Micsoda mesés reggelre virradtunk! A mai nap ismét akkora hírbombákat záporoztatott az éterbe, hogy muszájnak éreztem billentyűt ragadván alapos górcső alá vonni ezeket.
Folytatván a 2025-ös előrejelzésemnek megfelelő eseménysorok eszkalációját, az áprilisi rendkívüli tömény hírözön után újabb roppant ütős híradások igazolják vissza a munka alapú társadalom kipusztulásának igencsak felgyorsulófélben lévő folyamatát.
Szánalmas trükkel kívánja a kormány a rendszerbe továbbra is bizodalmát helyező kevéske magyart belecsábítani az örök adósrabszolgaságba
A munkáshitel és a Demján Sándor program szánalmas konstrukcióinak bevezetését követően még mindig nem fogyott ki a magyar pártállam a népességfogyás és dolgozói mélyszegénység felfuttatására irányuló ötlettárából.
Bejelentette a mi csodás Kárpát-medencei géniuszunk a kedvezményes lakáshitel konstrukciót, melynek hála kortól, nemtől és családi állapotától függetlenül bárki igényelhet a piaci rátához képest igencsak barátságos, 3% kamatozású hitelt első lakása megvásárlásához.
A korábbi hasonszőrű tervektől eltérően, melyek feltételeinek megfelelni képes személyek országos listája szép nagy betűkkel felfirkálván is ráfér egy A4-es papírlapra, a kormány most az egyszer igencsak visszafogott követelésekkel illeti az egyszeri jobbágyait a komplett élővilágban kizárólag emberiség részére megoldhatatlan lakhatás abszolválásának „elősegítésére”.
Ezek pedig a következők: a hitel első önálló lakás vásárlására igényelhető. A maximális hitelkeret 50 millió forint 25 év futamidőre, melyhez 10 százalék önerőt kell vállalnia az igénylőnek. További feltételként 2 év TB-jogviszonnyal szükséges rendelkezniük az áldozatoknak, továbbá a hitellel leterhelhető lakás maximális értékét 100 millió forintban, illetve 1,5m Ft négyzetméterárban határozzák meg.
Ez akkora kitolás az emberekkel és voltaképp a komplett néppel, hogy nem igaz (nem a feltételrendszer, hanem maga a konstrukció). Lássuk csak.
Ez a hitel alapvetően kétféle embertípusnak jó: akik a hatalom joviális, jól fizetett szolgái, ám eleddig nem részesülhettek a hatalom által ebül szerzett konc ajándékából, meg akik a burzsoázia tagjaiként jól meg akarják lökni saját kis drágalátos csimótájukat a nagybetűs élet versenyében, mert mint jól tudjuk ugye, az életben maradás joga egy mindenkit kőkemény alázatos rendszerszolgálatra és a feljebbvalói felé való kötelező érvényű bazsalygásra kényszerítő munkatársadalomban élet-halál harc kérdése.
Ahogy Gulyás elismerte, ez a hitel a csókosoknak osztott CSOK után megint jól meg fogja dobni a lakásárakat, ráadásul jól körülhatároltan pont ama szegmensben, melyek a kormány által egyébként totál felszámolt társadalmi mobilitás sarokkövei lennének az örök hajléktalanság – mamahotel – bérletrabszolgaság bermudai háromszögéből a több gyerek elhelyezésére és felnevelésére is alkalmas családi házak vételének lehetősége felé.
Azaz aki szegény, azt örökre lent tartja a posványban a rendszer, s kizárólag az általa kézzel válogatott aktorok részére engedi majd meg a saját tulajdonú fedélhez jutás jogát, ráadásul száz, ha nem ezermilliárdos nagyságrendű adófizetői szubvenciókon.
A max 50 millás hitelhez úgy szükséges 10% önerőt prezentálni, hogy a budapesti és nagyobb megyeszékhelyeken elérhető lakások átlag ára jelenleg 70-80 millió Ft, tehát ez a „10% önerő” duma csak ócska beetetés, mert a hitelösszeget nem számítván a jobbágy eleve 25-30 millát köteles zsebből kicsengetni, hogy egy ilyesféle szerény értékű ingatlan birtokosa lehessen.
Ez a hitelkonstrukció nagy öntökönlövés a munka alapú társadalomnak és annak híveinek, hiszen a pártállami aktorok és munkarajongó proli rétegek kánonban zúgott gregorián-éneke szerint az ember mindig költözzön oda, ahol munka van, s ha a munka arrébb áll, vele együtt mi mást tehetnénk, mint szaladunk utána magunk is (Ennek a mondatnak a következő hírben kulcsszerepe lesz, csak figyelj!). Mindezen akciót az örök hajléktalanság és záros időn belüli éhen halás elkerülésére akár milliós nagyságrendű pénzügyi veszteség terhe mellett is kötelesek vagyunk végrehajtani, mert a modern munka a munkás osztály részére tartós negatív megtérülést követelő tevékenység.
A hitel nem eleve 3%-os kamat mellett kerülne kiutalásra, mint volt a Kádár-rendszerben, ehelyett az állam megfizeti a piaci és kedvezményes hitel közt fennálló kamat-különbözetet.
Az állam szerint a piaci lakáshitelek kamatszintje jelenleg megfizethetetlen, 8 százalék környéki szinten mozog. Ami egyébként igaz.
50 millió forint felvétele a default 25 év futamidő mellett megközelítőleg 105 millió forint letörlesztését követeli az áldozatoktól. A havi törlesztőösszeg még így is egészen borsos 350 ezer forintra rúg, tehát már ezt a nudli összeget is csak a felső középosztály képes megigényelni.
A jegybanki alapkamat alakulását nyilván tökéletesen lehetetlen megjósolni. Ha visszatérnek a 2010-es dekádot meghatározó zéró kamatok, az állam minimális veszteséggel kerülhet ki a buliból. Ezen időszakban 3,5-4,5 környéki mértéket tett ki a jelzáloghitelek kamatlábának alakulása.
Ha viszont marad minden mostani állapotában, neadjisten a helyzet rosszabbodik, az állam nemhogy igencsak megszívja eme balgatag vállalását, de simán csődbe is mehet a rá rótt kamattehertől.
Jelenleg ugye a kedvezményes és piaci kamatok különbözete 5%. Nem hiszitek el, de 50 millás jelzálog ekkora futamidőre 342 millia törlesztést követel meg! Ebből le kell vonni a hitelfelvevő részéről vállalandó 105 millió forintot, s eredményül kapjuk, hogy az állam minden egyes 50 milliós hitel letörlesztését 237 millió forinttal támogatja!
Ez a közönséges rablóuzsora kategóriája egyébként, hétszeres összeg megfizetését követelni a balgán fedelet igénylő rabszolgáktól. Bár van ennél lejjebb is: mikor e cikk írásához rákerestem a „kedvezményes hitel” kifejezésre a gugliban, mert elfelejtettem a források linkjét kimásolni, akkor rögtön legelső találatként feljött nekem egy igazán nagyvonalú ajánlat a K&H banktól, mely szerint röpke 22,4%-os THM mellett már tíz percen belül röppen a szabad felhasználású hitel a számlámra!
Lassan visszasírjuk a kéztördelő uzsorásokat, az ő mentális, lelki és fizikai terrorjuk sem terjedt túl a bankszektor mostani gyakorlatán.
Ha egy lakás vételének megtámogatása az államnak 237 millió forintjába kerül (9,5 milla / év), akkor már csak a megvásárolni szándékozott ingatlanok számát szükséges megbecsülnünk az állami büdzsé elsüllyeszthetetlen Titanicjába vájandó költségvetési lék megsaccolásához.
Gulyás szerint a 40 év alattiak 60%-a nem rendelkezik saját lakással, míg az idősebbek 80%-a igen. Bár a régi tulajdonlási arány valószínűleg nem tér vissza, megkockáztathatjuk azért egy kétharmados cél belövését. A KSH szerint az érintett 18-40 éves korosztály létszáma jelenleg 2,6 millió fő. Magyarországon a háztartások átlagos létszáma 2,3 fő.
Mindezeket figyelembe véve vesszük a 2,6 millió személy 60%-át, elosztjuk 2,3-mal, s eredményül kapjuk, hogy nem egészen 680 ezer vásárló ennek a konstrukciónak a potenciális ügyfélköre.
Amennyiben közülük mindenki igénybe veszi majd az új konstrukciót, annak teljes hiteltámogatása 160 ezer milliárd forintot tesz majd ki, 25 évvel elosztván eme összeget 6400 milliárd Ft / év kiadást kapunk.
2013-as becslés szerint pont ekkora összeget követelt volna meg a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése, amelynek kapcsán minden olyan hörgő és huhogó, aki nem merte a munka által kisemmizett zsellérek lustaságának mantráját a pofájára venni, örök aduász ellenérvként vetette be a menthetetlenül bekövetkező államcsőd rémképét.
A nevezett összeg persze becslés, voltaképp a jelen feltételek közepette fennálló kamatlábak és a hitelfelvevők számának kimaxolása mellett keletkezik. Csakhogy ahogy fordulhatnak jobbra a gazdaság mutatói (ígérem, nem fognak), ugyanúgy rosszabbodhatnak akár még tovább. Mi lesz, amikor a jegybanki alapkamat újból 10 százalék fölé növekedik, ahol volt utoljára 2022-24 között?
Ez a szemét konstrukció tehát egy igencsak érdekes torzszülött, mert valós segítséget pont azoknak nem nyújt, kik tényleg rászorulnának egy normális lakhatási politikára, viszont ellentétben mondjuk a CSOK-kal akkora léket üt a költségvetésbe, hogy azt még Magyar Péter 2026-tól regnáló miniszterelnök is megérzi.
Rosszindulatú Reddit-kommentek szerint pont a totális csőd előidézése az állam kifejezett érdeke, hiszen a megrokkantó erejű kamatszolgálat elviselhetetlen terhét épp a következő kormány kapja a nyakába.
Jönnek most nyilván az őrjöngő szektások, hogy „De hát akkor mi lehetne a megoldás?”. Létezik ezekből több is, én most a két legnépszerűbb és nemzetközileg legnagyobb sikerrel alkalmazott módozatot említem.
A szabályozás önmagában való alkalmazása nyilvánvalóan megbukott, mert a lakhatás árát egy globális profitmaximalizáló kartell irányítja egy keresletet és kínálatot egyaránt kapcarongyaként rángató MI-szoftver segítségével.
Az egyes számú működő módozat a Kádár óta nem alkalmazott valódi szociálpolitika bevezetése a lakáspiacra: olyan kedvezményes lakhatáshoz kell juttatni a rászorulókat, amelynek árait nem a magasságos, lassacskán mindannyiunkat dögrovásra juttató „szabad” piac lövi be a megfizethetetlenség szintjére, hanem annál jóval olcsóbb.
Ez a konstrukció nem felszámolná a piaci lakáskiadást, hanem kizárólag kiegészítené, hogy a dolgozó lakosság alsó 30%-a, ha már annyira rabszolgáskodni akar, ne jusson hajléktalan sorsra. Ezeknek az embereknek a szabad piac nem kíván fedelet biztosítani (lásd ennek kifejtéséhez a belinkelt esszémet).
Viszont ha az állam beszáll a piacra a legalsó jövedelmi szegmensek kiszolgálására, amit bárminemű profitmotívumot nélkülözvén megtehet, az úgy viheti le a lakásárakat és bérleti díjakat egyaránt, hogy a rászorultsági alapon kedvezményhez nem jutó lakosság is profitálhat ebből, hiszen a kínálat növekedése akár csak egy behatárolt szegmensben is elvezet az árcsökkenéshez a komplett piacon.
A másik, szintén a Kádár-rendszer óta dögrovásra juttatott szisztéma, hogy kezdje meg az állam szépen olyan olcsó lakások tömeges felhúzásának programját leszervezni (nem csak megfinanszírozni!), mellyel kipótolható a magántőke által megfizetni nem kívánt, 30-40 év megtérülésű tömbházak hiánya. Ugyanis a tőkések nem fektetnek megfizethető lakások felhúzásába. Tehát az állami beavatkozás eleve olyan igényeket elégítene ki, melyekbe az atyaúristen piac jó magasról beleszarik.
A korábban számolt 680 ezer szükséges lakás felhúzása nem piaci alapon és nem a Tiborcz István udvari pénzelosztó hálózatán átfolyatván megoldható legfeljebb 10 ezer milliárd forintból.
Próbálkoznak még egyes országokban és településeken az árszínvonal szabályozásával (kevés sikerrel), illetve a rendre állandó jelleggel visszatérő, mégis tudtommal soha sehol nem alkalmazott üres lakások megadóztatásával, hogy akinek fölös, semmire nem használt ingatlanjai vannak, az legyen kénytelen túladni azokon, így szabadítván fel a mesterségesen visszafogott kínálatot. Magyarországon hogyhogynem több mint félmillió lakás áll üresen, melyeket a rászoruló fiatalok nem vehetnek birtokba.
Végezetül egy újabb indok, miért átverés és egyben felesleges költségvetési lyuk ez a konstrukció. Ha én, mint egyszeri polgár lakásvásárlásra 50 millás hitelt vagyok kénytelen felvenni, melynek kedvezményes kamatrátája és futamideje alatt 105 millió forint befizetésére vagyok kötelezve, az profánul annyit jelent, hogy nekem annak a háznak a megvétele kétszer annyiba kerül, mint egy gazdag embernek vagy egy Blackock-szintű vagyonkezelőnek, akik egész egyszerűen azonnali hatállyal, készpénzért bepakolják a zsebeikbe a lakásokat.
Persze a piaci kamat kipengetéséhez képest még a halálra fagyás lehetősége is vállalhatóbb alternatívával kecsegtet, hiszen 50 millióra 340 millát „visszafizetni” minden uzsorás népnyúzások legförtelmesebbje. Ennyit alsórendű, hitvány, értéktelen munkával lehetetlen megtermelni, és minden munka alsórendű, hitvány, értéktelen. Semelyik milliárdos nem a saját munkáján gazdagszik meg.
Minden hitelnek ez a lényege: megsokszorozni a kiszolgáltatott rabszolgák megélhetési költségeit.
Még egy utolsó fricska így a végére: épp az imént „mondta be a tévé”, hogy a kormány lecsökkenti a közalkalmazottak béreit. Na így vegyél fel hitelt, te rendíthetetlen oroszrulett-huszár, hogy a hatalom a megélhetési válság közepette önkényesen tőzsdeszerűen fel-le mozgatja a fizetésedet, miközben pengetheted a fixen 350 ezres törlesztőt. Vagy, ahogy a következő híradás balga áldozatai jártak, elköltöztek a „biztos megélhetés” reményében egy rabszolgaüzem mellé, ahonnan pár hónap leforgásán belül kirúgták őket.
