Hála a pártállam népesedéspolitikájának, újabb mélységekbe zuhant a megszületett csecsemők száma. Az EconomX szemlézi a megdöbbentőnek nem igazán nevezhető tényadatokat:
Hónapról hónapra rémes demográfiai adatokat közöl a Központi Statisztikai Hivatal, ebben pedig a most kiadott júliusi számok sem hoztak kivételt. Mint kiderült, idén júliusban 6793 gyermek született Magyarországon, 1007-tel – azaz 13 százalékkal – kevesebb, mint tavaly ilyenkor.
Első ránézésre még akár az idei nagyon alacsony születésszámokhoz képest magasnak is tűnhet ez a szám, sőt tavaly október óta egyetlen hónapban sem született ilyen sok gyerek. Valójában azonban nincs minek örülni, mindig is nyáron született a legtöbb gyerek, ebben nincs változás most sem, vagyis a korábbi hónapokhoz képest látott növekedés egyedül annyit jelent, hogy ugyanaz az éven belüli trend, mint bármikor máskor. 2022-ben például még 8327-en születtek júliusban, 2020-ban pedig 8662-en, ehhez képest óriási a visszaesés.
…2023 áprilisa óta most már kivétel nélkül mindegyik hónap születésszáma alacsonyabb a 12 hónappal korábbinál.
…Amíg korábban akkor számított egy év demográfiai szempontból rossznak, ha 90 ezer alá került a születésszám, most már a 80 ezer is kérdéses, tavaly augusztus és idén július között már csak 80 194 gyerek született.
Turbó fokozatra kapcsolt tehát a magyar népesség fogyása, és a lakosság megérdemelten kapja az arcába az egyre lesújtóbb statisztikákat.
A 2015-ben bevezetett CSOK konstrukciónak hála a leggazdagabbak kivételével mindenki részére elérhetetlen vágyálommá lett a saját lakás vásárlása, vagy akár csak egy elviselhető színvonalú albérlet kivétele. A COVID előtti esztendők enyhe születésszám-felfutása kizárólag annak volt köszönhető, hogy a felső középosztály kissé előre hozhatta a babaprojektjét, mindenki más viszont halasztani volt kénytelen az életen át leláncoló, masszívan veszteséges „beruházást”.
Mostanra kifogytak a tartalékok, a lakások pedig nemhogy elérhetőbb árúvá nem váltak, de a fiatalság immár tökéletes reménytelenséggel átitatva nézheti végig, ahogy saját fedél birtoklására irányuló kétségbeesett vágyakozásaik az örök enyészet martalékává lesznek. Kevésbé költőien fogalmazva: a CSOK és babahitel „jótéteményei” nyomán a gyerekvállalás finanszírozhatóságából tartósan kiesett fiatalság mostanra végleg feladta a családalapítás és gyerekszülés hiábavalóan hajszolt utópiáját.
Nem kizárólag a babaprojektek dőlnek be szép sorban, de a halálozások száma is megkezdte a COVID-sokk véget értét követő első felfutását, tehát többen haltak meg az egy évvel korábbinál:
A demográfiai statisztikáknak idén eddig legalább a halálozási oldala javuló helyzetet mutatott, most viszont már ebben is rosszabb adat érkezett a tavaly ilyenkorinál. Júliusban 10 044 magyar halt meg, 278-cal (2,8 százalékkal) több, mint egy éve.
És ha már lúd, legyen kövér: a képmutató házasságkötések száma is kezd lesüllyedni a sárga föld alá, oda, ahova való:
A gyerekvállalással ellentétben azt tényleg tudja befolyásolni a politika, hogy hányan házasodnak össze. De ennek is megvannak a korlátai: júliusban 4859 házasságot kötöttek, 818-cal – 14 százalékkal – kevesebbet, mint egy éve, idén az első hét hónapban pedig a 26 069-es házasodási szám 1,9 százalékkal kevesebb a tavaly január–júliusinál, úgy, hogy épp júniusban és júliusban, a klasszikus esküvőszezonban mértek hatalmas visszaesést.
Természetesen következik az adatokból, hogy a nők termékenysége tovább zuhant, a népességfogyás üteme pedig alaposan meglódult:
A teljes termékenységi arányszám egy nőre becsült értéke 1,37, egy évvel korábban 1,52 volt – tették hozzá.
A születések és a halálozások egyenlegének következtében a természetes fogyás 31 937 volt, 18 százalékkal több a 2023. január-augusztusi 27 086 főnél.
Így jár minden karhatalom, amely a fiatalságot dehumanizálja, és a halottak / haldoklók szolgálatára állítja erőszakkal.
A születések elkeserítő száma egyben az alantas szolgaság alapú társadalom fatális bukását is előre vetíti. Napjainkban a munka a legfőbb kiváltó oka a nemek párkeresési törekvései kudarcainak, a mélyszegénységnek, az elérhetetlen árszínvonalú élelemnek és fedélnek, a totális nihilizmusnak és reménytelenségnek. Már a Kádár-rendszer is a munka eszménye miatt ment csődbe.
A magyar apokalipszissel párhuzamban érkezett egy másik munkakultusz-fétisiszta ország súlyos válságáról szóló értekezés, vessük is magunkat gyorsan bele.
Japán születésszámai zsinórban 8 éve megállíthatatlan zuhanást mutatnak, miközben a házasságkötések száma a magyar példához hasonlóan szintén fejjel előre vetette magát a szakadékba.
Az eszkalálódó válság hatására Japán reprodukciós rátája jelenleg az 1,2-es szinten áll, ami még a hazai értéknél is alacsonyabb. Eközben nem egészen 475 ezer házasság köttetett a 2023-as esztendőben, amely érték 6 százalékkal kevesebb a 22-es számoknál.
A japán kormány természetesen szorgosan kongatja a vészharangot a megfékezhetetlen katasztrófa láttán, s egyből szállították is a lesújtó demográfiai folyamatok visszafordítására irányuló csodafegyvert: a nemzeti párválasztó mintájára állami randiappot fejlesztenek a kiéhezett fiatalság részére. Biztos az a baj velük, hogy nem tudják, hogyan kell ismerkedni, nem pedig az, hogy a rendszer az összes létező életerejüket kiszipolyozza.
