A party nem állhat le! – Scooter: God Save The Rave albumkritika

0

A korábbi alkotásaikhoz képest minimális csinnadrattával, szinte fű alatt jött ki az új Scooter album. Mindez talán nem véletlen: az album már majdnem egy egész éve kész van, a halogatás a koronavírus-járványnak volt köszönhető. Miután látszott, hogy a tudósok által kiókumlált „két hét karantén a fertőzési görbe lapítására” talán örök játékszer marad a hatalom kezében, mégis kiengedték kezeik közül az anyagot, melyet most először nem kísér turnésorozat.

A rázós utazás további eredménye még, hogy a régi időkre jellemző 2-3 klipes single kora is véget ért, az albumon szereplő trackek szinte mindegyikét ellőtték már H.P.-ék. 1-2 új sláger, valamint meglepő mennyiségű B-oldal számít csak újdonságnak a korongon.

A „God Save The Rave” újfent dupla CD-n érkezik, ám ebből pusztán az első korong alkotja az album mintegy 52 percre rúgó anyagát, a második CD-n pedig a tavalyi „I Want You To Stream” YouTube-os koncert hanganyaga terül el. Mindezen kis bónuszocskát az online kiadás nem tartalmazza, de amúgy is meghallgatható az egész a YouTube-on, ráadásul mozgóképet is kapunk mellé. A CD és az online kiadás mellett bakeliten is megrendelhető az album.

scooter_godsavetheraveBeszéljünk most a kiadványról: a borító szerintem a valaha volt legrondábbak egyike. Ez ugyan nem befolyásolja a zenei tartalom minőségét, ám pusztán emiatt levontam az értékelésnél fél pontot. Sokan gyűjtik úgy a Scooter albumait, hogy azok jól mutassanak a polcon, hát ez most alaposan lerontja a szabvány esztétikát.

Azért a förtelmes külcsín ne riasszon el minket az ízletes belső tartalomtól. Az intró olyan amilyen, részemről soha egyetlen album-intrót nem tartottam szükségesnek, de a fanatikus rajongók gyakran ezeket is pontozzák. Az intrót követően a valaha volt egyik legjobb Scooter single, a God Save The Rave következik, majd egy hardstyle szerzemény, melynek minősége sajnos nem éri el a stílus nagyjai által alkotott szerzeményekét. Ezt követően 5 olyan szám következik egymás után, melyek mind megjelentek klip formájában. A Finch Asozial-féle Bassdrum-ot kivéve mindegyik elmegy helykitöltő fesztiválhimnusznak, de azért a God Save The Rave marad a király.

A Groundhog Day egy fél hands up, fél hardstyle szerzemény. Ilyeneket hallottunk már más előadóktól is, de persze minél több van ezekből, annál jobb. A Hang The DJ szintén hasonszőrű track, úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. A Rave Teacher szintén volt már klipben, ami ezután következik, az pedig Scooter-mércével mérve maga a varázslat.

Az Анастасия (Anastasia) egy ízig-vérig kőkemény instrumentális techno-szerzemény, olyasmi, mint amilyeneket Amelie Lens, vagy Charlotte De Witte szokott játszani. Nem a legjobb azért, amit valaha hallottam, de a Scooter B-oldalai közül az egyik legbevállalósabb darab. Eztán jön a szintén klipet kapott Devil`s Symphony, majd további két B-oldal, melyekkel így összesen három darab underground nótát kapunk ajándékba.

A These Days alapjában véve egy bigroom-osított Psytrance. E stílus ugyan kiesett mostanra a mainstream pixisből, de visszatérvén az undergroundba a psy producerek hihetetlen technikai profizmussal megáldott trackeket alkotnak napjainkban is. Kifejezetten jót tett a stílusnak, hogy nem maradt sokáig a mainstream-ben, mert így az alkotók többsége még nem szállt el annyira magától és nem itta el az összes maradék agyát, mint szokták azt tenni más, ideiglenesen reflektorfénybe került stílusok alkotói.

Az albumot a Wand`rin Star zárja, mely az 1951 Lee Marvin-szerzemény egy az egyben feldolgozása. Scooter-kronológiában mérve az 1996-os Break It Up, illetve a 2000-es Summer Wine méltó folytatása.

Összegzésképp elmondható, hogy a 2009-es „Under The Radar, Over The Top” album óta látott legjobb Scooter albummal állunk szemben. A trackek több változatosságot mutatnak az elmúlt évtizedben megszokottnál, amennyiben a 2011-es „The Big Mash Up”-ot meg nem történt balesetnek nyilvánítjuk. És hát miért ne tennénk.

A 3 darab B-oldal mindegyike kiköszörüli a csorbát, melyet az utóbbi időszakban mostohán kezelt helykitöltők szenvedtek. Amit fel tudok róni a lemez hátrányára, az a viszonylagos rövidség, valamint a csúfos ízlésficamról árulkodó borító.

God Save The Rave
8.5/10

Értékelés

Az előző album révén megkezdett visszarave-esedést teljesítették most be H.P.-ék. Ismét új a producer, de az együttes újra a régi fényében tündököl. A számválasztásnál mertek végre kicsit kockáztatni, ami mind a stílusválaszték, mind az utóbbi időszakban méltatlanul hanyagolt B-oldalak tekintetében jó dobásnak bizonyult.

0 hozzászólás
Beágyazott kommentek
Minden hozzászólás