Az egyik legszörnyűbb – s emberiséget örök életre rabláncra verő – hazugsága a rendszernek, továbbá minden sátáni prófétának (lásd bodó attila), hogy az emberi test úgymond a bűn teste, mely a lélektől tökéletesen független, akár erőszak és öntörvényűség árán is érvényesített kívánságaival a maga elkerülhetetlen halálával együtt a lelket is magával rángatja a kárhozatba. Ez a selejtes, ostoba, Mekk Elek nívójú Isten olyan testbe szuszakolt minket, amely léte minden egyes percében ellenkezik parancsolója (a lélek, az én) akaratával, kizárólagos törekvése rövidke földi létében minél számosabb és intenzívebb földi élvezetek hajtása a zabálástól fogva a műkincsek gyűjtésén át a szexuális élvezetek halmozásáig bezárólag.
A test kész, a lélek viszont erőtlen a test erőszakkal végrehajtott akaratának megzabolására. A lélek, amennyiben csak egyetlen másodpercre is elveszti a kontrollt a haszontalan, selejtes, szemétbe való test fölött, az elkerülhetetlenül és totális magatehetetlenségben sodródik a gyehenna soha ki nem oltódó tüzének perzselő lángja felé.
Mivel a test eredendően gonosz, s nem hallgat a benne fogságba esett lélek szavára, az elkerülhetetlen kárhozatból való menekvés érdekében szükséges azt napi szinten sanyargatni, böjt alá szuszakolni, megnevelni és betörni a lelki kontroll helyreállításához. A használhatatlan, megcsonkított, magatehetetlenné test eztán már tökéletes figyelemmel hallgatja a lélek szavát, kéz s láb nélkül repíti gazdáját oda, ahova azt éppen a lélek szólongatja.
A test bűnei alól tehát a test megtöretésével szabadulhatunk. Tökéletes visszaigazolást nyert magának az inkvizíció, a boszorkányégetés, a tömegek legyilkolásának ideológiája, hála a bodóattilai sátánfajzatok hathatós teremtés-káromló akciójának.
A mai forradalmi evangélium témája a test szerepének meghatározása bibliai szempontból, a test meggyötrése, csonkítása, a kényszerű vezeklés értelmének feltárása isteni szemszögből.
E szeánszhoz, hogy ne váljon emészthetetlenül hosszadalmassá, szükséges alapozás gyanánt fellapozni két korábbi forradalmi evangélium szövegét, melyekben részleteiben kifejtésre került a test öncélú meggyötrésének (böjt) és annak üdvösség hamis ígéreteként kötelesség-szerűen elvárt megfeszítésének (áldozathozatal) valódi, a szélesebb plebs előtt messze menőkig elleplezett lényege.
Miért kell böjtölni? Hogyan töltsük az előttünk álló 40 napot Istennek tetsző módon?
Forradalmi evangélium: miért kell áldozatot hozni? Mi az áldozat értelme?
A téma e két alapos körbejárásának hála nem foglalkozunk a továbbiakban néhány futó megjegyzés kivételével a böjt, szigorú önmegtartóztatás, az áldozathozatal és a szolgálat kérdésével, melyek célja egytől egyig a test, s vele kényszerűen a lélek akaratának eltérítése a babiloni bábeltorony rendszer imádása és táplálása felé.
A bodó attila sátánizmusát leleplező trilógiám harmadik részében kitértem már a testgyűlölet eredendően okkultista és gnosztikus mivoltára, érdemes ezt is fellapozni. A továbbiakban kizárólag ama kérdésre keressük a választ, hogy az emberi test valóban a bűn-teste-e, amely úgymond velünk született fogyatékosságként (eredendő bűn) megköveteli a napi szintű áldozathozatalt, térdre rogyva vezeklést (kiváltképp feljebbvalóink előtt), hamu fejünkre szórását és a szigorú ön, vagy mások általi sanyargatás elviselését.
A Biblia könyveiben egyértelmű konszenzus lép fel annak kapcsán, szükséges-e a lélek üdvössége érdekében a test kívánságainak hanyagolása. A válasz egyértelműen igen. Na de az ördög szószólói nem kizárólag a test obszesszív táplálásának, a túltolt étkezés, folyadékbevitel, levegővétel és tisztálkodás szüksége ellen szólalnak fel. Ennél jóval tovább mennek: azt állítják, az Isten teremtette testünk eredendően gonosz, s nem elegendő pusztán eszközként felhasználni azt céljaink véghez viteléhez. Egyszersmind le kell számolni a testtel, szükséges azt megtörettetni, megcsonkítani, totális funkcióképtelenségre kárhoztatni az automatikus pokol elkerülése érdekében.
A bodóattilai gnosztikus tanok szerint a test úgy ahogy van, bűnben fogant, csakis és kizárólag a bűn elkövetésére termett. Ebből kifolyólag kétféle, kizárólag szélsőségeket megütő válasszal szerelhetjük le a test akaratát: vagy szigorú aszkézist hirdetünk, annak mindennemű vonzatával, melyek rendre kivétel nélkül erőszakos testsanyargatásban kulminálnak, vagy pedig ha a test eredendően gonosz, hát akkor voltaképpen tökmindegy, mit csinálunk vele, kiélhetjük vele legperverzebb, akár egyenesen Isten parancsolatjaiba ütköző késztetéseinket is.
A test viszont valójában saját magától, úgymond önnön késztetéséből nem képes semmi olyant tenni, ami ellent mond a lélek akaratának. Azaz a lélek aberrációja, az általa befogadott ún. szellemi információk erkölcsi-morális szűrőn való átszitálásának nélkülözése feltétlen szükséges a test bűnbe viteléhez. Mindebből az is következik, hogy a test időrendileg soha nem eshet előbb bűnbe a léleknél.
A test eredendő gonoszságát hathatósan megcáfoló rigmusok egyenesen Jézus Krisztus szájából hangoznak el. Az ószövetségi tanításokkal most azért nem foglalkozunk, mert azok rendre kivétel nélkül mind szerepeltetve voltak a megelőző két vonatkozó forradalmi evangéliumban.
Jézus ugyan valóban nem tartotta többre a maga testét egyszerű szállítóeszköznél, ugyanakkor mégsem hallhatjuk tőle káromolni annak működését. Még pusztába vonulását kísérő böjtje alkalmával sem hazudta azt, mint bodó attila, hogy a testnek nincs szüksége élelemre, pusztán megemlítette az őt kísértő ördögnek, hogy nem csak azon él az ember:
Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Azt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.”
Bodó attila szerint ugye a 20 éve semmit nem evő etióp asszonynak van lelki öröme. A valóságban meg sírköve 19 éve és 48 hete, mert hazudozó és jól le is bukott szélhámosoktól eltekintve soha senkinek nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítania, hogy képes életben maradni bárminemű élelem magához vétele nélkül. De ha a bodó attila annyira irigyli a hülye fejében elképzelt, 20 éve fényevő etióp nőt, hát nyugodtan kövesse annak példáját. Meglátja, mi lesz a következmény.
Lukács evangéliumában megintcsak nem azt olvashatjuk, hogy a testnek kötelező mindenről lemondania, kiváltképp a maga létszükségleteiről, éppen ellenkezőleg. Jézus ígérvénye szerint az ő útján járók minden földi szükséglete alanyi jogon kielégülést nyer, plusz még ezek mellé egy csomó más előny illeti őket:
Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
Magyarán a létfenntartási szükségleteink biztosításának visszautasításával soha nem fog ölünkbe pottyanni a mennyek országának kulcsa, a test viszont jóval több holmi nyikorgó-kattogó szállítóeszköznél, mely öntudatra kelvén elkezdi gazdáját is jobbra-balra ráncigálni.
Jézus szerint a szívből származnak a gonoszságok, házasságtörések, paráznaságok, s nem a testből! A szív pedig a lélek hordozója, mert a bibliai tanítások szerint a vérben kering a szent lélek. Ez annyira így van, hogy tudósok már felfedezték a lelket az emberi vérben, ám ők ezen mikroszkópok nagyjával is detektálhatatlan, fizikai behatások által elpusztíthatatlan részecskéket másképp nevezték el, név szerint szomatidoknak. E sejtek funkciója a test és annak sejtjeinek apró, mikroszkopikus sérüléseinek javítása, mely műveletet fáradhatatlanul végzik.
Jézus Krisztus elmondja, hogy még a betegségek sem a test bűneiből eredő következmények, ahogy a hazudozó tévtanító sarlatánok azt mormolják:
És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől kezdve vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
A test tehát önmagában semmilyen körülmények közt nem lehet bűnös. Mielőtt zárnánk eme értekezést a test alanyi jogú bűnösségének eredetét leleplező szólamokkal, szükséges idecitálnunk Pál apostol mondásait a test szerepe kapcsán, mivel sokak a rá való hivatkozgatásaikkal látják egyértelműen igazolva a test alanyi bűnösségének tényét.
Pál kezdetben egyáltalán nem értette a testi működés lényegét, ezért mindenféle baromságot összehordott arról. Megjegyezném, ha az újszövetségben ellentét támad a Krisztus szava és az apostolok megnyilvánulásai közt, akkor minden körülmények között a Jézus tanítását szükséges igaznak tekintenünk, az apostolok ostobaságait meg elvetni magunktól, hiszen a krisztusi igék rangban messze felette állnak mindenki más dumálmányainak.
Pál apostol nagyon jól értette a magasabb rendű összefüggéseket, de roppant dilettánsnak bizonyul az úgymond alapvető, földies igazságok felfogásában, ezért több ízben szembehelyezkedett a Krisztus szavával. Ebből kifolyólag minden testszégyenítő sarlatán az ő mondásait szereti leghevesebb elánnal a lepcses szájára venni, amennyiben szeretné az igazság erejét semmissé tenni.
Pál apostol három különálló meglátásából a rómaiaknak írt levelében még mereven gyalázta a testet, mondván az önmagában véve eredendően a bűn és a kárhozat instrumentuma:
Amire ugyanis a törvény nem volt képes, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten véghezvitte: elküldte tulajdon fiát a bűn miatt a bűn testének hasonlóságában, hogy elítélje a testben levő bűnt, és hogy a törvény beteljesedjék rajtunk, akik már nem a test, hanem a lélek szerint élünk. A testi ember bizony testiekre vágyik, a lelki ember ellenben lelkiekre törekszik. De a test kívánsága a halálba vezet, a lélek vágyódása ellenben élet és béke. A test vágya ellene mond Istennek, nem veti alá magát Isten törvényének, sőt nem is képes rá. Ezért aki test szerint él, nem nyerheti el Isten tetszését. De ti nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek.
Itt egyben azt is állítja, hogy a test erősebb a léleknél, és képes legyőzni azt. Ez nyilvánvaló istenkáromlás. Mondása ellenkezik Jézus Krisztus szavával, mely szerint a testnek egyáltalában nincs is ereje küzdeni a lélek akarata ellen, pláne külön utakat járni attól:
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.
Korintusiaknak írt levelében már homlokegyenest másképp vélekedik Pál apostol a test szerepéről:
A test azonban nem a kicsapongásért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam tehát Krisztus tagját, és a feslett nő tagjává tegyem?
Tehát ez a gonosz, bűnös, parázna test hirtelen Krisztus tagjává avanzsálódott. Testünk a Jézus Krisztust is megfertőzte a kárhozat mételyével, hát ily hatalmas és mindenható entitás a kizárólag bűncselekmények sorozatos végrehajtásán gondolkodni képes emberi test!
Végül megérkezünk a bűn testének teljes körű tagadásához, szintén Pál apostol tollából, ki immár határozottan állítja, hogy a bűn nem is a testben van, hanem testen kívül:
Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
Tehát végül eljutottunk oda, hogy a bűnt nem a test követi el, hanem a bűn vétek a test (s vele a benne lakozó szent lélek) ellen. Tökéletes pálfordulás.
És ez így igaz. Elég balgaság lett volna Isten részéről öntörvényű és engedetlen testbe erőszakolni a lelket, s közben parancsba adni részére, hogy amennyiben hallgatni merészelsz ama instrumentum makacs akaratára, amelybe mellesleg szabadulhatatlanul be vagy zárva, és ami ellenállhatatlanul hajtja a maga élvezetét, akkor bodóattilai sátánfondorlattal fogalmazva a tested rárohad a lelkedre.
Bűnt tehát a test nem tud önmagában elkövetni. A bűn útjának kitaposója a lélek korrupciója, mely folyamat a gonosz (kezdetben csakis és kizárólag szellemi) gondolatok ébredése mellett a lélek vagy a test oktalan szenvedtetésében gyökerezik, mely kárhozati állapot kiváló megágyazója a kikényszerített böjt, áldozathozatal, önsanyargatás, a test alapvető szükségleteinek megvonása.
