Újfent egy karhatalmi fejes – ezúttal az ELTE-IK dékánja – leplezi le akaratán kívül is, mekkora szélhámos átverés az élethosszig tartó tanulás doktrínájába bugyolált folyamatos és vég nélküli önképzés kultusza, amelynek hála egy jottányit sem billen akár anyagi, akár mentális, pláne lelki létszínvonalunk pozitív irányba, hanem egyre kisebb – jobbára már leginkább negatív – megtérülésért szükséges egyre többet teljesítenünk, egyre jobban odatenni magunkat a hiábavaló elmerothasztás kívánalmainak.
Kozsik Tamás az ELTE új mesterséges intelligencia szakának rajtolása okán fejtette ki igazán egyedinek és értelmesnek egyáltalán nem mondható véleményét az MI-uralta munkahelyek térhódításáról. Így kezdi:
Kozsik Tamás szerint vannak racionális félelmek a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, de a legfélelmetesebb számára az, hogy „szükségtelenné tehet minket a saját világunkban, mert előbb-utóbb mindent jobban csinál majd nálunk”. A munkahelyek elvesztésétől azonban nem tart.
Tehát a mesterséges intelligencia duplán teszi tönkre az életünket, mert nem elég, hogy kiszorítja a hús-vér embert a létezés jogosultságából, de még a gyilkos és értelmetlen senyvedéssel teli munkakényszer diktátumát sem számolja fel.
Szinte kikönyököl a csávó arcán az általam oly régóta rebegett, mégis rendre heveny értetlenkedés falába ütköző igazság, hogy a rendszer az alázatos, joviális, egyre szorgosabb és életidőnk minden egyes percét a munka oltárán felemésztő áldozatunkat egyre pusztítóbb, az életünk éppen hogy pislákoló fényét is kioltó jutalmakkal honorálja. Azaz: minél többet teljesítünk, annál szegényebbek leszünk, minél alázatosabban szolgáljuk a rendszert, annál kiszolgáltatottabb rabszolgákká válunk, minél keményebben dolgozunk, annál kisebb a fizetésünk, és minél inkább odaajándékozzunk komplett identitásunkat a Moloch és Baál szolgálatának oltárán, annál jobban személytelenedünk el, annál inkább kizáratást nyerünk az élet jogosultságának világából.
Inkább a munkát venné el a mesterséges intelligencia, de ne fosszon meg minket az életünktől. Persze erre egyáltalán nem képes, egy normális Amazon-raktár üzemeltetése már messze meghaladja ezeknek a mindenkinél okosabb programoknak a képességeit. Arra viszont már alkalmas, hogy a szemgolyónk mozgását meg a kezeinkkel való hadonászást valós időben, másodperc alapon és a memóriájába plántált metrikák szerint szankcionálja.
A mesterséges intelligencia nem oldja meg semmilyen problémánkat, ehelyett maradék kevéske emberi kvalitásainkat is dehumanizálja.
„Amikor majd a fél életünket már a mesterséges intelligencia irányítja, akkor mindenképp szükség lesz azokra az informatikusokra, akik az AI-t tudják irányítani.”
Tehát megmarad a diktatúra és a háttérhatalom, csupán még észrevehetetlenebb (kvázi isteni) dimenzióba költözik.
És még ez a mesterséges intelligencia irányította világ is csupán egy szélhámos hazugság, hiszen annak mindennemű világirányító akcióját egy igencsak kritikus erkölcsi-morális hiányosságokkal felvértezett autista-ateista mérnökcsapatnak szükséges leprogramoznia, nyilván csakis és kizárólag a megrendelő uralkodó osztály akaratát figyelembe véve. Azaz tökéletesen részrehajló, privát személyi érdekeket képviselő törvényeket, szabályokat, erkölcsi kódexeket, morális kódokat plántálnak ezekbe a parancsolgató gépezetekbe.
„Az, aki informatikus, ma nem tud meglenni a mesterséges intelligencia ismerete nélkül, és aki a mesterséges intelligenciában aktív, az jó eséllyel egyfajta informatikus” – magyarázta. A jelenlegi hírek ellenére is azt javasolja: „Ha valamit érdemes tanulni, az az informatika. A mesterséges intelligencia is informatikai rendszer.”
Ezt a mondatát egyértelműen mesterséges intelligenciával fogalmaztatta meg a csávó, mert van benne a fogalmazó botokra mai napig jellemző temérdek szóismétlés, kusza fogalmazás. És persze a logikai bakik sokasága, mint körkörös érvelés sem igazán zavarja ennek az ELTE-chatbotnak az öncélú szófosásait.
Ezután meséli az elaggott tudás (mint floppylemezek használatának) levetése szükségét az iskolai oktatásban. Emlékszem, húsz éve pontosan ugyanilyen jellegű dumálmányokat hallhattunk az akkori beszélő fejektől, s egészen lenyűgöző, ebben az állítólagosan oly szélsebesen fejlődő technológiai univerzumban mennyire nem változik soha semmi pozitív irányba.
Talán kezdhetné a dékán úr a takarítgatást előbb a saját portáján. Remélem, nincs az ELTE-IK-n többé olyan elfuserált, elviselhetetlen és abszurd követelmények sokaságával mételyezett oktatás, mint volt a mi időnkben 2011-ig bezárólag, hogy 350 tételes + 150 bizonyításos „diszkrét matematika” tételsorokat legyen kötelező magolgatni, ciklus definícióját mormolni, papíron programozni, hasznavehetetlen struktogramokat firkálgatni, meg Assembly kódokat pakolgatni egyik rubrikából a másikba. Azzal sem hülyítik többé a diákhitelek végtelen fullasztó árjába nyomott fejű hallgatóságot, hogy mind az 550 egybezsúfolt, mit sem sejtő szerencsétlen elsőéves szívmonitorokat meg légiforgalmi irányító rendszereket fog programozgatni, ugye? Nem pedig 96 százalékuk kibukik.
Persze tökmindegy, ha mindezeket a hasznavehetetlen, de legalább az informatikus szak elvégezhetetlenségét mereven garantáló baromságokat kivezetik, mert egy-két generációt már sikerrel lehúztak a retyón ezekkel a fertelmes követelményekkel. Mi már nem vesszük be a dajkamesét, hogy a ti élethosszig tartó tanulásnak behazudott zombiasító agyrothasztásotok bármilyen mértékben is segíthetné a létszínvonalunk növekedését.
Sokat segít azonban a piacképes tudás azonosításában, hogy olyan nagy piacvezető ipari cégekkel működnek együtt, mint a Bosch. Az egyetem és a nagyvállalat múlt héten írta alá Palkovics László mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztos jelenlétében a közöttük lévő partnerség folytatását…
Tehát a mesterséges intelligencia abszolúte haszontalan az embernek, helyette a kizsákmányolásunk korábbiaknál is hathatósabb felfokozását teszi lehetővé. Mivel a vállalatok a maguk önös érdekeinek megfelelően közvetlen belepofáznak az elsajátítandó tananyag összetételébe, nyilvánvalóan semelyik élő ember a világon nem sajátíthat el saját maga által hasznosítható tudást. Csakis és kizárólag olyant tanulhat, amely által az örök bér -és adósrabszolgasága követelményeit az idők végeztéig kiszolgálja.
Ez a követelmény tökéletesen egyirányú és egyoldalú. Ha az ember makulátlanul teljesíti a rendszer követelményeit, az még mindig nem köteles őt emberséges jövedelemért vagy egyáltalában sehogyan sem foglalkoztatni, viszont ott ketyeg a bepalizott fiatalság számláján a milliós összegű diákhitel.
Épp olvastam Slashdot-on, hogy az idei évben hosszú évtizedek után első ízben néz sokkalta rosszabb foglalkoztatási perspektívák elé a diplomás fiatalság a szakmunkásokhoz képest, és hogy a diploma nimbuszának elrothadását igazán meglepő módon a mérnök és informatikus szakok generálják legintenzívebben.
Ehhez még hozzá tehetjük az egy évtizeddel korábban nagy mellénnyel beharangozott programozó gyorstalpaló iskolák bukásának tényét, melyek a milliós tandíjaikért cserébe 90+%-os elhelyezési ráták ígérvényével kábították a hülyéket, amiből hivatalosan igazoltan 25-30 százalék teljesült. Mindez az átvert diákság idejének és pénzének egyidejű elrablása által.
Nem egyéb a komplett szisztéma, mint digitális neofeudalizmus.
A mesterséges intelligencia példáját hozta fel: 40-50 évig alapkutatás volt, mire elérte mai társadalmi hatását.
Ami ugyanúgy, mint 40-50 éve, most is semmi. A mesterséges intelligencia semmit nem ad az emberiség 99%-ának, amely által az a maga életvitelét megkönnyítheti és / vagy leegyszerűsítheti. Ahogy minden korabeli „innováció”, úgy a mesterséges intelligencia is a gépekkel való versengés felfokozását követeli meg tőlünk teljesítmény terén, a keletkezett hasznot meg egész egyszerűen száz százalékban lenyúlja a tőke. Még tovább fokozható vele a munkaerő szorongató kontrollja, másodperc alapon foganatosítható a lakosság karhatalmi ellenőrzése. De az emberi igényeket legkisebb mértékben sem szolgálja a mesterséges intelligencia.
Az ELTE-dékán ugyan az MI alkalmazásának forradalmi következményeit volt hivatott propagálni, mindez annyira nem jött össze neki, hogy akarata ellenére pontosan az ellenkezőjét sikerült bizonyítania.
A mesterséges intelligencia egyértelműen és nyilvánvalóan megmutatja, mennyire nincs soha semmi új a Nap alatt. Ugyanúgy érintetlenül marad az aberrált munka alapú társadalom, ugyanúgy regnál bombabiztosan az elnyomó hierarchia, ugyanúgy végletekig fokozza a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket, mint a korábbi technológiák. Ugyanúgy dögrovásra jutnak majd megint 5-10 év elteltével az addigra büfészakosokká avanzsálódó mesterségesintelligencia-huszárok, akik bambán hallgatván e figura szólamaira belemennek az életre leláncoló diákhitel felvételébe, csakhogy egy negatív megtérülést garantáló recés budipapír birtokosaivá lehessenek.
A technológiai transzformáció hamis prófétái rendre minden évtizedben mesés Paradicsomot ígérnek, életmódunk radikális megváltásának vízióit ültetik fejünkbe, s végül eredményképp nem marad semmi pár üres szólamnál meg szabadulhatatlan adósrabszolgaságnál.
A mesterséges intelligencia az égvilágon semmi pozitív változást nem hoz az emberek tömegének életébe.
