A Deutsche Bank főnökségét követően most a magyar Videoton vezetőjének akad egy-két keresetlen szava az uradalma alá tartozó jobbágyok felé. Szerinte a vendégmunkás had különb munkaerő a magyarnál. Mi más lehetne a nyilvánvaló megoldás az áldatlan problémára, mint az eleve negatív jövedelmek további visszanyesése:
Kevesebb gond volt a vendégmunkásokkal, mint a magyarokkal, a túlzott béremelés pedig öngyilkos stratégia lehet – nyilatkozta Sinkó Ottó.
Ha ez sem segít, megpróbálkozhatunk még finom kritikával illetni az államapparátus keleti orientációjú gazdaságpolitikai ténykedését (csak nehogy véletlen megsértődjenek), a zseniális látnok géniuszaink vizionálta elektromos autózás jövőjébe vetett feltétlen hit szkepticizmussá transzformálódását, esetleg még egyet jól belerúghatunk ebbe a fránya lusta disznó munkaerőbe, akik lélekgyilkos munka halál napjáig tartó végzése helyett inkább élni szeretnének:
Nemcsak egy nehezebb időszakon megy át a magyar gazdaság, hanem trendszerű a probléma – mondta Sinkó Ottó, a Videoton társ-vezérigazgatója a Portfoliónak adott interjújában. Mint mondta, a bajainknak vannak hazai okai is: az EU-val szembemenő, keletre fókuszáló gazdaságpolitika miatt a régiónktól folyamatosan elmarad a magyar gazdaság teljesítménye.
De a globális növekedési kilátások sem az igaziak. Ennek a fő oka szerinte az, hogy az elektromos autók iránti kereslet visszaesett, ahogy „az emberek ráébredtek a nyilvánvaló műszaki korlátokra”. Ráadásul a fejlett gazdaságokban
„az emberek több időt akarnak szánni az életre, emiatt kicsit kevesebb marad a munkára, ami ugyan érthető, de visszaveti a globális kibocsátást”.
Érdemes figyelni erre a freudi elszólásra, miszerint az élet és a munka összebékíthetetlen ellentétben állnak egymással. Az ember vagy él, vagy dolgozik, az élet érvényesítése pedig kizárólag a munkadoktrína rovására szavatolható. Tehát a kemény, alázatos munkatársadalom további fenntartása az élet kimúlását keletkezteti. Ahogy tapasztalhatjuk ennek valóságát példának okáért a születésszámokon.
Mi más lehetne a megoldás az értelmetlen, lélekgyilkos munka világából kicsatlakozó fiatalság visszaédesgetésére, minthogy nyomorítsuk őket agyon még több indoktrinációval, még inkább vágjuk meg reáljövedelmeiket, illetve kényszerítsük őket leépült és mélydepressziós állapotukban is a további gyilkos munkavégzésre:
Visszatérve a magyar helyzetre: Sinkó problémásnak nevezte az egészségügy és az oktatás helyzetét – az oktatás határozza meg, hogy milyen minőségben tudnak dolgozni az emberek, az egészségügy pedig azt, hogy mennyit. Ezt pedig átkötötte a kormány gyors béremelési terveire: mint mondta, ha nem nő a magyar munkaerő hatékonysága, akkor a béremelés felpörgetése „öngyilkos stratégia”.
Ha ez sem működik, hát húzzuk elő az örök adu ász „munkahelyek megtartása” kártyát a pakliból. Azért kényszerítsük a lakosságot a további veszteséges és létszükségletek minimumát előállítani sem képes munkára, mert jaj mi lesz, ha ki kell rúgni ama dolgozó zombikat, akiknek negatív megtérüléssel kecsegtető tevékenységük eleve felesleges és értelmetlen:
Arra emlékeztetett, hogy amikor 2000–2001-ben az első Orbán-kormány erőltetett minimálbér-emelést ért el, az fontos szerepet játszott abban, hogy a Videotonnál négy év alatt 18 ezerről 6-7 ezer főre kellett csökkenteni a létszámot.
Ha minden kötél szakad, és a „van száz másik a helyedre” varázsmantrája sem működik többé, hát hívjunk be a gyárba az eleve értelmetlen feladatok elvégzésére olyan migránsmunkásokat, akiket a lakhatási válsággal sújtott primitív őslakosok ellenében ingyen fedéllel is ellátunk:
Most pedig, mivel új magyar munkaerő már nem igazán érkezik, egyre több vendégmunkást vesznek fel a Videotonnál is. Sinkó Ottó erről azt mondta:
„a külföldi dolgozókkal legfeljebb annyi vagy kevesebb probléma volt, mint a hazai munkavállalóinkkal, azzal együtt is, hogy esetükben a lakhatást is nekünk kellett megoldani”.
Totál abszurdum az a munkavilág, ahol a lakosság keresletének fellendülése automatikus leépítési hullámot von maga után. Ez azt jelenti, hogy az előállított vackokat eleve felesleges megtermelni. Egy ilyen haszontalan cégnek meg, amely csak alibimunkát végeztet, ildomos volna megszűnnie. A tisztelt vezetőség minden bizonnyal a példamutatás pionírjaként törne előre egy rendes munkahelyen, ahol hithűen megmutathatják, hogyan maradnak motiváltak nyomorbérek és vele párhuzamban évről évre fokozódó teljesítmény-elvárások mellett.
