
Egy Nagy-Britanniában éldegélő lengyel származású hajléktalan férfi joviálisan megfogadta a hatalom tanácsát, s elment dolgozni. Miután ez irányú törekvése a munkahelyek beosztását szoros kontrolljuk alatt tartó munkáltató kaszt elutasító magatartása következtében elbukott, észrevette az égvilágon semminemű pozitív erkölcsi motívumot magában nem rejtő pártállami ukáz szövegezésében elrejtett kiskaput.
Hát ha ugye „elmegyek dógozni”, abban nincsen benne annak kívánalma, hogy nekem éhen halásom napjáig jelentkezgetnem kell mindenfelé, kapnom a százötven kétségbeesve kiküldött önéletrajzom után a chatbot fogalmazta visszautasítást – már ha válaszolnak ugye -, nem muszáj közmunkáért térdre rogyva könyörögnöm a magasságos feudalista földesuraságok előtt, nem szükséges depresszív és lélekgyilkos állásinterjúkon cirkuszi majom módjára produkálnom magam. Ha a hatalom szerint csak úgy elmegyek dolgozni, hát akkor proaktív módon érvényt szerzek eme határozott kívánalom teljesülésének.
Tehát a 36 éves Damian Wojnilowicz fogta magát, s ahogy a pártállam azt parancsolta, elment szépen dolgozni. Sorban lopódzott be a munka okán távol lévő emberkék lakásaiba, hogy kitakarítsa házaikat, felseperje portáikat, kivigye a szemetet, felmossa a lakásaik padlóját. Még a szennyes ruházat mosására, illetve szárítására is gondot fordított, hogy a szorgosan dolgozgató peonokat frissen mosott jázmin illatú munkaruha várja a következő műszak kezdetére.
Mindezen tevékenységéért cserébe igazán visszafogott fizetési igénnyel illette magát: kemény munkája végzése alatt 1-1 üveg borocskát hörpintgetett fel az egész napi fárasztó tevékenysége kompenzálására. Szinte öttalálatos szelvényt kaptak a szerencsés „áldozatok”, kiknek háztartását eme szorgos munkabajnok semmi pénzért cserébe rendbe tette. S még kedves, pozitív üzenetekkel tarkított cetliket is hagyott nekik hátra jókedvük fokozása céljából.
Minden közmunkapártoló NER-ivadék elégedetten csettintene az úriember munkamorálja láttán. Nem úgy a „kárvallott” lakosok, kiknek feljelentése nyomán 22 hónap elzárásra került a fickó, ki túlontúl komolyan vette az „elmész dolgozni” okkultista mantra tartalmát.
A hazaérkező lakosok szinte sokkot kaptak a pedánsan végzett munka látványától: az egyikük, ki az egész kertjét láthatta rendbe téve, madáretetőit feltöltve és a szemetes kukáit kiürítve, hosszú napokra a barátaihoz költözött, annyira halálra rémült a sokkoló látványtól.
Egy másik háztartás lakója CCTV kamerán kísérhette figyelemmel, ahogy a férfi bort tölt magának, kimossa az áldozat szennyesét, majd lezuhanyzik. Ezt követően értesítették a rendőrséget a férfi elfogására.
A bírósági tárgyalásán Wojnilowicz elmondta, hogy nagyon sajnálja az áldozataiban keltett kényelmetlenséget, s a bíró tudtára adta, hogy nem akart senkit bántani. Ennek ellenére 22 hónap letöltendőre ítélte őt a bíróság, amely idő alatt nyilvánvalóan lesz ideje elgondolkodni, vajon tényleg érdemes-e a hatalom ukázát megfogadván csak úgy elmenni dolgozni.
Nyilvánvalóan ledolgoztatják vele a kóterban az általa okozott kárt, amely tevékenység bűnöző magatartása következményeit szemlélvén nyilván a kifizetetlen munkabére önálló behajtásának követelményét fogja jelenteni.
Íme hát a bizonyíték: nincs ilyen, hogy elmész dolgozni. Önmagadtól az égvilágon semmit nem tehetsz, hogy eme nagy pofával hangoztatott karhatalmi kényszernek érvényt szerezz. Ha pedig a te jussod a munkáltató kaszt szerint az örök hajléktalanság, vergődhetsz, ahogy akarsz, nemhogy megélhetést, de még alsórendű munkát sem fogsz kapni.
Magyarán a rendszer eleve teljesíthetetlen követelményekkel mételyez bennünket halálra. Nem véletlen, hogy aki nem az önmaga belső késztetéséből csak úgy dolgozgatni járó hajléktalan népségek körét gyarapítja, azokból gyakorlatilag teljesen elkerülhetetlen módon válnak hikikomorik, NEET-ek, totális nihilizmusban és önfeladásban vergődő csendes kilépők. Mert a hatalom vérmes követelőzéseinek önerőből tökéletesen lehetetlen megfelelni, amennyiben az nem tartja méltónak az embert az örök bér -és adósrabszolgaság magasztos jogának elnyerésére.