A minap láttam egy lenyűgöző tweetet a BloomTech vezérigazgatójától, Austen Allredtől, amely temérdek gondolatot kavart fel bennem.
„Az általam ismert Szilícium-völgyi startup-alapítók közül akik pszichedelikus önismereti utakon vettek részt, csaknem 100%-uk egy éven belül felmondott a vezérigazgatói posztján” – mondta Allred, hozzátéve: „Lehetnek ezek véletlen anekdoták, de legyetek óvatosak ezekkel a cuccokkal.”
Allred ezt Ashlee Vance íróra válaszul tweetelte, aki megosztotta egy kockázatitőke-befektetővel ejtett beszélgetését: „Számos igazán jó startup-alapítót vesztettünk el az ayahuasca miatt. Miután visszatértek, már semmi nem érdekelte őket.”
Akad néhány roppant hasznos információ ezekben a szavakban. Sokat elárulnak ama elmebeteg zűrzavarról, melyben fajunk egyszer csak ott találta magát a modern világban, és betekintést nyújtanak a kiút fellelésének titkába.
Úgy értem, gondolj bele. Mily bizarr, hogy egész civilizációnk olyan értékek és prioritások köré épül, amelyek annyira hamisak és nevetségesek, hogy egy ősi pszichedelikus főzet elfogyasztása még a dúsgazdag vezérigazgatókat is munkájuk elhagyására és életmódjuk radikális megreformálására kényszeríti?
Egy kis módosítgatás a tudatosságban, némi finomhangolás a perspektívákban, és máris felnyílik rá a szemetek, hogy az örök felhalmozás, birtoklás és produktivitás depresszív mókuskereke, mely minden politikai és gazdasági szisztémánk alapvető építőköve, nem bizonyul egyébnek, mint a boldogság lerombolójának és a humán felemelkedés béklyójának.
De nem meglepő, hogy ez történik. Az emberek, kik elérik céljaikat, majd mérhetetlenül gazdagok lesznek, rögtön azon kezdenek tűnődni, hogy miért nem boldogok még mindig. Egy kicsit keresgélnek, még több felesleges hulladékot felhalmoznak, végül aztán kikötvén egy perui ayahuasca-faluban passzívan végigszemlélik, ahogy az öncélú felhalmozásra és vállalati ranglétrán való felkaptatásra épített illúzióviláguk egy pöccintéssel hullik szét.
Persze hogy a cégvezetők most egymást intik a „legyenek óvatosak ezekkel a szerekkel” kaliberű dumáikkal, hiszen azok közvetlen egzisztenciális fenyegetést jelentenek a CEO-ságukra.
Nem feltétlen kell az amazóniai esőerdőkbe utaznunk, hogy megszabaduljunk e kapitalista civilizáció őrületétől. Még pszichedelikus szereket sem szükséges kapkodni. Kizárólag szigorú önvizsgálatra és belső munkára van szükség, mellé az égető vágyra, hogy az életet olyannak lássuk, amilyen az valójában. Áhítattal és teljes őszinteséggel kérdőjelezd meg a valósággal kapcsolatos mindennemű hiedelmeidet, egészen a léttapasztalataid legfundamentálisabb aspektusaiig, mint létezés, énkép, másokkal való bánásmód, érzékelés, gondolat és tudatosság. Leld fel a benned tátongó érzelmi sebeket és maladaptív megküzdési mechanizmusokat, majd megalkuvást nem ismerő őszinteséggel hozd fel őket tudatod előterébe, hogy gyógyulást nyerhessenek.
Tedd ezt, és a belső tisztaság elkerülhetetlenné válik. A mély, őszinte betekintés mézédes gyümölcsei ugyan ellehetetlenítik törekvéseidet a következő milliárd dollár megszerzéséhez nélkülözhetetlen torokvágások és hátbatámadások végrehajtására, de megadják neked ama békét és jólétet, melyet e hazug késztetések béklyója alatt valójában keresel. Betöltik az üres, öncélú gazdaságpörgetés és teljesítménykényszer generálta űrt, továbbá korrigálják társadalmunk perverz siker-definícióját. Lehetővé teszik számodra a valódi boldogságból való részesedést, melyet nem úgy abszolválsz, hogy imaginárius konkurenciáiddal hadakozván elveszed azt versenytársaidtól, hanem az élet élése által. Mert ez a világ felfoghatatlanul csodaszép, pláne gyilkos és öngyilkos versengés nélkül.
Ez minden, amit igazán keresünk. Ennek a vágyképét hajtják az emberek valójában, amikor életüket a milliomossá, milliárdossá, majd billiomossá válás oltárán keresztre feszítik. Igazából mind csak belső békét, örömöt és külső biztonságot kívánunk, amit azonnal megkaphatunk, amint ezek alanyi jogú meglétének felismerését elfátyolozó hallucinációinktól megszabadulunk.
A pszichedelikumok hasznossága paradox módon nem a hallucinációk keletkeztetésében rejlik, hanem azok eloszlatásában. Valójában totál elmebetegnek kell lenned ahhoz, hogy abszolváld ennek a beteg társadalomnak a sikerhez társított kötelező érvényű referenciáit. Fejednek tömítődnie kell temérdek valóságalapot nélkülöző aberrált fantazmagóriával és kitalált mesével.
Mégis mindig marad benned egy széles és tátongó űr, melyet soha nem fogsz tudni feltölteni sem abszurd vagyon felhalmozásával, sem hatalmi pozícióval, pláne nem magánrepülők járatásával vagy privát szigetek vásárlásával. Pedig kizárólag ezek ösztönöznek téged embertársaid taposására és hátukon való felkapaszkodásra, hogy dúsgazdaggá lehess. És ezek ama hallucinációk, melyeket egy jól kalibrált pszichedelikum azonnali hatállyal kiüt a fejedből.
Jelen írás a Caitlin Johnstone – Capitalism Is Driven By Mental Illness c. cikkének szabad fordítása.
