Folytatjuk a női psziché sötét oldalának boncolgatását. Az egocentrizmus működése elsősorban kognitív hiba az elmében. Ezzel szemben a nárciszizmus az érzelmi fejlődésében megrekedt egyén jellemzője.
Mindent akarok, most akarom!
Sokan úgy tekintenek a nárcisztikus emberekre, mint akik túlzottan imádják magukat, és magukhoz képest lenéznek más embereket. Ehhez képest meglepő, de a nárciszizmus fő táplálója a szégyenérzet. A bűntudattal ellentétben a szégyen érzése elviselhetetlen a nárcisztikusok számára. Míg a bűntudat egy hibás cselekedet következménye, mely a legtöbb esetben jóvátehető, vagy legalább semlegesíthető, addig a nyilvánvaló ok nélkül való szégyenérzet egy konstans karakterhiba, mondhatni személyiségzavar.
A nárcisztikusok oly mély szégyenérzetben vergődnek, hogy a legapróbb, legszofisztikáltabb kritikát (ami egy normál ember számára semmiféle problémát nem jelentene, sőt, akár építő jellegű is lehet) is a személyük elleni támadásnak, egyben hatalmas sértésnek vesznek. Ezekkel szemben reflexszerűen súlyos érzelmi kirohanásokkal reagálnak.
A jelenség szakértői segítség nélkül körforgás-szerűen benne tartja őket az állapotukban: a nárcisztikus embert nem lehet megjegyzésekkel illetni, mert jogos kritika esetén megszégyenülve érezné magát, ami ellentétes a nárcisztikus személyiség törekvésével, azaz a szégyenérzet bárminemű lehetőségének kiküszöbölésével.
Hogy alsóbbrendűségük és jelentéktelenségük érzetét elfedjék, a nárcisztikusok hétféle személyiségjegyet öltenek magukra: szégyentelenséget, mágikus gondolkodást, jogosultságérzetet, irigységet, arroganciát, gátlástalanságot és kizsákmányolást. Ezek a jegyek különböző mértékben a legtöbb nárcisztikus személyiséget elkísérik.
A nárcisztikusok hét főbűne
A szégyentelenség a legtipikusabb tünet egy nárcisztikus ember elméjében, hiszen a szégyenérzet mardosó tudatát csak egy ennek megfelelő erejű, ellentétes irányú impulzussal lehet semlegesíteni. A szégyentelen emberek alacsony önkontrollal bírnak, pillanatnyi ösztönvágyaik hajtják őket, képtelenek a józan mérlegelésre, lobbanékonyak és gyakran amorálisak. Szemléltető példaként álljon itt egy lencsevégre kapott jelenet egy maláj sörözőből, ahol két lány fékeveszett tombolásba kezd csak azért, mert nem azt a sört kapták, amit rendeltek.
A mágikus gondolkodással gyakorlatilag bármelyik férfitársam szembesülhetett már, aki randizott élete során legalább néhány nővel. A mágikus gondolkodás a hamis felsőbbrendűségtudat kinyilatkoztatásának tekinthető, és egyben projekciós eszköz is.
Margot Medhurst, aki 30 éve üzemeltet társkereső szolgáltatásokat, illetve végez tanácsadást ugyanebben a témakörben, jelentős eltéréseket figyelt meg a randizó nők önképe és aközött, ahogy hímnemű partnereik a randi után vélekedtek róluk. Míg a legtöbb nő igazán középszerű és érdektelen teljesítményt mutat fel randin, teljességgel a férfira hárítván a maga szórakoztatását, annak végével igazán briliánsnak és kivételesnek tekintik magukat. Medhurst a sikertelen randik sorozatát követő terápiáin részt vevő hölgyek egyikébe se tudta bebeszélni, hogy a világ talán nem feltétlen osztja az ő kivételességükről harsogó erősen eltúlzott szólamokat.
A mágikus gondolkodás jelensége játszódik akkor is, amikor a nárcisztikusok saját szégyenérzetüket vetítik ki másra (projekció), vagy egyszerűen csak nyilvánvaló ok nélkül próbálnak szégyenbe hozni másokat. Például a ribancozást jellemzően nők művelik egymás között, gyakran úgy, hogy mindkét fél ugyanazt az életstílust éli (két nárcisztikus összecsapása).
Mivel a nárcisztikusok különleges embereknek látják magukat, ezért indokolatlan jogosultságérzetük támad ki nem érdemelt speciális bánásmódban vagy dicséretekben való részesedésre. A kritika vagy az akaratuknak való ellenszegülés veszélyezteti a nárcisztikusok hamis felsőbbrendűségtudatát, és a kritikát megfogalmazó személynek a rá ömlő düh mellett kezelhetetlennek vagy kínosnak való nyilvánításával járhat. Medhurst tapasztalatai az ügyfeleiről: „Szinte kivétel nélkül minden férfi adatlapját elutasítják, de ha egy férfi teszi ugyanezt velük, kitör a pokol… gyakran felháborodnak és letámadnak engem, mert tudni akarják, hogy merészelte a választott személy visszautasítani őket”.
A fenti 3 jellemző alkotja a nárcisztikus személyiség legfőbb alapvonásait. A többi négy az ezekből eredő helytelen viselkedésmintákat reprezentálja.
Az irigységet az generálja, hogy a nárcisztikus ember mindig csak mások vonatkozásában képes értékelni önmagát, ezért azok tulajdonságait folyamatosan vizslatják, keresik a hibáikat, gyenge pontjaikat. Ha azt látják, hogy összehasonlításban a másik fél legtöbb tulajdonságában jobb náluk, az egy olyan érzelmi stimulust indít bennük, melynek köszönhetően vagy a másik ember sikerét és pozitív tulajdonságait akarják magukénak tudni, vagy igyekeznek azt erényeitől megfosztani. „Ha nekem nem lehet, ne lehessen neked sem.” Ez a vonás a nők többségében evolúciósan is megjelenik a péniszirigység képében, a modernitás korában pedig a feltételezett férfiprivilégium formájában ölt testet. Ilyenkor a nők elirigylik a sikeres férfiak hatalmát és vagyonát.
Az arrogancia sajnos mindkét nemnél halmozottan jelenik meg manapság. Ez annak a bizonyítási kényszernek a fenntartásáról szól, hogy vagy jobb vagyok mindenki másnál, vagy egy értéktelen senki vagyok, nincs köztes állapot. A modern emberbe táplált túlzott teljesítménykényszer gerjeszti ezt a jelenséget. Az arrogáns ember eszköztára kényszere csillapítására meglehetősen változatos: ha kipuhatolják a lenézendő másik ember gyenge pontjait (lásd irigység), nem restek elmenni akár a másik fél nyilvános megszégyenítéséig, földbe döngöléséig.
Az arrogáns emberek kizárólag hatalmi pozícióból képesek felsőbbrendűségüket bizonyítani, ezért a mindennapokban is ítélkezőek és despotikusak. Hatalmi pozíciójukat úgy tartják fenn, hogy tartózkodnak az intim emberi kapcsolatoktól, nem hagyják, hogy mások kiismerhessék őket, valódi személyiségüket elrejtik a nyilvánosság elől.
Ebből a fedezékből aztán kizárólag akkor tüzelnek, amikor valamilyen számukra kedvező kimenetelre számíthatnak, és eszköztárukat is úgy válogatják meg, hogy saját képességeiket a konkurenciánál jobban kihasználhassák (általában egyéni érdekérvényesítés útján az intellektuális teljesítmény helyett). A feminizmus tanításainak hála a nők ezt az eszközt megtanulták használni, és alkalmazzák is akkor, amikor gender-diszkriminációt kell kiáltani egy nő elmaradt előléptetése miatt.
A nárcisztikusok hagyományosan rosszak a határok felállításában, nem ismerik fel, hol végződik a saját személyes terük és merre kezdődik a másik emberé. Anita Sarkeesian háborúja a videójátékozó férfiak és a férfi közösségek ellen ennek a jelenségnek a reprezentációja. Egy nárcisztikus számára vagy kizárólag érte létezel, vagy egyáltalán nem kerülhetsz számításba.
A kizsákmányolás egy viszonylag ritka jelenség, de egyben a legpusztítóbb is. Kizsákmányolásról akkor beszélünk, amikor a nárcisztikus ember önös célból manipulál vagy használ másokat a másik fél érdekeinek vagy érzéseinek figyelembe vétele nélkül.
Nárciszizmus határok nélkül
Ha eddig nem vált volna világossá, most nyilvánvalóvá tesszük, hogy az egocentrizmus és nárciszizmus közt szoros kapcsolat áll fenn. Az alap 3 nárcisztikus vonás teljes egészében analógiába állítható az egocentrizmus megfelelő jelenségeivel: a képzeletbeli közönség a mágikus gondolkodással, a személyes tündérmese a jogosultságérzettel, és a nyílt színi képmutatás a szégyentelenséggel. A kognitív gondolkodásban megjelenő hibák tehát továbbfejlődnek, és érzelmi síkon megnyilvánuló fogyatékosságok válnak belőlük. A hibás kognitív sémák természetesen ezzel nem tűnnek el, sem nem érvénytelenítik őket az emocionális bakik: a két sík párhuzamosan mozog egymással.
A mágikus gondolkodás, jogosultságérzet és szégyentelenség ama jegyek, melyeket a nárcisztikus saját magával kapcsolatban érez. Az irigység, arrogancia és gátlástalanság pedig az általa másokra projektált tényezők. Ha megpróbáljuk összegezni a tanultakat, és néhány példát hozni az egocentrizmus és nárciszizmus összehangolt működésére, az alábbi csinos kis táblázatot kapjuk eredményül:
| Kognitív szint | Emocionális szint | Eredményszint |
| Képzeletbeli közönség | Mágikus gondolkodás | Irigység |
| „Mindenki engem bámul.” | „Hát persze, hogy engem bámulnak!” | „Nehogy már ezt a ribancot nézegessék!” |
| Személyes tündérmese | Jogosultságérzet | Arrogancia |
| „Különleges vagyok.” | „Mivel különleges vagyok, megérdemlem, hogy megkapjam, amit akarok.” | „Hogy merészelsz visszautasítani?” |
| Nyílt színi képmutatás | Szégyentelenség | Gátlástalanság |
| „Különleges vagyok, tehát próbálkozás nélkül is győzök.” | „Győztes vagyok, tehát azt teszek, amit akarok.” | „Mivel azt teszek, amit akarok, bárkivel megtehetek bármit.” |
| Kizsákmányolás | Kizsákmányolás | Kizsákmányolás |
| „Úgyis lefekszem a pasijával.” | „Hagyom, hogy megdugjon, aztán nemi erőszakot kiáltok.” | „Hozzád megyek feleségül, szülök neked gyereket, aztán elválok tőled és beperellek gyerek –és asszonytartásért.” |
A következő videót szintén Malajziából szállították nekünk, ahol egy nyilvánvalóan tökeit vesztett bétahímmel veszik össze elsárkányosodott barátnője, házat és kocsit követelve. Vegyük észre a lány arroganciáját, amikor hamis felsőbbrendűségtudattal átitatván beszél lenézően barátjához, az irigységét mások anyagi helyzetére, amikor párja pénzügyi hiányosságait kéri számon; végül a gátlástalanságot, amikor egy privát beszélgetést megkövetelő témát nyilvánosan ordibál el jobb sorsra érdemes élettársának bárminemű szégyenérzet nélkül.
Nárciszizmus, mint a női nem évszázados cimborája
Az eddigi leírásokból azt gondolhatnánk, a nárciszizmus egy elsősorban modern nőkre jellemző tulajdonság. Ez bizony nagy tévedés. A múltkori egocentrizmust taglaló szeánszunkhoz hasonlatosan hívjuk segítségül a történelmet. Most csak 1906-ig utazunk vissza, amikor a szüfrazsettek mozgalma épp népszerűsége tetőfokára hágott. Angliában a szavazati jog VI. Henrik óta (1400-as évek) tulajdonhoz volt kötve: csak az szavazhatott, aki bizonyos mennyiségű földet birtokolt.
A kora XX. században azonban a feminista mozgalmak csak a nők szavazataiért küzdöttek. Pedig az 1928-as, egyenlő szavazati jogot biztosító reformig 10-ből mindössze 4 férfinak volt lehetősége beleszólni a politikai választások kimenetelébe. Azaz a szavazati jog nem nemi, hanem osztályalapú diszkrimináció keretében működött. A szégyentelen szüfrazsettek viszont kizárólag a nők diszkriminációja ellen emeltek szót, figyelmen kívül hagyván kizsákmányolt és jogfosztott férfiak tömegeit. Sőt, maguk is becsatlakoztak a férfiak kizsákmányolásába a férfi privilégiumok hangoztatásával, az akkor még jobbára nehéz és veszélyes fizikai munkákat végző jogfosztott munkásokkal szemben.
Ugyancsak ebben az időszakban tört ki az I. világháború, melyben szavazati jogtól mentes férfiak tömegeit küldték a halálba uraik és parancsolóik. Ha annyira fontos volt nekik az egyenlőség, miért nem szálltak harcba a szüfrazsettek a férfiak jogaiért? Ehelyett a feministák, mint Emmeline Pankhurst és lánya Christabel, megszégyenítés gyanánt fehér tollakat osztogattak ama férfiaknak, akik nem vonultak ki a harcmezőre.
A feministák nem akartak egyenlő szavazati jogokat a férfiaknak és nőknek; kizárólag maguknak akartak többletjogokat kiharcolni, a férfiak pedig nyugodtan pusztuljanak meg a lövészárokban. A feminizmus tehát nem egyéb, mint a nárciszizmus nyílt megnyilvánulása.
Olykor valóban kaptak a férfiak egyes rétegei plusz jogokat a hatalomtól, ám mindezek rendre többlet-kötelezettségekkel jártak együtt. A nők például nem voltak kötelesek gondoskodni férjeikről, amennyiben azok valamilyen oknál fogva munkaképtelenekké váltak, ugyanakkor a férfi eltartási kötelezettséggel bírt nem csak a gyerekek, de az asszony felé is. Angliában már az 1600-as években törvénybe volt rögzítve a gyermek -és asszonytartás kötelessége, amennyiben a felek elválnak egymástól.
Több diktátor azért tekintette gyerekgyártó gépeknek a nőket és semmi egyébnek, mert a korabeli feminista mozgalmak azért harcoltak, hogy a nők kizárólag gyerekszüléssel tartozzanak a társadalomnak, ezen felül minden kötelességet és iszonyú nehéz terhet a férfiak vegyenek alanyi jogon vállaikra.
„Dehát a férfiak is nárcisztikusok!”
Valóban, ha objektívan vizsgáljuk a nárciszizmus jelenségét, annak megnyilvánulása nem korlátozódik egyetlen nemre. Ám e cikksorozat célja kifejezetten a női oldalra jellemző mintázatok bemutatása.
Több téren jelentős különbségek mutatkoznak a hím és nőnemű személyek nárciszizmusa között. Például a férfiak többsége ha akarna sem tudna élni az érzelmi zsarolás mechanikájával, mert az ilyeneket a nők egyszerűen elhagyják, férfitársaik pedig megvetik. Egy manipulatív férfi gyakran magányosodik el és esik bele önpusztító életvitelbe, egy nő – legalábbis amíg viszonylag szép és fiatal – mindig talál valakit, aki visszaigazolja, ez által megerősíti az ő negatív viselkedését.
Az ún. nárcisztikus ellátmány (narcissistic supply) folyamatos és zavartalan biztosítását kizárólag a nők élvezhetik. Egy férfi vagy kinövi nárciszizmusát, vagy elmagányosodik, esetleg tovább léphet még sötétebb mentális sémák felé, mint szociopátia vagy a sötét hármas (dark triad) néven ismert jelenség.
Férfi nárcisztikus ellátmány magától nem létezik az ő becses létezése okán, ahhoz minimum valamit le kell tennie az asztalra, hogy ilyen jellegű privilégiumban részesedjen – vagy elképesztően jóképűnek kell lennie. Egy szabvány férfi az ellenkező vagy akár saját neme elismerésére viszont kizárólag a cselekedetei nyomán számíthat, vagyis státuszt, pozíciót, rangot szükséges szereznie nárcisztikus igényei kielégítéséhez. Ezen az úton az abszolút többség elbukik.
A nők eme distinkciót nem értik, mivel ők akár súlyosan törvénysértő cselekedeteikért is kézhez kaphatják a punciútlevelet (pussy pass), mely által alanyi jogon mentesülhetnek az őket helytelen viselkedésükért érő elszámoltatástól pusztán annak okán, hogy hasítékkal a lábaik közt születtek.
Szóval igen, nagyon sok nárcisztikus férfi él a világon, de az ő igényeik jobbára kielégítetlenek maradnak. Ellentétben a nőkével, kiknek elviselhetetlen viselkedését akár fel is erősítheti a környezetük, hamis pozitív visszaigazolások tömkelege által.
Jelen írás a „Going Your Own Way” fórumon megjelent „The Female Psychosis” című négyrészes cikksorozat szabad fordítása. Eredeti szerző: Kyojiro Kagenuma. Az eredeti poszt itt olvasható.
