldozható puzzle elemekként simán eltávolíthatók, hiszen mindig akad száz másik, az életben maradása jogáért kétségbeesetten kaparó helyettesítő nyersanyag a rendszerben.
Természetesen az Amazon propagandája szerint ők hallgatnak a munkásaik panaszára – valóban nagy hallgatásba burkolóznak, amikor valamelyik kifosztott zsellérük panaszával fordulna feléjük, vagy egy-két állat alatti színvonalú húzásuk nyomán médiabotrány robbanna ki. Hála a csirkésítésnek, a rendszerszinten erőszakolt antihumánus intézkedések egyike sem az Amazon problémája, hiszen mindennemű kötelezettségeik teljesítésének terhe és pénzügyi kockázatuk kiszervezésre kerül a közel gulág-körülmények közt tengődő statisztikai számjelek tömegeire.
Az Amazon az egyéni felelősségvállalás olyasféle diktátumát érvényesíti, amelyben az egyén a legelemibb szükségletei, mint evés-ivás, időbeosztás, pihenés és pisilés felett sem rendelkezhet semmi kontrollal.
A papíron független vállalkozókként nyilvántartott furgontulajok az Amazon közvetlen és totalitárius kontrollja alatt állnak, akiket bármikor csődbe taszíthat, amint azok nem tűprecízen az elsajátíthatatlan belső szabályzatuk szerint járnak el.
Megismerhettük tehát a csirkésítés eredeti, hagyományos módját és annak kiterjesztését az állattartáson kivül eső alkalmazotti munka világára. Most lássunk olyan példákat, melyekben az ember az alkalmazotti rabszolgaság kevéske számú illuzórikus előnyével, mint egészségbiztosítás, nyugdíj-járandóság és munkanélküli ellátásra jogosultság sem rendelkezvén az egyéni felelősség totalitárius diktátuma mentén tökéletesen magatehetetlen dróton rángatott bábjává válik a szisztémának.
