A női psziché sötét titkai 3.: Szolipszizmus

A női psziché sötét titkaiban való vájkálás során az egocentrizmussal és a nárciszizmussal kapcsolatban is bőséges információanyag állt rendelkezésre az interneten és a széles körű irodalomban. Most viszont jön a hüphüphüp, barbatrükk: első két alkalommal kifejezetten a pszichológiai és biológiai sajátosságok vizsgálatának összekapcsolásával hoztunk megfigyeléseket, a szolipszizmus azonban nem pszichés kategória, és nem biológiai jellemző, hanem filozófiai koncepció.

A pszichológiai és biológiai megfigyelések legnagyobb része, az elsődleges és másodlagos nemi jegyek kivételével mindkét nemre vonatkoznak (ám a férfiak inkább presszionálva vannak ezeknek a tulajdonságoknak az elhagyására), a szolipszizmus azonban kifejezetten a nőkre jellemző tulajdonság, melynek férfi megfelelőjét a pszichopátiában találjuk meg.

Gondolkodom, tehát vagyok

Lássunk egy gyors ismertetést a szolipszizmus filozófiájáról. A Descartes-tól kölcsönzött fenti három szónál lényegre látóbban nem is nagyon lehetséges megfogalmazni a jelenséget. Descartes ama véleményen volt, hogy az egyén minden pszichológiai koncepciót – mint tudás, akarat, észlelés – kizárólag a saját mentális nézőpontjából képes vizsgálni. Ez azt jelenti, hogy teljes, mindenre kiterjedő relativizmus működik a világban. Minden filozófiának szüksége van azonban egy olyan nézőpontra, amely biztos lábakon áll, és amelynek igazságát és jogosultságát nem kérdőjelezi meg senki – ez pedig minden ember számára saját maga, az ő tudatos elméje.

Descartes szerint tehát saját maga csakis abban lehet bizonyos, hogy ő létezik – innen a gondolkodom, tehát vagyok megállapítás –, ellenben az őt körülvevő világ lehetséges, hogy csupán saját képzelete szüleménye.

A szolipszizmus olyan filozófia, mely megkérdőjelezi a tágabb világ létezését, és biztos támpontként csupán egyetlen hamisítatlan és igaz dolgot fogad el valóságként: az ő saját tudatát. A szolipszizmus tehát egy belülről kifele irányuló megfigyelés, miszerint mindent, ami magunkon kívül van megkérdőjelezünk, szemben a megfoghatatlan és esetenként bizonyítatlan dolgok létezését is feltételező hittel és vallással.

Én vagyok az első és egyetlen

Szemben a nárcisztikussal, aki szerint te kizárólag az ő szórakoztatása végett létezel, és az egocentrikussal, aki a rajongójának és/vagy megfigyelőjének tart, valamint mindkét pszichózis a külső világból származó ingerek rossz minőségű becsatornázásából ered, a szolipszista számára irreleváns mások véleménye, sőt, a többi ember puszta léte is. Mivel a szolipszista csak a saját maga valóságában hisz megingathatatlanul, ezért képtelenség, hogy bárki más véleménye vagy nézőpontja felülírja az övét, hiszen világlátását csak ő maga kérdőjelezhetné meg. Amit nyilván nem fog, hiszen álláspontja változásához és esetleges személyiségfejlődéséhez a külvilágból érkező információk feldolgozására volna szükség a részéről, melyek viszont számára nem léteznek.

Aki próbált már valaha nővel vitatkozni, az máris meglepődötten csettint egyet a fejében hirtelen pattant felismeréstől. A szoliptikus gondolkodás nem egyenlő az arroganciával és az önimádattal: az arrogáns ember a többire mint potenciális veszélyforrásra tekint, akikkel rivalizálni kell, míg az önimádó nők ugyan saját, belső fantáziálással vannak elfoglalva, de vágyaik beteljesüléséhez a visszacsatolást a külvilágból várják.

A szoliptikus nő nem vár el tőled semmit, és nem kezel veszélyforrásként, hiszen jelentéktelen vagy számára. A szolipszista is képes a külvilággal kommunikálni, de az érkező negatív impulzusokat úgy kezeli, mint saját elméjének negatív gondolatait, ezért a számára beérkező kritikák, vagy az őt érő eltérő vélemények azonnali negálásra kerülnek, minden további megfontolás nélkül.

A női nemre kifejezetten jellemző pozitív gondolkodás diktátuma és a „szabadulj meg a negatív emberektől” doktrínája a szolipszizmusból eredeztethető. A negatív emberek kategóriája nem a depressziós, reménytelen, öngyilkosságon gondolkodó személyeket jelenti, hanem akik nem igazolják vissza alanyi jogon és lelkesen a szoliptikus női elme tévképzeteit.

Gyakorlatba átültetvén a dolgot, a szoliptikus ember burkoltan a következőt jelenti ki: „Az alapján, amit tudok, feltételezhetem, hogy nekem van igazam. Hiszen ha neked lenne igazad, azzal meg kellene kérdőjeleznem a saját magam nézeteit, de mivel nekem van igazam, ezért a te állításaid szükségszerűen hamisak”. Ha megvizsgáljuk ezt a mondatot, pontosan e gondolatmenet vezet el a tautologikus gondolkodáshoz, ami a másik ember meggyőzhetetlenségét szavatolja (logikai formulával: A=A). Maga a szolipszizmus filozófiája egy paradoxonra épül: a totális relativizáció eszközével kutatja és definiálja az igazságot. Minden szolipszista szerint az abszolút igazságot csak és kizárólag saját elméje hordozza, ezért annak mibenléte minden más ember tapasztalásától független.

Szívesen egyetértenék veled, de akkor mindketten tévednénk

Lássuk csak, hogy működik a szolipszizmus a gyakorlatban. Nagy szerencsénkre a YouTube most is segítségünkre lesz. Máris itt van egy szimpatikus leányzó, akit Chelsie-nek hívnak, és aki sajátos megoldást nyújt ama feladványra, hogy ha 80 mérföld/óra sebességgel utazunk kocsival, akkor mennyi ideig tart, mire megteszünk 80 mérföld távolságot.

Elemezzük egy kicsit ezt a szürreális és meglehetősen komikus jelenetet. A hölgy vallásos meggyőződéssel állítja, hogy igaza van, amikor hamis értelmezést ad a mérföld/óra definíciójára. Mivel neki – a saját nézőpontjából – igaza van, ezért társának, aki helyes megoldást ad a feladványra, a válaszát automatikusan érvényteleníti.

Egyesek rávághatnák, hogy a lányka csak szimplán ostoba. Ez a feltételezés azonban nem állja meg a helyét, mert a valódi gyengeelméjűség tanulási képtelenséggel és gyenge felfogással jár együtt. Chelsea azonban jól megértette a kérdést, mielőtt látványosan belebukott volna a megoldásba, mivel a helyes választ kizárólag az ő személyes tapasztalataival összhangban tudta megfogalmazni: „Én 1 mérföldet 9 perc alatt futok le, de ha formában vagyok, akkor 7 percen belül is megvan”.

A hölgyemény rendíthetetlenül biztos abban, hogy a helyes válasz az ő személyes tapasztalataival és gondolataival analóg módon értelmezhető, nem pedig tudományosan bizonyított ismeretek vagy levezethető racionális absztrakciók által (mint amilyen maga a matematika).

A szoliptikus személy tehát képtelen az absztrakciók befogadására, a magasabb rendű, saját magán túlmutató jelenségek vizsgálására és megértésére, mint amilyen a legtöbb tudományos terület, az univerzum megértése vagy mondjuk a spiritualizmusban való elmerülés. Ez a megfigyelés kiváló indoklást ad arra, miért alulreprezentáltak a nők a STEM területeken (tudomány-technológia-mérnökség-matematika).

Tovább szővén a szálakat megállapíthatjuk, hogy a szolipszizmus ellentétben áll mind a vallásossággal, mint az ateizmussal. A vallás olyan jelenségekben való hitet jelöl, melyekre nem létezik tudományos bizonyíték, az ateizmus ennek a hitnek a megtagadását jelenti (amire nincs bizonyíték, azt addig nem tekintjük létezőnek, amíg nem merül fel ilyesmi ennek ellenkezőjére). A szolipszizmus mindezekkel ellentétben akkor is megkérdőjelez dolgokat, amikor szilárd bizonyíték áll rendelkezésre a létezésükre.

Láthattuk, hogy az egocentrizmus és a nárciszizmus kéz a kézben jár. Mi a helyzet a szolipszizmussal? Bizony, a szolipszizmus a harmadik építőkocka a női psziché sötét titkaiban: amennyiben az egocentrizmus a gondolati, a nárciszizmus az érzelmi síkon keletkezett defekt a női pszichében, a szolipszizmus mindezeknek a fő tana, mondhatni bibliája.

Miután a nárciszizmus a gyermek relativista hedonizmusának eredménye, a szolipszizmus szintén a gyerekkorban megfigyelhető kényszeredett erkölcs eredménye. Amikor a gyermek merev morális szabályok mentén mozog, saját magát kivételnek tekintve, ez a kivételességtudat transzformálódik át szolipszizmussá, ami a saját elméjének dogmatikus megkérdőjelezhetetlenségével jár együtt.

A szolipszizmus megmagyarázza, miért várják el a nők továbbra is a hagyományos nemi szerepeket az ellenkező nemmel szemben, saját magukra nézvést viszont azok alól való totális felszabadulást várnak. Briffault törvényének igazsága is a női szolipszizmus tanából következik.

Nem akarlak látni téged

Piaget azon a véleményen volt, hogy a csecsemők a világot úgy látják, mint objektumok sokaságát, melyek hol megjelennek, hogy eltűnnek a látómezejében és így a létezésből. Flanagan utal rá, hogy a 8 éven aluli gyermekek metafizikai idealistákként, valamint episztemológiai relativistákként működnek, mielőtt megismerkedhetnének a világ valódi működése megismeréséhez szükséges absztrakciókkal.

A kisgyerekek ezért valamilyen mértékben mindig szoliptikusak: a világot csak saját nézőpontjukból kiindulva tudják értelmezni. Ha a tőlük 5 méterre elsomfordáló macskát nagyobbnak látják, mint az 50 méterre parkoló autót, akkor a macska objektív mércével nézvést is nagyobb.

Hogy visszavezessük ezeket a megállapításokat a női pszichére, bevezethetjük a gyerekkorból hátramaradt szolipszizmus (rövidebben: gyerekes szolipszizmus) fogalmát. Sok nő szintén úgy látja a világot, mint tárgyak sokaságát, melyek fel-le mozognak, és használhatóságuk vagy érdekességük függvényében válnak jelentőssé, vagy éppen jelentéktelenné.

A gyerekes szolipszizmus állapotában leledző nő képes a valóság számára érdektelen darabkáit kizárni érzékeléséből, és így a puszta létezésből is, tehát csak azt látja, amit látni akar. Ennek következtében a nárcisztikus-szoliptikus nő alacsony empátiával rendelkezik, hiszen nem létező dolgokkal szemben nem lehet érzelmi viszonyt gyakorolni. Hogyan illusztrálhatnánk ezt a jelenséget a nagyvilágban?

Férfi privilégium, férfi eldobhatóság, láthatatlan férfiak

A nárciszizmus témája kapcsán említettük a képmutató szüfrazsett mozgalom tévedéseit, most tovább szőjük egy kicsit ezt a fonalat. A nárciszizmus egy jellemző viselkedési mód, nem maga a hittétel.

A Szüfrazsettek úgy hitték, el vannak nyomva azzal, hogy nem szavazhatnak, mikor abban a korban a férfiak legnagyobb része szintén nem rendelkezett szavazati joggal. A szavazati jogot birtokoló népesség természetesen a magasabb státuszú, a gazdasági, politikai és/vagy intellektuális hatalmat birtokló férfiak közül került ki. A férfiak 60%-a, akik nem szavazhattak, jelentéktelenek és értéktelenek voltak a feministák számára, ezért ők nem is léteztek. A biztos halálba lovagolni nem kívánó férfiaknak viszont fehér tollakat osztogattak (lásd sorozatunk előző részét).

Meg is érkeztünk az eldobható férfiak problémájához. Mivel a szoliptikus nők a – nem magas státuszú – férfiakat értékteleneknek látják, ezért azok természetszerűen feláldozhatók. Amikor a Titanic elsüllyedt, a nők kb. 75%-a menekült meg, szemben a gyerekek 52 és a férfiak 20 százalékával. A legveszélyesebb munkákat a férfiak végzik; a leszerelt veteránokat saját hazájuk hagyja cserben, miután hűségesen szolgálták azt.

A szolipszizmus szolgál alapjául a nők jogosultságérzetének is. A szoliptikus nő csak azokra a férfiakra figyel fel, akik náluk magasabb státusszal bírnak. Az ő javaikra automatikusan irigyek lesznek, és a továbbiakban azon mesterkednek, hogy ezt a vagyont valahogy áttranszferálják a maguk számára, mit sem törődvén a ténnyel, hogy az emberek legnagyobb része nem él olyan fényűző életet, mint a társadalom kevés százalékát alkotó gazdagok.

Mivel a szoliptikus nő a saját tudását – és így érzéseit – soha nem kérdőjelezi meg, a jogosultságérzet a luxusléthez kérdőjelek nélkül alakul ki bennük. Ez a feszültség adja meg náluk a motivációt ama utak keresésére, amelyekkel elérhetik a vágyott luxuséletet. Ez a hipergámia kialakulásához vezet.

Mi? Nem minden nő ilyen? Itt van két videó a világ másik feléről is:

Tudjuk, hogy a nők a világ minden táján hipergám ösztönökkel bírnak: 1989-ben egy világméretű, 37 különböző kulturális szegmensben végzett felmérés bizonyította be, hogy a nők olyan férfiakat preferálnak házasság céljából, kiben legalább a potenciál megvan a magas társadalmi státusz elérésére és gazdag anyagi javak birtoklására.*

* Buss, D.M. (1989). Sex Differences in human mate preferences: Evolutionary hypothesis tested in 37 cultures. In Greary, D.C. Vigil, J. & Byrd-Craven, J. Evolution of Mate Choices. The Journal of Sex and Research, vol. 41, no. 1, Feb 2004, pp. 27-42 University of Missouri Columbia

A tanulmány szerint a világ minden nője hipergám ösztönökkel bír, amelynek hála jogot formálnak maguknak a férfiak által gyűjtött anyagi javak elirigylésére – anélkül, hogy nekik maguknak azért dolgozniuk kellene.

A szolipszizmusból, mely az egó működését elvágja a külvilágtól ama hitrendszer is automatikusan következik, hogy a nők nem bírnak befolyással a világ történései felett, vagyis szubjektív céljaikat kizárólag más személyeken át abszolválhatják. A nők ezért elvárják, hogy mindennemű igényeikről a férfiak gondoskodjanak, miközben ők maguk egy szalmaszálat nem tesznek keresztbe vágyaik teljesítéséért.

Még a patriarchátust kiáltozó, férfitársadalommal szemben álló feminista hordák is a férfiak kiállását követelik a nők többlet-jogainak biztosítására, holott azoknak semminemű érdekük nem fűződik ezekhez, sőt, jobbára épp ellenkezője a valóság.

Mivel a nők képtelennek hiszik magukat a saját életük igazgatására, automatikusan következik, hogy nem viseltethetnek semminemű felelősséggel személyes tetteikért, valamint alanyi jogú elvárást formálnak a helytelen cselekedeteik következményei alóli alanyi jogú felmentésükre.

A feminizmus a ginocentrista hatalom szervezett vallása, mely a férfiakat harcba és halálba küldi, a nőket mint bántalmazás, nemi erőszak és családon belüli erőszak kizárólagosan szóba jöhető áldozatait tünteti fel. A széthullott családokat minden esetben úgy rendezgeti, hogy a férfi hajléktalansorra jusson, miközben a nő viszi a házat, gyereke(ke)t és a pénzt. Azaz a női nem mindennemű törekvése a férfitársadalom láthatatlanná tételére és társadalmi megsemmisítésére irányul, amennyiben azok nem képesek feltétel nélkül szolgálni a nők személyes igényeit.

Jelen írás a „Going Your Own Way” fórumon megjelent „The Female Psychosis” című négyrészes cikksorozat (nem szó szerinti) fordítása. Eredeti szerző: Kyojiro Kagenuma. Az eredeti poszt itt olvasható.